Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-27 / 49. szám

1995. február 27., hétfő Megyei Körkép 5. oldal MÁR JAVÍTJÁK A KIÉGETT LAKÁST Megnyugodtak a tűzvész után Biztonságban a család. Egy éjszakára a szomszédok fogadták be őket. MITŐL LETT SÁRGA A SZAKÁCS TÖRÖLKÖZŐJE? Nem járt kínai a Casablancában Mi történt a Casablanca bár­ban? - tettük fel a kérdést né­hány nappal ezelőtt a Petőfi Népe kecskeméti mutációjá­ban. Ami a cikkből kiderült: a város ismert szórakozóhelyé­nek vezetője hosszabb ideje fel­figyelt arra, hogy kevesebb pénzt tud kivenni a faliszéfből annál, amennyit oda betett. Csapdát állított, majd még az­nap őrizetbe vették a rendőrök a 22 éves Tormási Gábort. A nyomozók azonban a vizsgálat érdekeire hivatkozva elzárkóz­tak a részletes tájékoztatástól. Most viszont - már sikeresen lezárva az ügyet - dr. Kubicsek András alezredes nem látta akadályát ennek. A Casablan­cában szakácsként dolgozó Tormási Gábor jókora summa ellopását ismerte be. Talán több lenne a zsákmány, ha a bár ve­zetője nincs résen. A szó szoros értelmében vett csapdát állított.-Egy ismerősétől „csapda­port” szerzett - magyarázta Kubicsek alezredes. Ennek az a tulajdonsága, hogy a kézre ke­rülve sárgára festi a bőrt. A fő­nök látványosan beletett tíz ötezrest egy borítékba, és a bo­rítékot a széfbe zárta. Úgy tá­vozott ezután a szórakozóhely­ről, hogy minél többen lássák. Azt viszont csak ő tudta, hogy a csapdaporral bekente a boríté­kot, az ötezresek sorszámait pedig felírta. A terv azonban csak részben vált be. Amikor két óra múlva visszatért, a boríték ugyan már üres volt, viszont a bárban sen­kinek sem sárgállott a keze. Csak Tormási törülközője lett valamitől sárga. Hívták a rend­őröket, akik a szakácsnál egy felírt sorszámú ötezrest találtak. A férfi odabent azzal védeke­zett, hogy valaki nyilván bosz- szúból lopta a holmijába a pénzt. Egy nap múlva - talán mert a fogda magányában át­gondolta a dolgot - változtatott. Elmondta, hogy fél éve a kri­mikből ismert módszerrel, vi­aszba vett lenyomattal reszelt kulcsot a faliszéfhez. Kipró­bálta és tökéletesen működött a másolat. Ezután már folyama­tosan lopta a pénzt páncélból. Kiderült, hogy lebukása előtt a csali tíz ötezreséből kilencet a párkány mögé dugott, ezért nem találták meg nála a kuta­tásnál. A lakásán viszont sike­resebbek voltak a rendőrök: 600 ezer forint került elő. Tor­mási nem tehetett mást, elis­merte, hogy ez is a Casablanca bárból való. A férfit szabad­lábra helyezték és folytatják el­lene a vizsgálatot. Noszlopy CIKKÜNK NYOMÁN Miért kellett meghalnia? „Szeretném a lányom emlékét tisztán megőrizni” - mondta a fájdalomtól összetört édesanya. Lánya tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról ugyanis - amiről a napokban lapunk is írt - vad és sértő híresztelések kaptak lábra Kecskeméten. Olyan híresztelések, amelyekből egyetlen szó sem igaz. Már biztos fedél van annak a félegyházi családnak a feje fö­lött, amelynek az elmúlt héten kiégett a lakása. Mint emlékezetes, Varga Pé- terék dr. Holló Lajos utca 15. szám alatti lakásában február 22-én tüzet okozott a zárlatos televíziós készülék. A mozgás- sérült asszonyt és négy gyere­két a szomszédok mentették ki a lángokból. A családfő ugyanis az egyik gyerekkel épp külföldön tartózkodott. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy Vargáéknak segí­tőkész szomszédaik vannak. A közvetlenül mellettük lakó Mogyoróné Steinle Máriát a nagyobbik lányka értesítette a tűzről. Mogyoróné azonnal áramtalanította a lakást és mozgósította a többi szomszé­dot. Sallai László a postára sie­tett, hogy értesítse a tűzoltókat. Parádi Zoltán és fivére lesze­relte a gázpalackot, majd egyenként kimentette a lángok­ból a család tagjait. Sallai László jóformán haza sem ért, a tűzoltók már a hely­színen voltak. Gyorsan megfé­kezték a lángokat, de a helyze­ten ez már nem sokat változta­tott. Vargáék lakása szinte tel­jesen a lángok martalékává vált. A fedél nélküli családot Parádiék fogadták be éjszakára. Másnap, csütörtök reggel 6 óra tájban a tűzoltók értesítet­ték Nemes Ferencnét, a kiskun­félegyházi családsegítő köz­pont vezetőjét a tűzesetről, aki a népjóléti osztály egyik mun­katársával rögtön a helyszínre sietett. Vargánét a családsegítő központ helyezte el, a gyereke­ket a GYIVI-be (Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet) vitték. Az önkormányzat gyorssegélyt utalt ki a családnak, a költség- vetési üzem pedig már pénte­ken a helyszínre küldte embe­reit, hogy felmérjék a körülmé­nyeket és hozzá fogjanak a la­kás helyreállítását. Bátor magatartása elismeré­seként Retkes Illés tűzoltópa­rancsnok életmentő emléké­remre javasolta Parádi Zoltánt. Szász András „Meghurcolták a lányomat, pe­dig csak vétlen áldozata lett egy tragédiának. A történet ott kez­dődött, hogy szerelmes lett egy Kecskeméten szórakozóhelyet üzemeltető külföldi fiúba, aki­vel azt tervezgették, hogy ösz- szeházasodnak. Összeköltöztek és minden olyan szépnek tűnt. Néhány hete azonban, egy hétfői napon - egyik percről a másikra - a lányom megbete­gedett, fájt a gyomra, hányt, láza volt. A fiú kihívta hozzá a körzeti orvost, aki ellátta őt. A tünetek alapján az orvos nem gondolt fertőző betegségre. Éj­jel azonban a lányom rosszab­bul lett, már felkelni sem bírt. A fiú ölben vitte a kecskeméti megyei kórház ügyeletére, ám a doktor nem tartotta bent, hanem erősebb gyógyszert írt fel neki és hazaküldte. Másnap délelőtt egy privát orvos is látta, vénás injekciót kapott. Nem javult az állapota, s éjszaka sírva, hétrét görnyedve jött át hozzám. Ak­kor már besárgult. Kihívtunk egy privát orvost, aki azonnal mentőt hívott és bevitette a me­gyei kórházba. Ott végre vért vettek tőle, s ekkor derült ki: fertőző májgyulladásról van szó. Elszállítottak Félegyházára a fertőzőosztályra, onnan pedig Budapestre, a Szent László- kórházba. Ott halt meg a lá­nyom péntek reggel.” Az édesanyával Pesten kö­zölték először, hogy a fertőző májgyulladásnak arról a B faj­tájáról van szó, amely vér útján és szexuális úton terjed. A fő­orvos közölte azt is, hogy kizá­rólag a lány barátjától kell vért venni, bár az egész család fel­utazott Pestre, vérvételre. A fiú alávetette magát a vérvételnek, (aminek az eredménye nem is­mert), majd a lány halálától le­sújtva elhagyta az országot. Az édesanya biztos abban, hogy lánya nem létesített mással sze­xuális kapcsolatot a fiún kívül, hiszen bolondulásig szerelmes volt belé. A fiúval való találko­zásuk előtt pedig semmilyen kapcsolata nem volt. Az édesanya nem vádol sen­kit, hiszen a lányát már senki nem adhatja neki vissza. Csak a fájdalom kérdezted vele: ha a kórházi ügyeletes orvos akkor éjszaka vért vesz, s bent tartja a kórházban a lányát, talán még ma is élne? A fertőző májgyul­ladás e fajtája ugyanis rendkí­vül gyors lefolyású betegség, a kezelést azonnal meg kell kez­deni, hogy ne váljon tragikussá. Az orvosok - akikkel az édesanya beszélt - egyértel­műen állítják, hogy a lány csa­ládja, barátai, ismerőse, a szó­rakozóhely vendégei semmiféle fertőzés veszélyének nincsenek kitéve. Ezért bántják az anyát a minden alapot nélkülöző hazug híresztelések. Azt szeretné, egyszer s mindenkorra legyen már ennek vége. Szeretne végre egyedül maradni a fájdalmával. Ábrahám Eszter A nagykőrösi lámpákat ki cseréli majd ki? A Nagykőröst éjszakánként megvilágító, körülbelül háro­mezer közterületi lámpa mű­ködtetése 15,2 millió forintjába került eddig az önkormányzat­nak évente. Sokallván e költsé­get, az ősszel pályázatot írtak ki a városházán a közvilágítás korszerűsítésére. A számítások szerint, ha az elavult higany­gőz- és wolframszálas égőket és lámpatesteket a takaréko­sabb nátriumgőzös lámpákra cserélik, több mint felét megta­karíthatják a közvilágítás kia­dásainak. A fejlesztés 45 millió forintba kerülne a tavalyi kal­kulációk szerint és ezt a pénzt a megtakarításból fizetné meg a város a kivitelezőnek. Eddig hat cég nyújtotta be pályázatát, de úgy néz ki, hogy eredetiben egyiket sem tudják megvalósítani. Januártól ugyanis jelentősen megváltoz­tak a korszerűsítés pénzügyi feltételei. Csaknem 30 száza­lékkal nőtt az elektromos áram teljesítménydíja. Komoly gon­dot okoz az is, hogy újabban külön számolják el a hálózatok karbantartási díját. Ez Kőrös esetében csaknem 5-6 millió forint többletkiadást jelent, mi­vel eddig a karbantartási díjat az áramdíj tartalmazta. Ezért a városházán úgy döntöttek, hogy a három legesélyesebb pályázó­tól a megváltozott körülmé­nyekre való tekintettel, új kor­szerűsítési programokat kér­nek. Időközben a Démász benyúj­totta az idei évre szóló karban­tartási szerződést, de az önkor­mányzat nem írta alá. Megvár­ják, mi lesz a sorsa annak a be­adványnak, amelyet ötven ön- kormányzat szerkesztett, s ab­ban a karbantartási díj vissza­vonását kérik a szaktárcától. Azt mindenki elismeri, hogy az új elszámolási szisztéma az áramszolgáltatók monopolhely­zetét kívánja gyengíteni, mivel lehetővé teszi a karbantartó szabad választását. Egyelőre azonban nem működik a rend­szer. Főleg, mert kevés a háló­zat-karbantartásra felkészült cég. Másfelől, az áramszolgál­tatót gyakorlatilag sosem lehet­séges teljesen kihagyni az együttműködésből. Kőrösön tehát most úgy áll a helyzet: ha valahol kihuny a közvilágítás, egyelőre nincs, aki égőt, lámpát cseréljen. Miklay Jenő ÜL A TÁRGYALÓTEREMBŐL Áll Autóriasztó, sonkák és horgászbotok Nemcsak a környezetüknek, hanem a különböző bíróságok­nak is sok gondot okoztak, ren­geteg „munkát” adtak már a keceli Meggyfa utca 10. szám alatt lakó Györgye fivérek, akik még fiatalembereknek számíta­nak. A legidősebb, Györgye László, is csak a közelmúltban töltötte be harmincadik életé­vét. A másik kettő huszonki­lenc, illetve huszonhat éves volt a mostani bűncselekmények el­követése idején. Többszörösen büntetett előéletűek. Györgye István például hat­szor, Györgye György három­szor, Györgye László ugyan­csak háromszor volt büntetve. Nem is akármilyen deliktumo- kért. Györgyöt például 1990- ben csoportosan elkövetett rab­lás miatt ítélték el, László pedig 1986-ban erős felindulásban elkövetett emberölés miatt nyolc évet kapott. Most garáz­daság, lopás és rongálás miatt álltak a Kiskőrösi Városi Bíró­ság Szalainé dr. Csapiáros Má­ria vezette büntetőtanácsa előtt. Györgye István és László 1993. december 24-én ünnepel­tek. Nem elsősorban a kará­csony miatt, hanem mert István ezen a napon szabadult a bör­tönből. Természetesen ez az ünneplés kocsmákban zajlott le. Dél körül távoztak egy keceli italboltból, s olyan magas han­gulatban voltak, hogy elhatá­rozták: a közelben lakó rendőr­rel „megbeszélik” egy leg­utóbbi ügyüket, nevezetesen azt, hogy egyikőjüket valaki megverte. A rendőr figyelmét úgy akarták felhívni magukra, hogy Györgye István a Farkas utcában egy gépkocsi tetejére ráütött, s így megszólalt annak a riasztója. De a két Györgye nem tágított, lökdösték az au­tót, „üzentek” a rendőrnek, ke­rítésléceket dobáltak. A rendőr nem volt otthon, csak a felesége, aki nem tudta megakadályozni, hogy a két Györgye bemenjen az udvarba. A lakásba zárkózott, de a táma­dók lécekkel verték az ajtót, az ablakot, miközben mocskos szavakat kiabáltak az asszony­nak. A környéken lakó emberek rémülete csak akkor múlt el, amikor tényleg megérkeztek a rendőrök, s véget vetettek a ga­rázdák tombolásának. Az ünnepek elmúltával, 1994. január 8-án Györgyéék lopni mentek. Györgye István tudta, hogy Kecelen, a Vasút utca egyik házának garázsában a tulajdonos horgászbotokat és sonkákat tart. A három Györ­gye és egy negyedik társuk a kerten át az udvarba hatoltak, majd a garázsajtót leemelték a sarkáról, mind a négyen bemen­tek és elvittek három darab, összesen 13 kilónyi sonkát és hat darab különböző gyártmá­nyú horgászbotot. A botokat később eladták, a sonkákat pe­dig megették. A garázstulajdo­nos kára mintegy 60 ezer forint volt, amiből - mert a horgász­botokat megtalálták - 49 ezer forint megtérült. Az utolsó történet nem sok­kal azután esett meg, hogy el­fogyott a sonka. Györgye László élettársa börtönbünteté­sét töltötte, és egy „jóakarója” levélben hívta fel a figyelmét arra, hogy amíg ő bent van, Györgye László idekint „nő­zik”. Á levélről hamarosan tu­domást szerzett maga a gyanú­sított és azt gondolta, az csakis K. Gyulánétól származhat. A múlt év január 25-én, erősen it­tas állapotban Györgye László meg is jelent az asszony laká­sán, hogy felelősségre vonja, de az asszony nem engedte be, mert félt tőle, hiszen kés volt a kezében. Kimászott az ablakon és a rendőrségre szaladt. Idő­közben azonban Györgye eltá­vozott. Délután erősítéssel - két fivérével - tért vissza. Rugdos­ták, téglával verték az ajtót, az üveget kitörték, a konyha abla­kát leszakították. Bent nyolcán tartózkodtak, s többszöri eré­lyes felszólításra elmentek, te­temes kárt hagyva maguk után. Büntetőeljárás indult elle­nük, és bíróság elé kerültek. Ott azután elkezdték szépíteni a történteket. Végül is Györgye Istvánt garázdaság, lopás és rongálás miatt mint többszörös visszaesőt tíz hónapi börtönre ítélte és egy évre eltiltotta a közügyektől. Kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bo- csájtható, s megszüntette a ko­rábban kiszabott hat hónapi börtönbüntetés végrehajtása so­rán alkalmazott feltételes sza­badságot. Györgye György hat hónap börtönt és egy év el­tiltást kapott, míg Györgye Lászlót nyolc hónapi börtönnel sújtották, és szintén egy évre tiltották el a közügyektől. Köte­lezték őket a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor Ennyi maradt a zárlatos televízióból.

Next

/
Thumbnails
Contents