Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-15 / 39. szám

1995. február 15., szerda Belpolitikai Körkép 7. oldal ÖN KIRE ADNÁ A VOKSÁT, HA MOST VASÁRNAP VOLNA A SZAVAZÁS? Pártnépszerűség a Dunától keletre "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választékom népesség körében a keleti országrészben illetve az egész országban) országos adatok: a keleti országrész adatai: nem szavazna, bizonytalan 40 MSZP 25 A Szonda Ipsos közvélemény­kutatása szerint a szimpátiasza­vazatok alapján az MSZP janu­árban is megőrizte vezető he­lyét. A keleti országrész lakos­ságának 25%-a a nagyobbik kormányzópártra szavazna most is, ha parlamenti választá­sokat tartanának (országosan 21%). A második helyen azonban változás állt be: az eddig har­madik helyen lévő FKgP meg­előzte a sokáig másodikként szereplő SZDSZ-t. A kisgazdák tábora 10%-os, az SZDSZ sza­vazóbázisa 8%-ra tehető (or­szágos szinten fordítottan áll a helyzet, az FKgP 9%-ot, az SZDSZ 11 %-ot ért el). A Fideszre voksolna a meg­kérdezettek 5%-a (országosan 4%). A KDNP és az MDF mögé sorakozik fel 4-4% (a többi régió bevonásával 5-5%). A parlamentbe be nem jutott pártok összességében 4%-nyi támogatót gyűjtöttek maguk köré - helyi és országos szinten egyaránt. A pártok iránti bizalom lé­nyegesen gyengült a korábbi hónaphoz viszonyítva. Az SZDSZ bázisa hét százalékkal csökkent. Az MDF 2, míg a Fi­desz 1 százalékos bizalomvesz­tést szenvedett el december és január között. Egyetlen párt sem tudta növelni híveinek táborát. A januári felmérés során a meg­kérdezettek 55% állította, hogy mindenféleképpen elmenne szavazni egy esetleges parla­menti választás alkalmával (a többi régióval együtt 51%). Ez az arány 10 %-kal alacsonyabb a decemberinél, ami szintén jól mutatja, hogy az országrész né­pessége - csakúgy mint a teljes lakosság - jóval passzívabbá, bizonytalanabbá vált. Miről tanácskoznak a hét végén Lakiteleken? Nem ellenzéki csúcstalálkozó lesz e hét végén Lakiteleken, ha­nem megkezdődik a tavaly nyá­ron, az MDF vezetése által elha­tározott „Pártok és programok” című, MDF-tagok számára szervezett politikai továbbkép­zés-sorozat - válaszolta tegnap Lezsák Sándor MDF-alelnök az újságírók kérdésére. A Pártok és programok című sorozat első szakasza május közepéig tart, s nyolc hétvégén az ország külön­böző részeiből jelentkező, al­kalmanként 120-150 MDF-tag azonos tematikájú programokon vesz részt. E hét végén a Lakiteleki Nép­főiskolán Tőkéczky László iro­dalomtörténész A magyar pol­gári gondolkodás hagyományai és korszerűsége címmel vitain­dító előadást tart, majd Boross Péter MDF-alelnök beszél az elmúlt négy év kormányzati ta­pasztalatairól. Szombaton és va­sárnap- mind a nyolc hétvégén - a parlamenti pártok által delegált vezető politikusok tartanak elő­adást pártjuk történetéről, társa­dalmi és gazdasági programjá­ról. E hét végén az SZDSZ B auer Tamás ügyvivővel képviselteti magát, de később Hack Péter ügyvivő, frakcióvezető-helyet­tes és Magyar Bálint ügyvivő, szóvivő is előadást tart majd La­kitelken. Az MSZP e hétvégére Lendvai Ildikó elnökségi tagot, budapesti elnököt delegálta, s - Lezsák Sándor tájékoztatása szerint - Csintalan Sándor ügy­vezető alelnök is jelezte részvé­teli szándékát. A KDNP elnöke, Giczy György e hét végén idő hi­ányában nem utazik Lakitelekre, de ő is több előadás megtartását vállalta. A Fidesz most Orbán Viktor pártelnök személyében a legmagasabb szinten képvisel­teti magát, később pedig Szájer József frakcióvezető és Kövér László alelnök képviseli a fiatal­demokratákat. Csupán az FKgP mondta le részvételét, mivel - mint Lezsák Sándor fogalmazott - megorrolt Szabó Iván, az MDF ügyvezető elnöke által a Kisgaz­dapárt elnökével kapcsolatban tett nyilatkozat miatt. Fidesz-politikusok a megyei választásokról A pártalapokra helyezett me­gyei önkormányzati választási rendszer sok furcsaságot szült a tavaly decemberi választások után. A Fidesz hétvégi kecske­méti önkormányzati konferen­ciáján Orbán Viktor pártelnö­köt megkérdeztük: a fiatal de­mokraták támogatni fogják-e a választási rendszer megváltoz­tatását?- Valóban okozott a pártala­pokon történt választás problé­mákat - mondta Orbán Viktor. Előfordult, hogy egyes me­gyéknek jelentős területei kép­viselet nélkül maradtak a me­gyegyűlésekben. Az én magán- véleményem egyébként egy romantikus ötlet: a pártok majd tanulni fognak ezekben az években és négy év múlva a pártlistáikon érvényesíteni fog­ják a területi elvet.- Bács-Kiskun közgyűlésé­ben az MSZP, a Független Kis­gazdapárt és a Fidesz lépett szövetségre. E három párt adja az. elnököt és a három alelnököt. Ön mint a Fidesz pártelnöke mit szól ehhez a koalícióhoz?- A helyi viszonyok mindig eltérnek az országos mintáktól. Nekem pártelnöki minőségem­ben sem áll módomban egyéb­ként utasításos módon befolyá­solni, hogy egy megyei közgyű­lésben milyen álláspontot ala­kítson ki a Fidesz. A koalíció, ami itt köttetett, rendkívül fur­csa, rendhagyó és megértéséhez több időre van szükségem. Még csak egy napja tartózkodom a megyében. Tájékozódnom kell, mielőtt ennél többet tudnék vá­laszolni - mondta el Orbán Vik­tor. A beszélgetésbe bekapcso­lódó Áder János ehhez hozzá­tette: a többi megyére is jel­lemző, hogy a legkülönfélébb koalíciók jöttek létre. Egyetle­negy olyan megye van - Békés megye -, ahol az SZDSZ és az MSZP ketten együtt tudott koa­líciót alkotni. A választási eredmények alapján a többi me­gyében nem nagyon lehetett mást csinálni: az országos poli­tikában szemben álló pártoknak ki kellett egyezniük egymással, azért, hogy a megyék irányítását meg tudják oldani. Senki nem kívánta megkockáztatni azt, hogy rövid időn belül új válasz­tásokat írjanak ki. MMMMMMMMNMMMMMMNMMMMNMNMNMMNMMMMMMMMMMMMNNMMHMNMMMMMN VÉLEMÉNYEK SZABADON KONZERVATÍV POLITIKUSOK ELŐADÁSA BAJÁN Milyen a keresztény közéleti személyiség? Pénteken nagy sikerű rendez­vényt tartott a Keresztény Ér­telmiségiek Szövetsége Bajai Csoportja, melynek előadói dr. Varga László KDNP-s ország- gyűlési képviselő és dr. Jávor Béla, a KÉSZ alelnöke és dr. Boross Péter MDF-alelnök, ko­rábbi miniszterelnök voltak. Utóbbit arról kérdeztük, mit je­lent keresztény közéleti ember­nek lenni? Elmondása szerint bizonyos életelveket, magatartásformát jelent, eszmei és erkölcsi alapo­kat, ha valaki kereszténynek minősíti önmagát, és ezeknek a közéletben való érvényesítését. Mindenképpen egy következe­tes magatartást, a hagyományok tiszteletét - ellentétben más áramlatokkal -, a magyar köz­élet évtizedekig ebben volt sze­gény. Ez nagyon szívós, fokoza­tos hatást tud csak gyakorolni, hiszen egy lelki barbarizálás folyt itt négy és fél évtizeden át, ezért gyors sikerre nem lehet számítani, de az ilyen irányú tö­rekvés erkölcsi parancs min­denki számára, aki keresztény­nek vallja magát. Boross Péter elmondta, hogy igyekszik a saját világát rendbe tenni. Személyét az elmúlt négy évben minden síkon nagyon tá­madták, ebben talán közreját­szik az egyénisége is, amiért már ’90-ben a kormány erős emberének mondták. A támadá­sok miatt megtanulta az önmér­séklet erényét gyakorolni ez idő alatt. Igyekezett a dolgokat mind a maguk jelentőségében, céljaikat felismerve mérlegelni. Úgy érzi, tiszta lelkiismerettel adhatták át a kormányzati fel­adatot, amellett, hogy össztűz zúdult rájuk a médiából, min­denféle gőgös és úri jelzőkkel il­letve őket. Ugyanakkor három év alatt duplájára növelték a szociális kiadásokat, és ők sose mertek volna ilyen alacsony nyugdíjemelést előterjeszteni a várható infláció mellett. De tu­domásul kell venni, hogy nem alakulhatott ki a magyar köz­ítélkezés egy eltorzult szemlé­letű világból. Hosszabb időszak kell, míg a közvélemény a maga valóságában látja a dolgokat, el­fogultság nélkül. .................ItiWiWMiriWIjlllliiriiiil.iriWWW'ííVMniaaWWMWMW^rillKlT ÍT ... A z államtitkár válasza olvasónknak Nyílt levél az államtitkárhoz a határon túli magyarok támogatásáról Tisztelt Államtitkár Úr! Mély megdöbbenéssel hall­gattam Önt a január 7-ei Ráa­dás című rádióműsorban. A téma az erdélyi, illetve a hatá­ron túli magyarság anyagi tá­mogatása volt. A vita során Ön olyan kijelentéseket tett, ami után a magyar adófizetők zse­bében felállt a bicska. Természetesen tudjuk, hogy a határon túli magyarokat a mi adóink terhére támogatják. Nem is ezzel van a gond. Talán még nem is az összeg nagysága a megdöbbentő, bár én azért el- ámultam rajta. Még jobban el- ámultam az Ön magyarázkodá­sán, miszerint az a 3,7 milliárd forint, amit erre a célra fordít az ország, idézem: „mindössze a költségvetés egy százaléka, egy egyáltalán nem jelentős ösz- szeg”. Az összeg jelentéktelen­ségét Ön még vagy négy percig magyarázattal bizonygatta. Nem tudom, hogy mennyi magyar adófizető háborodott fel az Ön magyarázatán. Min­den magyar adófizető tudja, hogy 1995-től a világ legna­gyobb adóelvonásában része­sül, megelőzve az eddig vezető Chilét. Azt is tudja minden ma­gyar ember, hogy mennyi­mennyi dologra nem jut a fenti „bagatell” összegnél sokkal ke­vesebb pénz sem. Említhetem például a peda­gógusok, egészségügyiek, stb. bérét, a vasutat, a kórházakat, de azt hiszem, a felsorolásra kevés lenne az újság összes ol­dala. Én nem azon háborodtam fel, hogy Ön elbagatellizálta ezt a nagy összeget, hanem azon, hogy ha kormányunk egy ál­lamtitkára bagatell összegnek nevez 3,7 milliárd forintot, ak­kor vajon hogyan bánik a gond­jaira bízott többi összeggel? Vajon eljön-e az az idő, ami­kor egy ilyen kijelentésért az adófizetők felelősségre vonhat­ják a legnagyobb kormánypárt államtitkárát. Egy ehhez ha­sonló kijelentésbe már bukott bele francia elnök is. De ha már itt tartunk, essen szó a határo­kon túli magyarokról is. Le­gyenek szívesek és sértődés nélkül vegyék tudomásul, hogy hazánk most nincs abban a helyzetben, hogy horribilis ösz- szegekkel támogassa őket. Kü­lönösen akkor nem, amikor egyre-másra arról érkeznek a hírek, hogy bizonyos összegek­kel egyes nemzetiségi vezetők nem tudnak elszámolni. Ve­gyék tudomásul, hogy a magyar adófizetők iszonyú terheik adó­terhét most szívesebben látják itthon szétosztani. Mielőtt az a vád érne, hogy nem ismerem a helyzetet, sze­retném elmondani, családom egyik fele Erdélyben él, és pon­tosan tudom azt, hogy a fenti hatalmas összeg áldásait a leg­kisebb mértékben sem észlelik. Vállalkozó vagyok, méghozzá abból a fajtából, aki pontosan fizeti adó- és közterheit. De nem fogom sokáig szó nélkül eltűrni, hogy itthoni magyar gyermekek éhezzenek, mert szüleik nem tudják kifizetni a menzát és közben külhoni gyermekek államköltségen, vagyis az én pénzemen, töme­gével üdüljenek a Balatonon, ahová a községem gyermekei nagyrészben csak álmukban jutnak el. Vegyük tudomásul, hogy nem vagyunk gazdagok és most nem vagyunk adakozó helyzetben. Tisztelt Államtitkár úr! Én sajnos Önökre szavaz­tam, az életben utoljára. Olyan kormányt, akinek alkalmazottai rongyként dobálódzanak az adófizetők pénzével, én nem tudok és nem is fogok támo­gatni. Ön pedig sokkal jobban gondolja meg a nyilatkozatait. Sajnos, országunkban még nem alakult ki az adófizetők állami tisztelete, de eljön az az idő, méghozzá rövidesen. Akkor pedig egy ilyen kiszólása után 24 órája sem lesz a hivatalá­ban. Kálló Róbert, 6133 Jászszentlászló, Damjanich u. 2. Tisztelt Kálló Úr! Köszönettel fogadtam hoz­zám intézett nyílt levelét, amelyben a határon túli ma­gyarság anyagi támogatásának kérdésével foglalkozik. Levelében azt írja, hogy Ön­nek - hasonlóan minden harma­dik magyar családhoz - közeli hozzátartozói élnek az ország határain túl. Biztos vagyok benne, hogy Ön is támogatja családjának Erdélyben lakó felét, és meggyőződésem, hogy ugyanezt kell tennie a Magyar Köztársaság mindenkori kor­mányának is az országhatárain­kon túl élő magyarokért. Lehe­tőségeink ezen a téren, éppen országunk rendkívüli nehézsé­gekkel terhelt gazdasági hely­zete miatt nem elégségesek ah­hoz, hogy megélhetésük min­dennapi gondjain érdemben se­gíthessünk, viszont nélkülözhe­tetlenek abból a szempontból, hogy legyen lehetőségük ma­gyarságuk megőrzésére, arra, hogy magyarul beszéljenek, ta­nuljanak, művelődjenek, ma­gyarként vállalkozzanak. En­gedjen meg egy pontosítást az 1995. évi költségvetés végleges összegének ismeretében: a hatá­ron túli magyarság támogatá­sára ez évben fordítható 3,85 milliárd forint az érvényes költségvetésnek mindössze 0,2 százalékát teszi ki. Ennek a 3,85 milliárd forint­nak 65 százaléka, 2,5 milliárd forint fordítódik a Duna Televí­zió működtetésének biztosítá­sára, amely, azon túl, hogy a környező országokban élő ma­gyarok számára gyakran az egyetlen magyar nyelvű infor­mációs médium és szórakozási lehetőség, nem lebecsülendő azon magyar állampolgárok száma sem, akiknek körében szintén népszerűségnek örvend. Ha példaként feltételezzük, hogy a határainkon túl élő ma­gyarság támogatására fordított költségvetési pénzek teljes ösz- szegét a mintegy 2,3 milliónyi rendszeres nyugellátásban ré­szesülő magyar állampolgár nyugdíjának kiegészítésére for­dítanánk, akkor mindössze ha­vonta 140 forinttal juttathatnánk többet részükre, amely nyilván­valóan nem jelentené helyzetük megoldásának kulcsát. Meg­szűnne viszont évente több száz külhoni magyar fiatal számára a lehetőség, hogy ösztöndíjasként Magyarországon tanulhasson, több ezer beteg számára, hogy Magyarországon gyógykezel­tesse magát, és milliók számára, hogy szülőföldjükön nézhesse­nek magyar nyelvű televízómű- sort, olvashassanak könyveket, újságokat, legyenek önálló színházaik, könyvtáraik. Ennek eredménye egyrészt beolvadá­suk, asszimilációjuk felgyorsu­lása, másfelől szülőföldjükről való tömeges elmenekülésük lenne, amelyek - és azt hiszem, ezzel Ön is egyetért - beláthatat­lan következményekkel járná­nak. Önnek igaza van abban, hogy a támogatásokat nem egy­formán érzékelik és élvezik a határon túli magyar közösségek tagjai. (Ezen azonban nagyon nehéz Budapestről változtatni, arra is szükség van, hogy min­den, magát magyarnak valló család keresse és igényelje eze­ket a lehetőségeket. Végezetül engedjen meg még egy megjegyzést: a határon túli magyarságnak szánt, különböző tárcákhoz telepített költségve­tési támogatások elosztásával mint politikai államtitkár egyál­talán nem foglalkozom. Ennek kialakult rendszere van, igen szigorú szabályokkal és ellenőrzésekkel, szóba sem kerülhet tehát, hogy bárki is „rongyként dobálózhasson az adófizetők pénzével”. Valóban előfordult ugyanakkor, hogy a határon túli magyarok közül né- hányan bizonyos, az előző kor­mányzat idején átutalt összegek felhasználásáról nem tudtak hi­telesen elszámolni. A mostani kormányzat ezért, a kormány- programban megfogalmazot­takkal összhangban a határon túli magyarság anyagi támoga­tása egyik legfontosabb alapel­vének ezen támogatások átlát­hatóvá tételét tekinti. A támoga­tási rendszer átalakítására irá­nyuló munka alapozó szakaszá­ban kezdeményezésemre várha­tóan lezárul az 1990-1994. jú­nius 30. közötti időszakban megítélt támogatások felhasz­nálásának átvilágítása. Kérem mindezeket is vegye figyelembe, amikor ennek a kormánynak a tevékenységéről, és az én személyes munkámról alkot véleményt. Tisztelettel: Tabajdi Csaba államtitkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents