Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
Olvasói családunk Mariska néni kedvenceivel Szép esküvő, szomorú lakodalom A fényképen a 80 éves Váradi Kálmánná, Mariska néni látható kedvenceivel, az Iluska és Frigyes nevű cicákkal. Mariska néni egyedül él jó egészségben Baján. Édesanyja 83 évet élt, 26 évesen lett hadiözvegy. A képet beküldte leánya. Nótáskedvű asszonyok / Születésnap Agasegyházán Nem tudtunk szóhoz jutni, csak sírtunk örömünkben Másodszor is örök hűséget fogadott egymásnak Baján a hetvenöt éves Györgyfalvi Endre és felesége, Rohbacher Teréz, aki hatvanhét éves. A Barátok templomában tartott esküvőre elkísérte öt fia, tizenkét unokája és dédunokái is. Ötven évvel ezelőtt házasodtak össze. (Kép és szöveg: Rab Rita.) Huszonöt éves macska A tiszakécskei Zoboki család cicája különlegesség. Aki megtudja, hogy Szépike 25 éves, igen-igen elcsodálkozik. Elég ritka ugyanis ez a matuzsálemi életkor a macskák körében, de gazdája ezt még sem tartja különösnek. A Zoboki családnak már korábban is volt egy hasonló kort megélt cicájuk. Szépike élete során több mint száz utódot hozott a világra, és ilyen idősen is jó egészségnek örvend. Helvécián élek, ahol a község kultűrházában működik egy csoport, a Nótáskedvű Asszonyok Klubja. Hetente egyszer jövünk itt össze és elmondhatjuk, hogy igazi otthonra találtunk. Itt szoktunk kikapcsolódni, és felkészülni minden olyan kulturális rendezvényre, amit a községünkben tartanak. Ezúton is szeretnénk megköszönni vezetőnknek, Kovácsné Julika néninek a munkáját. Sokat segített Cseh Miklós polgármester úr, valamint Kovács Sándor is. Reméljük, még hosszú éveken át együtt tudunk működni, hogy szebbé tehessük életünk egy-egy pillanatát. Szükségünk van erre, hiszen az emberek többsége elkeseredett. Földi Józsefné Dömötör István hetven egyedik születésnapját ünnepli családja körében. Az ágasegyházi pár idős koruk ellenére vállalták egy teljesen árva gyermek nevelését, aki középen látható a képen. Beküldte Kosa Pálné Ágasegyházáról. Küldjön egy fényképet! embereket neveltünk belőlük. Hálás köszönettel tartozom a háziorvosomnak, dr. Kovács Jenő belgyógyász szakorvosnak, aki 10 éve kezel szív és érrendszeri betegségemmel, az ő munkája eredményeként megértem ezt a szép családi ünnepet. id. Szunyogh Károly Az ünneplő kecskeméti Szunyogh család. özv. Váradi Kálmánná Tavaly december 20-án voltunk 50 éves házasok: karácsony első napján ünnepeltük meg, békés, meghitt családi körben és igaz testvéri szeretetben. En 78 éves vagyok, feleségem 72, három fiam, egy lány és öt fiú unokám van. Nagy meglepetésben, örömben és szeretetben volt részünk: fiainktól kaptunk ezen alkalomból egy szép új gáztűzhelyet. A meglepetéstől és a boldogságtól nem tudtunk szóhoz jutni, csak sírtunk. A hosszú munkás életünk eredményeire most tették rá fiaim a koronát. Megköszönték, hogy becsületes, dolgos A fényképet beküldte a Kecskeméten élő Vincze Imre, aki az álló sorban balról a második. Hosszú évek óta olvasója vagyok a Petőfi Népének. Örömmel küldöm ezt a fotót, még 1946. november 24-én készült Kecskeméten, a Nagykőrösi utcai fényképésznél. A menyasszony Csősz Mária katonatelepi, a vőlegény Virág János városföldi lakosok voltak. Ma már egyikük sem él, régen elhunytak, a sors úgy hozta, hogy egy napon temették őket. Feledhetetlen ennyi idő után is visszaemlékezni: a Mária utcából táncoló lovaskocsikkal mentünk a nagytemplomi esküvőre, onnan Városföldre. A szépnek ígérkező lakodalom sajnos rosszul sikerült, mert a vőlegény kisöccse • • Ötvenéves hűség aznap reggelre meghalt. Mi, fiatalok kevésbé éreztük a háziak bánatát, zene ugyan nem volt, de azért csak elénekeltük, hogy „Piros az én ostomyelem, nem sárga”. Bizony a koszorús párok közül is már elmentek né- hányan. Lassan rajtunk is eljár az idő. Jó volt fiatalnak lenni, rég volt, szép volt. Továbbra is várja a kedves olvasók leveleit és fotóit: Benke Márta, szerkesztő Születésnap Tompán A tompái Szabó G. Juditka január 26-án ünnepelte az első születésnapját. A fényképet beküldte Szabó G. István. Köszönjük a segítséget Két héttel ezelőtt kértük olvasóink segítségét egy hétgyermekes család számára. Újból megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire segítőkészek az emberek. Egy héten át csörgött a telefon, érkeztek a segély- csomagok bácsalmási szerkesztőségünkbe. A csomagokat eljuttattuk a családnak, akik hálás szívvel gondolnak minden adományozóra. A fiatalasszony elmondta, hogy nagy segítséget jelent a sok gyermekholmi, amit kaptak. Van köztük persze olyan is, amiből sok érkezett. Adományozóink szíves enge- delmével ezeket a község nagycsaládos egyesületének ajánlotta fel. Segítőkész olvasóink a napokban megkapják a Szívhang újság tiszteletpéldányát és szerkesztőségünk rövid köszönőlevelét. A képen férjem nagymamája, néhai Juhász Jánosné, dunapataj-őrjegpusztai lakos és három gyermeke látható. Negyedik gyermeke a szíve alatt van. A kép azért készült, hogy a katona férjnek, édesapának küldjék, aki a háborúból soha nem tért haza. A hat éves kislány férjem édesanyja volt, aki tíz évvel ezelőtt, 76 évesen meghalt, így már senki sem él a családból. A másik fotón a felső sorban a bal oldali katona Juhász János. A képet beküldte Nagy Istvánná, Kiskőrösről.
