Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
1995. február 21., kedd Mozambiki misszió 7. oldal EGY KECSKEMÉTI FŐHADNAGY KALANDJAI AZ ŐSERDŐBEN sokkal nyugodtabb az élet, de Mozambikban - amely spanyol gyarmat volt - folyamatos a fi- eszta, a buli. Megérkezésünk után el kellett dönteni, hogy ki melyik körzetben dolgozik. Három szektor volt. Magyar ember számára elképzelhetetlenül nagy ország. Kétezer-háromszáz kilométer északról délre. A szolgálati helyeket sorsolással döntöttük el. Mindenki Maputóban akart maradni. Akik régebben ott voltak, elmondták, hogy ott jó az élet, meg lehet kapni mindent. Főleg ahhoz képest, ami kint terepen van. Maputó az ország déli részén van. Ahogy egyre közelítünk az egyenlítő felé, több a betegség és kevesebb az élelem. Azt tudni kell, hogy az ENSZ nem biztosít semmit a 105 dolláros napidíjon kívül. Mindent magadnak kell megoldanod. Mozambik, a maláriafészek A tapasztaltak alapján azt is elmondhatom, hogy Mozambik valóban egy maláriafészek. Én nem kaptam meg, de rengeteg maláriást láttam. Az ENSZ-esek közül volt, aki tíz hónap alatt háromszor is megbetegedett. Az sem igaz, hogy a feketéknek nagyobb a védettsége ellene. Egy hétig a fővárosban voltunk, felkészítést kaptunk a területünkre és vezetésből még egyszer vizsgáztunk. Egy óra rutinpálya, aztán irány a maputói utcák. Azt ne is mondjam, hogy az autók jobbkormányosak. El lehet képzelni, mit csináltunk, míg megszoktuk. Az ottani közlekedés egyébként amúgy is rémálom. A szabályokat még a rendőrök sem tartják be. De visszakanyarodva, engem egy Magúdé nevű helyre jelöltek ki szolgálatra. Ez egy falu Mapuló- tól mintegy százötven kilométerre. Bozótharcosok és egy kis történelem- Mit kellett csinálnod?- Magúdétól hét kilométerre volt a tábor, nem éppen komfortos körülmények között. Mi csak bozótosnak hívjuk. A feladatunk az volt, hogy összegyűjtsük a kormánykatonákat. Ezek a harcosok miután odajöttek, nyilvántartásba vettük őket, elvettük a fegyvereiket. Az már a személyes szerencsétől függött, hogy két, három, vagy esetleg hat hónap múlva szereltük le őket. Ekkor kaptak egy kis pénzt, csek- keket-amiken még két évig kapták a fizetésüket -, ruhát, kapát és földműveléshez szükséges eszközöket, vetőmagot.- Milyen katonák voltak tik? Hol harcoltak ?- Ehhez egy kicsit vissza kell mennünk néhány évet Mozambik történetében. Amikor 1975- ben az ország kivívta függetlenségét, az addigi harcokban szövetséges törzsek egymás ellen fordultak. Egy év múlva tombolt a polgárháború. Ennek az volt az oka, hogy a hatalmat egy törzs, a sangane akarta megkaparintani, kizárólagos jogot tartva fenn magának a vezető posztokra. A Frclimo, a fel szabad ítási mozgalom addigi egysége ezzel felbomlott. Megalakult a kormánnyal szembenálló csoport, a Renamo. Ma is sok orosz él Mozambikban Az elnök, Samura Mascl nagyon kemény, a mozambikiak elmondása szerint szinte sztálini politikát művelt. A függetlenségi háború idején a szocialista, kommunista eszmék is teret kapTavaly márciusban egy kecskeméti fiatalember, a Szentgyör- gyi Dezső Harcászati Repülőezred vadászirányító-megfigyelője Bíró Sándor főhadnagy is azok között volt, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízásából az afrikai Mozambikba utazott, hogy megkezdje közel egyéves békefenntartó szolgálatát. Kaland jairól és munkájáról kérdeztük a néhány hete hazatért katonát, aki máris szívesen visszautazna Afrikába.- Hogyan lehet valakiből ENSZ-katona?- Magyarországról leginkább katonai megfigyelő vagy rendőr lehet az, aki ENSZ- missziót akar teljesíteni. Civilként ez nagyon bonyolult, csak megfelelő kapcsolatokkal lehetséges. Alapvető, hogy a jelölteknek le kell tenniük egy angol középfokú vizsgát és túl kell esniük a szigorú egészség- ügyi vizsgálatokon. Én, amint elvégeztem a katonatiszti főiskolát - repülésirányító és orosznyelv-tanári szakon - azonnal elkezdtem angolt tanulni. Ennek nem volt semmilyen különleges oka, csupán úgy éreztem, hogy ma már sok területen elengedhetetlen. így amikor megtudtam, hogy a kiutazás egyik feltétele a nyelvvizsga, nekem már ezzel nem volt gondom Egyébként már nem is tudom, hogy honnan, vagy kitől tudtam meg, hogy lehet jelentkezni ENSZ-kato- nának. Úgy emlékszem, nem is voll ez lúlreklámozva. velünk és speciális dolgokról esett néhány szó. A végén beosztottak bennünket, hogy hová és mikor megyünk. Én eredetileg februárban indultam volna, de az ENSZ nem küldte meg időben a repülőjegyeket, így március 3-a lett belőle. Tizenegyen mentünk ki a Budapest-Amszterdam- Róma-Maputó útvonalon. Maputó Mozambik fővárosa.- Milyenek voltak az első benyomások, milyen váratlan meglepetések értek Mozambikban?- Az induláskor a magyar hadsereg nagyon bőkezűen ellátott bennünket ruhaneművel. Egy közel kétszázezer forint értékű csomag volt ez, amelyben még nagykabát is volt. A trópusi szolgálathoz ez azonban nemigen kellett. A megérkezéskor gyorsan kiderült, hogy a ruhacsomag egy része felesleges. Innen majdnem télből indultunk, hiszen március elején még nincs nagy meleg. Odakint aztán...! Mikorelindultunk, mondták nekem, hogy ha majd kinyílik a gép ajtaja, levegőt is alig fogok A lányok kiskoruktól tanulják a fejen való teherhordást,. Az űrhaj ósjelöltet eltanácsolták A dolog úgy működik, hogy a katonaságnak és rendőrségnek is kiadnak egy pályázatot, amit a szakágparancsnokok kihirdetnek. Gondoltam megpróbálom. A feltételek sem voltak teljesíthetetlenek. Jogosítvány kellett, egészségügyi alkalmasság, angol középfok és a parancsnokok javaslata. Érdekes, hogy múlik el a világ dicsősége: a misszióra jelentkezett az egykori űrhajós- jelölt, Magyari Béla is, de vérnyomásproblémák miatt nem vették föl. Az egészségügyi vizsgálatok után volt egy háromhetes felkészítés. ahol többek között elmagyarázták, hogy hol vannak missziók, teszteket töltettek ki kapni. így is volt. Megérkezésünkkor Mozambikban éppen az esős évszak vége volt. Ennek megfelelően iszonyúan fülledt, páradús, meleg volt a levegő, úgyhogy a megérkezés után egy hétig légszomjjal küszködtünk. A fiesta városában A repülőtérről kiérve azonnal belecsöppentünk egy tipikus trópusi világba, egy másik kultúrába. ahol sokkal jobban lüktet, zajlik az élet. Mivel több szomszédos országba is eljutottam kintlétem alatt, így utólag már azt is látom, hogy ilyen szempontból Mozambik a környező országok közül is a legvadabb. Zimbabwéban, Dél-Afrikában és az angolok által egykoron gyarmatosított országokban Munkatársak között Mozambikban. Bíró kapitány balról a negyedik. tak a mozambiki politikában. Az oroszok és a kínaiak fegyverrel is támogatták a függetlenség kivívását, egy kommunista állam megalakulásának reményében. Például teljes harcihclikopter- ezredeket küldtek. Ma is sok orosz él az országban. A nyolcvanas évek elején az elnök gondolt egyet és nyitni akart a nyugat felé. Le is zuhant a repülője Dél-Afrikában. A függetlenség kikiáltása után egymás ellen forduló törzsek háborúja pedig egyre vadabbul tombolt. Sikereket egyik fél sem tudott elérni. A kormánycsapatok nem tudtak mit kezdeni az őserdőből lecsapó renamósokkal, a Renamo pedig gyenge volt a városok elfoglalásához. Találkoztam olyan fiúval, aki kilencévesen lett katona és huszonhárom évesen ment először haza. Láttam, hogy hol élt. Tüskebozót, négy cölöpön keresztbe ágak, ágynak, és ennyi. Aki ott maláriás lett, az meghalt. Volt olyan barátom, akinek sokszor könyörögtek a társai, hogy lője le őket. Közelharc egy hordó körül Kilencvenkettőbcn rájöttek a háborúzó felek, hogy nincs értelme tovább harcolni. Mindkét fél kifulladt. A Szovjetunió felbomlott, a támogatás megszűnt. Dél-Afrika is beszüntette a Renamo támogatását, hiszen egy szomszédos kommunista állam megalakulásának veszélye megszűnt. A mozambiki kormány és ellenzék Rómában tárgyalóasztalhoz ült és békét kötött. A leszerelési folyamat végére pedig választást írtak ki, ekkor már én is ott voltam. A Frelimo, a kormánypárt megnyerte a választásokat, az ellenzék, a Renamo pedig demokratikus eszközökkel politizál tovább. Tehát az ezekben a harcokban részt vevő katonákat szereltük mi le. A kormánykalonákat a falvakban, az ellenzéket [ledig mindentől távol. Volt olyan kollégám, aki minden lakott településtől 240 kilométerre dolgozott. Érdekes dolgok történtek a táborokban. A miénkben például az élclemosztás külön műsor volt. Olajoshordóban meghozták az ételt. Óriási tömegverekedés és közelharc dúlt a hordóhoz közeli helyekért. Egy ember azután kivált a tömegből és a hóna alatt valami büdögével futni kezdett az őserdő felé. Többen utána futottak, sokan pedig csak külső szemlélők maradtak. Ha az étel- tolvaj győzött és az üldözők feladták, a többiek megtapsolták az előadást. Mozambiki gyerekek az ENSZ sátrában, Magúdétól hét ki lomét erre, az őserdő közepén. A négerek jobban látnak a sötétben Augusztus végén befejeződtek a leszerelések. Ettől kezdve Maputóban dolgoztam.- Milyen munkát kapott?- Többek között bekerültem egy halálos baleseteket kivizsgáló csoportba. Sok értelme nem volt, mert több hónapja történt baleseteket kellett felderíteni, ezekkel kapcsolatban tanúkat kihallgatni. Azután jelentést írtam, amit elküldték New Yorkba, az ENSZ-központba. Tökéletes ismereteket szerezhettem a mozambiki közlekedésről. Az több, mint tragédia. Sokan alig láttak még autót is. Ha megérzik, hogy autó jön, leszegik a tekintetüket a földre és még akkor sem néznek fel, ha csikorog a fék. Ha megúszták, megeresztenek egy bájos mosolyt a sofőr felé és továbbállnak, mintha semmi sem történt volna. Az. országnak egyébként egyetlen főútvonala van. Olyan kráterek vannak rajta, hogy itthon vésővel és kalapáccsal sem tudnánk különbet csinálni. A közlekedési morál fogalmát nem ismerik. Érdekes dolog, hogy szerintem a feketék jobban látnak a sötétben. Ez ugyan nincs orvosilag bizonyítva, de személyesen tapasztaltam. A már említett főúton mentünk egy néger barátommal éjszaka. Az afrikai éjszaka pedig olyan, hogy tényleg nem lát az. ember az. orra hegyéig sem. Olyan százhúsz- szal mehettünk, amikor a barátom elkezdte őrült módon rángatni a karomat és üvöltött, hogy fékezzek. Csak akkor vettem észre, hogy egy kivilágítat- lan kamion áll előttünk az úton. Feszültség a táborban- Harcokba, veszélyes helyzetekbe keveredett-e kintléte során?- A leszerelő táborban volt a megérkezésem előtt néhány nappal egy kis lövöldözés. A táborban lévő kormánykatonák feltörték a fegyverraktárakat, bementek a faluba és megöltek néhány civilt. Ezután egy kicsit feszült volt a helyzet. Golyóálló mellényben jártunk.- Visszamennél, ha lehetne?- Amint lehet, vissza is megyek. Csodálatos hely Afrika és csodálatosak az emberek is. Az. egyik legnagyobb élményem volt az a lelkesedés, ahogyan a falvakban fogadtak az emberek bennünket. A mozambikiak nagyon nyitottak. Az igazság az, hogy mi is nagyon sok emberen segítettünk. Hol ruhával, hol élelemmel, hol pedig azzal, hogy a gyerekeket szállítottuk a több kilométerre levő iskolába. Nagyon sok barátot szereztem a bennszülöttek között is. Volt egy kisfiú, aki majdnem százötven kilométert utazott utánam ár- kon-bokron keresztül, csak azért, hogy láthasson. Ezenkívül a misszió katonái között is rengeteg kiváló embert ismertem meg. Sokan csak a pénz miatt csinálják, hidd el én nem. Ez ennél sokkal többről szól. W. Király Ernő Bozótharcosok között Afrikában V
