Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
1 1995. február 6.. hétfő Napi biztonságunkról van szó! 7. oldal Durvább gyilkossági módszerek Tavaly 289 emberölés, illetve emberölési kísérlet ügyében indult nyomozás, ami mintegy 10 százalékos csökkenést jelent 1993-hoz képest. Mindez a hazai rendőrségi ügyek - egyelőre nem hivatalos - összegzéséből derült ki a minap. Kovács Lajos alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályvezetője arról számolt be újságíróknak, hogy a 289 ügy közül 65 esetben - 55 felnőtt, 10 újszülött ügyében indult ismeretlen tettes ellen nyomozás. A meggyilkolt felnőttek közül még 17 elkövetőt keres a rendőrség. A csecsemőgyilkosok közül azonban csak egyet sikerült megtalálni. Mint Kovács Lajos rámutatott, az újszülött-gyilkosságok felderítése a legnehezebb, hiszen a tetemet senki nem ismeri fel. A szakember felhívta a figyelmet: egyre gyakoribb, hogy az elkövető vagy az áldozat, jó néhány esetben pedig mindkettő külföldi. Az 1994-ben felfedezett áldozatok több mint 10 százaléka volt külföldi, elsősorban orosz, ukrán, illetve kínai állampolgár. Az elmúlt évben 45 gyilkosságot követtek el lőfegyverrel. Ez valamivel kevesebb az 1993. évinél, az ügyek viszont egyre súlyosabbak, Tavaly ugyanis több alkalommal volt tűzharc a nyílt utcán, történt például géppisztolyos családirtás és nyílt leszámolás is. Az utóbbi idők legkegyetlenebb gyilkosság-sorozatának egyik helyszínén, a kecskeméti Széchenyivárosban készült a fenti archív felvételünk. Ebben az épületben gyilkolták meg hidegvérrel éjszaka Horváth Antalt, feleségét és egyik - náluk tartózkodó - ismerősüket. Vallott a százhalombattai gyilkos Az utóbbi évek egyik legszörnyűbb gyilkosság-sorozatára derült fény a napokban. Mindannyian jól emlékezünk arra a két százhalombattai fiatal lányra, akik kocogni indultak, de sohasem értek haza: megkínzott holttestüket néhány nap múlva találták meg. A szörnyű tettel gyanúsított férfi a kihallgatása során beismerő vallomást tett. Balogh Lajos a rendőrségnek megmutatta, hova rejtette a lányok megöléséhez használt pisztolyt és a kést, és részletesen feltárta a bűntettek körülményeit. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon Kovács Béla őrnagy, a nyomozás vezetője elmondta: Balogh ritkán tapasztalható együttműködési készséget tanúsított, amikor a gyilkosságok helyszínéhez kalauzolta a rendőröket, intelligens ember benyomását kelti, akin egyelőre nem látszik, hogy megdöbbentette volna a szembesülés saját cselekedetével. Elvileg egy ötödik gyilkosság is terhelhetné lelkiismeretét, 1990 karácsonyán ugyanis egy családi veszekedés közepette alkoholos állapotban megszúrta édesapját, majd a férjére támadó anyjának segédkezve rugdosta a földön fekvő tehetetlen embert, aki bele is halt a bántalmazásba. Ekkor a rendőrség emberölési kísérlet miatt folytatott vizsgálatot, ám végül is az anyját ítélték két év négy hónap börtönbüntetésre, amit aztán három éves próbaidőre felfüggesztettek. Balogh vallomásában elmondta, hogy három gyilkosság elkövetése előtt céltalanul kószált a környéken, és megmagyarázhatatlan késztetést érzett, ami a szörnyű bűntett elkövetésére ösztönözte. A negyedik esetben, Mihály Krisztina tavaly május 5-ei meggyilkolásánál pedig a lányt, aki a sógornője volt, azért ölte meg, mert álláspontja szerint nem szerette eléggé szüleit, hálátlannak mutatkozott, holott azok minden telhetőt megadtak neki. Különös logikájára jellemző, hogy a szintén tavaly, valószínűleg szeptemberben megölt 13 éves Harsányi Orsolya bokrokban elrejtett holttestéhez azóta is szinte naponta kijárt, hogy imádkozzon az időközben oszlásnak indult tetem mellett. Időközben a lányka fejét levágta, és számára is megmagyarázhatatlan logika alapján távolabb rejtette el. A legutóbb meggyilkolt két 20 éves lányt fejen lőtte, így azoknak esélyük sem volt a menekülésre. Baloghot - mint a gyilkossági esetekben az előírások megszabják - elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá, ami hónapokig is eltarthat. Gyermekzsarolók Soltvadkerten Soltvadkerten egy kisebb gyermekcsoport hosszabb ideje rettegésben tartotta korosztályát. Ugyanis rendszeresen pénzt és egyéb használati tárgyakat szedtek el az iskolába menő vagy hazatérő diákoktól. A módszerükből nem hiányzott a megfélemlítés. Az értékek átadását - legyen az húsz vagy több száz forint, netán egy pár kesztyű -, valamint a hallgatást rugós késsel kényszerítették ki társaikból. Szerencsére volt olyan közöttük, aki otthon megszegte ígéretét, s elindult a vallomás-lavina. Az ügy az iskolaszék és az önkormányzat, illetve a rendőrőrs elé került. Múlt hét végén őrizetbe vették a négytagú bandát. A legkisebb alig múlt tíz éves, egy másikat 15. születésnapján tessékeltek a fogdába. Ő a legidősebb. A sértettek száma már eddig több tucat. Az ügyre még visszatérünk lapunkban. Már a rácsok sem segítenek Bár a sorozatos betörések miatt a dunavecsei trafik valumennyi ajtaját és ablakát erős védőrácsokkal szerelték fel az utóbbi időben, úgy tűnik, ez is kevésnek bizonyult az épület biztonságos megóvásához. Ugyanis az elmés betörők újabb és újabb ravasz módszert eszelnek ki a trafik „bevételére”. Legutóbb, január 19-ére virradóra ismeretlen elkövető a manapság Bács-Kiskun megyében egyre divatosabbá váló, úgynevezett tetőbontásos technikát választotta céljának elérésére: a palatető megbontásával jutott be a dunavecsei autóbuszmegálló mellett lévő trafikba. A rendőrség természetesen nyomozást indított ismeretlen tettes(ek) ellen, amely remélhetőleg eredményes lesz. A kár értékének pontos meghatározására a leltározás befejezése után kerül majd sor. REMEGVE VÁRJUK A KÖVETKEZŐ ÁLDOZATOT Gyilkosok országa lesz hazánk? A százhalombattai négyszeres gyilkosság okán ismét felvetődik a halálbüntetés visszaállításának szükségessége. S nem csak magánbeszélgetéseken, hanem különböző fórumokon, összejöveteleken, talán még a Parlament folyosóin is (merem remélni!) nagy a felháborodás a növekvő banditizmus miatt. Kérdezem én, milyen tragédia-sorozatnak kell még történnie ahhoz, hogy már ne lehessen szőnyeg alá söpörni ezt az egyre súlyosbodó problémát? A halálbüntetés visszaállításának hivatalos ellenzői azt mondják, az „Európa felé vezető úton” egyik feltétel a halálbüntetés eltörlése (volt). Lehet, hogy ez feltétel volt, viszont az elszaporodott rablások, gyilkosságok azt jelzik, sőt, bizonyítják: társadalmunk egy jelentős rétege nem érett meg e büntetési forma eltörlésére. Illetékesek szerint a halál- büntetésnek ma már nincs kellő visszatartó ereje. Az utóbbi években szinte ugrásszerűen nőtt az élet és vagyon elleni bűncselekmények száma. Ennek a hallatlanul káros tendenciának a visszaszorítása érdekében van szükség a legsúlyosabb büntetési forma visszaállítására, a halálbüntetés újbóli, törvény szerinti alkalmazhatóságára. Véleményem alátámasztására a külföldi példák sokaságát tudom felhozni. Az élen a deNevetséges büntetések Szeretnék hozzászólni egy olvasói levéhez, mely a Petőfi Népe január 4-ei számának Tisztelt Szerkesztőség! rovatában jelent meg, Hadd fusson a rabló címmel, H. L. kiskunfélegyházi lakos tollából. Minden mondatával egyetértek. Azt azért megjegyzem, annyira enyhék a büntetések akár rablásért, akár gyilkosságért, hogy az már szinte nevetséges. Tudom, az ügyészség és a bíróság a jogszabályoknak megfelelően emel vádat, illetve ítélkezik, de a jogszabályok nagyon enyhék, mert a jogalkotók ott a Parlamentben így szavazták meg. De kérdezem én, ha a rablók a képviselő vagy a miniszter urakhoz törnének be, akkor is ilyen enyhe törvényeket hoznának? Persze tudom, az nem fordulhat elő, hogy a miniszter urakat kirabolják, mert éjjel-nappal biztonsági őrök vigyázzák a lakásukat, akiket az állam pénzéből fizetnek, pedig nekik igazán van annyi fizetésük egy hónapra, hogy nekünk kettőnknek a feleségemmel egy évre nincs annyi nyugdíjunk. És még valamit. Szent István és Szent László király idejében olyan törvény volt, hogy aki egy tyúkot érőt lopott, azt már halállal büntették. Nem úgy, mint most, hogy nyolc - nem tévedés, nyolc! - személyt meggyilkol valaki, aztán évekig etetik és minden kényelmet megadnak neki a börtönben is. Azt hiszem, mindenki tudja, aki olvas újságot, hogy kiről van szó. Az a véleményem, hogy amennyiben nem változtatnak a törvényeken, itt soha a büdös életben nem tudják megfékezni a bűnözést, hiszen a végén még a rendőröket is agyonverik és nem lesz, aki rendőrnek jelentkezik, mert a demokráciában, a jogállamban a legelvetemültebb bűnözőnek is jogai vannak. Gy. I. Lajosmizse (Név és dm a szerk.-ben.) mokrácia nagy zászlóvivője, az USA áll. Amellett, hogy egy sor szövetségi államában el sem törölték e legsúlyosabb büntetést, a közvélemény nyomására újabb USA-államok kormányzói szorgalmazzák a villamosszékek alkalmazását. Az sem véletlen - talán a törvények szigorúsága miatt -, hogy az arab országokban akár éjszaka is nyugodtan sétálhat a turista, tizedannyi a rablás, a fosztogatás, a gyilkosság, mint nálunk. „Természetesen” ott is előfordulnak gaztettek, leggyakoribbak a politikai színezetű, élet elleni cselekmények. Ez sem bocsánatos bűn, de nem közbiztonsági tényező. A mi törvényeink kegyesek a rablógyilkosokhoz. Kapnak néhány évet, melyet még harmadolhatnak is, jó magaviselet címén (talán, mert megeszi a tökfőzeléket, vagy mi másért?), soha nem tapasztalt kényelmet élveznek a börtönben, összkomfortot teljes ellátással, a cellákban színes tévével, valamint jutalomszabadsággal! Mi kell még? Többségüknek az anyjuk hasában sem volt jobb dolguk, mint a börtönben. Tessék mondani, szabadulásuk után mi fogja őket visszatartani az újabb rablástól, mely gyakran emberöléssel végződik? Elgondolkodom, vajon a mindenkori igazságügyi miniszter - aki egyebek között felelős jogalkotási gyakorlaA napokban olvasott cikkük, mely arról szólt, hogy egy 15 éves fiút négyen világos nappal megvertek Kecskeméten a Széchenyivárosban, teljes mértékben felháborított. Én is széche- nyivárosi lakos vagyok több éve. Idáig jól éreztem magam, de most már lassan az utcára se merünk kimenni. Biztos vagyok benne, hogy az a 15 éves fiú is egy ideig csak kísérővel fog az utcára vagy a boltba menni. Kérdezem én, hogy egy eny- nyi lakost számláló lakótelep nem érdemelne meg egy járőrkocsit, vagy legalább két gyalogos rendőrjárőrt, akik nappal és éjszaka is járnák ezt a városrészt? Érthetetlen számomra, hogy mindig a pénzhiányra hivatkoznak. Nem telik a demokráciának a rendőrség fenntartására a rengeteg adóbevételből? A polgárőrség támogatására sem jut pénz! Vagy talán olyan tünkért is - akkor is fennen hirdetné a halálbüntetés visszaállításának szükségtelenségét, ha - és ezt nagyon nem kívánnám! - a százhalombattai esethez hasonlóan megtalálnák nagyon közeli rokonait vérbefagyva, zsineggel megfojtva, holttestüket meggyalázva? Ha a halál- büntetés visszaállítását ellenző országgyűlési képviselő urak családjaiban történne ilyen tragédia - ismételten hangsúlyozom: senkinek sem kívánom, hogy hasonlót kelljen átérez- nie! - akkor is azt szajkóznák, hogy éljenek a bűnözők, a gazemberek? Nos, Tisztelt - és ez ügyben legilletékesebb - Urak, akkor tehát ölhetett kézzel és remegve várjuk a következő áldozatot, azon imádkozva: Jaj, csak nehogy az én lányom (fiam, unokám) legyen a következő! Elfogadható magyarázat lenne partnereink felé, azért kell visszaállítanunk a halállal való büntetés lehetőségét, mert valamennyi társadalmi rétegünk nem érett még meg a demokrácia helyes értelmezésére és gyakorlására. Ugyanis a demokrácia - mint tudjuk - népuralom, jogegyenlőség, az állampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése, de nem jelent szabad rablást, fosztogatást, gyilkolást - szabadság ürügyén. Nagy István, Kecskemét nagy kérés ez egy ekkora városrész lakóitól. Mihez vezet az, hogy nap mint nap betörnek a lakásokba, s az utcán gyerekeket támadnak meg? Hiába van itt körzeti megbízotti iroda, ha nincs ott senki, és nincs pénz a rendőrök fizetésére! Ha már pénzhiányra hivatkoznak, akkor szerintem a széchenyivárosi családok mindegyike adna havonta 10- 20 forintot a rendőrség javára, a járőrök fizetéséhez. Akkor lenne pénz a fenntartásukhoz? Vagy akkor sem? Szerintem mindenki hozzájárulna. Valamikor ez volt az úri városrész. Igaz, az rég volt, most már szegények lakják, de a szegényeket is meg kell védeni! Köszönöm, hogy véleményemet elolvasták. Ha lehet, közöljék újságjukban. Kíváncsi lennék mások véleményére is. Széchenyiváros egy szegényedő lakója Az utcára se merünk kilépni
