Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

1995. január 28., szombat Megyei Körkép 5. oldal KÖLCSÖNÖSEN ELŐNYŐS ALAPSZERZŐDÉS Mindkét kisebbség beleszólhatott A Hercegszántón tavaly rendezett horvát néprajzi tábor résztvevői. FOTÓ: PN-ARCHíV A kiskunmajsai közszolgálati rádió Az elmúlt héten Kovács László külügyminiszter horvátországi tárgyalásai során a horvát és a magyar diplomácia vezetése részletesen megvitatta a két or­szág között megkötendő alap- szerződés pontjait. A sajtóközlemények szerint nincs véleménykülönbség a tervezetről, és mind a magyar- országi horvátok, mind a hor­vátországi magyarság vélemé­nyét figyelembe vették, és be­építették észrevételeiket a rövi­desen aláírandó szerződésbe. Megkérdeztük Osztrogonácz Józsefet, a Magyarországi Hor­vátok Szövetségének elnökét, mi a véleménye az eddig aláírt alapszerződésekről, és diplo­máciai bonyodalmak nélkül ra­tifikálható a magyar-horvát alapszerződés.- Mint nemzetiségi szövet­ség, természetesen odafigye­lünk a legapróbb részletekig egy-egy alapszerződés megkö­tésekor, különösen akkor, ha ez egy szomszédos országgal tör­ténik. Fontos ez azért, mert az adott nemzetiség anyaországá­ról van szó, és a határon túl élő magyarság sorsáról. Egyébként szorosan együttműködünk a Magyarországon működő va­lamennyi kisebbségi szövet­séggel, és elmondhatom, hogy azonosak az érdekeink, és a fel­lépéseink iránya, gondjaink is ugyanazok.- Anélkül, hogy beleavat­koznánk más szövetségek bel- ügyeibe, fontosnak tartjuk, hogy Magyarország minél több alapszerződést kössön. Mikor ezeket tárgyalják és előkészítik, elengedhetetlen, hogy figyel­men kívül hagyják a nemzeti­ségi kérdést. Mi is valljuk azt a tézist, hogy csak úgy lehet jó szerződéseket kötni a szomszé­dos országokkal, ha itt Magyar- országon is mindent (állampol­gári jogon) megkapnak a ki­sebbségek identitásuk megtar­tásához.- Annak is lényeges szerepe van, hogy a szerződések meg­kötése előtt az adott nemzetiség képviselői mondhassák el vé­leményüket a széles nyilvános­ság előtt, mint ahogyan erre példa volt most Meciar látoga­tása kapcsán, vagy a hazai ro­mánság vezetőinek tárgyalása a romániai kabinet titkárával. Ez­zel arra szeretnék rámutatni, hogy a magyar kormány rájött: az ilyen fontos külpolitikai ügyeknél nem lehet a nemzeti­ségeik felett átnyúlva tárgyalni, de még inkább szerződést kötni.-Az egyik legkardinálisabb kérdés a szomszédokkal való szerződéskötéskor a határkér­dés. Nem hiszem, hogy ma Ma­gyarországon akár a szlovák­ságnak, akár a románságnak, de a horvátságnak sem az a legfon­tosabb érdeke, hogy minél előbb az anyaországhoz csatolt területeken éljen. Mindannyian a békét szeretnénk, és a kisebb­ségek alapvető jogainak érvé­nyesülését.- A közel százezres magyar- országi horvátság valamivel jobb helyzetben van, mint a többi kisebbség (itt most a né­metséget nem említem), még­pedig azért, mert a két ország közötti jó együttműködésnek történelmi hagyományai van­nak. Elsőként ismerték el az önálló Horvátországot, az előző kormány alapot adott az egyér­telmű jó viszonynak, amit a mostani kabinet is ápol. A két ország között nincsenek konk­rét területi igények, nincsenek politikai feszültségek. A meg­kötendő alapszerződés tovább mélyítheti mindkét fél politikai érdekeit.- Sajnos más helyzetben vannak a horvátországi magya­rok, akiknek egy része kényte­len volt elmenekülni a háború elől, és egy része saját országán belül menekült, vagy itt, Ma­gyarországon van táborban, menekült státusban. A mi szö­vetségünknek nagyon jó a kap­csolata velük.-Már tavaly megkezdődött az alapszerződés szövegezése, és szövetségünk már ekkor be­kapcsolódhatott a munkába, írásba adtuk észrevételeinket és nagy részüket be is dolgozták. A passzusokba praktikus dol­gokat kértünk. Például szeret­nénk. ha több egyetemi hallgató cseréjére kerülne sor, nemcsak szlavisztikát tanulni, hanem más irányú szakosodást is te­gyük lehetővé, akár az orvos­képzést, akár a gazdászképzést is.- Ragaszkodtunk hozzá, hogy az alapszerződés tegye le­hetővé a megyék és a települé­sek közötti együttműködést, de ahhoz is, hogy élvezzen vám- mentességet a nyelvoktatáshoz kapcsolódó kiadványok és más kellékek anyaországból való behozatala. Volt olyan kéré­sünk is, hogy mind a magyaror­szági, mind a horvátországi médiákban kapjon nagyobb te- j ret a két országról szóló propa­ganda. Ez nemcsak a nemzeti­ségi dolgok bemutatására vo­natkozzon, hanem kulturális és gazdasági kérdésekkel is fog­lalkozzon.- Rámutattunk, hogy szük­ség van egyházi ügyekben is az együttműködésre, főleg az anyanyelven végzett papok ese­tében, és ha lehet, azokra a he­lyekre, ahol hiány van, küldhes- senek Horvátországból misszi­onáriusokat, vagy fordítva is. Szövetségünk vezetésének vé­leménye az: a Horvátország és Magyarország között aláírandó szerződés minden különösebb bonyodalom nélkül létrejöhet, ennek gyakorlati megvalósulá­sát egy közös bizottság ellen­őrzi majd, ebben szerepet ka­punk mi is, és a kinti magyarság is. Egyébként mindkét oldalon a kisebbségi önkormányzatok fontos szerephez jutnak ezál­tal. Papp Zoltán A kereskedelmi rádiózás, tévé­zés korát éljük. Az üzlet vilá­gában üde kivételnek számít, ha - mint a kiskunmajsai esetben - közszolgálatiságra készülőd­nek. A napokban kerül Majsa képviselő-testülete elé annak a rádióstúdió-alapításnak a terve­zete, amelynek frekvenciaen­gedélyét a két önkormányzat - a leköszönő és a még meg sem választott - egymást váltó, át­meneti időszakában pályázta és nyerte meg a helyi művelődési központ. Bak Lajos igazgató­val, a működtetésért és a műso­rért felelős személlyel beszél­getünk a tervekről.- Nem volt ez egy kicsit vak­repülés? Megpályázni az ön- kormányzat számára, annak hozzájárulása nélkül egy stú­dióalapítási engedélyt?- Veszíteni csak akkor lehe­tett volna, ha elmulasztjuk a le­hetőséget. Természetesen a polgármester úrral egyeztettünk a pályázat beadása előtt. Nem gondolom, hogy elvitattuk volna ezzel az akcióval az új testület döntési jogát, sőt in­kább meghagytuk ezt a lehető­séget a számukra.- A gyakorlatban hogy gon­dolják megvalósítani a köz- szolgálatiságot?- Egyrészt az önkormányzat és a lakosság viszonyában tudna a rádió fontos segítőként Uj nyelvi laborral gazdagodott Kunbaján a Szabadság téri álta­lános iskola. Az erősítővel és fejhallgatókkal ellátott tante­remben tizenkét gyermek dol­gozhat egyszerre. A központi kezelőpultról a pedagógus bármikor bekapcsolódhat a ta- j nulók munkájába. Nagy előny, hogy a diákok csoportosan is tevékenykedhet­nek, de egyénre szabott felada­tokat is kaphatnak. Az iskola - ahol már több mint két éve, pontosabban 1992 szeptembere óta folyik német nemzetiségi nyelvoktatás - saját erőből va­lósította meg a beruházást. közreműködni a gyors, pontos és korrekt tájékoztatással. Más­részt a város és környéke közé­leti, kulturális, vallási híreinek közreadásával a kistelepülése­ken, tanyákon élők komfortér­zetét, a térségben élők összetar­tozásának érzését erősítené. Az etnikai, vallási kisebbségek éle­tének objektív bemutatásával tompíthat bizonyos meglévő el­lentéteken. Oktatási-képzési programokat indíthat, szóra­koztatva nyújthat a mindennapi életben hasznos ismereteket.- Mekkora adásidőben ter­vezik mindezt?- A hét minden napján sze­retnénk tizenkét órás programot sugározni, reggel héttől este hé­tig. A hírműsorok és közérdekű információk váltakozva a ma­gazin jellegű, szórakoztató programokkal egész napos tár­sat jelenthetnek a rádióhallga­tóknak.-Vannak-e jelei a fogadta­tásnak?- Örömmel mondhatom, hogy eddig csak pozitív, tá­mogató visszajelzéseket kap­tunk. A katolikus egyházkö­zösség levélben fejezte ki tá­mogatását, a napokban lezaj­lott kistérségi társulás konfe­renciáján ugyanezt tapasztal­tuk, s a kulturális bizottság is egyetértőleg terjeszti a témát testületi ülésre. Simonná Nógrádi Mária igazgatónő elmondta, hogy sze­retnének a jövőben minden nyolcadikost alapfokú állami nyelvvizsgára felkészíteni. A nyelvi labor délutánonként sem marad majd kihasználatlanul, olyankor ugyanis a felnőttokta­tás folyik majd. Ollmann Jó­zsef, a helyi német kisebbségi önkormányzat elnökének vé­leménye szerint a következő feladat az oktatáshoz szükséges egyéb segédanyagok beszer­zése, amelyhez a németek szö­vetségének segítségét is igénybe veszik. Nagy Gábor Nyelvi labor Kunbaján ORSZÁGOSAN SINCS EGYETÉRTÉS Lesz-e tandíj B^ján? A felsőoktatásban bevezetendő tandíj kérdése idői ől időre na­pirendre keiül. A minisztériu­mok között sincs egyetértés a rendszer bevezetéséről, sőt egyes tárcákon belüli külön­böző elképzelések is napvilágot láttak. A bajai felsőfokú okta­tási intézményekben napjaink­ban a v izsgaidőszak foglalkoz­tatja az érintetteket, így a beve­zetésről még nem tudnak véle­ményt mondani. Az intézmények évente 65 ezer forintot kapnak minden hallgató után. Erről az összeg­ről, annak felosztásáról a diák­önkormányzatok különböző testületéi döntenek. Az alanyi jogon járó havi ösztöndíj mel­lett mindkét főiskolán részesül­hetnek a rászorulók rendszeres szociális segélyben. A vízügyi- sek 1000-2500 forintos támoga­táshoz juthatnak így, míg a taní­tóképzőben 2200 forint az át­lag. A Vízgazdálkodási Intézet hallgatóinak valamivel több, mint negyede, a leendő tanítók­nak pedig 40 százaléka vesz fel pénzt ezen a jogcímen. Figyelembe véve, hogy a ba­jai főiskolások mindegyike leg­alább négyezer forintos havi jövedelemmel bír, könnyen el­képzelhető, hogy a havi fix csökkenése milyen jelentős ter­het róna rájuk. Az intézmények gazdálkodását is megváltoztat­hatja a tandíj bevezetése, me­lyet már ’94-es költségveté­sükbe is be kellett tervezniük. A 225 fős vízügyi főiskolánál például az így kalkulált összeg háromheti működési költségük. Megkérdeztük dr. Kristóf István országgyűlési képvise­lőt, mi a véleménye a tandíj be­vezetéséről?:- Azoknál a hallgatóknál, akiknél indokolt, mert megfe­lelő anyagi háttérrel bírnak, szükséges lenne a tandíj. Nem szabad elfeledkeznünk ugyanis arról, hogy az ingyenes felsőok­tatásból nem mindenki része­sül. Sajnos csak a fiatalok egy bizonyos százaléka tanul to­vább. Ha úgy vesszük, ez egy társadalmi juttatás. Ugyanak-_ kor az esélyegyenlőséget min­denkinek biztosítani kell. Az, aki nem tudja megfizetni, de a képessége adott, arról gondos­kodni kell. Ki kell dolgozni egyfajta hallgatói hitelrend­szert, meg kell adni a gazdasági hátteret. Amíg ez nem tisztá­zott, nem szabad tandíjat fizet­tetni. A koalíció véleménye egybeesik a magánvélemé­nyemmel, egyetértenek abban, amíg a tandíj-, hiteltámogatási rendszer nincs meg, nem lehet bevezetni a hallgatói tandíjakat. K.T.-R.R. HAZATÉRHETETT OTTHONÁBA A KECELI ASSZONY Nincs esély a „húsevő” visszatérésére Tegnap hazatérhetett keceli otthonába az az asszony, akinek lábát a „húsevőként” emlegetett baktérium támadta meg. Ott voltunk a kiskunhalasi kórház­ban, ahonnan négy hónap után köszönhetett el Németh Fe- rencné Polacsek Mária, akit az­után hazáig kísértünk. Dr. Tóth István, a fertőzőosz­tály vezető főorvosa természe­tes elégedettséggel röviden jel­lemezte a beteg állapotát:-Nyolcvan százalékban si­került a borhiányt bepótolni. Van még szabad terület a lábon, de behámosodik. Nincs esély a „húsevő” visszatérésére. Az természetes, hogy könnyebben fertőződhet e testrész, s ezért a fedőkötések alkalmazása mel­lett fokozottan be kell tartani a higiénés szabályokat. Legköze­lebb majd két hét múlva látjuk újra.- Úgy beszél az esetről, mintha majd mindennapos di­agnózissal álltak volna szembe.- Ezt a kórképet már az 1700-as évek végén leírták, csak nem ismerték a kórokozót. Kétségtelen, magam is meg­döbbentem az eseten. Sokkoló hatású volt a látvány, de felis­mertem, miről van szó, s mivel kezeljük. Az biztos, hogy Ma­gyarországon ez az egyetlen, szerotipizálásig eljutott eset, azaz az Országos Közegész­ségügyi Intézet is igazolta a kórokozót. Látni azt a lábat, amikor már térdig volt a ron­csolás, s egy óra múlva már húsz centivel fentebb, akkor biztos voltam a húsevőben. Az természetes, hogy a szakma megmozdult. Egyébként az osz­tályon évente legalább száz, összállapotában hasonló sú- lyosságú esetünk van - mondta a főorvos. Azt már a kórház folyosóján tudni lehetett, melyik szobában fekszik Némethné. Sorra kö­szöntek el a nővérek, a takarí­tónők, a betegek. Farkas Pi­roska főnővér még átkötötte a sebet, az utolsó vizitre a főor­vos kíséretében megérkezett dr. Somogyi István kezelőorvos és Végh Zoltánné nővér. A jóta­nácsok, a kedves szavak után Máriából áradt a szó:-Négy hónapja várom ezt a napot. Én virágban látom majd Kecelt. Mindjárt beülök a Tra­bantomba (járókeret), s irány. Még jó, hogy pehelykönnyű, mert miből fizetnék súlyadót? - viccelődött. - Az orvosok min­dig rám fogták, hogy beteg va­gyok. Jó, hát néha itt-ott egy szúrás. A karácsonyom nagyon rossz volt, fel volt a lábam kötve. Akkor azt mondták, a húsvéti ünnepre biztosan ha­Az első majdnem lépés a ház kapujánál. zamehetek. Tévéztem, rádióz­tam. Sokan idejöttek az ablak­hoz, beintegettek. Én meg jó kislányként vissza. Volt, aki megkérdezte, fertőző vagyok-e. Nem kell tőlem félni. Bennem azért a műtét előtt volt félsz, de azért megnéztem volna, hogyan csinálják. Sokan drukkoltak nekem, mondták, az egész ország fi­gyeli a gyógyulásom. És most mehetek haza. Üzentem is a ta- tusnak, a férjemnek, a kutyának mutasson egy fényképet, ne­hogy megugasson. Kiskunhalas és Kecel között mostanában aligha utazott olyan boldog ember, mint teg­nap Némethné. A Gagarin utcai házban a férj, a két nagylány - Mariann és Katalin - várta a pillanatot. A mérhetetlen öröm könnyeket, mosolyt csalt. Az első majdnem lépés után ketten kapták ölbe az asszonyt, s egé­szen az ágyig vitték, ami előtt még ott állt a fenyőfa. Ebben a családban így volt igazán bol­dog - még ha megkésve is - a karácsony. Nem sokkal később megérkezett Földes Ferencné, a helyi önkormányzat igazgatási osztályvezetője, aki a támoga­tás lehetőségeit sorolta. Az biz­tos, ebben a családban nagyon kell a segítség. A rokkantsági nyugdíj nincs 15 ezer, a férfi munkanélküli-járadéka pedig 7 ezer forint, pedig nagyon jó lenne egy telefon. Mária persze nem panaszkodott, csak legyin­tett: ha megmondanám, meny­nyiből élünk, kinevetnének. Beszélgetésünkkor meg­megkérdezte, hány óra, mert Aranka és Ferike az iskolában volt. De hamar megjött a le­gényke, s hosszasan szorítva ölelte édesanyját, akinek a konyhában készült a kívánsága, a sült krumpli. Pulai Sára

Next

/
Thumbnails
Contents