Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-14 / 294. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1994. december 14., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Nem lesz áremelés! Sok érdeklődő telefonhívást és levelet kaptunk az áremelésről. Minden új év új árakat jelent? - kérdezik olvasóink. A Petőfi Népénél nem! Januártól válto­zatlan áron kapják meg a lapot, előfizetőink pedig még 12-20 százalék közötti megtakarítást is elérhetnek. Az újság megrendelhető a Petőfi Népe kézbesítőinél, a ter­jesztési ügynökségeken és az olvasószolgálatnál levélben, személyesen vagy telefonon. Közületi előfizetőink is jelent­keznek, mert 1995-ben is sze­retnék megkapni a Petőfi Né­pét. Kérjük, küldjék vissza a megrendelőlapot, vagy - az idő rövidsége miatt - olvasószolgá­latunknál jelezzék a címet, a fi­zetési módot és a példányszá­mot. Már decemberben újra indul a népszerű Szerencsekerék-já­tékunk, melyen 400 értékes nyereményre pályázhatnak ja­nuári és februári előfizetőink. A részleteket és a pályázati szel­vényeket hamarosan megtalál­hatják olvasóink az újságban. Folytatjuk a nagy érdeklő­déssel kísért szállodás játékun­kat is. Az ország különböző tá­jait barangoljuk be, bemutatunk egy-egy szállodát, melyet ér­demes felkeresni. A játék részt­vevői közül a legszerencsésebb olvasónk egy hétvégét tölthet partnerével, teljes ellátással a hotelben. Folyószámlával rendelkező olvasóink kérdezték: mi a te­endő, ha számláról kívánják előfizetni a Petőfi Népét? Kér­jük, hogy erre a pénzintézetnek adjanak megbízást, ahol negyedéves időszakokra van lehetőség az előfizetésre. Nem­csak egyszerűbb és kényelme­sebb a folyószámlás előfizetés, de a negyedéves periódusok még 16 százalékos kedvez­ményt is jelentenek. Olvasószolgálatunk kész­séggel áll az önök rendelkezé­sére. Kérjük, észrevételeikkel és kérdéseikkel hívják a 76/481-391-es telefonszámot. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Ha valaki megtalálta Józsa Gábor szabadszállási (Mátyás király tér 16/21., tele­fon: 76/353-811/599 mellék) olvasónk kérésére közöljük: december 12-én, hétfőn délután 3 óra körül Kecskeméten, az Izsáki útból nyíló zsákutcái au­tóbontó környékén elveszítette autóstáskáját, nagyon fontos személyi iratokkal. Hálás lenne a megtalálónak, ha visszaszol­gáltatná az iratokat. Megje­gyezzük: szerkesztőségünkben is átvesszük az autóstáskát. MIÉRT NEM SZERVEZTÉK MEG JOBBAN? Utószó egy áruházi akcióhoz Az érintettek tudják, hogy a Standard Áruház az 5 százalé­kon felül 10 százalékos, ked­vezményes vásárlást hirdetett meg a nyugdíjasoknak novem­ber 30-án. Ányosom is úgy gondolta, él a lehetőséggel. Szólt a lányának és nekem, ha időnk engedi, kísérjük el az áruházba, segítsük a csomagjait cipelni. így is történt. Sajnos, az áruház pénztárai­nál katasztrofális állapotok uralkodtak. A hat pénztárgép­ből kettőt üzemeltettek az egyéni vásárlóknak, egy pedig „lógott a levegőben”. A pénztá­rakhoz (már mint a kettőhöz) 30-40 méteres embersorok kí­gyóztak, szinte a bejáratig. Mi két órahosszát várakoztunk, míg sorra kerültünk. Szeren­csére anyósomat le tudtuk ül­tetni a bejáratnál lévő öt szék egyikére. Ugyanis a mama 67 éves, fáj a lába, nem tud menni túl sokat, nemhogy még órákig ácsorogjon. Úgy vettem észre, hogy a többi vevő is hasonló korú volt, mert hát ezt a vásárt nyugdíja­soknak rendezték. Olyanoknak, akik már nem húszéves virgon­cok. A tetejébe, amikor néhá- nyan szóvá tették, miért nem lehet több pénztárt üzemeltetni, megkapták a választ: örüljenek, hogy kedvezményt kapnak. Hát örültek is, különben nem álltak volna órákig sorban. Pedig ráérő „dolgozó” akadt volna bőven. Kettesével-hár- masával ácsorogtak, nagy áru­átcsoportosítást hajtottak végre, de ezt nagyon lelkesen, s köz­ben mosolyogva szemlélték az eseményeket. A helyzet tehát nem változott, álltunk tovább a sorban, így volt időm néhány kérdést megfogalmazni. 1. Nem volt kötelező ezt a 10 százalékos plusz kedvezményt adni, de ha már adták, miért nem szervezték meg jobban? 2. Hogy lehet az, hogy tete­mes áru csökkentett ára is több volt, mint más üzletekben ugyanazon ár nem csökkentett ára? 3. A megjegyzéseket tevő al­kalmazottak nem gondoltak arra, hogy szüleik is hasonló korúak, s hogy a fiatalságuk csak egy állapot, mégpedig múló állapot és még ők is áll­hatnak majd sorban? Seres Zoltánná, Kecskemét, Lant u. 18. Nagyszerű ember volt Nagy veszteség érte a Páhi Ál­talános Iskolát. November 29-én 56 éves korában rövid, de súlyos betegség után elhunyt igazgatónk, Lőrincz Tibor. Tíz évig vezette a falu iskoláját, s a nyáron ismét őt választottuk vezetőnkké. Nagyszerű tanár, vezető, családapa volt. Soha­sem jellemezte a szigorúság, mindig azt mondta: „Amit szép szólva nem lehet elérni, azt korbáccsal nem érdemes”. En­nek ellenére óráin rend és fe­gyelem volt. Ajtaja mindig nyitva állt diák, tanár, sőt, az egész falu előtt is. Páhira Kis­kőrösről járt, s ennyi idő után már egy kicsit páhinak számí­tott. Igazgatása alatt rengeteget fejlődött iskolánk, sokszor a sa­ját gépkocsijával vállalta az anyagbeszerző szerepét. Min­dig nagyszerű ötletei voltak, melyeknek egy részét, remél­jük, még sikerül megvalósítani, de a másik részét már sohasem. December 3-án családja, diák­jai, munkatársai, páhi és kiskő­rösi tisztelői kísérték utolsó út­jára. Kollégái A tévé is vagyontárgy Kisnyugdíjasok vagyunk. Azért fizetjük a ÁB-AEGON-nál a biztosítást kis lakásunkra már 15 éve, hogyha valami kár érne bennünket, legyen hová for­dulni segítségért. Idén augusz­tus 24-én villámcsapás követ­keztében tönkrement a tévéké­szülékünk. Számunkra a Petőfi Népe olvasása mellett ez a va­gyontárgy nyújt szórakozást. A készüléket bevittük az Elektro Record Szervizbe, ahol megállapították a fenti hibát, amit számlával tudunk igazolni. Benyújtottuk a tv-javítás szám­láját az ÁB-hoz, ahol sajnos, elutasították azzal az indokkal, hogy akkor fizetik ki a kár­számlákat, ha vagyontárgyakba csap a villám. Nekünk ez a te­levízió vagyontárgynak minő­sül. hiszen hónapokig kuporgat- tunk, mire meg tudtuk venni. Férjem 67 éves (májbeteg), én 64 éves (cukorbeteg) va­gyok. A médiák folyton ontják a biztosítási reklámokat. Mi egy biztosítónál tettük le a vok- sunkat. A biztosítási díjak ál­landóan emelkednek, s ha be­következik a baj, kitől várhat segítséget az ember? Kérem, szíveskedjenek segíteni és köz­readni esetünket. Igazságtalan­nak tartjuk az ÁB döntését és nem tudunk belenyugodni a tör­téntekbe. Önök szerint mi a megoldás? Várjuk válaszukat és közlésüket, hogy legalább mások ne járjanak így. Mészáros Istvánná, Hetényegvháza, Kossuth L. u. 149. Tolvajoké a jövő? Hat gyermeket neveltünk fel mozgássérült férjemmel túl be­csületeseknek, amiért naponta hibáztatom magam, mert látom, ebből ma már nem lehet meg­élni. Történt ugyanis, hogy egyik gyermekem ÓTP-hitelt vett fel, hogy egy kerékpárt vegyen munkába járni. A biciklit drága körlakattal lezárva a lépcső­házban tartotta. Majd 1993 ka­rácsonyára a kerékpárral két hölgy meglepte magát. Addig nyomoztam mint lai­kus, hogy 1994 márciusában felderítettem, kik vitték el a bi­ciklit. Akinek elmondták a lo­pás történetét, az fél a bosszú­tól, ezért nem mer tanúskodni. Mivel az egyik tolvaj hölgy ne­vét tudtam, elmentem az Örké­nyi rendőrségre bejelenteni a lopást, remélve, hogy lefülelik a tolvajt. Azóta bizonyára egy­folytában intézkednek, mert egy sort sem kaptam tőlük a ke­rékpárlopás ügyében. Talán nem is foglalkoznak vele. Ugye, megértik elkeseredé­sem? Igaz, ez csak egy kerék­pár, amely „csak” 30 ezer fo­rintba került, de nekünk ez na­gyon sok pénz, mivel férjem­mel rokkantnyugdíjasok va­gyunk, s már az emelt nyugdíj­jal 7000 forint az egy főre jutó családi jövedelmünk. Elkép­zelhetik, ha a rezsit kifizetjük, mi marad nekünk. Hát ezért gondoltam és gondolok arra naponta, hogy kár volt becsüle­tes gyerekeket nevelni. Mindenesetre megköszön­ném az Örkényi rendőröknek, ha nem felejtenék el ezt az ügyet. Önöket pedig arra ké­rem, közöljék levelem. Egyébként pedig egyelőre csak magamnak mondhatok köszönetét, hogy egy tolvaj cí­mével gazdagabb lettem. Igaz, ez 30 ezer forintba került, és a sok felesleges utánjárásba. így köszönnék el: Tolvajok, lopja­tok, tiétek a jövő. Tisztelettel olvasójuk: Kisér Lajosné, Táborfalva, Honvéd út 8. A fogyasztókat védelmezik Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület bajai csoportja ellátja a fogyasztók környezetvédel­mét is. A lakosság észrevételeit azonnal továbbítjuk a polgár- mesteri hivatal illetékeséhez. Figyeljük a parkok, szobrok ál­lapotát, igyekszünk felderíteni az illegális szemétlerakó helye­ket stb. Észrevételezzük a nagy zaj­jal járó építési munkákat, a vi­zek szennyezését. Több gyár környezetét ellenőrizzük, s fi­gyelemmel kísérjük a Petőfi- sziget és a Sugovica-part rend­jét, különösen a strand­idényben, valamint az üzletek és a vendéglátóhelyek portáját, feliratait, környezetét. Rend­szeresen értekezünk a piac ve­zetőjével. Idén több üzletben összesen 32 kilogramm húskészítményt koboztattunk el, lakossági beje­lentésre. Az ellenőri munka komoly felkészültséget igényel. Naprakészen ismerni kell az új jogszabályokat. A bajai csoport tagjainak országos érvényű igazolványa van, s közülük ket­ten közterület-felügyelői meg­bízólevelet kaptak a jegyzőtől. Az ország bármely területén in­tézkedünk, mindig a polgár- mesteri hivatallal működünk együtt. Medveczki Mihályné Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület munkatársa Esernyő írok önöknek egy igaz történe­tet. Bár vicces, de való igaz. Egyedül vagyok az orvosi váróban. Látom, van egy kabát a fogason. Mondom a kartonki­adó hölgynek, valaki itt felej­tette a kabátját. Azt mondja, ad­jam be, van itt már annyi tárgy, amit elhagytak az emberek, de olyan bolondok, hogy nem ke­resik. Például itt van egy eser­nyő már több mint egy éve. Felcsillant a szemem. Mon­dom, akkor játsszunk.- Bordó az alapszíne?- Igen.- Apró, fekete mintás?- Igen.- Összecsukható?- Igen.- Fogó nincs rajta?- Nincs.-Akkor én is bolond va­gyok, mert az enyém. Olyan nevetés jött a hölgyre, hogy alig tudta kimondani, el­nézést kér, erős kifejezést hasz­nált. Ezt gondoltam én is. Meny­nyivel jobban hangzott volna, ha ezt mondja: feledékenyek az emberek. Varga Istvánná, Dunavecse Mitől számla a számla? Hoffer Lajos kecskeméti levele­zőnk egy héttel ezelőtt megje­lent, Furfangos tudomány című levelében az energiaszolgálta­tókkal kapcsolatos problémái­ról írt. További észrevételeit, kifogásait alábbi levelében fo­galmazta meg. Érthetetlen, hogy Kecskemé­ten egyetlen olyan felelős, tenni tudó hivatalos személy, szerv nem létezik, aki, illetve amely a helyére tenné a már vagy 25 éve tartó távfűtési problémát. A fogyasztók elfásuitak, s talán bele is törődnének a sorsukba, ha nem ilyenek lennének az árak. De még így is vállalják a zaklatást, a jogtalan háborgatá­sokat, olykor még a megalázta­tást is (főleg az idősebbek, sze­gényebbek), és hallgatnak. Kérdezem: meddig mehet ez így? A Termostar beosztottjai már szinte hetente olyan meghök­kentő „meséket” találnak ki és írnak le, hogy azokon már ne­vetni sem tud az ember, inkább szomorkodik. Pedig nem kel­lene mást tenni, csupán - rész­lehajlástól mentes vizsgálatnak - az energiaszolgáltatóktól (áram, gáz, víz) visszamenőleg beszerezni a tényleges energia­felhasználást és ebből kiszámí­tani, arányban van-e az elvég­zett szolgáltatással, vagy sem? (Csupán zárójelben jegyzem meg, bár egyáltalán nem mellé­kes, hogy olykor a számtannal is bajban vannak. Mert például 399 meg 301 forint mióta egyenlő 731 forinttal? A 4 054 forint is volt már számlán 4 513. Ugyanazon a számlaol­dalon 4 086 forint 11 sorral lej­jebb már 4 486 forint.) Kérdéseim lennének a Ter­mostar Kft.-hez. Hogyan lehet hideg radiátorral fűteni? A 85 kilométer hosszú csővezeték hány légköbméter? Miért kell előre fizetni, amikor az ener­giaellátók (áram, gáz, víz) sem előre kérik a díjat? Hogyan ke­letkezik ionizált vízből sárgás­barna mészkőkiválás? Egy­szerű számtani és fizikai műve­letek elvégzésével valamennyi kérdés megválaszolható. A számláról pedig tudni kell, hogy a Magyar Értelmező Szó­tár szerint „az áru vagy a munka nemét, mennyiségét és az érte fizetendő összeget rész­letezve feltüntető hivatalos el­számolás vagy jegyzék”. Ma­gyarul: nem attól számla a számla, hogy sok rajta a szám, az aláírás és a bélyegző! Valós adatokat kell tartalmaznia, kü­lönben csak időjárás-jelentés­nek tekinthető, vagy még annak sem. Hoffer Lajos, Kecskemét, Akadémia krt. 22. IX. em. Plakátháború nélkül Jól emlékszünk még a városké­pet elcsúfító plakátháborúra, melyben részünk volt a 90-es évek elején lezajlott parlamenti és önkormányzati választások idején. A plakátok még hosszú hónapok múltán is ott „dísze­legtek” a lakóházak és a köz­épületek falain. Akkor az emberek általában szokatlanul fogadták a jelensé­get, és pazarlásként értékelték a hihetetlen mennyiségű papír felhasználását. Azonban voltak, akik a szabad választási rend­szer kezdeti lelkesedéseként fogták fel a választási plakát­háborút. Végül az utóbbiaknak lett igazuk, mert a második ön- kormányzati választások előtt már visszafogottabb volt a kampány. Nyilván rájöttek, a választók részvétele és a pártok eredményessége nem elsősor­ban attól függ, hogy mennyi a közzétett felhívások száma és felülete. Bizonyosan el akarták kerülni azt is, hogy a magas költségekkel irritálják az embe­reket. S bizonyára figyelembe vehették azt is, hogy ma már sok lakóház, középület van ma­gántulajdonban, melyhez más­képp kell (illik) viszonyulni. Az optimisták szerint meg­érhetjük még azt is, hogy a la­kott területek központjaiban, forgalmasabb helyein és a be­jövő utak mentén formaterve­zett plakáthordozókat állítanak (végleges kivitelben), melyeket a kampányok idején őriztetni fognak, hogy ne lehessen le­tépni. összefirkálni, egymásra ragasztani a plakátokat stb. így ugyanis kellő tisztelettel adóz­hatnánk a nemzet kiemelkedő eseményének, a választásnak. Lédeczi József, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL Szerintem, ha tisztázzák ezt a médiát, rájönnek, hogy ipar, meg mezőgazdaság is van ebben az országban...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents