Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-24 / 303. szám

Karácsonyi magazin SZERKESZTI: ^^NAGY MÁRIA, BÁN JÁNOS Horoszkóp 10. oldal Rejtvény 11. oldal Ünnepi menü 11. oldal Slágerlista 12. oldal Neki nem jár semmi? Bocs, azt hittem, hogy ez az én ajándékom! Egy torkos jegesmedve csak­nem ellopta a Medve-sziget la­kóinak idei karácsonyát. A Norvégiától északra található, 11 lakosú szigetnek mindössze egyetlen feldíszítésre alkalmas fenyőfája volt, amelyet a helyi meteorológiai és rádióállomás személyzete igen gondosan a hóba temetett, hogy az ünnepig friss maradjon. Amikor azon­ban később érte mentek, csupán néhány csupasz gallyat találtak féltve őrzött fájuk helyén. Fel­tételezik, hogy egy jegesmedve lopta el a fenyőt, amely feje­delmi ebédnek tűnhetett szá­mára. Mint a norvég NTB és annak nyomán az amerikai AP hír- ügynökség jelentette, az Északi-sarkkörtől 1000 kilomé­terre északra fekvő sziget lakói már kezdtek beletörődni, hogy az idén fenyő helyett a nemré­giben ültetett gumifacsemeté­jükre lesznek kénytelenek akasztani a karácsonyfadísze­ket. Ám az utolsó pillanatban segítségükre siettek a 400 ki­lométerre még tőlük is észa­kabbra fekvő Spitzbergák (Svalbarg-szigetek) lakói, akiknek valahogyan sikerült szert tenniük egy tartalék fe­nyőfára, és egy menetrend sze­rinti katonai szállítógéppel még időben el is tudták juttatni azt a Medve-sziget lakóihoz. így a medve-szigetiek az idén is mél­tóképpen ünnepelhetik a kará­csonyt, bár a szentestéig min­den bizonnyal úgy imádkoznak, hogy „ne lássuk a medvét”. Ha kondul a harang Fázósan húzódnak egymáshoz a fák, csupasz karjaikkal az ég felé fohászkodnak esdekelve, hogy új tavaszt érjenek meg. Csende­sek már a temetők is. A sírokon elhervadtak azok a virágok, me­lyeket az itt maradt emlékezők helyeztek el a hideg sírokon. Hó­fehér lepelbe burkolózott a táj. Fehéren gyászolja a múlt évet, rejti melegében a jövő élet mag­ját. Az esti ájtatosságra hívó ha­rangszó messze száll. Átszeli a dombokat, erdőket, mezőket. Keresi a hívó lelkeket, megpihe- nésre, békességre, egymás iránti szeretetre buzdítóan cseng-bong városi és falusi házak és tanyák felett. Hangja bekéredzkedik mindenhová, ahol emberek él­nek. Nem hivalkodik: kér. Szere - tetet, barátságot és emberséget. A csillagok is fényesebbek, mintha hirdetnék, hogy rövide­sen megjelenik a csillagok CSILLAGA. Boldogok azok. akik békés családi körben vár­hatják. Ilyenkor jusson eszünkbe: so­kan, nagyon sokan vannak, akiknek a szeretetből semmi vagy csak a látszata jut, bár ők is vágyják a karácsonyt. A harang­szó értük is, nekik is szól. Nem válogat, nem tesz különbséget ember és ember között. Minden­kié. Még azoké is, akik nem hall­ják fülükkel és nem értik, érzik lelkűkkel. Cseng-bong a harang az itthoniakért, a távollevőkért. És azokért is, akiknek nem jutott meleg otthon és egy tányérnyi meleg leves sem a szép ünnepre. Gondoljunk rájuk is majd, ami­kor egymás boldogságára emel­kedik, csendül össze a poharunk, s kényelmesen, autóba ülve me­gyünk majd az éjféli misére. Szívünk melege áradjon feléjük, s minden ember felé itthon, s ha­tárainkon túl is. Mert értük is kondul a harang. Czakó Ferenc Virginia levele Nyolcéves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs fat­her Christmas, a Télapó. ÍA papa azt mondja, ami a újságban álí, az mind igaz. %érem, mondják, tneg Önök. nekem: van Télapó? Virginia O'Hanlon A gyermek kérdez A nyolcéves Virginia O’Hanlon annak idején, 1897-ben sok mindent nem értett és szeretett volna megtudni. Ezért úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i Sun című újság szerkesztő­ihez fordul. Virginia és Francis P. Church főszerkesztő levelei azóta fogalommá váltak: a népszerű újság megszűnéséig, 1950-ig minden évben közölte azokat a karácsonyi szám címol­dalán. A kislány és az újságíró levélváltását 1977 óta viszont már nemcsak a tengerentúlon közük, hanem a világ sok újság­jában és vagy 100 nyelven - újra és újra. Nem ok nélkül... Virginia! A kis barátaidnak nincs iga­zuk. Ők csak azt hiszik el, amit látnak: azt hiszik, olyan nincs, amit kis lelkűkkel nem tudná­nak felfogni. Minden emberi lény kicsi, legyen az akár fel­nőtt, akár gyermek. A világ­mindenségben olyannak tűnik, mint egy icipici rovar. Ilyen hangyaésszel nem lehet a teljes igazságot megérteni és fel­fogni. Igen, Virginia, van Father Christmas, a Télapó. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és a hűség. Az életünk azért le­het szép és vidám, mert ez mind van. Mennyire sötét lenne a vi­lág, ha nem volna Télapó! Ak­kor nem lenne a kis Virginia sem, nem lenne hit, nem lenne költészet - egyáltalán semmi olyasmi nem lenne, ami az éle­tet elviselhetővé teszi. A lát­ható szépséghez hiányozna va­lami. Kihunyna a gyermeki lét fénye, az, ami a világba ebből kiárad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen Te is megkér­hetnéd a papádat, hogy kará­csony szentestéjén küldjön szét embereket, hogy kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem lát­hatja őt szemtől szemben. De ez semmit nem bizonyít. A leg­fontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Akár a Holdon táncoló szellemek. Pedig mégiscsak vannak! Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Föl­dön a legokosabbnak sem sike­rülne. De Te látsz, ha nem is lát­hatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép színes ábrákat. Tarka-barka cserepeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol be­fedi a valódi világot: egy fá­tyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet leb- bentheti fel. Az viszont egy­szeriben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és \ ragyogást. „Ez igaz?” - kér­dezheted. Virginia, a világon semmi sem igazabb és mara­dandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog. Tízszer tízezer év múlva is létezni fog, hogy az olyan gye­rekeket, mint Te is vagy, s minden nyitott szívet örömmel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A Te Francis Church-öd. Hogyan tölti a szentestét a pápa? II. János Pál lengyel szokások szerint ünnepli meg a szentes­tét, Rómában élő honfitársai és a háztartását vezető lengyel apácák társaságában. Utána át­megy a Szent Péter-bazilikába az éjféli misére. A hazájából kapott fenyőfá­ját viaszgyertyák, fémszálak és gömbölyű díszek ékesítik, alatta nincsenek ajándékok. A szentestén az ünnepi asztalt szalmával vagy szénával is feldíszítik annak szimbolizálá- sára, hogy Jézus bölcsőjébe is azt raktak valaha. Még a me­nükártyát is lengyelül szerkesz­tik meg. A Szentatya az étke­zés megkezdése előtt minden­kinek odanyújt egy ostyát, s ebből a résztvevők a testvéri­ség jeleként letörnek egy-egy darabkát. Húst nem szolgálnak fel karácsony este. A tejfölös káposztaleves után mákos tész­tát vagy különféle halat - töb­bek között pontyot - esznek a meghívottak. Utóételként pu­ding vagy karamellakrém kerül az asztalra. II. János Pál legna­gyobb karácsonyi öröme az éneklés. Mindig ámulatba ejti vendégeit, mert legalább húsz különböző dalt ismer az összes versszakkal. Legkedvencebb karácsonyi éneke a Magas Tíz jó tanács Nehéz az ünnep azoknak, akik már hosszú ideje élnek egyedül, de azoknak is, akikre nemrég szakadt rá a magány. A legfon­tosabb, hogy ne érje az embert váratlanul az egyedül eltöl­tendő ünnep. Tudatosan ké­szülni kell rá, nem szabad el­hessegetni az ünnepi, évfordu­lós, emlékező gondolatokat. Ilyenkor előtörhet a pánik, a félelem, hogy soha többé nem talál valaki társra, s élete végéig egyedül marad. Érdemes előre gondoskodni arról, hogy az ün­nepek idején is legyen elfog­laltsága annak, aki egyedül él. A legokosabb, ha elutazik, mert az idegenekkel, ám társaságban töltött néhány nap is sokkal jobb a kétségbeeséssé fokozódó magánynál. A magányosan ünneplőknek szól dr. Doris Wolf pszicholó­gusnő tíz tanácsa: • Verje ki a fejéből azt a gon­dolatot, hogy csak egy partner­rel lehetett teljes ember! • Legyen mindig jólápolt! Az, hogy pillanatnyilag magára ma­radt, nem indokolja azt, hogy elengedje magát! • Öltözzön fel ünnepélyesen! Könnyebb azoknak új kapcso­latot teremteni, akiken látszik, hogy figyelnek önmagukra. • Tudatosan meg kell tervezni a hétvégéket és az estéket, ne­hogy váratlan depresszió törjön önre. • Közölje az önhöz közel ál­lókkal, hogy szüksége van rá­juk, kérdezze meg, van-e ked­vük önnel tölteni valamennyi időt! 0 Gondolja át, milyen időtölté­sekhez van kedve! Akadnak olyan klubok, mozgásstúdiók, tanfolyamok, ahol újabb barát­ságok szövődhetnek. 0 Keressen társakat esetleg olyan klubokban, ahol egyedül­állók szoktak találkozni! • Ne féljen attól, hogy meg­szólítson valakit, s közeledjék másokhoz! Az első lépés meg­tétele nem feltétlenül a férfi előjoga. • Most vállalkozzon mindarra, amit volt partnere mellett nem tehetett meg! • Készítsen születésnapjára s más ünnepi napokra ajándéko­kat saját magának, mert egy önmaga által vásárolt új ruha­darabnak vagy könyvnek is le­het örülni! Tátra hegyilakóinak karácsonyi dala - helyi nyelvjárásban. Eszébe jutnak ilyenkor a krak­kói évek, amikor érsekként te­vékenykedett ott, s karácsony másnapján a nagymise után rendszeresen elment síelni a hegyekbe. Néhány éve még előfordult, hogy a pápa téli szabadidejében felcsatolta a sí­lécet, ám idei csípőoperációja óta még a járás is nehezére esik. Energiáját a Szentatya most főként arra összponto­sítja, hogy készül a szentév­ként meghirdetett 2000. évre. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Mobil Center Kft. minden régi és leendő ügyfelének . (36363) Áttérem Sdisce 6Sár A.sz:4380öÖ/0- üi-3 J Kiskunfélegyháza Gorkij u.4 Boldog, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kíván vásárlóinak AMÍGÓ ÉTTEREM-DISCO-BÁR Kiskunfélegyháza, Gorkij u. 4. Tel.: 76/463-096 (36356) Boldog, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kíván vásárlóinak O UMTtQRAL

Next

/
Thumbnails
Contents