Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 06. szám
6. oldal Az ÍTÉLETI HALÁL 1995. január 7., szombat A halálbüntetés a világ országaiban Magyarországon 1990-ben törölték el a halálos ítéletet mint kivételes büntetést. Figyelemre méltó, hogy az élet elleni bűncselekmények számának növekedésével fölmerült, hogy népszavazással kellene javasolni a visszaállítását. Az eljárás természetesen nem ilyen egyszerű. Precedensértékű, hogy az októberi párizsi rendőrgyilkosságok után a francia belügyminiszter sem zárta ki, hogy Párizs felülvizsgálja az erre vonatkozó európai egyezményből való kilépését. Es mi a helyzet a világ más tájain? Egy amerikai szerző, James Bland úgy tudja, hogy több mint száz országban hajtanak végre halálos ítéleteket golyóval, akasztással, lefejezéssel, megkövezéssel, villamos székkel, gázkamrával és méreginjekcióval. A kivégzések könyvéből idézünk részleteket. Az utolsó gondolatok a megbánásé lesznek? FOTÓ: gaAl Jelenleg érvényes kivégzési módok A világ több mint száz országa tartja fenn még ma is a halál- büntetés intézményét. Az érvényben lévő fő kivégzési módok: golyó általi halál, akasztás, lefejezés, megkövezés, villamos szék, gázkamra, méreginjekció. A halállal büntetett cselekmények között a legáltalánosabb az emberölés. Kínában számos cselekedetet büntetnek halállal, és ennek alapján az elmúlt években sok embert végeztek ki. Az országos bűnözés csökkentésére 1983-ban kampány kezdődött, amikor több ezer bűnözőt lőttek agyon. A kivégzés előtt sokukat tömeggyűléseken tették közszemlére. Egyes becslések szerint 1983 és 1987 között harmincezer embert végeztek ki. 1990-ben a kínai hatóságok elismerték, hogy egy év leforgása alatt 700 emberen hajtottak végre halálos ítéletet, de a londoni székhelyű emberi jogi szervezet, az Amnesty International szerint a valós szám ennél sokkal magasabb volt. Több ezer orosz halálraítélt A volt Szovjetunióban, miután három évvel korábban eltörölték, 1950-ben ismét visz- szaállították a halálbüntetést. Az 1991 januárjában közzétett statisztikai adatokból kiderült, hogy sokkal gyakrabban alkalmazták, mint korábban hittük. A jelentés szerint a szovjet bíróságok 1985-ben 770 embert ítéltek halálra (közülük 20 végül kegyelemben részesült); 1986-ban 526-ot (41 kapott kegyelmet); 1987-ben 344-et (47 kapott kegyelmet); 1988-ban 271-et (72 kapott kegyelmet); és 1989-ben 276-ot (23 kapott kegyelmet). A legtöbb halálos ítéletet előre kitervelt emberölés vagy nemi erőszak miatt hozták. Néhány hónappal e statisztikai adatok nyilvánosságra hozatala után Anatolij Konokov, az orosz parlament emberi jogi bizottságának tagja bejelentette, hogy 1962 és 1989 között több mint 21 000 embert végeztek ki a Szovjetunióban, és Oroszországban még mindig több ilyen ítélet születik, mint bármely más országban. A nyilatkozat a Nyezaviszimaja Ga- zeta című napilapban jelent meg 1991 szeptemberében. A Szovjetunió végleges széthullása óta nincsenek adatok. A gyilkos állam Az elmúlt években különösen nagy számú halálos ítéletet hajtottak végre Iránban, Irakban, a Dél-afrikai Köztársaságban és Nigériában. Az Amnesty International 1989-es, Amikor az állam gyilkol című jelentése szerint Iránban legalább 743 embert végeztek ki 1985 eleje és 1988 közepe között. Ugyanebben az időszakban Kínában legkevesebb 500, Dél-Afriká- ban legkevesebb 537, Nigériában pedig mintegy 439 emberen hajtottak végre halálos ítéletet. Az Amnesty International értesülései szerint ugyanebben az időszakban Irakban évente több száz kivégzést hajtottak végre, de pontos adatok hiányában nem mindig sikerült kideríteni, hogy az áldozatok valóban követtek-e el súlyos bűncselekményt, vagy bírósági eljárás nélkül végezték ki őket. Az Amnesty International egy újabb, 1990. decemberi keltezésű jelentésében azzal vádolta Iránt, hogy a megelőző három évben 5000 embert végeztek ki az országban, és az iráni kormány „a jelek szerint szinte megrészegült a halálbüntetéstől”. Sok halálos ítéletet kábítószer-kereskedésért hoztak. 1989-ben hat hónap alatt 1100 állítólagos kábítószerüzért végeztek ki - írta az Amnesty International. Az állami teheráni rádió a jelentést megalapozatlannak ítélte, és elutasította. Nyilvános ítélet-végrehajtás 1979 óta legalább tizennyolc ország rendezett nyilvános kivégzéseket: Kamerun, Kína, Gabon, Irán, Irak, Kuvait, Libéria, Líbia, Mauritánia, Nigéria, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán, Szíria, Uganda, az Egyesült Arab Emírségek és a Jemeni Arab Köztársaság. Az ismert tömegkivégzések közé tartozik az az eset, amikor 1983. szeptember 23-án Kínában, Csengcsou város mellett, 45 rabot lőttek agyon a rendőrök. Az elítélteket seregnyi néző szeme láttára számozott facölöpökhöz kötözték, hogy azután egyszerre végezzék ki valamennyit, mindegyiket a saját hóhérja. A kínai szokásoknak megfelelően közvetlen közelről fejbe lőtték őket. Líbiában több kivégzést a televízió is közvetített, így például azt a csoportos akasztást, amelyet 1984-ben a tripoli egyetem mellett egy stadionban hajtottak végre. A halálbüntetést egyébként ritkán alkalmazó Gabonban 1982 decemberében három kivégzést is közvetítettek. Az egytől egyig gyilkossággal vádolt elítélteket a libreville-i parton egy kivégzőosztag lőtte agyon. A kivégzéseket a helyszínen több ezer ember nézte végig. Kínzás a kivégzés előtt 1986 júliusában arról érkeztek jelentések, hogy nigériai Niger központi szövetségi államban eredetileg golyó általi halálra ítélt bűnözőket kegyetlen, hosszú kínzással végeztek ki. Az állam katonai kormányzójának utasítására több sortüzet adtak le: először a foglyok bokáját vették célba, majd ötperces szünetekkel fokozatosan feljebb és feljebb lőttek, egészen addig, míg az elítéltek bele nem haltak sebeikbe. Idéztek egy állami tisztségviselőt, aki szerint azért nyújtották meg az elítéltek szenvedését, hogy drágán fizessenek meg elkövetett tetteikért, valamint, hogy elriasszák a többi bűnözőt. Szudánban 1985 januárjában a kartiúmi Kober börtön udvarán hatalmas tömeg előtt akasztották fel Mahmud Mohamed Tahát, a Republikánus Testvérek nevű mérsékelt vallási csoport 75 éves vezetőjét, mivel ellenezte az iszlám törvények bevezetését az országban. Négy hívét vele együtt ítéltek el, ők azonban, miután kényszerből végignézték az eljárást, megbánták bűnüket - nyilvánvalóan Taha kívánságára -, s így megkegyelmeztek nekik. Tehát annak ellenére hajtották végre a halálos ítéletet, hogy a hetvenen felüliek kivégzését törvény tiltja. 1987 októberében visszaállították az akasztást, majd 1990 augusztusában két férfit, egy hat évvel korábban hozott ítélet alapján, fegyveres rablás miatt állítólag keresztre feszítettek. A Jemeni Arab Köztársaságban nyilvános kivégzéseket tartanak. A végrehajtás módja lefejezés karddal, vagy golyó általi halál, amelyet kivégzőosztag hajt végre (kivéve néhány szexuális bűncselekményt, ahol az elkövetőt megkövetéssel végzik ki). Súlyos rablás esetén a bűnöst a halál beállta után három napra keresztre is feszítik. Megkövezés és keresztre feszítés Több országban bizonyos cselekmények büntetéséül törvény írja elő a megkövezést, bár ezt nem mindenhol hajtják végre. Ott, ahol igen, az eljárás meglehetősen változatos. Az elítéltet többnyire nyakig vagy derékig a földbe temetik, majd addig dobálják kővel, amíg bele nem hal. Iránban az iszlám büntetőtörvénykönyv kimondja, hogy a megkövezéshez használt kövek „ne legyenek túl nagyok, nehogy az elítélt már egy-kettőtől meghaljon”, de olyan kicsi sem, hogy „ne lehessen kőnek nevezni azokat”. 1983-ban a pakisztáni Pesa- var mellett egy középkorú pakisztáni nőt és 22 év körüli fiát kövezték meg két látogatóba érkező rokon - apa és fia - meggyilkolásáért. A kivégzésben több százan vettek részt, az elítéltek azonban még háromnegyed óra elteltével is életben voltak. Ekkor agyonlőtték őket. Ez volt az első eset Pakisztánban, hogy emberölésért, azaz nemi erőszakon és házasságtörésen kívüli bűncselekményért szabtak ki ilyen büntetést. Villamos szék vagy méreginjekció? Az Egyesült Államokban ötféle kivégzési mód van érvényben. Ezek közül a villamos széket, a gázkamrát és a méreginjekciót egyetlen más országban sem alkalmazzák. A másik két kivégzési mód az akasztás és a golyó általi halál. Iránban, Szaúd-Arábiában és más országokban, ahol iszlám törvények vannak érvényben, a gyilkosságért elítélt személy sorsáról az áldozat rokonai döntenek. Követelhetik a kivégzést, de igényelhetnek pénzbeli kártérítést is. Vannak országok, ahol 18 éves kor alatt elkövetett bűn- cselekményekért is végeztek ki tetteseket a közelmúltban. Az Egyesült Államokban, Iránban, Irakban és Pakisztánban is végeztek ki fiatalkorúakat. Az USA-ban ezek a fiatalkorú elítéltek kivégzésük előtt általában több évet is eltöltöttek a siralomházban, mielőtt végrehajtották volna rajtuk az ítéletet. Az Egyesült Államokban az elmúlt években több elmebeteg, illetve szellemileg visszamaradott elítéltet végeztek ki. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1989-ben határozott úgy, hogy ez nem alkotmányellenes. Több államban egyenesen azt szorgalmazzák, hogy az elmebeteg halálraítéltet vessék alá pszichiátriai kezelésnek, hogy visszanyerje egészségét, s így az ítélet végrehajtható legyen. A Hét Világpolitikai Eseményei Az 1995-ös év első hét napját is a véres, erőszakos események határozták meg a világ- politikában. Alábbi fényképes összefoglalónk az elmúlt hét legfontosabb történéseit mutatják be olyan FEB- REUTERS-felvételeken, melyek korábban helyhiány miatt kimaradtak lapunkból. Megerősítették az ellenőrzést az algériai Air France-járat eltérítése után a francia belföldi járatokon. A vámosok különlegesen kiképzett kutyákkal nyomoznak robbanószer után. Szétlőtt orosz tank a csecsenföldi Groznij belvárosában, benne egy szénné égett orosz katona holtteste. A felvétel január negyedikén készült. Ezrek tüntettek a hóban fekve január harmadikán Moszkvában a csecsenföldi háború ellen. Pelé gratulál Brazília új elnökének. Lakóhelyét elhagyó palesztin család.
