Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-11 / 09. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. január 11., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Újabb úticél: Fenyves Hotel Új helyre költözött olvasó- szolgálatunk. Kecskeméten a Szabadság téren, a Bugac Tours Utazási Iroda volt helyén vár­juk ezentúl olvasóinkat, akik személyesen kívánják feltenni kérdéseiket, vagy elmondani a lappal kapcsolatos észrevétele­iket. Az új irodában vesszük fel a lakossági és közületi hirdeté­seket, s a Petőfi Népe-előfize- tést is. Felhívjuk figyelmüket, hogy befejeződött szállodás játé­kunk újabb fordulója, mely­nek szerencsés nyertese a Bérc Hotel Mátrában tölthet partne­rével egy kellemes hétvégét, teljes ellátással. Már e héttől kezdve újabb nyerési lehetőséget kínálunk a Petőfi Népe olvasóinak, ugyanis a szállodás játék új úti­céllal folytatódik. Békéscsabán a Fenyves Hotelt ajánljuk fi­gyelmükbe, amely a város zöldövezetében található. E já­ték szabályait már jól ismerik olvasóink, emlékeztetőül mégis leírjuk: az úticélul választott szálloda három emblémáját kell megtalálni és egyszerre bekül­deni a szerkesztőségbe. Az emblémák mellett egy-egy kér­dést is felteszünk, de ezek megválaszolása nélkül is esély- lyel pályázhat minden beküldő a szálloda vendégeként eltölt­hető kétszemélyes, kellemes pihenésre. Visszatérő témánk a kézbe­sítők és a kutyák felhőtlennek nem nevezhető kapcsolata. Talán a hideg teszi, hogy az egyébként is éber házőrzők nem örülnek a korai kézbesí­tésnek. Előfizetőink megértés­sel és megelégedéssel fogadták, hogy a lap időben történő ter­jesztéséhez kézbesítőinknek hajnalban kell végigkerekez­niük az utcákon. Mint egyik kiskőrösi előfizetőnk írja, még jó is, hogy a kutyák jeleznek, mert így tudják, megérkezett a Petőfi Népe. Ugyanakkor kér­jük előfizetőinket, akadályoz­zák meg, hogy a kutyák szaba­don kóboroljanak az utcán, és tegyék lehetővé az újság zavar­talan kézbesítését. Köszönjük megértésüket. Továbbra is várjuk észrevé­teleiket, kérdéseiket a jól ismert 76/481-391-es telefonon, a Kecskemét, Szabadság tér 1/A címen, vagy személyesen az új olvasószolgálati irodában. Van már kutya Január 4-ei lapszámunkban kö­zöltük: B. J.-né ballószögi ol­vasónknak orvul lelőtték a két kutyáját. Közöljük olvasóink­kal, néhány nap alatt legalább húsz kutyát felajánlottak B. J.-nének. Tehát volt választéka bőven, s bizonyára vannak már házőrző ebei. MAJDNEM HANYATT VÁGÓDTAM Dupla áfa gyógyhatású szerekre? Házőrző kutyákat irtó vadászok Orgoványon Január első hetében gyógysze­rért betértem az egyik patikába. Az utóbbi fél év, de legfőképp a januári kisebb-nagyobb áreme­lések arra intenek mindenkit, hogy érdeklődjön az árak felől. Engem mint idős nyugdíjast a szabadon kapható, idősek szá­mára ajánlott gyógyhatású ké­szítmények árai érdekeltek. Majdnem hanyatt vágódtam, amikor meghallottam a decem­beri árak óriási mértékű feleme­lését. Megkérdeztem, mi okozza ezt? Azt a felvilágosí­tást kaptam, hogy ezekre a sze­rekre 25 százalék adót (áfát) tettek. Ebben az évben emelték az áfát 10-ről 12 százalékra. El­gondolkodtam: mivel tudja a kormány vagy az illetékes mi­niszter indokolni, hogy a főleg nyugdíjasok által, egészségük fenntartása érdekében fogyasz­tott gyógyhatású szerek adóját a duplájára emelte? Talán a nyugdíjasok rendelkeznek a Karácsonykor, a szeretet ünne­pén az idős, megfáradt nyugdí­jasok köszöntése megható. Ez történt december 22-én a he- tényegyházi Naplemente klub­ban is. A házigondozottakat, akik már nehezen közlekednek a havas, csúszós útakon, gép­kocsival hozták az ünnepélyre. Feldíszített fenyőfával és aján­dékokkal vártak bennünket. Nyúl Tóth Gábomé, Erzsiké klubvezető köszöntötte a nyug­díjasokat. Kisdiákok Jézus szü­letésének történetét adták elő, s gitárkísérettel karácsonyi éne­keket énekeltek. A meghívottak között volt Szlanka József helyi plébános úr, aki a megváltó születéséről Miután a fővárosban is rend­szeres olvasójuk maradtam, hi­vatkozva a lapjuk december 28-ai számában megjelent ol­vasói levélre, szíveskedjenek néhány soros tiltakozásomat közölni a kecskeméti tüdőkór­házzal kapcsolatban, csatla­kozva Lédeczi úr írásához. A tüdőkórházat hagyják bé­kén ott, ahol van. Magam is ta­pasztaltam e remek intézmény nagyszerű munkáját. Igaza van Lédeczi úrnak abban is, hogy ott bizony fertőző betegeket is ápolnak, a legtöbb esetben eredménnyel. Én is ott feküd­Az előző és a jelenlegi kor­mány szerint is nagykorúak va­gyunk, tudunk mérlegelni és helyesen dönteni egy-egy kér­désben. Ugyanakkor ennek el­lentmondani látszik, hogy nem érettségünknek megfelelően kezelnek minket. Az emberek nagy többsége már rég nem foglalkozik azzal, hogy ki milyen mélyen biccen­tett, amikor átvette a magas ki­tüntetését, vagy ki emelte az el­vártnál is magasabbra kezét a feltett kérdések megszavazása­kor. Ennek ellenére a téma hi­vatalos körökben időről időre beszéd vagy tárgyalás alapjául szolgál, de ezen nézetváltások rendre eredmény nélkül zárul­nak. Igaz, az esténként felhangzó altatódalnak is megvan a maga haszna: elalszik tőle a gyermek. Mert például a 3/3-as ügy­nöktörvény, az átvilágítási tör­vény, a vagyonnövekedési tör­vény, a sokáig halódó legnagyobb jövedelemmel? Az ő zsebükből kell a legtöbb pénzt kimarkolni? Ezek a sze­rek szinte kivétel nélkül ma­gyar gyártmányok. Miért vet­nek ki rájuk óriási adót, mintha külföldi gyártmányúak lenné­nek? Tovább gondolkodom. Talán azért, mert a nyugdíjasok a leg- jámborabbak, a legtöbbet tűrő állampolgárok. S a jámborság­nál még nagyobb a hiszékeny­ségük. Tapasztalataim szerint köztük voltak a legtöbben, akik hittek a májusban lezajlott or­szággyűlési képviselő-választá­sok propagandájának, mely a nyugdíjasok nehéz helyzetének javítását ígérte. Köszönjük szé­pen, az ilyen segítségből nem kérünk! Ahogy hazaértem, bekap­csoltam a rádiót. A riporter Ma- tejka Zsuzsannával a gyógysze­rek fogyasztásával kapcsolatos problémákról beszélgetett. Az egész beszélgetésből az döb­beszélt az időseknek. Ezután a IV. számú gondozási központ vezetője a közeli vendéglőbe kísérte a házigondozottakat ebédre, majd gépkocsival haza­szállították őket. Mi, akik ott maradtunk, sütemények és üdítő fogyasztása mellett vi­dámsággal, jókívánságokkal tettük szebbé a szeretet ünne­pét. Több nyugdíjasnak ez a kö­zös összejövetel jelentette a szeretet ünnepét, a karácsonyt. Az alig több mint egy éve mű­ködő klubban ez volt a második közös karácsonyi ünnep. Kö­szönjük, hogy ünnepelhettünk. Végh Imréné klubtag, Hetényegyháza tem pár évvel ezelőtt fertőző tuberkulózisban. Öt főorvos állt szinte reménytelenül a beteg­ágyam mellett, s két és fél hó­nap alatt mégis rendbekaptak. Csak hálával tudok visszagon­dolni valamennyi orvosra és nővérre. Csak ennyit akartam mondani. Ha egy mód van rá, ne bántsák a tüdőkórházat! S ez már a lapnak szól: az új­ság említett száma csupa kitűnő leveleket közölt. Hűséges olva­sójuk, aki eredményes és bol­dog új évet kíván: Salamon József Bp. II. Szerb A. u. 13-17. EXPO-törvény mind olyan té­mák, amelyeket talán még az előterjesztői sem vesznek ko­molyan. Mindezek helyett pél­dául az emberi élet elleni tuda­tos cselekmények büntetőjogi kihatásának vizsgálatára kel­lene kevéske időt fordítani, mi­vel annak igénye már népaka­rattá fajult. Legalábbis a nagy­korúnak minősített társadalom ezt így látja. Az Egyesült Álla­mokban például nem beszélnek erről, hanem alkalmazzák is a legszigorúbb büntetés kiszabá­sát. Igaz, ott előbbre tartanak a polgári demokrácia gyakorlá­sában. Úgy vélem, az időszerűt­lenné vált témákat történe­lemmé kellene nyilvánítani, mely azonban nem zárná ki, hogy felelevenítsük, főleg azért, hogy véletlenül se köves­sük el még egyszer ugyanazo­kat a hibákat. Lédeczi József Kecskemét bentett meg a legjobban - s ezen nagyon elgondolkoztam -, hogy az említett riportalany ha­tározottan kijelentette: Ma­gyarországon a velünk szom­szédos államokhoz képest 30-40 százalékkal több gyógy­szert fogyasztunk. Megdöbben­tett és nagyon elszomorított, amikor ezt hallottam (a riport 1995. január 4-én hangzott el a Kossuth rádióban). Kedves nyugdíjas és fiatal honfitársaim! Mi magyarok ennyire elsatnyult, beteges, gyönge fizikumú emberek va­gyunk? Akkor ez ellen sürgő­sen tenni kellene valamit! Avagy nálunk a gyógyszer az élvezeti cikkek közé tarto­zik, melyet desszertként fo­gyasztunk? Vagy annyira olcsó, hogy inkább gyógyszert eszünk, mint kenyeret, tejet vagy húst...? Izsák P. György Kecskemét, Lánchíd u. 5. Kifogásolt reklám Régi császártöltési olvasónk, Prohászka Jánosné a saját és rokonai, ismerősei nevében írt levelében kifogásolja a lapunk­ban többször megjelent Tisztelt Poligrupo című reklámot. Mint írja, ennek a köszönő reklámle­vélnek se eleje, se vége, s ő fel­háborodva olvasta, mert ha már az a kedves ügyfél olyan köny- nyen pénzhez jutott, legalább aláírásával köszönte volna meg a ragyogó alkalmat. Mert így úgy tűnik, mintha a Poligrupo saját magát dicsérgetné. Mit mondhatunk erre? Min­denki olyan mesterfogásokkal hirdet, amilyenekkel tud. Fejmosás Elsős lányomat a minap kissé megfeddtem a matek házi fel­adat külalakja miatt. Az össze­adásban nem volt hiba, de a lecke külleme némi fejmosást tett szükségessé. Az alábbi - pszichológusok által talán hely­telenített - párbeszéd zajlott le anya és lánya között.-Kislányom, mindennek az alapja, hogy szépen, olvasha­tóan tanulj meg írni. Aki nem ügyel a munkája minőségére, az később nagyon rosszul jár, nem tanulhat tovább, nem lehet belőle se tanító néni, se orvos.-De anya! Én egyik sem akarok lenni!- Mi akarsz lenni, kislá­nyom?- Munkanélküli. Az Orgovány határában élő ta­nyai emberek védelmében ke­resem az igazságot. Ugyanis a rosszul értelmezett természet- védelem érdekében egyes va­dászok belövöldöznek a tanyák udvaraiba golyós és sörétes fegyvereikkel, s agyonlövik a tanyákat őrző kutyákat. Ä tanyát védő kutya gondo­zott, etetett, az nem kóbor ku­tya, amit el kell pusztítani! A törvény is védi, mert bizonyos távolságon belül, a tanyához közel lőni nem szabad a vadra sem, nehogy embert vagy házi­állatot érjen a lövedék. A birkanyájat terelő kutyát sem szabad agyonlőni a határ­ban, de a karám vagy hodály közelében sem. Orgoványon ezt is elkövették! Bizonyítható tény, hogy q közelmúltban több kutyát a tanya melletti úton el­haladó Aroból lőtték ki az ön­kényeskedő vadászok. Ilyenkor mi a sértett gazda teendője? Bejelenti a hatóság­nál, s kéri, vizsgálják ki az igazságát. De a vizsgálat el­akad, mert a dátumon a vadász­naplóba nem jegyezték be a ki­Decemberben elvittem a télika­bátomat - amely három alka­lommal volt rajtam - a kecs­keméti Petőfi Sándor utcai tisz­títóba. Érte mentem, s nem is­mertem rá. Kifakult, az anyaga elvékonyodott, elveszítette a formáját a tisztítással. A főnök először ígéretet tett, hogy intézkedik, de pár map múlva már kijelentette, a ka­bátnak nincs semmi baja, fe­Beszélni nehéz címmel hosszú időn át sugározta a Kossuth rá­dió Péchy Blanka nyelvművelő sorozatát. A műsorban nem a szavak értelmét, helyes használatát vi­lágosították meg, hanem a szép magyar beszéd hangsúlyozásá­val foglalkoztak. Feladatokat is kaptak a hallgatók: a példa­mondatokat megfelelő jelekkel kellett ellátni és így beküldeni. A különféle vonalkák mutat­ták, hol a hangsúly, hol kell szünetet tartani, mit kell hang- súlytalanul összevonni, hangot felvinni, vagy leszállítani. Nem tudom, hányán hallgat­ták a műsort, s főleg azt, hogy hányán tanultak belőle. Sajnos a rádió (országos és helyi adók), valamint a televízió ruccanásukat a vadászok. És itt kezdődik a törvénysértés. így aztán pusztulnak a nemes va­dak is évről évre, a dúvadak, az erdei vaddisznók pedig csopor­tosan bejárnak a tanyák kertje­ibe és ledíbolnak minden kerti veteményt. A kukoricavetése­ket évek óta lecsócsálják, a kárt viszont nem térítik meg a va­dásztársaságok. Ezért megy el a kedve a tehéntartástól is, hiszen a kukoricaszár a tehenek főele­dele télen. Pedig a tanya védelmet nyújt a nemes vadaknak. Bejárnak epret enni és vizet inni kicsi­nyeikkel, télen pedig az alma­fák alá, ahol hullott almát ke­resnek a hó alatt, és szénát esz­nek a kazalból. Erre számtalan tanút tudok megnevezni. Ré­gebben a sózót és az etetőt a ta­nyám mellett helyezték el és itt volt a téli menedék nekik. Saj­nos ők, a művelt vadászok már kihaltak. Nekik még szívük volt a vadakhoz és embertársaikhoz, s nem kutya-macska vadászok voltak. Horváth Emilné Orgovány, Nemzeti Park leslegesen reklamálok. Durva hangnemben, kiabálva mondta, hogy a kabát „gyönyörű”, el le­het vinni. Nekem nem áll mó­domban, hogy mások hibájából évente cserélgessem a télikabá­tomat. A főnök úrnak ajánlom, jobban ellenőrizze a munkák minőségét, hogy jó hírüket to­vább ne rontsák. Németh Jánosné Kecskemét, Badacsony u. 4. egyes munkatársai bizonyára nem! Ők inkább valami divatot követnek. Főleg az ifjúsági mű­soroknál figyelhető meg, hogy a műsorvezető jellegzetes stí­lusban hadar, itt-ott - épp ahol nem kellene - kis szünetet tart, a szó végét felviszi. Magamban diszkóstílusnak kereszteltem el ezt a stílust. Mások - leginkább közle­mények felolvasói - nagyon szépen artikulálva, minden egyes névelőt, szót külön ejtve és külön hangsúlyozva teszik színtelenné beszédjüket. Csak egyetlen esetben mondják a né­velőt együtt a főnévvel, de ak­kor azt hangsúlyozzák: A vi­szonthallásra! Sólymos Ede, Baja Névötlet Amennyire örülök a szaporodó üzleteknek, vállalkozásoknak, annyira lehangol naponta a cé­gek, üzletek elnevezése. Nyelvi és logikai bukfencek igazolják aggodalmamat. íme két példa. „Nippon Budo Shop” - olva­som a garázsból kialakított üz­let felett. Töprengek: a Nippon azt jelenti, hogy Japán. A budo - rövidítve - szalont jelent, a shop pedig üzletközpontot. „Pandora Vegyeskereske­dés” - olvasom a szomszédban. Ez azt jelenti, hogy itt (Pandora szelencéjéből) kieresztik a rossz szellemet, szellemeket. Játszom a gondolattal: fuzio­nálnia kellene a két cégnek és magyarra fordíthatnák a nevü­ket, amely így hangzana: Japán szellemek szalonja. Dőlne a közönség... a röhögéstől. V. M. P. E. NAPJAINK HUMORÁBÓL- Nem rossz szándék vezet engem, uram! Elég, ha meg­mondja, hogy lehet ilyen vagyont gyűjteni...! Szép karácsony volt Ne bántsák a tüdőkórházat! Nagykorú társadalom? Fakító tisztítás Beszélni nehéz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents