Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-29 / 306. szám

1994. december 29., csütörtök Család És Élet 9. oldal 1994: egy év a családokért II. János Pál karácsonykor három szentmisét pontifikáit. Mindhárom alkalommal és karácsonyi üzenetének is központi témája a család volt. Nem véletlenül, hiszen a római katolikus egyház szerte a világban az 1994-es esztendőt a család évének nyilvánította, s az év egész folyamán a család intézményének megerősítésétésének útjait keresték. A társadalom tartópillérei Ha szükséges, a büntetéssel, de inkább a megelőzéssel A családok nemzetközi éve so­rán a Bács-Kiskun megyei rendőrök is vállaltak feladato­kat. Ezekről dr. Fekecs Dénes rendőrőrnagy, a főkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetője nyilatkozott lapunk­nak.- Először talán nézzük a sta­tisztikákat. Bács-Kiskunban mennyire veszélyeztetettek a családok és a fiatalok?-A megyében 1994. no­vember 30-áig 150 esetben rendeltek el nyomozást a bünte­tőtörvénykönyvben házasság, család és az ifjúság elleni bűn- cselekmény kategóriájába tar­tozó bűnügyben. Döntő többsé­gük tartás elmulasztása volt. A kisebbik hányada pedig kiskorú veszélyeztetése címén indult. Ugyanebben az időszakban a különböző bűncselekmények sértettje 420 esetben volt kis­korú: 213 gyermek, 207 pedig fiatalkorú. Leggyakrabban lo­pások sértettjeivé váltak. Sú­lyosabb bűncselekmény, pél­dául erőszakos közösülés, rab­lás vagy zsarolás, csak kis számban fordult elő kiskorúak sérelmére Bács-Kiskun megyé­ben 1994 első 11 hónapjában.- A rendőrségi krónikákba azonban a fiatalok nem csak mint sértettek kerülnek...- Valóban: 283 gyermek­korú elkövető ellen indult bün­tető eljárás az idén. Ezekben az ügyekben összesen 856 bűncse­lekmény elkövetésének alapos gyanúját állapították meg a nyomozók. Ismert, hogy a ma­gyar jog szerint a gyermekkorú személy cselekvőképtelennek számít, tehát büntetőjogilag nem vonható felelősségre. Emiatt ve­lük szemben természetesen meg kellett szüntetni az eljárást. A 11 hónap során a rendőröknek 645 fiatalkorúval szemben kellett el­járniuk, akik összesen 2160 bűncselekményt követtek el.- A rendőrség feladata volt - mint a többi bűncselekmény ese­tében is - a nyomozás a csalá­dok, a fiatalok ügyeiben. De se­gítette-e ezt a munkát a társada­lom?-A bűnmegelőzésre hagyo­mányosan nagyon kevés pénze jut a rendőrségnek. Ezért igen örültünk annak, amikor 1994. április 24-én megalakult a Bács-Kiskun Megyei Bűnmege­lőzési Kábítószerelleni és Ifjú­ságvédelmi Alapítvány. Az ala­pítványon keresztül sikerült a társadalmi szervezeteket, a bűnmegelőzésben érdekelt szerveket bevonni a rendőri munkába. Nyáron az EFOTT-on az alapítvány támogatásával egy szegedi, drogellenes rockoperát mutattunk be. Az év során több drogellenes kiállítást szervez­tünk, és részt vettünk a Drog és ifjúság című műsor szervezésé­ben, amit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tartottak, Kecskeméten.-A megyei főkapitányságot az ORFK-n is úgy tartják szá­mon, mint ahol a lakossági pro­pagandamunka - ne beszéljünk most arról, hogy miért - nem túl sikeres. Kivételt képez ez alól a főkapitányság bűnmegelőzési osztálya...- A Petőfi Népében rendsze­resen jelentkezünk családok, fia­talok, idősek részére adott bűn- megelőzési tanácsokkal. De a városi lapok és a helyi tévék is segítenek a bűnmegelőzésben. Középiskolák osztályfőnöki óráin kábítószer-ellenes felvilá­gosító propagandát folytatunk. Sajnos a létszámunk nem nagy, így nem jutunk el mindenhová. Végül: ebben az évben kezdtük el a DADA általános iskolai programot, elsősorban 8. osztá­lyosoknak. Egyelőre kísérleti oktatásról van szó. A témáját a DADA mozaikszó adja: drog-, alkohol-, dohányzás- és AIDS-ellenes felvilágosításra vállalkoztak a rendőrök. Noszlopy Az izsáki Nagyék távgyereke A jászszentlászlói Fülöp család. A felvétel a család éve alkalmából megrendezett játékos vetélkedőn készült róluk. Göncz Árpád köztársasági el­nök a Parlament Nándorfehér­vár termében fogadta több vi­déken megjelenő napilap fő- szerkesztőjét - köztük dr. Lo­vas Dánielt, a Petőfi Népéél -, és válaszolt kérdéseikre. Az egy órás találkozón a családi kis közösségek dolgai is szóba kerültek.- Az idei év a családok éve volt. Ön milyennek látja a család helyzetét?- Nemrég két anyát tüntet­tem ki kiskereszttel. Azt mond­tam nekik: tekintve, hogy az összes magyar anyát képvise­lik, úgy illett volna, hogy a leg­nagyobb keresztet a csillaggal adjuk. A családra szüksége van az embernek. Ha a családot védjük, akkor a család véd ben­nünket. Ez az a társadalmi érte­lemben vett anyaméh, amelyik a jövőt megszüli. Nincs külön családpolitika, nincs külön szo­ciálpolitika, nincs külön lakás- politika. Társadalompolitika van. A család szerepe is változott. Korábban a társadalom után­pótlását két-három asszony te­remtette meg egy családban. Sokkal magasabb volt a gyer­mekágyi halálozás és minden más, mint ma. A magyarországi asszonyok halálozási statiszti­kája azonban ma is Európában valahol az utolsó helyek egyi­kén áll, bár az ország egyes ré­szein és tájain változó. A ci­gánylakosság életkora például átlagosan 42 év. Ez is azt mu­tatja, hogy fenyeget az ország két részre szakadása. Az utóbbi két évben szinte katasztrofáli­san esett vissza a szülési kedv. Amíg a lakáspolitika nem ki­elégítő, addig aligha lehet szá­mítani javulásra. A fiataloknak már induláskor munkanélküli­séggel kell számolniuk, és la­kásra kilátásuk sincsen. Odáig még elmegy, hogy megnősül, de nehezen vállal gyereket. Az egész magyar politikának azt a célt kell szolgálnia, hogy a társadalom szinten tudja tartani magát. Meggyőződésem, hogy ez a kormány alapjában véve szociális gondolkodású, társa- dalomcentrikus, ennek követ­keztében családcentrikus. Bár szeretnék markánsabb gyer­mekvédelmi szabályokat látni, mert előbb-utóbb szembe kerü­lünk azzal, hogy a demográfia trendje visszaesést mutat, s a következménye az, hogy sokkal kevesebb embernek kell majd megtermelni az öregek eltartá­sának költségét, ami a társa­dalmi egyensúlyt alapjában rendíti meg.- Tapasztaljuk: gyakran vesz részt olyan eseményeken, amelyekhez szociális jellegű rendezvények kötődnek. Fe­lesége is gyakran vállal ilyen feladatokat...- Feleségem istenáldotta személyiség, mert 70 éves ko­rában talált magának olyan munkát, amit lehet csinálni napi 10-12 órában hittel és meggyő­ződéssel. Ez a magyarországi fogyatékos gyermekek ügye. Ha egy családba születik egy ilyen gyerek, az rányomja bé­lyegét a családra és bizonyta­lanság-érzést is jelent. Ez szét­zilálhatja a családot is. Az ál­lami intézetek - tisztelem és becsülöm őket, men gondos­kodnak ezekről a gyerekekről - egy valamit nem tudnak adni: a család melegségét. A nyugati társadalmak 20-25 éve jutottak el oda, hogy tudják: a családnak kell lehetőséget biztosítani a gyermek ápolására, vagy pedig azt a kis közösséget kell létre­hozni, amelyben a gyerek csa­ládi körben élhet. Áz elmúlt négy esztendőben próbáltak lét­rehozni egy jó szociális hálóza­tot. Ezt próbálja alapítványunk támogatni azzal, hogy segít megszerezni a társadalmi tá­mogatást. A támogatók között vannak egyházi, teljesen állami és világi intézmények is. Az igazság az, hogy minden ilyen intézmény nehézségekkel küszködik, mindegyiknek ne­héz a dolga. Remélem, hogy előbb-utóbb kialakul egy jó há­lózat. Azt mondom, hogy az Is­ten áldja meg azokat, akik ezt lelkiismeretesen csinálják. Göncz Árpád Isten áldja meg a felesége­met, akihez már több miniszter- feleség is csatlakozott, és ön­ként segíti a mozgalmat. Az izsáki Nagy Ferenc és fe­lesége, Etelka másfél évvel ez­előtt lehetőséget kaptak arra, hogy a családok évét megelőző családkonferencián, mely a fo- kolare lelkiség rendezvénye volt, részt vegyenek. Nagy vára­kozással ültek a hatalmas olim­piai csarnok lelátóján a mintegy hatezer ember között, akik a vi­lág minden részéről érkeztek. Hallottak beszámolókat többek között arról, hogyan tudták so­kan kialakítani a család harmó­niáját az evangélium segítségé­vel. Mindenki tanúbizonyságá­ban ott volt a kölcsönös szeretet. Voltak, akik a válás vagy az el­szakadás nehéz pillanatai, a ká­bítószer rabjává vált gyermeke­ikkel való törődésük tapasztala­tait, vagy a háborúban átélt bor­zalmaiknak a keresztény módon történt megélését osztották meg a résztvevőkkel. Nagyék - mint többen a magyarok közül - ott hallottak először a táv-örökbe­fogadásról. Ez a szó egy fantasz­tikus önzetlenséget és szabadsá­got tartalmaz az eddig ismert és nyugati országokban már újra divatba jött örökbefogadással szemben. A táv-örökbefogadás lehetővé teszi minden jogi for­mula nélkül, hogy valaki vagy valakik segítsék olyan gyerekek felnevelkedését, akik éheznek vagy árvák, de nem szakítják el a szüleiktől vagy a rokonaiktól, nem viszik az aggódó és köny- nyező gyermekeket más kör­nyezetbe, és nem kényszerítik más kultúrára. A gyerek rend­szeres anyagi támogatást kap és a szeretet csatornáin - levelezés vagy látogatás, esetleg nyaralta- tás útján - kötődhet egy új csa­ládhoz, aki róla gondoskodik. A mieink több gyermekről való gondoskodásra vállalkoztak, van úgy, hogy több család, van olyan is, hogy egy iskolai osz­tály, vagy egy hittanos csoport vállalt kötelezettséget arra, hogy rendszeres támogatást nyújtson, így eljut a szeretet kőnkért kife­jezése Boszniába, Ázsiába, Af­rikába. Nagyék egy afrikait je­löltek meg. Épp a rákövetkező hetekben történt, hogy a mozga­lom egy fokolarinát küldött a si­vatag városába, hogy ott gyűjtse össze az övéit. Első levelében, amit a mozgalom alapítójának írt, arról számolt be, hogy milyen nehéz ott az élet. Nincs elég munka és élelem. Szinte kézzel fogható a szegénység. Találko­zott olyan családdal, ahol az éde­sanya azért éhezik, hogy a kislá­nya iskolába járhasson. Amikor befejezte a levelet, megkapta az értesítést, hogy Magyarország­ról, Izsákról egy család az afrikai gyermek eltartásához járul hozzá. Az ő segítségük pontosan elég arra, hogy a 14 éves Edwige Burkina Faso államában isko­lába járhasson amellett, hogy az édesanyja is naponta táplálék­hoz juthat. Pont karácsony volt, amikor az első összeg megérke­zett. Azóta már leveleznek is. Edwige egy kis textilképet ra­gasztott ajándékul a magyar csa­ládjának, melyen látszik, benne van minden megérzett szeretet, amit innen, távolról kap. És benne van az ő kis gyermeki sze- retete is, amit a távolba adhat. Kétezer éves helyzetjelenetek Válságban a család intézménye. E tényre a statisztikai adato­kon túlmenően abból is lehet következtetni, hogy a civil társa­dalom és az egyházak Figyelme a családok felé fordul. Válság­ban a család, éppúgy, mint az emberiség történetének majd mindegyik fejezetében. Mert embernek születtünk, ideáink vannak, s azoknak vajmi ritkán sikerül tökéletesen megfelel­nünk. De szeretnénk, mert a jóra való törekedés minden ember számára kötelesség. Vázoljuk fel a „családot”, amit a XX. században ideálisnak gondolunk. Már a kezdetnél, a házasságnál megakadunk. A férfi és nő egymásra találása­kor. Nem véletlen, hogy min­den magyar népmese ott vég­ződik, ahol a házasság kezdő­dik: az ásó-kapa-nagyharang- nál. És az sem meglepő, hogy sokkal több a sikertelen, a bol­dogtalan frigy, mint a nem csak a látszataiban annak mondható. Hogy mitől romlik meg két ember szépnek és felhőtlennek induló kapcsolata? Annak mil- liomegy oka van. Tessék csak meghallgatni a boldogtalan fér­fiakat, nőket és gyerekeket. Mindegyiknek hiteles a törté­nete, hogy a másik mit rontott el. Mert a milliomegyet mini­mum annyival kell szorozni a boldogtalanság eléréséhez, ahány tagú a család. Gondolkodjunk „eretnekül” a Szent Család törénetéről. Ne kétezer év távlatából, hanem úgy, mintha ma élő emerek lennének. Mária teherbe esik. Jegyese, József, noha tudja, hogy nem ő a gyermek apja, nemhogy nem szakít vele, ha­nem feleségül is veszi. Ezért Mária, dacára a sanyarú körül­ményeknek, a szegénységének, a hatalomnak való kiszolgálta­tottságának, nem marad egye­dül a „krízishelyzetben”. Mária a szegény ácsot nem tekinti baleknak. Miután elren­deződik a gyermek státusza, nem hányja szemére, hogy tár­sadalmilag alacsonyabb rangú, tehát éppenséggel megtisztel­tetve kellene éreznie magát, hogy engedte törvényesíteni a gyermek származását. Nincs vita a múltjukon, nincs felemlegetve korkülönbség. Ott a gyermek, akit nevelni kell. És a Gyermekkel talán nincs baj? Hisz elmarad tőlük, szó nélkül a templomba megy a vé­nekhez, s anyját kioktatja, ami­kor az aggódik érte. És nem dől össze a világ. József nem hibáz­tatja Máriát a gyerek elhivatott­ságáért - ez is a te „véred”, a Dávid király-i mánia! És az anya feháborodik a kánai mennyegzőn, amikor a bor ki­fogytán aggodalmára a „mi dolgod neked azzal” választ kapja? Mitől szent a Szent Család? Mai szemmel nézve attól, hogy- bármely élethelyzetükben - nem keresik azt, hogy mit róhatnának fel egymás hibájául, miben vét­kes a másik, min lehetne vitat­kozni? Mindent alárendelnek az isteni gyermeknek, és ne feled­jük: minden gyermek Isten ado­mánya! Hány okuk lett volna „elhidegülni” egymástól! Nem lenne bíróság, aki el nem válasz­taná őket. Csakhogy a Szent Csa­lád házassága kibírta a szakító­próbákat. Mennyivel jelentékte­lenebb okokkal rohangászunk mi igazságot tetetni a válóperes bíróval? Férfiak, nők, gyermekek! Má­ria, József és Jézus profanizált története sem képes pédaként szolgálni arra, hogy a legfőbb feladatnak, az élet továbbadásá­nak megfeleljünk? Nagy Mária

Next

/
Thumbnails
Contents