Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
1995. január 28., szombat Megyei Körkép 5. oldal KÖLCSÖNÖSEN ELŐNYŐS ALAPSZERZŐDÉS Mindkét kisebbség beleszólhatott A Hercegszántón tavaly rendezett horvát néprajzi tábor résztvevői. FOTÓ: PN-ARCHíV A kiskunmajsai közszolgálati rádió Az elmúlt héten Kovács László külügyminiszter horvátországi tárgyalásai során a horvát és a magyar diplomácia vezetése részletesen megvitatta a két ország között megkötendő alap- szerződés pontjait. A sajtóközlemények szerint nincs véleménykülönbség a tervezetről, és mind a magyar- országi horvátok, mind a horvátországi magyarság véleményét figyelembe vették, és beépítették észrevételeiket a rövidesen aláírandó szerződésbe. Megkérdeztük Osztrogonácz Józsefet, a Magyarországi Horvátok Szövetségének elnökét, mi a véleménye az eddig aláírt alapszerződésekről, és diplomáciai bonyodalmak nélkül ratifikálható a magyar-horvát alapszerződés.- Mint nemzetiségi szövetség, természetesen odafigyelünk a legapróbb részletekig egy-egy alapszerződés megkötésekor, különösen akkor, ha ez egy szomszédos országgal történik. Fontos ez azért, mert az adott nemzetiség anyaországáról van szó, és a határon túl élő magyarság sorsáról. Egyébként szorosan együttműködünk a Magyarországon működő valamennyi kisebbségi szövetséggel, és elmondhatom, hogy azonosak az érdekeink, és a fellépéseink iránya, gondjaink is ugyanazok.- Anélkül, hogy beleavatkoznánk más szövetségek bel- ügyeibe, fontosnak tartjuk, hogy Magyarország minél több alapszerződést kössön. Mikor ezeket tárgyalják és előkészítik, elengedhetetlen, hogy figyelmen kívül hagyják a nemzetiségi kérdést. Mi is valljuk azt a tézist, hogy csak úgy lehet jó szerződéseket kötni a szomszédos országokkal, ha itt Magyar- országon is mindent (állampolgári jogon) megkapnak a kisebbségek identitásuk megtartásához.- Annak is lényeges szerepe van, hogy a szerződések megkötése előtt az adott nemzetiség képviselői mondhassák el véleményüket a széles nyilvánosság előtt, mint ahogyan erre példa volt most Meciar látogatása kapcsán, vagy a hazai románság vezetőinek tárgyalása a romániai kabinet titkárával. Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy a magyar kormány rájött: az ilyen fontos külpolitikai ügyeknél nem lehet a nemzetiségeik felett átnyúlva tárgyalni, de még inkább szerződést kötni.-Az egyik legkardinálisabb kérdés a szomszédokkal való szerződéskötéskor a határkérdés. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon akár a szlovákságnak, akár a románságnak, de a horvátságnak sem az a legfontosabb érdeke, hogy minél előbb az anyaországhoz csatolt területeken éljen. Mindannyian a békét szeretnénk, és a kisebbségek alapvető jogainak érvényesülését.- A közel százezres magyar- országi horvátság valamivel jobb helyzetben van, mint a többi kisebbség (itt most a németséget nem említem), mégpedig azért, mert a két ország közötti jó együttműködésnek történelmi hagyományai vannak. Elsőként ismerték el az önálló Horvátországot, az előző kormány alapot adott az egyértelmű jó viszonynak, amit a mostani kabinet is ápol. A két ország között nincsenek konkrét területi igények, nincsenek politikai feszültségek. A megkötendő alapszerződés tovább mélyítheti mindkét fél politikai érdekeit.- Sajnos más helyzetben vannak a horvátországi magyarok, akiknek egy része kénytelen volt elmenekülni a háború elől, és egy része saját országán belül menekült, vagy itt, Magyarországon van táborban, menekült státusban. A mi szövetségünknek nagyon jó a kapcsolata velük.-Már tavaly megkezdődött az alapszerződés szövegezése, és szövetségünk már ekkor bekapcsolódhatott a munkába, írásba adtuk észrevételeinket és nagy részüket be is dolgozták. A passzusokba praktikus dolgokat kértünk. Például szeretnénk. ha több egyetemi hallgató cseréjére kerülne sor, nemcsak szlavisztikát tanulni, hanem más irányú szakosodást is tegyük lehetővé, akár az orvosképzést, akár a gazdászképzést is.- Ragaszkodtunk hozzá, hogy az alapszerződés tegye lehetővé a megyék és a települések közötti együttműködést, de ahhoz is, hogy élvezzen vám- mentességet a nyelvoktatáshoz kapcsolódó kiadványok és más kellékek anyaországból való behozatala. Volt olyan kérésünk is, hogy mind a magyarországi, mind a horvátországi médiákban kapjon nagyobb te- j ret a két országról szóló propaganda. Ez nemcsak a nemzetiségi dolgok bemutatására vonatkozzon, hanem kulturális és gazdasági kérdésekkel is foglalkozzon.- Rámutattunk, hogy szükség van egyházi ügyekben is az együttműködésre, főleg az anyanyelven végzett papok esetében, és ha lehet, azokra a helyekre, ahol hiány van, küldhes- senek Horvátországból misszionáriusokat, vagy fordítva is. Szövetségünk vezetésének véleménye az: a Horvátország és Magyarország között aláírandó szerződés minden különösebb bonyodalom nélkül létrejöhet, ennek gyakorlati megvalósulását egy közös bizottság ellenőrzi majd, ebben szerepet kapunk mi is, és a kinti magyarság is. Egyébként mindkét oldalon a kisebbségi önkormányzatok fontos szerephez jutnak ezáltal. Papp Zoltán A kereskedelmi rádiózás, tévézés korát éljük. Az üzlet világában üde kivételnek számít, ha - mint a kiskunmajsai esetben - közszolgálatiságra készülődnek. A napokban kerül Majsa képviselő-testülete elé annak a rádióstúdió-alapításnak a tervezete, amelynek frekvenciaengedélyét a két önkormányzat - a leköszönő és a még meg sem választott - egymást váltó, átmeneti időszakában pályázta és nyerte meg a helyi művelődési központ. Bak Lajos igazgatóval, a működtetésért és a műsorért felelős személlyel beszélgetünk a tervekről.- Nem volt ez egy kicsit vakrepülés? Megpályázni az ön- kormányzat számára, annak hozzájárulása nélkül egy stúdióalapítási engedélyt?- Veszíteni csak akkor lehetett volna, ha elmulasztjuk a lehetőséget. Természetesen a polgármester úrral egyeztettünk a pályázat beadása előtt. Nem gondolom, hogy elvitattuk volna ezzel az akcióval az új testület döntési jogát, sőt inkább meghagytuk ezt a lehetőséget a számukra.- A gyakorlatban hogy gondolják megvalósítani a köz- szolgálatiságot?- Egyrészt az önkormányzat és a lakosság viszonyában tudna a rádió fontos segítőként Uj nyelvi laborral gazdagodott Kunbaján a Szabadság téri általános iskola. Az erősítővel és fejhallgatókkal ellátott tanteremben tizenkét gyermek dolgozhat egyszerre. A központi kezelőpultról a pedagógus bármikor bekapcsolódhat a ta- j nulók munkájába. Nagy előny, hogy a diákok csoportosan is tevékenykedhetnek, de egyénre szabott feladatokat is kaphatnak. Az iskola - ahol már több mint két éve, pontosabban 1992 szeptembere óta folyik német nemzetiségi nyelvoktatás - saját erőből valósította meg a beruházást. közreműködni a gyors, pontos és korrekt tájékoztatással. Másrészt a város és környéke közéleti, kulturális, vallási híreinek közreadásával a kistelepüléseken, tanyákon élők komfortérzetét, a térségben élők összetartozásának érzését erősítené. Az etnikai, vallási kisebbségek életének objektív bemutatásával tompíthat bizonyos meglévő ellentéteken. Oktatási-képzési programokat indíthat, szórakoztatva nyújthat a mindennapi életben hasznos ismereteket.- Mekkora adásidőben tervezik mindezt?- A hét minden napján szeretnénk tizenkét órás programot sugározni, reggel héttől este hétig. A hírműsorok és közérdekű információk váltakozva a magazin jellegű, szórakoztató programokkal egész napos társat jelenthetnek a rádióhallgatóknak.-Vannak-e jelei a fogadtatásnak?- Örömmel mondhatom, hogy eddig csak pozitív, támogató visszajelzéseket kaptunk. A katolikus egyházközösség levélben fejezte ki támogatását, a napokban lezajlott kistérségi társulás konferenciáján ugyanezt tapasztaltuk, s a kulturális bizottság is egyetértőleg terjeszti a témát testületi ülésre. Simonná Nógrádi Mária igazgatónő elmondta, hogy szeretnének a jövőben minden nyolcadikost alapfokú állami nyelvvizsgára felkészíteni. A nyelvi labor délutánonként sem marad majd kihasználatlanul, olyankor ugyanis a felnőttoktatás folyik majd. Ollmann József, a helyi német kisebbségi önkormányzat elnökének véleménye szerint a következő feladat az oktatáshoz szükséges egyéb segédanyagok beszerzése, amelyhez a németek szövetségének segítségét is igénybe veszik. Nagy Gábor Nyelvi labor Kunbaján ORSZÁGOSAN SINCS EGYETÉRTÉS Lesz-e tandíj B^ján? A felsőoktatásban bevezetendő tandíj kérdése idői ől időre napirendre keiül. A minisztériumok között sincs egyetértés a rendszer bevezetéséről, sőt egyes tárcákon belüli különböző elképzelések is napvilágot láttak. A bajai felsőfokú oktatási intézményekben napjainkban a v izsgaidőszak foglalkoztatja az érintetteket, így a bevezetésről még nem tudnak véleményt mondani. Az intézmények évente 65 ezer forintot kapnak minden hallgató után. Erről az összegről, annak felosztásáról a diákönkormányzatok különböző testületéi döntenek. Az alanyi jogon járó havi ösztöndíj mellett mindkét főiskolán részesülhetnek a rászorulók rendszeres szociális segélyben. A vízügyi- sek 1000-2500 forintos támogatáshoz juthatnak így, míg a tanítóképzőben 2200 forint az átlag. A Vízgazdálkodási Intézet hallgatóinak valamivel több, mint negyede, a leendő tanítóknak pedig 40 százaléka vesz fel pénzt ezen a jogcímen. Figyelembe véve, hogy a bajai főiskolások mindegyike legalább négyezer forintos havi jövedelemmel bír, könnyen elképzelhető, hogy a havi fix csökkenése milyen jelentős terhet róna rájuk. Az intézmények gazdálkodását is megváltoztathatja a tandíj bevezetése, melyet már ’94-es költségvetésükbe is be kellett tervezniük. A 225 fős vízügyi főiskolánál például az így kalkulált összeg háromheti működési költségük. Megkérdeztük dr. Kristóf István országgyűlési képviselőt, mi a véleménye a tandíj bevezetéséről?:- Azoknál a hallgatóknál, akiknél indokolt, mert megfelelő anyagi háttérrel bírnak, szükséges lenne a tandíj. Nem szabad elfeledkeznünk ugyanis arról, hogy az ingyenes felsőoktatásból nem mindenki részesül. Sajnos csak a fiatalok egy bizonyos százaléka tanul tovább. Ha úgy vesszük, ez egy társadalmi juttatás. Ugyanak-_ kor az esélyegyenlőséget mindenkinek biztosítani kell. Az, aki nem tudja megfizetni, de a képessége adott, arról gondoskodni kell. Ki kell dolgozni egyfajta hallgatói hitelrendszert, meg kell adni a gazdasági hátteret. Amíg ez nem tisztázott, nem szabad tandíjat fizettetni. A koalíció véleménye egybeesik a magánvéleményemmel, egyetértenek abban, amíg a tandíj-, hiteltámogatási rendszer nincs meg, nem lehet bevezetni a hallgatói tandíjakat. K.T.-R.R. HAZATÉRHETETT OTTHONÁBA A KECELI ASSZONY Nincs esély a „húsevő” visszatérésére Tegnap hazatérhetett keceli otthonába az az asszony, akinek lábát a „húsevőként” emlegetett baktérium támadta meg. Ott voltunk a kiskunhalasi kórházban, ahonnan négy hónap után köszönhetett el Németh Fe- rencné Polacsek Mária, akit azután hazáig kísértünk. Dr. Tóth István, a fertőzőosztály vezető főorvosa természetes elégedettséggel röviden jellemezte a beteg állapotát:-Nyolcvan százalékban sikerült a borhiányt bepótolni. Van még szabad terület a lábon, de behámosodik. Nincs esély a „húsevő” visszatérésére. Az természetes, hogy könnyebben fertőződhet e testrész, s ezért a fedőkötések alkalmazása mellett fokozottan be kell tartani a higiénés szabályokat. Legközelebb majd két hét múlva látjuk újra.- Úgy beszél az esetről, mintha majd mindennapos diagnózissal álltak volna szembe.- Ezt a kórképet már az 1700-as évek végén leírták, csak nem ismerték a kórokozót. Kétségtelen, magam is megdöbbentem az eseten. Sokkoló hatású volt a látvány, de felismertem, miről van szó, s mivel kezeljük. Az biztos, hogy Magyarországon ez az egyetlen, szerotipizálásig eljutott eset, azaz az Országos Közegészségügyi Intézet is igazolta a kórokozót. Látni azt a lábat, amikor már térdig volt a roncsolás, s egy óra múlva már húsz centivel fentebb, akkor biztos voltam a húsevőben. Az természetes, hogy a szakma megmozdult. Egyébként az osztályon évente legalább száz, összállapotában hasonló sú- lyosságú esetünk van - mondta a főorvos. Azt már a kórház folyosóján tudni lehetett, melyik szobában fekszik Némethné. Sorra köszöntek el a nővérek, a takarítónők, a betegek. Farkas Piroska főnővér még átkötötte a sebet, az utolsó vizitre a főorvos kíséretében megérkezett dr. Somogyi István kezelőorvos és Végh Zoltánné nővér. A jótanácsok, a kedves szavak után Máriából áradt a szó:-Négy hónapja várom ezt a napot. Én virágban látom majd Kecelt. Mindjárt beülök a Trabantomba (járókeret), s irány. Még jó, hogy pehelykönnyű, mert miből fizetnék súlyadót? - viccelődött. - Az orvosok mindig rám fogták, hogy beteg vagyok. Jó, hát néha itt-ott egy szúrás. A karácsonyom nagyon rossz volt, fel volt a lábam kötve. Akkor azt mondták, a húsvéti ünnepre biztosan haAz első majdnem lépés a ház kapujánál. zamehetek. Tévéztem, rádióztam. Sokan idejöttek az ablakhoz, beintegettek. Én meg jó kislányként vissza. Volt, aki megkérdezte, fertőző vagyok-e. Nem kell tőlem félni. Bennem azért a műtét előtt volt félsz, de azért megnéztem volna, hogyan csinálják. Sokan drukkoltak nekem, mondták, az egész ország figyeli a gyógyulásom. És most mehetek haza. Üzentem is a ta- tusnak, a férjemnek, a kutyának mutasson egy fényképet, nehogy megugasson. Kiskunhalas és Kecel között mostanában aligha utazott olyan boldog ember, mint tegnap Némethné. A Gagarin utcai házban a férj, a két nagylány - Mariann és Katalin - várta a pillanatot. A mérhetetlen öröm könnyeket, mosolyt csalt. Az első majdnem lépés után ketten kapták ölbe az asszonyt, s egészen az ágyig vitték, ami előtt még ott állt a fenyőfa. Ebben a családban így volt igazán boldog - még ha megkésve is - a karácsony. Nem sokkal később megérkezett Földes Ferencné, a helyi önkormányzat igazgatási osztályvezetője, aki a támogatás lehetőségeit sorolta. Az biztos, ebben a családban nagyon kell a segítség. A rokkantsági nyugdíj nincs 15 ezer, a férfi munkanélküli-járadéka pedig 7 ezer forint, pedig nagyon jó lenne egy telefon. Mária persze nem panaszkodott, csak legyintett: ha megmondanám, menynyiből élünk, kinevetnének. Beszélgetésünkkor megmegkérdezte, hány óra, mert Aranka és Ferike az iskolában volt. De hamar megjött a legényke, s hosszasan szorítva ölelte édesanyját, akinek a konyhában készült a kívánsága, a sült krumpli. Pulai Sára