Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-30 / 307. szám

4. oldal Kultúra - Művelődés 1994. december 30., péntek Naptár December 30., péntek. Névnap: Dávid. Névnapozóknak Dávid: Héber ere­detű, kedvelt, szere­tett, egyesítő jelen­tésű keresztnév. Köszöntjük a névnapjukat ma tartó Aniziusz, Dénes, Honó- riusz, Hunor, Ignác, Libéri- usz, Lotár, Margit, Szabin, Zalán és Zoárd nevű olvasó­inkat is! Évforduló 85 éve Kiskőrösön született, 1975-ben Budapesten hunyt el Fél Ella pedagógus. Tanítóképzőt végzett, Kis­kőrösön, majd Pesten taní­tott, ill. tanult. Pedagógiai tervező, szervező és irányító munkát végzett, vezetésével iskolája a pedagógiai kísér­letek egyik jelentős bázisa volt. Ökumenikus naptár A katolikusok ma tartják a Szent Család ünnepét. XIII. Leó pápa vezette be az ünnepet a múlt szá­zad végén, mert úgy látta, hogy a modern családok kö­zül sok válságba került. Mi, hol, mikor? • A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban vasár­nap 17 órakor fúvószenekari hangversennyel köszöntik az új évet. •Kedden 17.30-kor a „hónapos csibék” találkozóját tartják. A rendezvény az agykontrollos gyerekeké. • Szerdától a bélyeggyűjtőknek érdemes benézni az intéz­ménybe, mert kiállítás nyílik: a bélyegek tárlata január 17-éig tekinthető meg. • A Kiskegyed kecskeméti kedvelői január 9-étől már randevút is adhatnak egymásnak, akkor nyílik meg ugyanis az EFMK-ban a Kis­kegyed klub. Könyvtárra gyűjtenek Könyvtárat akarnak alapítani a bajai Keresztény Általá­nos Iskola tanulói. Ezért a papírgyűjtési akció után is folyama­tosan szállítják a MÉH-telephelyre az újságot, a hullám- és ve­gyespapírt. A pénzből könyveket vásárolnak, könyvtárat alapí­tanak. A könyvtárból kölcsönözhet majd könyvet gyerek, szülő, pedagógus egyaránt. Újra szól az iskolarádió Kunszálláson Ismét szól az iskolarádió Kun­szálláson. A már évek óta poro­sodott berendezést Szabó László, az iskola igazgató-he­lyettese varázsolta ismét hasz­nálhatóvá. Szükség volt ká­belre, kapcsolókra és arra a nagy adag lelkesedésre, amivel a szűkös anyagi korlátok áthi­dalhatók. S az eredményt így minden diák és tanár élvezheti. A szünetekben zene szól, de vannak hírek, aktualitások, je­les napok, s még rejtvény is. A szerkesztésben a diákok mun­kálkodnak, akik tovább vihetik az itt szerzett tudást, tapasztala­tot, élményeket. K.M. Táborozást nyert a meseírással A Szépen Emberül Alapítvány meseíró versenyt hirdetett álta­lános iskolásoknak. A díjazot­tak között második helyezést szerzett a bajai Központi Álta­lános Iskola első osztályos ta­nulója, Raics Adrienn. Ä díjjal együtt meghívást kapott - csa­ládjával együtt - egy erdélyi táborozásra. Tavasszal indul a diákpárbaj! A Kecskeméti Ifjúsági Otthon szervezésében tavasszal ismét megrendezik a „diákpárbajt”. Tizenegy iskola csapata mér­kőzik a honfoglalás kori törté­nelem ismeretéből. A szerve­zők pedig várják a verseny tá­mogatóinak jelentkezését. SL Fekete Viktória Mint minden reggel, most is a parkba indult kocogni. A sar­kon két dulakodó alakra lett fi­gyelmes. Egy férfi és egy nő verekedett.- Segítség! - A nő hangja ijesztő volt. És azt is látta, amint a kétségbeesett asszonyt a fickó a bokrok felé rángatta.- Hé, hagyja abba azonnal! - Kiáltotta Gorsky. A férfi megdermedt, aztán elfutott. A földön heverő nő fölé ha­jolt.- Megsérült?- Nem - válaszolta a nő könnyesen, aztán a ruháját kezdte rendezni. Sápadt volt, egyéb baja nem látszott.- A közelben lakom, jöjjön, igyon meg egy kávét, aztán el­kísérem a rendőrségre. A konyhába vezette a vendé­get és kávét főzött.- Szép a lakása - mondta a fiatal nő, amikor elébe tette a kávét. A férfi mosolygott, aztán javasolta, hogy menjenek a rendőrségre. Ekkor csengettek.- Egy pillanat. Nem tudom, ki lehet. - Aztán a vendégéhez fordult: - Jöjjön, mutatok va­lamit, amit maga a kalandja után értékelni fog. A nő követte. Gorsky a bejá­rat feletti képernyőre mutatott.- Aki itt csenget, az a videót is bekapcsolja. Én nem kockáz­tatok, ide senki sem teheti be a lábát nyom nélkül. - Na, ez meg hogyan lehet?! Arcán a meglepetés tükröző­dött a jövevény láttán.- Nem ez az alak támadta meg magát reggel?- De igen, Gorsky úr - mondta a nő erélyesen - és maga most szépen beengedi.- Szóval maguk ketten, ott, csak... Aztán abbahagyta, mert meglátta, hogy a nő pisztolyt vesz elő. Ajtót nyitott.- Na, ugye, megmondtam - Vigyorgott a jövevény.- Mit akarnak tőlem? - Kérdezte Gorsky ingerülten.- Csak a Fekete Viktóriát - mondta a pasas határozottan. Még csak az kellene, a bé- lyeggyűjteménye legértékesebb darabja! De ilyen primitív trük­köt megenni...- Hát, bizony, én is szívesen látnám a Fekete Viktóriát ­próbálta közönyösre venni a vá­laszt.- Na ne! Gorsky úr, én nem éppen véletlenül voltam ott, amikor 3 és fél millióért meg­vette a bélyeget. És ha kedves az élete, ne játsza a hülyét. Gorsky elhatározta, taktikát vált. - Jöjjenek - mondta bele- nyugvóan. A dolgozószobába vezette őket, aztán a fiókból elővett egy albumot, amelyben egyetlen bélyeg volt.- Tessék. És most tűnjenek el. Az idegen felvette az asztal­ról a nagyítót és vizsgálni kezdte a bélyeget. Aztán a nő­höz fordult.- Másolat. Nem rossz kópia, de másolat. Az úr hülyének néz bennünket továbbra is. Gorsky érezte, hogy izzadni kezd a háta.- Még egy lehetőséget adok, aztán áttérek a meggyőzés sajá­tos formáira - mondta az ide­gen fenyegetően.- A páncélban tartom.- Akkor talán nyissa ki és vegye elő. A ház ura leemelt egy fest­ményt a falról, a beépített szek­rénykén beállította a számkom­binációt és kinyitotta az ajtót. Kicsiny dobozt emelt ki, ebben volt a bélyeg. A látogató egy pillantással felmérte, hogy ezút­tal a Fekete Viktória közelébe került.- Miért nem így kezdte? ­Utak Soltvadkerttől Kecskemétig és közte negyvenkét munkás év Bejárta a világot és most újra itthon Ipoly Ottó, aki augusztus óta a kecskeméti Szent Erzsébet templom igazgatója. A solt- vadkertiek hogyne emlékeznének a rendkívül magas termetű káplánjukra, aki 1950-től két évig élt közöttünk. Most a 70. születésnapja felé tartva pedig a vadkerti családok iránt kér­dezősködik úgy, mintha tegnap látták volna egymást utoljára. Mi történt a lelkész úrral Soltvadkerttől Kecskemétig?- Vadkertről Szegedre ke­rültem, a Hittudományi Főisko­lán tanítottam 1957-ig. Hiába kértem, nem kaptam a hatósá­goktól engedélyt, hogy Rómába utazhassak. Ezért 1957 tava­szán átléptem a határt Jugo­szlávia felé, onnan sikerült to­vább mennem OlaszoroSzágba. Tíz évet töltöttem ott, miköz­ben tanulmányaimat folytat­tam, és kutatásokat végeztem. Budapest-Róma Amerika-Szentföld A szabad időmben több he­lyen is lelkipásztori szolgálatot teljesítettem, és még kórházi lelkész is voltam. 1968-ban Amerikába utaztam, hogy ta­níthassak. Colombusban éltem, Ohio állam fővárosában. Teo­lógiát és szentírástudományt tanítottam az egyetemen, nya­ranta pedig kutattam a Szent­földön. Egy sátorral, zseblám­pával, hátizsákkal, konzervek- kel és túrakerékpárral jártam a történelmi helyeket. Hazahívta a szolgálat Amikor nyugdíjba mentem, nem jöttem rögtön haza, úgy gondoltam, német nyelvterüle­ten szolgálok egy kicsit, hisz ezt még nem ismertem. Azután hallottam, hogy Magyarorszá­gon komoly változások történ­tek. Úgy éreztem, itt a helyem, biztosan szükség van lelkipász­tori munkára. Érdekes, hogy nem a honvágy hozott haza, hanem a szolgálat. Édesanyám, aki 92 éves és Kerekegyházán lakik, azt mondta: „Jól gondold meg fiam”. Hát én meggondol­tam és jöttem.- Milyen a katolikus egyház élete Amerikában?- Ott mindnen szinte 25-30 évvel előbb kezdődik. Amikor én tanítottam, már sok protes­táns is tanult az egyetemünkön, és voltak közöttük nők is. Min­den egyetemi hallagatónak kö­telező volt felvenni egy-egy kérdezte kaján vigyorral. Aztán a nőhöz fordult: - Na, tűnés. ■ _ Egy pillanat - mondta a nő. - Előbb még szépen ideadja a bejárati videó kazettáját. En­gem az a műsor érdekel. Kü­lönben este már a rendőrségen leszünk - tette hozzá a társához fordulva.- Természetesen asszonyom - motyogta a háziúr és egy székre állva a szerkezetbe nyúlt. Mintha visszatért volna az arcának pirossága.- Mozgás! - Mondta a gengszter idegesen és a karjá­nál fogva húzta Gorskyt, majd bilincset vett elő és a zárral bí­belődött.- Mit vacakolsz annyit - mondta a nő idegesen. És mi­után látta, hogy a társa arról is meggyőződött, hogy a karperec a korláthoz fogja a háziurat, ki­nyitotta az ajtót. És akkor váratlan fordulat történt. Kívülről két férfi ve­tette magát rájuk és még mi­előtt magukhoz tértek volna, már a földön feküdtek mindket­ten.- Minden rendben Gorsky úr? - Kérdezte az egyik. Gorsky megkönnyebbülten só­hajtott. És arra gondolt, hogy nem volt rossz beruházás - noha drága volt - olyan beren­dezést csináltatni, ami a pán­célszekrény kinyitásakor, egy rejtett kapcsoló révén a magán­rendőrséget riasztja. tantárgyat más felekezetű teo­lógián, hogy jól megismerjék egymást és képesek legyenek az együttműködésre. Voltak mindig metodista, evangélikus, anglikán és más vallású hallga­tóim is, és emellett külföldi di­ákok is. Sok dél-amerikai, ausztráliai, indiai, fülöp-szige- teki. Most már magyarok is vannak, tiszántúli görögkatoli­kusok.- Lazább ott az erkölcs, mint Európában? A megtapsolt prédikáció- Nem. Igaz, más a stílus, a gondolkodás, de a katolikus magatartásmód, a megértés mély: hisz a katolicizmust első­sorban az írek vitték oda és eléggé zárt világban őrizték so­káig. A szentmisék módja az ál­lamokon belül is nagyon eltérő. Sokféle ember él ott, akik bele­vitték a saját kúltúrájukat is. Ezért van, ahol megtapsolják a prédikációt, s van, ahol saját hangszerükön is játszanak. Ez mindig a helyi közösség kúltú- rájától függ. Hétvégeken ott is végeztem lelkipásztori munkát. Nagyon jó emlékeim vannak. Talán a legjobbak a katolikus életről. Nagyon tetszett a köz­vetlenség, a baráti hangulat, a rendkívüli udvariasság. Ott az egyházközösségi tanácsok ve­zetik a plébániai mukát. Mind­emellett voltak, ahol a latin mi­sét igényelték és a komolyze­nét. Nagy az emberek szabad­sága és egymás személyiségé­nek megbecsülése. Összehasonlítás tanulságokkal- Itthon mit tapasztal?- Azt, amit az emlékeimben is őriztem. Más a viselkedés és a felfogás. Sokan magányosan élik a vallásos életüket. Ott pe­dig általában azért keresik az egyházzal a kapcsolatot, mert adni vagy szolgálni szeretné­nek. Ott a hívek közösségi éle­Felemás helyzetben zárja az óévet a kalocsai Nevelési Ta­nácsadó. December 31-én, mint a város intézménye zárják be ajtajukat, s januárban a Megyei Pedagógiai Intézet részeként kezdik az új évet. Mit remélnek ettől a változástól? - kérdeztük Laki Éva pszichológust, a taná­csadó vezetőjét.- Mindenekelőtt azt, hogy végre tisztázódjon: városi vagy körzeti feladatok ellátására va- gyunk-e jogosultak?! Eddig ugyanis hivatalosan csak a ka­locsai gyerekekkel foglalkoz­hattunk volna, gyakorlatilag a vonzáskörzet településeinek jó részéről hozzánk hozták be a problémás eseteket.- Nem próbálták tisztázni ezt a kettősséget?- Többször is, de sikertele­nül. Én 1993-ban kerültem a tanácsadóba, az idén új helyi­ségbe költöztünk az iskolanő­vérek jóvoltából, de még azt sem sikerült elérni ez idő alatt, hogy egyáltalán megnézze va­laki: hol, milyen körülmények között dolgozunk. Arra figyel­meztettek minket, hogy a kalo­csai gyermekekkePfoglalkozha- tunk, de nem tudtuk elküldeni azokat, akik bizalommal fordul­tak hozzánk.- Miből áll a tanácsadó te­vékenysége? Ipoly Ottó tét élnek és az egyház életében jelentősen közreműködnek. Persze, a helyzet itt sem re­ménytelen. _ - Úgy hallottuk, az Egyesült Államokban is csökken a hívők száma.- Vagy éppen növekszik. Attól függ, mihez képest. Mi nem szoktunk tömegvallás lenni. Az őseink is, ahol megje­lentek, mindig kis csoportok­ban jöttek össze és adták egy­másnak a jó hírt. így vagyunk mi is. De azért mindenben ott van a keresztény kúltúra. Még a legbaloldalibb szociális juttatá­sokban is. Megismertetni a bibliát- Milyen tervekkel. indul a hazai lelkipásztori munkára?- Sok lesz itt a munkám. Ez a templom már elmúlt 160 éves. Sürgősen javítani kell. Mellette hittant is tanítok az Angolkissaszonyok Intézeté­ben, és ott is végzek lelkipász­tori szolgálatot. Ezenkívül minden jót és szépet szeretnék átadni, amit a nagyvilágban ta­pasztaltam. A fő gondom ter- mésztesen Isten igéjére irányul. Mióta elhagytam Soltvadkertet, mindig a szentírástudománnyal foglalkoztam. A szentírástu- domány legmodernebb ered­ményeit igyekszem vinni min­den egyes prédikációmba és előadásomba. Fő célom, hogy a legmodernebbül és a legtökéle­tesebben mutassam be híveim­nek a bibliát. Ivanics Zsuzsa- A tanulási, viselkedési za­varokkal, beszédhibával küzdő gyermekek vizsgálatával és ke­zelésével foglalkozunk. Óvo­dák, iskolák, szülők küldik, hoz­zák ide a problémás gyermeke­ket, akikről eldöntjük, ki foglal­kozzon velük. Körülbelül száz, rendszeresen ide járó ellátására van három szakember: pszicho­lógus, logopédus, gyógypeda­gógus. Iskolaérettségi vizsgála­tot is végzünk, de intézkedési jo­gunk nincs arra, hogy megfelelő intézménybe irányítsuk a kis­gyermekeket. Laki Éva széttárja a kezét, két munkatársa, Nagy Jánosné és Kapitány Józsefné egyetértőén bólogat.- Valószínűleg az a gond - jegyzi meg Nagyné -, hogy nem sikerült elérni, a vidéki önkor­mányzatok a kezelt gyermekek arányában járuljanak hozzá a ta­nácsadó fenntartási költségei­hez. Dehát ez igazán nem rajtunk múlik, és tulajdonképpen nem is a mi feladatunk!- Várakozással tekintünk az új helyzet elé - tér vissza a kiin­dulóponthoz Laki Éva. - Szak­mai szempontból feltétlenül előnyösebb, hogy a megyei inté­zethez fogunk tartozni. Ugyan­akkor sajnáljuk, hogy nem sike­rült elérni: ahhoz a városhoz tar­tozzunk, amelyben dolgozunk. Gábor Erika A munka változatlan marad

Next

/
Thumbnails
Contents