Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
1995. január 19., csütörtök Diáksport 13. oldal Lassan, de fejlődik a diáksport A kecskeméti Bolyai János Gimnázium leánycsapata kosárlabdában két korcsoportban is diákolimpiái címet szerzett. A képen - állva - a kitüntetett sportolók néhány tagja látható. Negyven év után nyugdíjban Minden sportoló arra vágyik, ha csak egyszer is, de részt vehessen az olimpián, a legnagyobb sportjátékokon. Nincsenek ezzel másképpen a diákok sem. Számukra néhány év óta minden évben megrendezik a diákolimpiát, ahol iskolájukat képviselve versenyezhetnek. Az 1994-95-ös tanévben öt korcsoportban mérhetik össze erejüket egymással. A szervezőknek nem titkolt szándékuk az, hogy segítsék a szakszövetségek utánpótlási rendszerét, s a versenykiírásban szereplő sportágakat népszerűsítsék. A megyei versenyek után az országos selejtezőkön, az elődöntőkön, majd a döntőkben kell bizonyítani a fiataloknak. A megyei diáksportszövetség elnökétől, Galamb István- nétól érdeklődtünk a Bács-Kis- kun megyei lebonyolításról.- Szeptemberben a nevezések után beindulnak a körzeti bajnokságok. Labdajátékoknál fociban és kézilabdában van nagy érdeklődés. Kézilabdában 63(!) csapat, fiú, lány jelentkezett 28 középiskolából. Az általános iskolásoknál 39 iskola 108 csapata. Kosárlabdában 11 fiúcsapat nevezett a középiskolásoknál. A labdarúgás továbbra is a legnépszerűbb sportág. A középiskolásoknál 35, az általános iskolásoknál 113 csapat száll versenybe az első helyekért, sőt már női csapatok is vannak. Ezek már figyelemre méltó számok, s azt jelzik, nagy az érdeklődés a sportágak iránt. Az általános iskolai versenyek hat körzetben zajlanak.- Rendez-e a megye országos döntőket?- Hármat is. A mezeifutó- bajnokságot április 12-én, a III. korcsoport röplabdadöntőit június 16-18. között, valamint a triatlont, június 18-án. Ezenkívül országos elődöntőt tízet rendezünk. Kecskeméten nyolcat, egyet-egyet Kalocsán és Kiskunhalason. A döntők rendezői jogát általában azok szokták kapni, akik előző évben jól rendeztek, jól szerepeltek a versenyzőik, vagy aki vállalja, mert ezzel se rang, se pénz nem jár. A megyei döntőket a megyei ön- kormányzat támogatja, a többi versenyekre a pénzt az iskoláknak kell előteremteni.- Vannak-e új sportágak, amik eddig nem szerepeltek?- Az elmúlt évben nőtt a sportágak száma, s néhány új is belépett. Ilyen például: a duat- lon, a kerékpár, az evezés, az aerobik vagy a grundbirkózás. Akad olyan sportág, aminek a teljes rendezését a diáksportszövetség vállalja, de van, ahol csak az ajándékozást. A diáksportban az egyik legjobb megye Bács-Kiskun. Örvendetes dolog, hogy olyan kis községek is részt vesznek már benne, mint Homokmégy, Foktő vagy Öregcsertő. Szentirmay Tamás Nyugdíjba vonulása alkalmából a Bács-Kiskun Megyei Diáksport Tanács és a Diáksport Bizottság kitüntetésben részesítette Szesztrienka Józsefet, a Vaskúti Általános Iskola testnevelő tanárát. Az ünnepeltet pályafutásáról kérdeztük. Elmondása szerint Kiskunfélegyházán sportgimnáziumban éretségizett 1954-ben, és azóta egy rövid bajai időszakot kivéve végig Vaskúton tanított. Már a kezdetekkor bekapcsolódott az iskolai testnevelés mellett a község sportéletébe is előbb aktív focistaként, majd edzőként. Felnőttekkel, ifjúságiakkal, serdülőkkel egyaránt foglalkozott, ez utóbbiaknak 19 évig volt egyfolytában a felkészítője. Többször nyertek megyei serdülőbajnokságot, melyben magasabb osztályú klubok csapatai is szerepeltek. Áz iskolában alapsportágak voltak: atlétika, torna, labdarúgás, kézilabda, melyek úttörő-, illetve diákolimpiáin rendszeresen részt vettek évente többször is. Kiegészítő sportágakkal is foglalkozott, a sakkal, asztalitenisszel, ha voltak tehetséges gyermekek, akik szívesen űzték azokat. A különböző versenyeken mindig egyforma volt a célkitűzés: legalább annyi győzelem legyen, mint vereség. Öröm volt dolgoznia a gyermekekkel. Olyan tanár-diák kapcsolata alakult ki, melyről általában sokat beszélnek, de csak kevesen tudják megvalósítani. Kölcsönös tiszteleten alapult minden kapcsolata, úgy a tanulókkal, mint a felnőtt sportolókkal. Ennek is volt köszönhető, hogy a nála jóval idősebb focisták elfogadták őt edzőjüknek. Menetközben testnevelés-földrajz szakos tanári diplomát szerzett, de az utóbbi tárgyat alig tanította. Egykori tanítványai közül többen is élvonalbeli sportolók lettek, így a jelenleg ismét Vaskúton élő kosárlabdázó, Urbán Zoltán a Videotonban játszott, s pár hónapig Baján is. Labdarúgóként az NB I. B-ig vitte Márton József. Fia, Márton Gábor válogatott játékos. Többen nem versenyzőként, hanem sportvezetőként tevékenykednek diákjai közül. A tanulók sportversenyei mellett szpartakiádokat rendeztek olyan falusi fiataloknak, akik nem tudtak rendszeresen sportolni. Mintegy harminc alkalommal rendeztek területi versenyt Vaskúton, melyből hússzor a helyiek nyertek, a többi tízben pedig a dobogón végeztek. A néphadsereg versenyein a legeredményesebb sportoló volt Sipőcz Béla. A korral is lépést tudott tartani Szesztrienka József, hiszen a triatlont is hamar népszerűvé tette, és tanítványai csapatban kétszer is megyebajnokságot nyertek, ami egy Uyen kistelepülésnél nagy szó. Negyvenéves pályafutása alatt több mint tíz alkalommal részesült különböző elismerésben, kitüntetésben. Zalavári Nagy reményű sportoló válhat belőle Az, hogy ki milyen tehetséges egy sportban, az előbb vagy utóbb kiderül. Jobb, ha előbb. Szerencsére a kecskeméti Jobbágy Zsigmondnál is hamar észrevették, hogy milyen tehetsége van a távolugráshoz. Általános iskolába járt, amikor testnevelő tanára benevezte egy megyei versenyre. Ha már ott volt, meg is nyerte. Az országos viadalon sem vallott szégyent a második hellyel, s a 602 cm-el. A fiatal fiút azonnal leigazolta a KSC, s Grosán Pál kezdett vele foglalkozni. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban folytatta. Eleinte csak hetente két edzésre járt, de már akkor látszott, hogy nagyon tehetséges. Sorra nyerte a versenyeket. ’93 nyarától már komolyabban foglalkozik az atlétikával, heti öt edzése van. Jóllehet az elmúlt év nem sikerült neki any- nyira, mint szerette volna, de nincs elkeseredve. A diákolimpia országos döntőjén így is ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az ediggi legjobb teljesítménye 702 cm(!), de 690-re szinte mindig képes. Edzője azt vallja, hogy a távolugrás mellé még befér a 100 méter is. Ott is 11,12 mp-et tud. Azt sem titkolja Grosán Pál, hogy a 400 métert is megpró- báltatja a fiúval. Szerinte ott még jobb eredményt tudna elérni. Jobbágy Zsigmond igazán szerényen beszél terveiről. Nyáron Magyarországon rendezik az ifjúsági vb-t. Ő még csak serdülő, s 745 cm-et kellene ugrania ahhoz, hogy indulhasson. Nehéz feladat, de ki tudja, hátha sikerül. Ha nem, az sem gond. Az idő neki dolgozik. Nagy reményekkel néz a jövő elé. Aranyeső hullott tornában Kiskunhalasra A tavalyi diákolimpia negyedik-ötödik korcsoportjában e- gyedülálló bravúrt hajtott végre egy halasi tornász, Modok Gábor: amellett, hogy megnyerte az összetett versenyt, négy aranyérmet szerzett a szerenkénti döntőkben is. Ami a versenyzést illeti, a fiatal sportember azóta „öregebb” lett, hiszen az év elejétől már nem az ifjúsági, hanem a felnőtt másodosztályban igyekszik eredményesen szerepelni.- Ä Fazekas Gábor Utcai Általános Iskolában kezdtem az ismerkedést a tornával tanárom, Csillag István jóvoltából - meséli a kezdetekről. - Ő figyelt fel rám első osztályban. A legjelentősebb eredményemet nyolcadik osztályban értem el, amikor megnyertem a serdülő másodosztály versenyét, azaz a vidékbajnokságot. Ä szerenkénti versenyben öt aranyat szereztem. 1991-ben Csillag István hivatásos katona lett. Az új edzőm Tóth Péter lett, akivel most is dolgozom.- Milyen fontosabb versenyed következik?- Május 24-én rendezik Budapesten a felnőtt másodosztályú bajnokságot, amelyre már megkezdtem a felkészülést. Naponta három órát edzek a volt iskolám tornacsarnokában.- Nem könnyű összeegyeztetni a sportot a tanulással.- Nem, eléggé fárasztó a kettő együtt, de az elmúlt tíz évben volt rá időm, hogy hozzászokjak. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskola harmadikos tanulója vagyok. Ha befejezem itteni tanulmányaimat, bevonulok katonának. A továbbtanulás csak azután következik. Kalocsán keveset mozognak Az atletikus képzés eredményei Félegyházán A könnyednek tűnő megállapítást nem jókedvében tette Deák Ferencné, a kalocsai Szent István Gimnázium testnevelő tanára, amikor a diáksport helyzetéről és a középiskolások életmódjáról kérdeztük.- Több mint harminc éve tanítok első és egyetlen munkahelyemen - kezdi a bemutatkozást Deák Ferencné, vagy ahogy a városban ismerik: Joli néni. - Szolnok megyéből, Jászladáról kerültem Kalocsára. Kis községben születtem, ahol akkor az iskolában nem volt tornaterem, mégis apró gyerek koromban megtanultam, mennyire fontos az ember életében a mozgás, a sport. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a fiatalok erőnléte, mozgásigénye, munkához való hozzáállása nagyon sokat romlott. Vannak persze tehetséges gyerekek, de az átlagra az a jellemző, hogy nem szívesen mozog. Életüket meghatározza a tévé, video, ami hasznos és kell, de nem egyoldalúan. A Szent István Gimnáziumba kalocsai, és a környékbeli községekben élő gyerekek járnak. Tapasztaltam, hogy az általános iskolákban nem veszik komolyan a testnevelést, holott az alapokat ott kellene letenni. A gimnázium tanulóinak egyharmada vesz részt a diák- sportkör munkájában: van Deák Ferencné kézi-, kosár- és röplabdacsapatunk, vannak tornászaink, valamennyien szép eredménnyel szerepelnek a versenyeken. Ugyanakkor elszomorít, hogy 300 gyerekből 200 nem mozog rendszeresen, holott egészséges fejlődésükhöz igen nagy szükségük lenne a sportra! Kíváncsian várom, hogy a városban most beindult egészségmegőrző program milyen lehetőségeket jelent majd a testnevelés terén. Fontos lenne, hogy az óvodákban, általános iskolákban nagyobb hangsúlyt kapjon a mozgásra nevelés. A kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola tanulói már több alkalommal értek el kimagasló eredményeket diákolimpiákon. Az egyéni győzelmek és értékes helyezések mellett mindig kiemelkedtek a fiú öttusában elért jó eredmények, vagy győzelmek. Ez egyben elismerést jelentett a sport- tagozatos iskolának és testnevelő tanárának, Kerék Csabának, aki iskolájában az atletikus képzést részesíti előnyben. Az iskola tanulói közül sikerült mindig kiválasztani azokat, akikben a jó eredmények eléréséhez szükséges képességeket felfedezték, majd kemény, de következetes munkával ki is fejlesztették azokat. Ennek a munkának köszönhető, hogy 1988-ban már országos bajnokságot nyertek a fiú öttusacsapattal. Hogy ezt nem könnyű elérni, mutatja, hogy csak 1994-ben sikerült megismételni a győzelmet. Az 1994-es diákolimpián a győzelmet a képen látható Gulyás Péter, Takács Gergely, Kócsó Sándor, Tóth Norbert, Kása Norbert és Péczicza Tibor összeállítású csapat érte el, akik tudatos munkával készültek a versenyekre. Kerék Csabának közben arra is volt gondja, hogy figyelemmel kísérje a várható ellenfeleket, s mint mondotta, ez is része lehet a sikernek. A siker ellenére azért a felkészülésük nem volt zavartalan, hiszen néhány kisebb sérüléssel is bajlódtak, ám a gyerekek óriási akarással küzdöttek, s annak ellenére, hogy az edzéseken elért legjobb eredményektől kissé elmaradtak, mégis tudtak győzni. Legerősebb számuk a kislabdahajítás és a súlylökés volt. A döntőben, kislabdahají- tásban 77 m-es, súlylökésben pedig 11,70 m-es kiváló átlagot értek el. A csapatgyőzelem után alig maradtak le a fiúk a 4x100 m-es váltófutásban, ahol a második helyet szerezték meg. Sajnos ezekre a gyerekekre már nem számíthat edzőjük, mivel a 8. osztályt elvégezték. Az atletikus képzést viszont a labdarúgásban is jól hasznosították, hiszen még a múlt év tavaszán megyei bajnokságot nyertek. A csapatból négyen labdarúgóként folytatják, közülük Gulyás Péter a KTE-ben. Atlétaként a továbbiakban csak Kása Norbert folytatja, de ahogy eddig is történt, a mai diákok között is talál majd Kerék Csaba olyan gyerekeket, akikkel ott lehet a legjobbak között. Némedi László A félegyházi fiúk öttusacsapatának erőssége a kislabdahajítás és a súlylökés.
