Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

1995. február 23., csütörtök Megyei Körkép 5. oldal Kirekesztett kéményseprők A kecske! kéményseprő csapat a nehézségek ellenére felelősségteljesen végzi munkáját. A mainál dicsőségesebb időket is megértek már hazánkban a kéményseprők. E nem túl hálás és manapság még csak ki sem fizetődő szakma képviselői a létminimum határán élnek. De mint mondják, még ennél is megalázóbb számukra, aho­gyan az emberek fogadják, il­letve sok esetben a szó szoros értelmében elüldözik őket ott­honukból. Ezt a megaláztatást bizony csak nagyon kevesen képesek elviselni.- A szakmánk rendkívüli módon lejáratódott - vallják a kiskunfélegyházi Filantróp Vál­lalat tiszakécskei kirendeltsé­gében dolgozó kéményseprők. Az utcákat járva gyakran érez­zük az emberek bizalmatlansá­gát. Pedig a kéményseprő az el­terjedt nézetekkel ellentétben, nem csak a féléves díj beszedé­séért csönget be. A fűtőberen­dezések és kémények biztonsá­gos üzemeltetésének ellenőr­zése, a balesetek megelőzése a feladatunk. Évente két alka­lommal esedékes munkánkat pedig akkor is elvégezzük, ha valaki nem tud fizetni érte. Ez kötelességünk, a polgároknak pedig elemi érdeke. Ennek ellenére, mint mesé­lik, nap mint nap kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem szívesen, vagy egyáltalán nem engedik be őket egy-egy házba. Sőt, arra is volt már példa, hogy összebeszéltek a szomszédok és egy egész házsorban élők zárkóztak el előlük.- Alig akad olyan ember, aki komolyan veszi a munkán­kat - mondja Keserű Pál, a kécskei kirendeltség vezetője. - Ez alól két esetben van csak ki­vétel: amikor valahová beveze­tik a gázt és az üzembe helye­zéshez szükség van az engedé­lyünkre. A másik és ennél le­hangolóbb esemény, amikor fű­téstechnikai problémából bal­eset keletkezik. A balesetve­szély esélye pedig azokban a lakásokban hatványozódik, ahová esetleg éveken át nem engedik be a kéményseprőt. A kialakult hiedelemmel ellentét­ben egyébként el kell monda­nom, hogy a gázfűtés elterjedé­sével a munkánk jelentősége egyáltalán nem csökkent. Ugyanis, amíg munkatársaink félévenként rendszeresen elle­nőrzik a gázzal műdökő fűtőbe­rendezéseket, addig a gázszol­gáltató vállalat dolgozóinak erre nincs lehetőségük. Az elő­forduló szivárgásokat mi jelez­zük feléjük, és sajnos elég gyakran találkozunk ilyen ese­tekkel. A Filantróp Vállalat tisza­kécskei kirendeltségéhez a vá­ros teljes vonzáskörzete és ez­zel együtt négy környező tele­pülés is hozzátartozik. A meg­számlálhatatlanul sok lakóépü­letet felölelő területen jelenleg mindössze öt ember dolgozik. Négyen - Simkovics János, Ho- lecz László, Bárány Jenő és Egedi Ferenc - kéményseprők, Szára Ferenc pedig vizsgáló. Az ő feladata a négy évenként előírt mérőműszeres fűtéstech­nikai vizsgálatok elvégzése.- A kécskei kirendeltséget legalább két személlyel kellene gyarapítanunk ahhoz, hogy munkájukat megfelelő körül­mények között, jó tempóban végezhessék dolgozóink - mondja Keserű Pál. - Az anyagi feltételek ehhez azon­ban egyelőre nem állnak ren­delkezésünkre. Mint ahogyan ahhoz sem, hogy a béreket emeljük. Arra a kérdésre, hogy meny­nyit keres napjainkban egy ké­ményseprő, csak nagyon nehe­zen kaptam választ. Megfordult a fejemben, talán azért titko­lóznak, mert irigylésre méltóan jó fizetésekről lehet szó. Hiszen valamikor erkölcsileg és anya­gilag is megbecsült szakma volt az övék. Hamarosan ki kellett ábrándulnom. Megtudtam ugyanis, hogy a, téli hónapok, kivételével alig keresnek 12 ezer forintot. A fűtésszezonban ez az összeg 5-6 ezer forinttal megemelkedik. Talán nem vé­letlen, hogy a kécskei kémény­seprők közül néhányan a tűzol­tóság alkalmazásában is állnak, így gyakran naponta váltja egyik szolgálat a másikat. Sőt, az is előfordul, hogy az éppen a várost járó kéményseprőt rá­dión keresztül tűzhöz riasztják. Ilyenkor nincs mit tenni, mint mondják, ott kell hagyni a fel­szerelést és sietni kell az oltás­hoz. Tóth Katalin Nem adósodik el Kecel Kecelen hagyomány, hogy az esztendő elején a város ön- kormányzatának képviselői fó­rumokon találkoznak a polgá­rokkal. Az idén február 13-án volt az első összejövetel, ame­lyet 24-éig kilenc követ. Eze­ken Schindler János polgár- mester beszámol az elmúlt esztendő történéseiről s a jövő terveiről, majd a résztvevők elmondják véleményüket, ja­vaslataikat, panaszaikat, gond­jaikat. E beszélgetéseken ott van Földes Ferencné igazga­tási osztályvezető, Haszilló Józsefné adócsoport-vezető, Nemes György, a Szolgáltató­udvar vezetője és Kertész Béla, a rendőrőrs parancsnoka. A tűzoltószertárban például - a kevés számú érdeklődő el­lenére is - majd három órán át tartott a fórum. Mint a pol­gármester mondta, sikeres év volt a múlt esztendő. S ezt mintegy igazolva szólt a jelen­tősebb beruházásokról, fejlesz­tésekről. Elkészült a gázháló­zat, a sportcsarnok, a rend­őrőrs, a városé lett a Szőlőfürt óvoda. Sokat költöttek fásí­tásra, korszerűsítették a közvi­lágítást. Jelentős anyagi és természetbeni segítséget kap­tak a testvértelepülésről, Schwarzenbruckból. így pél­dául már három tűzoltóautója van az egyesületnek. Működik a biztonsági szolgálat, amely helybelieknek ad munkát. Az egészségügyi ellátás egyre jobb, több magánrende­lőt nyitottak a szakorvosok. A szülőotthont az önkormányzat működteti mindaddig, amíg a társadalombiztosítás által adott összeg fedezi a kiadásokat. Múlt évben jegyezték be a Kecel Időseiért alapítványt, amin 700 ezer forint van. A szociális otthont bővíteni szükséges, mert elöregedőben a lakosság. Schindler János szólt a rendezvényekről való véleménymegoszlásról is.- Nem éppen rózsásak a ki­látásaink - mondotta a pol­gármester a jövőt illetően. Az biztos, annyi fejlesztésre már nem futja, mint tavaly. Ugyanis a költségvetésben hi­ány van, amit kezelhetőnek nevezett. Ha hitelt is kell majd felvenni, arra november végén kerülhet sor. Megjegyezzük, hogy a tegnapi lapszámban megjelent Hitelt vesz fel Ke­cel cím félreértésre adhat okot. Ugyanis az önkormány­zat mostani hitelfelvétele az idő előtt megvalósult gázberu­házás finanszírozásával függ össze. A pénz felvétele igaz, de azt a Dégáz Rt. majd visz- szaadja, csak jelenleg az amúgy is szűkös költségvetés­ből kellene az említett össze­get kiszakítani. A polgármester a legfonto­sabb feladatok közé sorolta az intézmények működőképessé­gének fenntartását. Földes Ferencné az igazga­tási munkáról számolt be, számadatokkal alátámasztva, hogy mennyi pénzt fordítanak különféle segélyekre. Kertész Béla pedig a város bűnügyi statisztikája után siralmas ké­pet festett az őrs működésének feltételeiről. Ha az önkor­mányzat nem segítené őket, bezárhatnák a kaput. A hozzá­szólók legtöbbje az őrspa­rancsnokhoz fordult kéréssel. Meg kellene akadályozni a gyorshajtókat, a száguldozó- kat, a vagyon elleni bűncse­lekményeket. Sok a kerékpár­lopás. Néhányan - bár meg­értve a nadrágszíjösszehúzást - útépítést sürgettek. Volt, aki megkérdőjelezte a falugazdász szükségességét, mások a segé­lyezéseken való spórolást aján­lották. Pulai Sára Úgy kezdődött, hogy visszalőtt? (Folytatás az 1. oldalról) Nagy port vert fel február 1-jére virradóan, hogy előbb olajügyletnek álcázott rablás, majd vadnyugati autóshajsza verte fel a kisszállási tanyavilág éjszakai csendjét. A támadók helybéliek voltak: a 22 éves Farkas Csabát még aznap elfog­ták, Czombos Lászlót (24) és Hevesi Györgyöt (22) pedig nagy erőkkel keresték. A két férfi néhány napon belül önként feladta magát. Mi volt az előzménye a tá­madásnak? Mint kiderült, a 21 éves kaposvári L. Balázst, a ba­rátnőjét, valamint a soltvadkerti Ny. Józsefet és egy sofőrjét csellel a kiskunhalasi Malom panzióhoz hívták. A „csali” 28 ezer liter olaj vásárlása volt. Mondhatni szokványos időben: éjfél előtt két órával találkoztak volna az eladókkal. Azok nevé­ben azonban csak Farkas Csaba érkezett, egy kölcsönkért Ford Fiestával. Elvezette a társaságot egy kisszállási majorba, ahol Czombos a soltvadkerti Ny. Jó­zsef lábába lőtt. Az első rendőrségi nyilatko­zatok még úgy szóltak: a lövés után fordult a kocka. A táma­dókból üldözöttek lettek. A Ford elöl vágtázott az éjszaká­ban, mögötte a vevők terepjáró­jával. Eközben a Fordból több lövést adtak le, amit bizonyí­tott, hogy ki is lukadt a Toyota hűtője. Csakhogy a később megtalált Fordot is lövések érték - szá­molt be erről tegnap dr. Hor­váth István rendőr alezredes. Úgy tűnik tehát, hogy oda-visz- sza folyt a lövöldözés az 55-ös országúton. A szakértők még mindig vizsgálják a Fiestában talált - állítólag golyós fegy­verből származó - lövedékeket. A merénylőkből üldözötté vál­tak egyébként maguk is olyan vallomásokat tettek, ami iga­zolni látszik, hogy nem csak ők használtak fegyvert. Az érdekes fordulatot vett ügy nyilván a jogászoknak is feladja majd a leckét. Már ott: miért vitt a „legális” és éjsza­kára tervezett olajvásárláshoz fegyvert magával a kereskedő, illetve a kísérője? Kérdés az is, hogy a támadás fegyveres elhá­rítása után, miért kergették fegyverrel a három menekülőt? A rendőrök tegnap nem nyilat­koztak arról, hogy az ügyben szereplők közül volt-e bárkinek fegyverviselési engedélye. In­formációink szerint: nem. A nyomozók időközben azt is kiderítették, hogy Czombos és Hevesi érdekeltek voltak az olajszőkítésben. Állítólag olyan is megtörtént, hogy valakinek vizet adtak el olaj helyett. Eb­ből sem lett bajuk: csoda foly­tán nem számolt el velük az al­világ. Persze az sem kizárt, hogy utóbb ettől menekülve je­lentkeztek önként a rendőrsé­gen. Most mindhárman előzetes letartóztatásban vannak és „gőzerővel” kutatják kapcsola­taikat a nyomozók. Noszlopy Nagyszabású forgalomellenőrzés Mintegy negyven kiskunfé­legyházi rendőr részvételével nagyszabású forgalomellenőr­zést tartottak február 17-én és 18-án. Az akció során kétszáz- negyven személyt ellenőriztek és 36 ezer forint bírságot rótak ki. Hat vezetői engedélyt von­tak be, melyek közül ötöt ittas vezetésért, egyet pedig azért, mert lejárt. Az ellenőrzött ható­sági engedélyek (forgalmik) közül öt érvénytelen volt, egy autósnak nem volt érvényes át­írása, egynek pedig már lejárt a műszaki vizsga érvényessége. Ugyancsak egy gépkocsiveze­tőnek nem volt érvényes fele­lősségbiztosítása. A bírságok jelentős részét ittasság, elsőbb­ség megadásának elmulasztása miatt, illetve engedély (jogosít­vány) nélküli vezetésért róták ki. (-ász) Nehéz helyzetben a tűzoltók Valamennyi polgármester tilta­kozott azon a budapesti fóru­mon, amelyen Kuncze Gábor belügyminiszter a tűzoltóság önkormányzatoknak való át­adásáról beszélt. Az 1991-es önkormányzati törvény szerint ennek már meg kellett volna történnie, ám a valóság mást mutat. Az utolsó határidő március 31-e. Baján a városházi sajtótá­jékoztatón Katona Ferencné osztályvezető - aki Széli Péter polgármester helyett képviselte a várost a fórumon - azt nyilat­kozta, hogy a belügyminiszter tájékoztatójában hangsúlyozta: romlik a tűzoltóság helyzete. Az önkormányzatoknak meg­határozott költségvetési ele­mekkel adják át. Arról még nem született dön­tés Baján, hogy önálló vagy részben önálló költségvetési in­tézmény legyen az üzemeltető. Az viszont általános vélemény, hogy forráshiányos a működte­tés, hiszen egymilliárd forint kellene, de ezt az országos költ­ségvetés nem tudja biztosítani. Attól úgyszintén tartani lehet, hogy az országos és megyei pa­rancsnokság kiveszi az igé­nyeit, így nem marad a helyi­eknek. Ráadásul egy önálló intéz­ményhez többlet létszámra is szükség lenne, ám nincs, aki ezt fedezhetné. A technika is régi, felújításra és kiegészítésre 5-6 milliárdra lenne szükség, ehe­lyett összesen 400 millió forint van. Ezt pályázati rendszerbe írják ki, amihez viszont szintén szükséges saját tőke. Talán központi javítóbázis sem kel­lene, mivel jobb az önkor­mányzatoknak, ha helyben mű­ködik az is. Jánoshalmi telefontörténet Jánoshalmán a telefonszolgálta­tást mind a mai napig kézi kap­csolású központban bonyolít­ják. Pedig az elavult központot már többször kiakarták váltani. A nyolcvanas évek derekán a Matáv elődje, a Magyar Posta Távbeszélő Igazgatósága aján­lotta fel Jánoshalmának a Kis­kunhalason kinőtt Cross­bar-központot. A város akkori vezetése pénzhiányra hivat­kozva nem fogadta el az ajánla­tot. A kilencvenes évek elején viszont az új vezetők kezdemé­nyezték a telefonszolgáltatás fejlesztését. Külföldről szerez­tek volna be automata közpon­tot. Ekkor a Matáv zárkózott el, mert ezt a központot állítólag nem lehetett a rendszerbe il­leszteni. Az előfizetők száma az utóbbi egy évtized alatt mindössze százzal nőtt. Jelen­leg a tíz és félezres településen alig több, mint 600 előfizető várja a központos hölgyektől, hogy jobb esetben néhány perc, de sokszor egy-két óra múlva összeköttetésbe kerüljön távoli pontokkal. Kényszermegoldás­ként ugyan néhány közületi előfizetőnek közvetlen kiskun- halasi csatlakozással jó pénzért biztosítottak automata vonalat. Ezek fenntartási költségei túl­tesznek a legdrágább mobil rendszerek díjszabásán is. A le­hetetlen telefonhelyzet egyre szorítóbban hat a településre. A vállalkozások a várost nagyív­ben elkerülik. Nagy várakozás előzi meg az idénre beharangozott távközlési Ha minden igaz, hamarosan a képen látható, kecskemé­tihez hasonló korszerű digitális kapcsolóközpont működik majd Jánoshalmán is. fotó: PN-ARCHlv fejlesztési elképzeléseket. A múzeumba illő kézi kapcsolású központot egyébként még min­dig nagy titokzatosság övezi. A fényképezésére tett kísérletünk, az Emitel Rt. telefontársaság vezérkarától kapott engedély ellenére, a helyi postamesternél akadt. A jelenlegi előfizetőkön kívül Jánoshalmán ezren várják azt, hogy kiváltsák végre az el­akadt beruházást. Ebben part­ner az önkormányzat is. Tavaly a fejlesztés fontosságát át­érezve az akkor még szerve­ződő Emitel Rt. kérésére, az első pillanatban megvásárolta a postahivatal melletti lakóingat­lant és rajta lévő öreg lakóházat elbontatta. A telek készen áll a pécsi típusú panelépületbe ter­vezett digitális központ fogadá­sára. A tervek már készülnek és várhatóan az év vége felé kö­szönhetjük meg a központke­zelő hölgyeknek, azt az em- bertpróbáló munkát, amit vé­geztek ebben a felfokozott tempóban.- blázsik -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents