Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-08 / 263. szám

1994. november 8., kedd Megyei körkép 5 A JOGSZABÁLY ÉS A FÖLD MEGNÖVEKEDETT ÉRTÉKE j PÁSZTOR NÉLKÜL SZÉTMEGY A NYÁJ Mi van az orgoványi csendben? Vonzó klubélet Imrehegyen Az orgoványi földosztással kapcsolatos problémák - mint arról korábban is írtunk-máshol is gondot okoztak, gyökerei a múltba nyúlnak. Tagosításkor a közös tulajdonba vett, de nagy­üzemi művelésbe nem vont terü­letek túlnyomó részét volt tulaj­donosaik kezelésében hagyták a szövetkezetek. Általában szán­tóföldek voltak, gazdáik idővel betelepítették szőlővel. Ennek következtében az aranyko­rona-érték megnövekedett, a kü- lönbözetet a jogszabálynak meg­felelően a földhivatal a szövet­kezet javára jegyezte be. S mert a kárpótlási törvény nem azt mondja, hogy a volt tu­lajdonosoknak akkora darab, ha­nem azt, hogy annyi aranykorona értékű földet kell visszaadni, amennyit tőlük elvettek, a szőlő­telepítő gazdák most a bevitt te­rületnek csak az egyharmadát kaphatják vissza. A törvény vég­rehajtóiban azonban felülkere­kedett az igazságérzet és külön­böző manőverekkel a legtöbb he­lyen megoldották ezt a gondot. Az orgoványi Gazdaszövet­kezetben nem sikerült. Földa­lap-kijelölésüket a kárpótlási hi­vatal nem fogadta el. Áz ügyben illetékes megyei és országos fó­rumok vezetői arra az álláspontra jutottak, hogy a probléma helyi­leg megoldható. A csendben, fe­gyelmezetten lezajlott októberi árverés is erre engedett követ­keztetni, s ezt támasztotta alá Anka Istvánnak, s földrendező bizottság elnökének véleménye:- Nem volt itt akkora prob­léma, amekkorát a Gazdaszövet­kezet és a Petőfi Népe csinált be­lőle! A cikkek kiszínezték, eltú­lozták a valóságot, összeugrasz- tották a falu népét. A szövetkezet vezetői kezdettől félretájékoztat­ták az embereket. Akkor is, ami­kor lehetőség volt rá, hogy a részarány-tulajdonosok meg- vállsák a saját földjük aranyko- ronaérlék különbözeiét. (Ma­gam is láttam a szövetkezet ezzel kapcsolatos kérvényét, amire fél évig nem kaptak választ. Addigra egy újabb jogszabály megszüntette a lehetőséget. A. M.) Ugyanezt 4 problémát máshol meg tudták oldani! A vita akkor robbant ki, amikor kárpótlásra jogosultak nevében kértem: az. 1018 hektár földet ott adják ki, ahol elvették. Igen ám, de éppen ott vannak a szö­vetkezet vezetőinek ültetvé­nyei! Ezért máshol jelölték ki a kárpótlási földeket, amit a kár­pótlási hivatal nem fogadott el.- A hivatal földkijelölése alapján megoldódott a gond?- A gond az, hogy Orgová- nyon nincs elég felosztható föld­alap...- Ezért veszítik el a rész­arány-tulajdonosok földjüknek kétharmadát?- A törvény szerint az arany­korona-érték számít! Hogy emi­att a részarány-tulajdonosok ki­sebb darabot kapnak vissza? Nézze, a törvény olyan, ami­lyen...- Azt mondták, helyileg meg­oldható a probléma.- Meg is oldottuk majdnem teljes egészében. Részben úgy, hogy a szövetkezet közös műve­lésű területéből tettünk a-kárpót­lási alapba, ezzel felszabadult va­lamennyi aranykorona-érték. Másrészt a részarány-tulajdono­sok kárlótlási jeggyel megvásá­rolhatták földjüknek azt a részét, ami kalapács alá került. Az Or­szágos Kárrendezési Hivatal ve­zetője és a megyei földhivatal vezetője javasolták a Gazdaszö­vetkezetnek, hogy a rész­arány-tulajdonosok földalapjába vonják be azoknak az aranyko­rona-értékét, akik annak idején nein vittek földet a közösbe. (Er­ről még a szövetkezet közgyűlé­sének döntenie kell. A. M.)- így elég lesz a föld?- Elégnek kell lenni! Az ok­tóberi árverésben részt vevők 80-90 százaléka elégedett az eredménnyel. Mit szólnak a megoldáshoz az érintettek? Józsa István rész­arány-tulajdonos:- A pokolból is beengedték ide, a kárpótlásba az embereket, én meg, aki végig itt küszköd­tem, munkát, pénzt öltem a föld­be, most vegyem meg a saját ré­szemet?! A Sallai-tsz vezetői el­osztották egymás között a birto­kot, mi meg elégedjünk meg az-, zal, ami maradt?!- Mondják, a részarány-tu­lajdon egy részét az árverésen el nem kelt szőlőültetvényekből fogják kielégíteni. Azt akarják ránklőcsölni, amit eddig úgy el­hanyagoltak, hogy csak kivágni lehet! Ha kell, elmegyek a mi­niszterig, de nem hagyom kifor­gatni magamat! Kiss Imre, Kiss József (testvé­rek): Mi a saját földünket bérel­tük a szövetkezettől és telepítet­tük be szőlővel. Most fejenként 22 hold járna vissza, s hogy el ne veszítsük, az árverésen megvá­sároltunk 11-11 aranykorona-ér­téket. Ez most három évig nem mehet a nevünkre, mert nekünk nem volt kárpótlási jegyünk, má­sok vették meg - számunkra. Megbízunk a bennünket segí­tőkben, meg azután abban, hogy az ügyvéd ügyes szerződést csi­nál majd. Csak azt nem tudjuk, a részaránytulajdonok többi részét miből adják vissza? Miért éppen bennünket rövidítenek meg az ősi jussunkban, akik nem hagy­tuk el, hanem egész életünkben műveltük a földet? Flóra István, a Gazdaszövet­kezet földügyi előadója:- A részarány-tulajdonosok az árverésen megvásárolták föl­djük egy részét: az már valóban az övék, de ennyivel kevesebb jut a visszamaradó igények kielégí­tésére! A szövetkezeti szántóte­rületek - amelyekben tagi földek is voltak - kárpótlásba vonása nem szabadított fel annyi arany­korona-értéket, amennyi kel­lene. Többet nem tudunk be- | vonni, mert kitől vegyük el? Az árverésen el nem kelt terü­letek mehetnek még részaránytu­lajdonba. Az árverésen egyéb­ként nagyon rendesek voltak egymáshoz az emberek, nem lici­táltak a részarány-tulajdonosok földjére, így olcsón, aranykoro­nánként 400-500 forintért meg- vehették - a sajátjukat. De az nem elfogadható állapot, hogy aki eladta az ültetvényét, azért rövidült meg, mert a beültetés miatt nem kapja meg a teljes aranykorona-értéket, aki meg­vette az alatta levő földet, annak meg a még élő bérleti szerződés miatt fizetnie kell értQ. Nem ke­veset, legalább 15 kg búza min­denkori értékét aranykoronán­ként. A törvény szerint a kárpótlásra jogosultnak nem feltétlenül any- nyi jár vissza, amennyit veszített. A részarány-tulajdonosnak igen. I Orgoványon nem ennek szelle­mében osztják a földet. Eddig csak az történt, hogy az egyik sé­relmet a másik rovására orvosol­ták. Ezeknek a manővereknek azonban hamarosan a végére ér­nek. S mert mindeközben a fel­osztható földalap egy centivel sem növekedett, lesznek, akik­nek tudomásul kell venniük: nincs tovább. Decemberben kerül sor az utolsó árverésre. A részaránytu­lajdonokat március végéig ki kel­lene adni. Miből? Senki sem tudja. Almási Márta • Aki egész életében művelte a földet, most is ragaszkodik hozzá. (PN-archív) Hogyan csinálják jobban a csehek? Már gyermekkoromban ta­lálkoztam azzal a megjegyzés­sel, hogy a csehek mindent rosszul csinálnak. Bezzeg mi magyarok! Ez a negatív véle­mény keltette fel a csehek iránti érdeklődésemet. Meglepetten tapasztaltam: azért kritizáljuk, mert irigyeljük őket. A Monarchián belül magasan a csehek éltek a legjobban, 1936-ban az életszínvonaluk magasabb volt, mint a franciáké. Ők a fasiszta tenger közepén is polgári demokrácia maradtak. Ahogy enyhült a moszkvai nyo­más, ők is igyekeztek megszaba­dulni a zsarnokságtól. Az 1968-as forradalom is különbö­zött a mi "56-osunktól. Óvato­sabban láttak hozzá, és soha nem fenyegette jobboldali ellenfor­radalom a polgári, szociálde­mokratajellegét. Olt fel sem me­rülhetett a régi félfeudális rend­szer restaurációs kísérlete, hi­szen azzal már jóval Jaltaelőtt le­számoltak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a forradalmuk eltiprása után sokkal nehezebben találtak magukra, mint mi. 1968-88 kö­zött mi viszgáztunk jobban. Mindezt azért mondom, mert hibának tartom, hogy öt éve alig hivatkozunk arra, mit és hogyan csinálnak a csehek. Pe­dig tanulhatnánk tőlük. Annak ellenére, hogy volt mihez visszatérniük, sokkal na­gyobb türelmet tanúsítottak a piacgazdaság kialakításában. Nem engedték meg a nagy­arányú munkanélküliség létre­jöttét. Konzervatív kormányza­tuk sokkal nagyobb megértést tanúsított a társadalom szociális tűrőképességével szemben. Sem a szocializmus utolsó tíz évében, sem azóta nem adósod­tak el úgy, mint mi, pedig ők mindig könnyebben jutottak volna a külföldi hitelekhez. Eb­ből is nagy előnyük származik a következő években. Nem törték • kezüket-lábukat annak érdeké­ben, hogy bármi áron minél több nemzeti vagyoni adjanak el. Ők a külföldi tőkét elsősor­ban az új kapacitások létrehozá­sára ösztönözték, nem adták el olcsó pénzért a piacaikat. Mi büszkék vagyunk arra, hogy hozzánk háromszor annyi nyu­gati tőke jött, mint hozzájuk, de hallgatunk arról, hogy mi ezért legalább tízszer többet adtunk. I Mindennek az a végeredmé­nye, hogy a cseh az egyedüli társadalom, amelyik az elsietett átalakítás elől nem menekült | balra. Rendszerük a külföldi tő- | kének is a legvonzóbb Ke- j let-Közép Európában. Kopátsy Sándor • A gázlánggyú jtás alkalmával nótacsokrot adott elő a klubtagokból válogatott dalárda. A nemrégiben megtartott im- rehegyi gázlánggyújtás alkal­mával a helyi nyugdíjasokból verbuválódott csoport váloga­tott népdalcsokorral köszöntötte a résztvevőket, az ünnepet. Elő­adásuk sejtette, régről össze­szokott társaság. Az 1986-ban alakult klub az­óta - az élet törvénye szerint - kissé megfogyatkozott, de azért a huszonkettek rendszeresen ta­lálkoznak, közös programokat szerveznek. Vezetőjük, Szőke Menyhértné - aki egyben klub­könyvtárvezető is - a „diri­gens”. Az alig múlt harmincesz­tendős fiatalasszony remekül ért az idősek nyelvén, mi több, ra­gaszkodnak hozzá.- Pásztor nélkül szétmegy a nyáj - mondta Bleszák Mi- hályné, akit Magyar Mihályné is megerősített a minap, amikor meglátogattam összejövetelü­ket. Sorra, egyfajta igazolásként sorolták összetartozásuk okát. Elbeszélgetnek, énekelnek, névnapokat ülnek, kiértékelik a tévéműsorokat; sütnek, főznek, persze legtöbbet elméletben. Szeretnek kirándulni, még ha erre az utóbbi időben nem any- nyira futja. Jártak már Egerben. Cserkeszőlőn, Kiskunmajsán, Veszprémben, Szegeden, Aba- ligeten, Gyulán és sorolták él­ményeiket. Sikerült egy kis pá­lyázati pénzt is szerezniük, amiért szintén a klubvezetőt di­csérték. A Lakiteleki Alapít­vány és a helyi önkormányzat támogatta, illetve segíti őket. A nyugdíjasnapon ezért is tudtak több mint 180 korabeli falubelit megvendégelni. A klubban nőtöbbség uralko­dik, de szívesen látják a férfia­kat. Most éppen Balázs András bácsi beteg, pedig közeleg az Ő ideje, hiszen — mint esztendők óta - az idén is rá vár a Mi­kulás-szerep. Legmesszebbről Herczeg Istvánná, Mancika jár, aki szintén nem hiányozhat egyetlen összejövetelről. A kö­zeli városból. Kiskunhalasról hozzájuk szegődött Harkai An- talné, akit távollétében így jel­lemeztek: borzasztó jó kedélyű. Összejárnak a keceli és a kis­kunhalasi magányosok klubjá­val, de ha az öregcsertőiekkel közös a program, akkor még a tánc sem maradhat el, mert na­gyon tudnak mulatni. Van úgy, hogy a helyi diákszínjátszó cso­port is társul hozzájuk, s közö­sen adnak műsort. Most például Erzsébet-Katalin bálra készül­nek a csertőiekhez. A reperto­árból - s mint megfogalmazták, ne menjek el üres kézzel — Ro­zika, a nótafa hangadásával elé­nekeltek egy szép nótát: Imre- hegyi rózsás utcán végigmen­nek a lányok. Kép és szöveg: Pulai Sára A szaporítóanyagok vásárlása és szállítása Az időjárás kedvez a szőlő- és gyümölcstelepítések elvégzé­sére. A fajta megválasztása, a szaporítóanyag minősége és a te­lepítési munka végrehajtása ha­tással van az ültetvény későbbi állapotára is, ezért különösen az alábbi szempontokat javasoljuk figyelembe venni: Csak állami ellenőrzésbe vont faiskolából származó, jelölőcímkével ellá­tott szaporítóanyagot vásárol­junk. Kerüljük a „zugfaiskolák" esetenként olcsóbbnak tűnő ajánlatait, mert az itt előállított áru fajtaazonossága, minősége, egészségi állapota kétségbe vonható. Az esetleges fajtacse­rét, erős vírusos vagy baktériu­mos fertőzést a termelő csak ké­sőbb, az első termések megjele­nésekor észleli, akkor azonban már az eddigi munkája és pénze bánja az „olcsó” vásárt. A köze­pes, arányosan fejlett, körkörös gyökérzetű anyagot válasszuk, ne legyenek durva sérülések (gyökérlehasadás, törés, horzso­lás) az oltványokon. Az agrobak- tériumos gyökérgolyvával fertő­zött anyagot ne vegyük át. ezeket az egyedeket a lerakat vagy fais­kola tulajdonosa, kezelője köte­les megsemmisíteni. A kisze­dett szaporítóanyag gyökérzete fagyérzékeny, ezért fagypont alatti hőmérsékleten takarni kell. Ilyenkor ne szállítsunk és telepít­sünk. Az eredési problémák zöme az ültetvényanyagok ki­száradásának következménye, ezért nedves körülmények kö­zött, fóliával vagy ponyvával le­takarva szállítsuk a csemetéket, utána azonnal vermeljük le. § KÜLÖNLEGES JOGI ESETEK § Mikor lehet átkos az örökség? A minap a bíróság folyosóján mesélte ügyvéd kollégám: ne­héz per előtt áll. Három, külön­böző életmódot élő testvér örö­költe meg a belvárosi kétszobás lakást. A kislányával benn lakó nővér két fiútestvérét kizárta az örökségből, pedig egyik fivéré­nek sincs saját lakása, evek óla albérletben laknak, ugyanakkor ő maga albérlőt fogadott az egyik szobába. A fiúk pert indí­tottak a közös tulajdon meg­szüntetése iránt, a megszüntetés módjában azonban ádáz vita ke­rekedett a felek között. Ügyvédi gyakorlatomból tu­dom, milyen sokan járnak ha­sonló cipőben. Valamelyik hoz­zátartozó elvesztése, majd az örökség szétosztása sokszor ahelyett, hogy összehozná a ro­konokat, testvéreket, mély sza­kadékokat teremt közöttük. Közös tulajdon esetén sok­szor magát az adott tárgyat, in­gatlant fizikailag nem lehet szétosztani, legfeljebb csak an­nak tulajdonjogát lehet nevesí­teni az örökösök javára. Ebben az esetben is a három testvér között eszmei hányaduk szerint meghatározott jogközösség ke­letkezett az öröklés révén. Ha azonban ennek előnyeit csak egyikük, hátrányait a többiek viselik, méltánytalan helyzet áll elő. A jog megengedi, hogy bármelyik tulajdonostárs indo­kolás nélkül követelhesse a kö­zös tulajdon megszüntetését, kérheti, hogy a többiek egyez­zenek bele a megosztás közös érdeküknek leginkább megfe­lelő módjába. Sokan nem tudják, hogy ez minden tulajdonostársnak olyan joga, amely nem évül el és amelyről törvényesen lemon­dani sem lehet. A Ptk. szabá­lyozza a lehetséges megszünte­tési módokat, amelyek között sorrendet is felállít. Természe­tesen a felek megegyezése és közös akarata az irányadó. Ha nem tudnak megállapodni, a bí­róságra vár a jogközösség meg­szüntetésének feladata. A bíróság igyekszik figye­lemmel lenni a felek méltányos érdekeire. Először azt vizsgálja: adott esetben a lakás természet­ben megosztható-e? Ha fizikai­lag nem osztható, vagy a meg­osztás során rendeltetésszerűen nem használható, vagy ha a megosztás jelentékeny érték- csökkenéssel járna, más megol­dást kell keresni. Ha az egyik tulajdonostárs benn lakik, a bí­róság többnyire a bennlakót kö­telezi a megváltásra, vagyis hogy a többiek tulajdoni hánya­dának forgalmi értékét fizesse ki. Ezáltal az egész ingatlan ki­zárólagos tulajdonosává válik. Más a helyzet, ha a bennlakó nem tud fizetni. A peres eljárást követő meddő huzavona elkerü­lésére ilyen esetekben a bíróság a megváltás összegével nagyjá­ból megegyező bírói letétet kér a benn lakó tulajdonostárstól, hogy az ítélethozatalt követően a többi tulajdonostárs részére méltányos határidő alatt ki le­hessen fizetni a járandóságot. Ha a benn lakó örökös eleve nem képes fizetni, más jellegű döntést kell hozni. Ilyenkor ál­talában az egész ingatlant érté­kesíteni kell, akár árverés útján is. A befolyt vételárat a bíróság tulajdonhányaduk arányában osztja szét a testvérek között. A polgári perrendtartás sze­rint általában a bíróság nem tér­het el a kereseti kérelemben foglaltaktól, sem többet, sem mást nem ítélhet meg a peres fe­leknek, mint ami az eredetileg benyújtott kérelemben szerepel. Egyik kivételes eljárás a közös tulajdon megszüntetése, mivel a felek jogi helyzetét akkor is rendezni kell, ha az előterjesz­tett kereset eredeti formájában nem teljesíthető. De a bíró a megszüntetés módjáról még eb­ben az esetben sem hozhat olyan határozatot, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tilta­kozik. Ennek egyetlen oka van: a tu­lajdon feletti rendelkezési jog kizárólag a tulajdonost illeti. Per ide, vagy oda, a megoldás - és a lakás kulcsa - a pereskedő tulajdonosok kezében van. Dr. Lajer Erika

Next

/
Thumbnails
Contents