Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

1 1995. február 6.. hétfő Napi biztonságunkról van szó! 7. oldal Durvább gyilkossági módszerek Tavaly 289 emberölés, illetve emberölési kísérlet ügyében in­dult nyomozás, ami mintegy 10 százalékos csökkenést jelent 1993-hoz képest. Mindez a ha­zai rendőrségi ügyek - egyelőre nem hivatalos - összegzéséből derült ki a minap. Kovács Lajos alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság életvé­delmi osztályvezetője arról számolt be újságíróknak, hogy a 289 ügy közül 65 esetben - 55 felnőtt, 10 újszülött ügyében ­indult ismeretlen tettes ellen nyomozás. A meggyilkolt fel­nőttek közül még 17 elkövetőt keres a rendőrség. A csecsemő­gyilkosok közül azonban csak egyet sikerült megtalálni. Mint Kovács Lajos rámutatott, az új­szülött-gyilkosságok felderítése a legnehezebb, hiszen a tetemet senki nem ismeri fel. A szakember felhívta a fi­gyelmet: egyre gyakoribb, hogy az elkövető vagy az áldozat, jó néhány esetben pedig mind­kettő külföldi. Az 1994-ben fel­fedezett áldozatok több mint 10 százaléka volt külföldi, első­sorban orosz, ukrán, illetve kí­nai állampolgár. Az elmúlt évben 45 gyilkos­ságot követtek el lőfegyverrel. Ez valamivel kevesebb az 1993. évinél, az ügyek viszont egyre súlyosabbak, Tavaly ugyanis több alkalommal volt tűzharc a nyílt utcán, történt például géppisztolyos családir­tás és nyílt leszámolás is. Az utóbbi idők legkegyetlenebb gyilkosság-sorozatának egyik helyszínén, a kecs­keméti Széchenyivárosban készült a fenti archív felvételünk. Ebben az épületben gyilkolták meg hidegvérrel éjszaka Horváth Antalt, feleségét és egyik - náluk tartózkodó - ismerősüket. Vallott a százhalombattai gyilkos Az utóbbi évek egyik legször­nyűbb gyilkosság-sorozatára derült fény a napokban. Mind­annyian jól emlékezünk arra a két százhalombattai fiatal lányra, akik kocogni indultak, de sohasem értek haza: meg­kínzott holttestüket néhány nap múlva találták meg. A szörnyű tettel gyanúsított férfi a kihallgatása során beis­merő vallomást tett. Balogh La­jos a rendőrségnek megmutatta, hova rejtette a lányok megölé­séhez használt pisztolyt és a kést, és részletesen feltárta a bűntettek körülményeit. A Pest Megyei Rendőr-főkapitánysá­gon Kovács Béla őrnagy, a nyomozás vezetője elmondta: Balogh ritkán tapasztalható együttműködési készséget ta­núsított, amikor a gyilkosságok helyszínéhez kalauzolta a rend­őröket, intelligens ember be­nyomását kelti, akin egyelőre nem látszik, hogy megdöbben­tette volna a szembesülés saját cselekedetével. Elvileg egy ötödik gyilkos­ság is terhelhetné lelkiismere­tét, 1990 karácsonyán ugyanis egy családi veszekedés köze­pette alkoholos állapotban megszúrta édesapját, majd a férjére támadó anyjának se­gédkezve rugdosta a földön fekvő tehetetlen embert, aki bele is halt a bántalmazásba. Ekkor a rendőrség emberölési kísérlet miatt folytatott vizsgá­latot, ám végül is az anyját ítélték két év négy hónap bör­tönbüntetésre, amit aztán há­rom éves próbaidőre felfüg­gesztettek. Balogh vallomásában el­mondta, hogy három gyilkos­ság elkövetése előtt céltalanul kószált a környéken, és meg­magyarázhatatlan késztetést ér­zett, ami a szörnyű bűntett el­követésére ösztönözte. A ne­gyedik esetben, Mihály Krisz­tina tavaly május 5-ei meggyil­kolásánál pedig a lányt, aki a sógornője volt, azért ölte meg, mert álláspontja szerint nem szerette eléggé szüleit, hálát­lannak mutatkozott, holott azok minden telhetőt megadtak neki. Különös logikájára jellemző, hogy a szintén tavaly, valószí­nűleg szeptemberben megölt 13 éves Harsányi Orsolya bokrok­ban elrejtett holttestéhez azóta is szinte naponta kijárt, hogy imádkozzon az időközben osz­lásnak indult tetem mellett. Időközben a lányka fejét le­vágta, és számára is megma­gyarázhatatlan logika alapján távolabb rejtette el. A legutóbb meggyilkolt két 20 éves lányt fejen lőtte, így azoknak esélyük sem volt a menekülésre. Baloghot - mint a gyilkos­sági esetekben az előírások megszabják - elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá, ami hó­napokig is eltarthat. Gyermekzsarolók Soltvadkerten Soltvadkerten egy kisebb gyermekcsoport hosszabb ideje rettegésben tartotta korosztá­lyát. Ugyanis rendszeresen pénzt és egyéb használati tár­gyakat szedtek el az iskolába menő vagy hazatérő diákoktól. A módszerükből nem hiányzott a megfélemlítés. Az értékek át­adását - legyen az húsz vagy több száz forint, netán egy pár kesztyű -, valamint a hallgatást rugós késsel kényszerítették ki társaikból. Szerencsére volt olyan közöttük, aki otthon megszegte ígéretét, s elindult a vallomás-lavina. Az ügy az is­kolaszék és az önkormányzat, illetve a rendőrőrs elé került. Múlt hét végén őrizetbe vették a négytagú bandát. A legkisebb alig múlt tíz éves, egy másikat 15. születésnapján tessékeltek a fogdába. Ő a legidősebb. A sér­tettek száma már eddig több tu­cat. Az ügyre még visszatérünk lapunkban. Már a rácsok sem segítenek Bár a sorozatos betörések miatt a dunavecsei trafik valumennyi ajtaját és ablakát erős védőrá­csokkal szerelték fel az utóbbi időben, úgy tűnik, ez is kevés­nek bizonyult az épület bizton­ságos megóvásához. Ugyanis az elmés betörők újabb és újabb ravasz módszert eszelnek ki a trafik „bevéte­lére”. Legutóbb, január 19-ére virradóra ismeretlen elkövető a manapság Bács-Kiskun me­gyében egyre divatosabbá váló, úgynevezett tetőbontásos tech­nikát választotta céljának eléré­sére: a palatető megbontásával jutott be a dunavecsei autó­buszmegálló mellett lévő tra­fikba. A rendőrség természetesen nyomozást indított ismeretlen tettes(ek) ellen, amely remélhe­tőleg eredményes lesz. A kár értékének pontos meghatározá­sára a leltározás befejezése után kerül majd sor. REMEGVE VÁRJUK A KÖVETKEZŐ ÁLDOZATOT Gyilkosok országa lesz hazánk? A százhalombattai négyszeres gyilkosság okán ismét felvető­dik a halálbüntetés visszaállítá­sának szükségessége. S nem csak magánbeszélgetéseken, hanem különböző fórumokon, összejöveteleken, talán még a Parlament folyosóin is (merem remélni!) nagy a felháborodás a növekvő banditizmus miatt. Kérdezem én, milyen tragé­dia-sorozatnak kell még történ­nie ahhoz, hogy már ne lehes­sen szőnyeg alá söpörni ezt az egyre súlyosbodó problémát? A halálbüntetés visszaállítá­sának hivatalos ellenzői azt mondják, az „Európa felé ve­zető úton” egyik feltétel a ha­lálbüntetés eltörlése (volt). Le­het, hogy ez feltétel volt, vi­szont az elszaporodott rablások, gyilkosságok azt jelzik, sőt, bi­zonyítják: társadalmunk egy je­lentős rétege nem érett meg e büntetési forma eltörlésére. Illetékesek szerint a halál- büntetésnek ma már nincs kellő visszatartó ereje. Az utóbbi években szinte ugrásszerűen nőtt az élet és vagyon elleni bűncselekmények száma. En­nek a hallatlanul káros tenden­ciának a visszaszorítása érde­kében van szükség a legsúlyo­sabb büntetési forma visszaállí­tására, a halálbüntetés újbóli, törvény szerinti alkalmazható­ságára. Véleményem alátámasztá­sára a külföldi példák sokaságát tudom felhozni. Az élen a de­Nevetséges büntetések Szeretnék hozzászólni egy ol­vasói levéhez, mely a Petőfi Népe január 4-ei számának Tisztelt Szerkesztőség! rovatá­ban jelent meg, Hadd fusson a rabló címmel, H. L. kiskunfé­legyházi lakos tollából. Minden mondatával egyetértek. Azt azért megjegyzem, annyira enyhék a büntetések akár rablá­sért, akár gyilkosságért, hogy az már szinte nevetséges. Tudom, az ügyészség és a bí­róság a jogszabályoknak meg­felelően emel vádat, illetve ítélkezik, de a jogszabályok na­gyon enyhék, mert a jogalkotók ott a Parlamentben így szavaz­ták meg. De kérdezem én, ha a rablók a képviselő vagy a mi­niszter urakhoz törnének be, akkor is ilyen enyhe törvénye­ket hoznának? Persze tudom, az nem for­dulhat elő, hogy a miniszter urakat kirabolják, mert éj­jel-nappal biztonsági őrök vi­gyázzák a lakásukat, akiket az állam pénzéből fizetnek, pedig nekik igazán van annyi fizeté­sük egy hónapra, hogy nekünk kettőnknek a feleségemmel egy évre nincs annyi nyugdíjunk. És még valamit. Szent István és Szent László király idejében olyan törvény volt, hogy aki egy tyúkot érőt lopott, azt már halállal büntették. Nem úgy, mint most, hogy nyolc - nem tévedés, nyolc! - személyt meggyilkol valaki, aztán évekig etetik és minden kényelmet megadnak neki a börtönben is. Azt hiszem, mindenki tudja, aki olvas újságot, hogy kiről van szó. Az a véleményem, hogy amennyiben nem változtatnak a törvényeken, itt soha a büdös életben nem tudják megfékezni a bűnözést, hiszen a végén még a rendőröket is agyonverik és nem lesz, aki rendőrnek jelent­kezik, mert a demokráciában, a jogállamban a legelvetemül­tebb bűnözőnek is jogai van­nak. Gy. I. Lajosmizse (Név és dm a szerk.-ben.) mokrácia nagy zászlóvivője, az USA áll. Amellett, hogy egy sor szövetségi államában el sem törölték e legsúlyosabb büntetést, a közvélemény nyo­mására újabb USA-államok kormányzói szorgalmazzák a villamosszékek alkalmazását. Az sem véletlen - talán a törvények szigorúsága miatt -, hogy az arab országokban akár éjszaka is nyugodtan sétálhat a turista, tizedannyi a rablás, a fosztogatás, a gyilkosság, mint nálunk. „Természetesen” ott is előfordulnak gaztettek, leggya­koribbak a politikai színezetű, élet elleni cselekmények. Ez sem bocsánatos bűn, de nem közbiztonsági tényező. A mi törvényeink kegyesek a rablógyilkosokhoz. Kapnak néhány évet, melyet még har­madolhatnak is, jó magaviselet címén (talán, mert megeszi a tökfőzeléket, vagy mi másért?), soha nem tapasztalt kényelmet élveznek a börtönben, össz­komfortot teljes ellátással, a cellákban színes tévével, vala­mint jutalomszabadsággal! Mi kell még? Többségüknek az anyjuk hasában sem volt jobb dolguk, mint a börtönben. Tes­sék mondani, szabadulásuk után mi fogja őket visszatartani az újabb rablástól, mely gyak­ran emberöléssel végződik? Elgondolkodom, vajon a mindenkori igazságügyi mi­niszter - aki egyebek között felelős jogalkotási gyakorla­A napokban olvasott cikkük, mely arról szólt, hogy egy 15 éves fiút négyen világos nappal megvertek Kecskeméten a Szé­chenyivárosban, teljes mérték­ben felháborított. Én is széche- nyivárosi lakos vagyok több éve. Idáig jól éreztem magam, de most már lassan az utcára se merünk kimenni. Biztos va­gyok benne, hogy az a 15 éves fiú is egy ideig csak kísérővel fog az utcára vagy a boltba menni. Kérdezem én, hogy egy eny- nyi lakost számláló lakótelep nem érdemelne meg egy járőr­kocsit, vagy legalább két gya­logos rendőrjárőrt, akik nappal és éjszaka is járnák ezt a város­részt? Érthetetlen számomra, hogy mindig a pénzhiányra hi­vatkoznak. Nem telik a demok­ráciának a rendőrség fenntartá­sára a rengeteg adóbevételből? A polgárőrség támogatására sem jut pénz! Vagy talán olyan tünkért is - akkor is fennen hir­detné a halálbüntetés visszaállí­tásának szükségtelenségét, ha - és ezt nagyon nem kívánnám! - a százhalombattai esethez ha­sonlóan megtalálnák nagyon közeli rokonait vérbefagyva, zsineggel megfojtva, holttestü­ket meggyalázva? Ha a halál- büntetés visszaállítását ellenző országgyűlési képviselő urak családjaiban történne ilyen tra­gédia - ismételten hangsúlyo­zom: senkinek sem kívánom, hogy hasonlót kelljen átérez- nie! - akkor is azt szajkóznák, hogy éljenek a bűnözők, a ga­zemberek? Nos, Tisztelt - és ez ügyben legilletékesebb - Urak, akkor tehát ölhetett kézzel és remegve várjuk a következő áldozatot, azon imádkozva: Jaj, csak ne­hogy az én lányom (fiam, uno­kám) legyen a következő! Elfogadható magyarázat lenne partnereink felé, azért kell visszaállítanunk a halállal való büntetés lehetőségét, mert valamennyi társadalmi réte­günk nem érett még meg a de­mokrácia helyes értelmezésére és gyakorlására. Ugyanis a de­mokrácia - mint tudjuk - népu­ralom, jogegyenlőség, az ál­lampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése, de nem jelent szabad rablást, fosztogatást, gyilkolást - sza­badság ürügyén. Nagy István, Kecskemét nagy kérés ez egy ekkora vá­rosrész lakóitól. Mihez vezet az, hogy nap mint nap betörnek a lakásokba, s az utcán gyerekeket támadnak meg? Hiába van itt körzeti megbízotti iroda, ha nincs ott senki, és nincs pénz a rendőrök fizetésére! Ha már pénzhiányra hivatkoznak, akkor szerintem a széchenyivárosi családok mindegyike adna havonta 10- 20 forintot a rendőrség javára, a járőrök fizetéséhez. Akkor lenne pénz a fenntartásukhoz? Vagy akkor sem? Szerintem mindenki hozzájárulna. Vala­mikor ez volt az úri városrész. Igaz, az rég volt, most már sze­gények lakják, de a szegénye­ket is meg kell védeni! Köszönöm, hogy véleménye­met elolvasták. Ha lehet, közöl­jék újságjukban. Kíváncsi len­nék mások véleményére is. Széchenyiváros egy szegényedő lakója Az utcára se merünk kilépni

Next

/
Thumbnails
Contents