Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-01 / 27. szám
1995. február 1., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban ismét téma a szegénység. Számos levélírónk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megtudhatjuk, hogy ismét megnyílt Kecskeméten a Vacsi közi ABC, bizonyára a városrész sok lakójának legnagyobb megelégedésére. Szánkon ökumenikus imahét volt. Erről is olvashatnak rövid beszámolót. Közöljük annak a kisgyermekes édesanyának a levelét, akit a minap az egyik kecskeméti autóbuszon többször egymásután odacsuktak az ajtók közé. Megtudhatjuk továbbá, hogy a tolókocsis mozgáskorlátozottak rövidesen lifttel szállhatnak fel a vonatokra. Képes hírünk egy százéves kiskunhalasi asszony ünnepléséről szól, akit köszöntött Göncz Árpád köztársasági elnök úr is. Várjuk további írásaikat névvel, címmel ellátva. A szerk. KIS JÖVEDELMEKBŐL Ki hogyan él meg? Az alábbi levél-összeállítás már a negyedik folytatása a J. Gyöngyvér Ennyiből él egy átlagcsalád című levelére küldött válaszoknak. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ezt a vitát ezennel befejezzük. A családi megélhetésekről szóló leveleknek természetesen ezután is helyet adunk lapunkban. L. D., Kecskemét: J. Gyöngyvér levelét olvasva felháborodtam azon, hogy ők 37 ezer forintból nem tudnak megélni. Mi is nyugdíjasok vagyunk, a kettőnk nyugdíja 27 ezer forint, és meg kell élni belőle, természetesen beosztva. Le kell mondani a nagy lábon élésről, de nagyon szerényen ennyiből is meg lehet élni. Nekünk is fizetni kell a villanyt, a vizet, a gázt, televíziót, s élni is kell. Úgy osztjuk be azt a keveset, hogy eddig még üdülésre is futotta belőle. Mi eladtuk a kocsit, mert nagyon sokba került. S nem kell vendéglőkbe járni. Adják el ők is a kocsijukat, hogy az se kerüljön pénzbe. Bazsa Sándor, Szánk: A Petőfi Népe Tisztelt Szerkesztőség! rovatában olyan sok sérelmet, fájdalmat és félelmet, jogos és jogtalan vádat olvashatunk, melyekben akarva vagy akaratlanul egymást bántjuk. Amikor több millió ember él hazánkban nagy nélkülözések közepette, amikor a nap mint nap történő bűncselekmények miatt rettegésben és félelemben élnek az emberek, s politikai acsarkodások folynak azért, mert az emberek nem élnek közösségben. A sok panaszos levél közül csak egyet szeretnék kiemelni (sok mást is lehetne), J. Gyönyvér korábban megjelent írását és az erre adott válaszokat. A levélre hetek óta jönnek a válaszok, a negatív reagálások azoktól a személyektől, akiknek jóval kevesebből kell megélniük, mint J. Gyöngyvéréknek. Felteszik a kérdést, hogy miért bántja J. Gyöngyvér a több- gyermekes családokat, a munkanélkülieket és a nyugdíjasokat. Vádra vád, és ha még oly sok igazság is van benne, akkor sem jogosít fel bennünket, hogy kővel dobáljuk egymást. Arra is gondolnunk kell, hogy nálunk béke van, nem ropognak a fegyverek, mint a szomszédos Boszniában és nem kell minden földi javainkat otthagyva földönfutóként menekülni, nem kell a háborúban elhalt fiatalok tízezreit siratni, mint a csecsenföldieknek. Nem kell földrengés miatt hajléktalanná válnunk, mint Japánban nyolvanezer embernek. Ezzel szemben meg kellene becsülni mindazt, amink van, s elsősorban a környezetünkben élő embertársainkat egy közösség tagjainak kellene tekinteni. J. Gyöngyvér válasza: Olvastam a levelemre reagáló cikkeket. Ha önök közölték volna a levelem mellékleteként írt havi részletes költségvetési listámat, akkor valószínűleg nem így fogadták volna azt az olvasók. Idős Ruzsonyi Gábor is megértette volna, mire célzok az embersúlyadóval, ha levelem e témával kapcsolatos első bekezdését önök nem hagyják ki. A. L.-né is meg tudta volna a listám alapján, hogy a 24 ezer forint milyen kiadásokat foglal magában, amit muszáj kifizetni, csökkenteni lehetetlen, már amennyiben fizetési kötelezettségeinknek eleget akarunk tenni. Az ő szemét nagyon elhomályosította a harag, mert rezsiről írt, én pedig havi állandó kiadásokról. A kettő nem ugyanaz. Megmondom őszintén, hogy B. I. mátételki levélíró 38 ezer forintját keveslem, nem maradt ki valami? M. Zsuzsanna és családja 39 ezer forint havi jövedelemből építkezik. Ossza meg velünk a titkát. Arra is válaszolok, hogy miért nem szültem még egy gyermeket. Azért, mert mire a saját, kifizetett, tehermentes lakásunkat végre a magunkénak mondhattuk, bizony eljárt felettem az idő, 38 éves lettem, s ebben a korban már nemigen szokás a szülés... Levelemben azt is megemlítettem, hogy néha férjem édesanyja segít ezzel, azzal. Ez olyan minimális segítség, hogy például a férjemnek vesz néha egy pár zoknit, sálat, ilyesmit. Hát ezt, kedves Á. L.-né, nem szégyelljük elfogadni, s a jövőben sem fogjuk. Anyósom nyugdíja annyi, mint az egyikünk nettó fizetése, így a mi segítségünkre nincs szüksége. Véleményem szerint a legtöbb nyugdíjas azért kevesli nyugdíját, mert abból szeretné segíteni a gyerekét, unokáját. Hát ez valóban nem megy... Annak is örülök, hogy saját lakásban lakhatok, de ezt is csak azért tehetjük, mert édesanyám halála után pénzt örököltem, s így merülhetett fel egyáltalán az önálló lakás gondolata. Kívánom a kedves olvasóknak, hogy ne ilyen áron jussanak lakáshoz. Úgy érzem, a levelek rámzúduló haragja nem engem illet valójában, hanem az államot. Én csak az voltam itt, akinek jól beolvashattak. Az állam az, amely újévi ajándékként felemelte a kenyér, a tejtennék, az energia, és még Isten tudja, minek az árát. Ez a harag neki szól, mert én is csak szenvedő alany vagyok... írásomat nem panasznak szántam, irigy pedig nem vagyok senkire. Azt szerettem volna, ha valaki leírja egy át- lagcsalág kiadásait. Én ezt megtettem, de ismétlem, a szerkesztőség nem adta közre kiadásaim listáját. Pedig az a teljes valóságot fedi. Panasszal legfeljebb a jó Istenhez fordulhatok a nagycsaládosokkal, munkanélküliekkel stb. együtt. Arra már gondoltam, hogy írok a miniszterelnök úrnak, és neki is elküldöm havi kiadásaim listáját... MEGVALÓSUL EGY NAGYSZERŰ KEZDEMÉNYEZÉS Tolókocsival, lifttel a vonatra A MÁV már régóta keresi a megoldást a mozgáskorlátozottak vasúti utaztatására. Úgy tűnik, most e területen is sikerült előbbre lépniük. A közelmúltban a Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége és a MÁV Rt. közös budapesti sajtótájékoztatóján bemutatták azt a mobil liftet, amely megoldaná a tolókocsiba kényszerült emberek számára a vonatra való fel- és leszállást. A könnyen és gyorsan mozgatható szerkezet lehetővé teszi a kerekes tolókocsik emelését és azoknak vonatba gurítását. A MÁV egy svájci céggel vette fel a kapcsolatot, amely három hónapra díjmentesen Magyarországra hozott egy ilyen berendezést tesztelés céljából. A vizsgáztatás sikeres volt, gyakorlatilag minden kerekes tolókocsira használható. Európában már egyáltalán nem számít újdonságnak e berendezések használata. Nálunk jelenleg az InterCity vonatok alkalmasak a tolókocsival való utazásra, mert ezeknél nemcsak az ajtók, hanem a belső utasterek is megfelelően tágasak. így Budapestről Miskolcra, Pécsre, Kecskemétre, Szegedre, valamint májustól Győrbe, Szombathelyre és Sopronba tudnának utazni a mozgásukban korlátozott emberek. Ám ahhoz, hogy az állomásokon megjelenhessenek a 600 ezer forintba kerülő mobilliftek, a MÁV és MEOSZ erőfeszítése kevés, ezért várják az önkormányzatok, adományozók, szponzorok segítségét. E berendezésekből egyszerre ugyanis kettőt kell venni, hiszen indulásnál és érkezésnél is szükség van rájuk. A MÁV vállalja a liftek karbantartását, őrzését, tárolását és működtetését. Akik segíteni szeretnének, vagy akiknek további információra van szükségük, keressék Szabó Jánost, a MEOSZ főtitkárát az 1032 Budapest, San Marco u. 76. címen, vagy a 188-2388-es, illetve a 188-8951-es telefonszámokon. G. J. Göncz Árpád is köszöntötte Családtagok, Ismerősök, az otthon dolgozói és a város képviselői köszöntötték múlt csütörtökön 100. születésnapján Komlós Juliannát, a kiskunhalasi szociális otthon lakóját. A jó egészségnek örvendő Julika nénit két tortával is megajándékozták, mert eggyen bizony nem fért volna el száz gyertya. A virágcsokrokkal elhalmozott ünnepeltet Göncz Árpád köztársasági elnök is köszöntötte dísztáviratban a jeles nap alkalmából. FOTÓ: ÁDÁM MIKLÓS Ökumenikus imahét Szánkon A vak és a buszvezető Annyi rossz példával találkozunk manapság. Én most ennek az ellenkezőjéről tájékoztatom Önöket. Január 14-én a nagykőrösi busszal közlekedtem Kecskemétre. A buszpályaudvaron a 11-es busz megállójában szálltunk le. Az utasok elrohantak, és a járda szélén hagytak egy idős, vak embert, aki nem tudta, hogy merre menjen. A 9.05 órai 11 -es busz vezetője, Árvái Zoltán ezt észrevette, leszállt, a kocsiját becsukta és a vak embert átvezette a kért helyre. A segítőkész buszvezető ezután visszajött és folytatta munkáját. Cselekedete természetes, de ma ritka gyakorlat. Nánási Sándor Nagykőrös, Dózsa Gy. u. 5.1/7. Benzinkút tető nélkül Évek óta a kecskeméti színház melletti benzinkútnál tankolok, ezért nagyon vártam az új üzemanyagkút megnyitását. Nagyon tetszik az épület, a sok szép fa, a rendezett park. Egyvalami azonban egyáltalán nem tetszik. Éspedig az, hogy ez az egyetlen benzinkút a városban, ahol az ember kénytelen ázni, ha esik az eső vagy a hó. Azt nem értem - és ezt több autóstársam nevében is kérdezem -, hogy miért nem tettek tetőt a benzinkút fölé? Ilyen drága benzinárak mellett joggal elvárhatná az ember, hogy amikor több száz, illetve ezer forintot otthagy üzemanyagra, akkor ne esőben, hóban kelljen tankolnia. B., Kecskemét Szánk vallásos érzelmű hívői folytatták a keresztény felekezetek évenként megismétlődő közös találkozóját. Január 15-e és 22-e között a baptista imaház fogadta a gyülekezetek tagjait. A közös ima és éneklés mellett a baptista, a református és a katolikus lelkész evangelizáló beszédei elevenítették fel az ösz- szefogás szükségességét. A hallgatóság mindennap megtöltötte az imaházat. A záró napon a soltvadkerti baptista énekkar fellépése tette még emlékezetesebbé az ökumenikus imahetet. A résztvevők figyelmét arra is felhívták: az év más napjain is látogassák egymást a béke jegyében. Bálint István, Szánk, Béke u. 70. Kik a szegények és a gazdagok? Örömmel olvastam Benke Márta Olvasóink segítettek című írását a Petőfi Népe decemberi számában. Arról tudósít, hogy sok-sok karácsonyi ajándékot gyűjtöttek a szegényeknek. (A cikk az Olvasói családunk című oldalon jelent meg. A szerk.) Bizony ez nagyon szép, de én mégis arra gondoltam: miért vannak szegények és gazdagok? A gazdagokat könnyen elintézem magamban. Az lehet gazdag, aki közel állt a tűzhöz és kihasználta az állami vagyon elherdálását, a hézagos törvényeket, amire ma azt mondjuk: „Jogszerű, de nem etikus.” Van egy réteg, melyet gazdagnak mondunk. Ez a réteg valóban gazdag. Hozzám viszonyítva. De önmagában nézve is gazdag? írja a Petőfi Népe, hogy például mennyi fizetése van a polgármestereknek, de arról nem tudósít, hogy mennyit kap a kezébe. Őket hová soroljam? Gazdagok vagy szegények? A szegénység fogalmát nem tudom meghatározni. Mihez viszonyítva vagyunk szegények és miéit? Gépkocsit tartunk, összkomfortos lakásban élünk. Bizony sokba kerül. Szórakozni járunk? Az sem két krajcár. A szeszes ital, a cigaretta ezrekbe kerül havonta. Lehet, hogy sokan saját magunkat tesszük szegénnyé, vagy csak annak valljuk magunkat. A fiatalabb korosztály honnan tudhatná, hogy mi az igazi szegénység, hogy milyen állapot az, amikor krumpliból, kenyérből sem ettünk eleget, a cipőnk, ruhánk foltos volt és nem volt téli sapkánk, sálunk, kesztyűnk. Ez volt a múlt. Ma is vannak szegények. Segítünk rajtuk azzal, hogy egy évben egyszer jót tudjanak enni, s hogy kapnak valami ajándékot? Nem és nem! Az okot kell megszüntetni, ami az elszegényedést kiváltja. A honatyák a Parlamentben sokszor elmondják, hogyan jutottunk ilyen mélyre. Ám ott is hiába mondogatják. Nincs felelőse annak, aki vagy akik ezt a szörnyű állapotot okozták. Én - ha nehezen is - még ezt az állapotot is elviselem, csak ne mondanák, hogy tették mindezt a nép akaratából. H. J. Kecskemét, Árpád krt. 19. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Szemüveg kerestetik A 65 éves Géró Józséfné január 26-án Kecskeméten, az Irinyi utca végénél lévő buszmegállóban rosszul lett. Az idős asz- szonyt mentő vitte be a megyei kórházba, eszméletlenül. Amikor magához tért, a kórházi ágyon vette észre, hogy hiányzik a szemüvege, melyet nemrégen csináltatott. Valószínűleg a buszmegállóban veszett el. Nagy szüksége lenne rá, s egyébként is egy új szemüveg pénzbe kerül. A szemüveg fémkeretes, 3,5 dioptriás. Nagyon kéri, ha valaki megtalálta, vigye el lakásukra, az. Irinyi utca 46. VIII. 22. szám alá. Kifogás cím ellen Küldözgették a vérző fiút címmel január 25-ei lapszámunk e rovatában cikket írtunk arról, hogy egy 15 éves fiút négyen megvertek a kecskeméti Szé- chenyivárosban. Szülei vitték saját kocsijukkal a megyei kórház baleseti sebészetére, ahonnan átküldték őket az SZTK-ba, majd onnan a Honvéd Kórházba, mert az volt az ügyeletes. Másnap a cikk és e sorok íróját felhívta dr. Flörich Péter, a megyei kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa. Közölte, teljesen megérti a fiú édesanyjának panaszát, azt viszont kifogásolja, hogy a cikk címadásában a kórházi küldözgetés - s nem a gyermek oktalan verése - motiválta az újságírót. A főorvos úr ehhez még hozzáfűzte, kivizsgálta az esetet, s arról tájékoztatták, hogy a fiú a kórházban már nem vérzett. Mentőszolgálatot is felajánlottak, de ezt a szülők nem fogadták el, mert saját kocsijukkal vitték tovább a Honvéd Kórházba gyermeküket. Küldözgetésről a főorvos úr szerint tehát nem lehetett szó, csak átirányításról, hiszen a szülők nem tudták - nem tudhatták -, melyik az ügyeletes kórház azon a napon. A főorvos úr véleményéhez csupán annyit jegyzünk meg: az édesanya legfőképpen azt kifogásolta, hogy fia két-három perc orvosi figyelmet sem érdemelt sem a kórházban, sem az SZTK-ban, függetlenül attól, hogy ügyeletesek voltak-e vagy sem. Ezen lehet vitatkozni. Ha emberi - s nem adminisztratív - oldalról nézem a dolgot, én az édesanyával értek egyet.-i -s Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós
