Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-28 / 280. szám

1994. november 28., hétfő Megyei Körkép 5. oldal MINDEN MUNKA MESTERMUNKA VOLT KECELEN Versenyünk bográcsos bajnokai Lapunk Katalin-napi főzőversenyén a versenyéteteket a bográcsból tálalták ki a vendégeknek. A harminc versenyző harmincegy bográcsban főzött.- A világ nem egyetlen ten­gely körül forog. Nem, hanem három lábon áll! - mondja szé­les mosollyal az idős férfi. Uj- jával a bogrács felé bök, annak háromlábú tartójára. Fölséges illat száll az öblös edényből. Gázrózsa lilás lángjai nyaldos­sák az alját. Birka rotyog benne, szép csöndesen. Állító­lag négy órányi idő kell a finom bográcsos pörkölt elkészítésé­hez. Fehérkötényesek szállták meg a keceli művelődési köz­pont udvarát. Nők, férfiak ve­gyesen. Harmincegy bogrács­ban fő az étel. Versenyétek Ugyanis most zajlik a Petőfi Népe Katalin-napi bográcsos főzőversenye. Ilyen még nem volt! Ennyi bográcsos bajnok még sehol sem sereglett. Eljöt­tek velük a barátok, családta­gok. Segítenek a kóstolásban, vizet hoznak, ha kell. A főző­hely egyébként összkomfortos: fedett, van hideg és meleg víz is. A polgármesteri hivatal munkatársai, Sendula Judittal az élen, bármiben segítenek, ha kell. Birka, marha, (lábszár és -pofa) borjú, szarvas, sertés, ponty, harcsa, kakas, tyúk fő számos változatban. Az illatkavalkádban jár-kel a zsűri. Szakái László, a jeles vadkerti vendéglős az elnök, társai: Pintér Józsefné, az is­mert vállalkozó felesége, Mis- kolczi József kiváló solti ven­déglőtulajdonos, Rákóczi Fe­renc, a híres helybeli Fürtös társtulajdonosa és dr. Lovas Dániel, a Petőfi Népe főszer­kesztője, a társelnök. A hús da­rabolását, a higiéniát, az ízt, a színt és az összhatást pontoz­zák. Megkezdődik a műsor a tor­nacsarnok színpadán. Pál Attila kecskeméti színész lép fel, va­lamint a keceli citerások, az asszonykórus, a tázlári hagyo­mányőrző együttes és a bá­csalmási idősek klubja. Aztán elérkezik a várvavárt pillanat. Eredményt hirdet a zsűri. Szakái László értékelése: minden munka mestermunka volt. A pörköltek kategóriájá­ban: első Priger István (Solt), a kecskeméti Sonic Market ajándékát kapja, egy Siemens mikrohullámú sütőt. Második Darabont Péter (Kalocsa), aki Kecel város díját vette át Schindler János polgármester­től: kétszemélyes nyaralás a Balatonnál. Harmadik Papp Zoltán (Baja), aki a Pintér Mű­vek különdíját viszi el. A leves- főzők közül első a bácsalmási idősek klubja. Sz. Varga Kata­lin tűzzománc portréját kapja, a Pintér Művek felajánlásában. Őket Németh József (Kalocsa) követi, aki a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. díját viheti. Miskolci Andrásné (Rém) la­kodalmi levesével az UNIVER ajándékkosarát érdemelte ki, harmadikként. A hallevet készí­tők közt első Stencel Sándor (Kecel), Szwoboda István bajai edénykészítő iparos bográcsát nyeri. A második Schneider János (Kecel), a Fürtös vendég­lőtől étkészletet kap díjként. A harmadik Krascsenics Ignácné (Csávoly), szintén a Fürtöstől kap díjat. Különdíjasok: Kőházi Kis Bálint (Kecskemét), Bátyai Péter (Városföld), Kovács Imre (Jánoshalma), Mikó Istvánná (Rém), Nagy József (Nagyba- racska). Molnár Sándor (Kecs­kemét), Ritter János (Kecel) és Zsember János (Kecel). Vala­mennyi versenyző diplomát, azaz oklevelet kap kiváló telje­sítményéért, természetesen Duci Dönci figurájával is el­látva. Kezdődhet a Katalin-napi bál! A zsűri az edények mé­lyére nézett. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Két ember tűzhalála Mélykúton A múlt év november 7-én - sú­lyos gondatlanság következté­ben - Mélykútort, a Széchenyi utca 202-es számú házban szörnyű tragédia történt: két ember olyan súlyos égési sérü­léseket szenvedett, hogy életü­ket vesztették. Az egyik a tettes édesapja, Galambos András, nyolcvanegy éves férfi, a másik pedig az éppen látogatóban volt szomszédasszony, a hatvan­nyolc éves Mikó Jánosné. Az ügyet a közelmúltban tárgyalta a Kiskunhalasi Városi Bíróság, és a következőket ál­lapította meg: a huszonkét éves Galambos Péter - a megégett Galambos András fia - az emlí­tett napon, vagyis 1993. no­vember 7-én a délelőtti óráktól folyamatosan italozott egyik ismerősével. Később ezt az is­merősét kikísérte a vasútállo­másra, hogy elutazzon. Az egyedül maradt Galambos talán bánatában folytatta az ivást a mélykúti nonstop büfében. Amikor már úgy érezte, ele­get ivott, elhatározta, megláto­gatja a közelben lakó édesapját. Amikor megérkezett a lakásba, azt tapasztalta, hogy eléggé hi­deg van a kiskonyhában, ahol az apja a szomszédasszonnyal beszélgetett. Elhatározta, hogy megeleget csinál, és begyújt a helyiségben lévő fatüzelésű kályhába. Első kísérletei azon­ban nem jártak eredménnyel, nem sikerült meggyújtani a tü­zet. Radikális megoldáshoz fo­lyamodott. Kiment az istállóba, hogy gázolajat hozzon be, s az­zal „segítse” a tüzet. Csakhogy az istállóban lévő műanyag kannák között olyan is volt, amelyben lakkbenzint tároltak. Ezzel maga Galambos Péter is tisztában volt. Az ittas fiatalember azonban nem győ­ződött meg arról, hogy a talá­lomra felkapott kannában mi van, hanem azt bevitte, kinyi­totta a kályha ajtaját, s oda be­zúdította a kanna tartalmát. Eb­ben a pillanatban a konyhában elpárolgott benzingőz belob­bant. Lángra gyúlt minden ég­hető anyag, s a két idős ember­nek esélye sem maradt a mene­külésre: mindketten a tűzben lelték halálukat, a konyha is tel­jesen kiégett. A tüzet okozó fia­talember is megsérült, még­hozzá maradandó fogyatékos­ságot szenvedett, neki azonban mégis sikerült élve elhagyni az épületet. Kórházba szállították. A tűzről a szomszédok érte­sítették a tűzoltókat, majd a mentők is megérkeztek. Ga­lambos Péter beismerte tettét, s arra hivatkozott, hogy sajnos it­tassága miatt véletlenül nem el­lenőrizte, mi van a műanyag flakonban. Mindez azonban természetesen nem lehetett mentő, csupán enyhítő körül­mény - mármint a beismerés. A felelőtlen ember gondat­lanságból elkövetett emberölés vétségével vádoltan került a Kiskunhalasi Városi Bíróság elé, ahol - figyelembe véve az enyhítő és súlyosbító körülmé­nyeket - Galambos Pétert két évi fegyházra ítélték, de annak végrehajtását három évi próba­időre felfüggesztették. Az ügyész az ítélet ellen súlyosbí­tásért fellebbezett, azt kérve, hogy végrehajtható szabadság- vesztésre ítéljék az elkövetőt, tekintettel arra, hogy gondat­lansága igen súlyosnak bizo- nyúlt s azzal két ember halálát okozta. Az ítélet még nem jog­erős. Gál Sándor Drágul a menza A diákétkezési díjak emelésé­nek támogatását kérte Kiskun­félegyházán a művelődési, ifjú­sági és sportbizottságtól a Csil­lag vendéglő és a MÁV utasel­látója. Az élelmiszerárak és az energiaköltségek emelkedésre hivatkoztak. A bizottság a ké­relmet megvitatta, és indokolt­ságát nem vonta kétségbe. Azonban a költségvetési év vé­gén lehetetlennek tartották a díj emelését. Mert az anyagi lehe­tőségek nincsenek meg hozzá, és a költségvetés módosítására sincs már mód. A menzadíj emelését a következő évi költ­ségvetésbe lehet majd beépí­teni, melynek mértéke előrelát­hatóan 20-25 százalékos lesz. De az emelésre a testület dön­tése után kerülhet majd sor, va­lamikor az év első hónapjai­ban. Bakos Aranka A KÖZSÉG VAGY AZ IGAZGATÓ? Ki az úr az iskolában? Messziről, Szabolcs megyéből érkezett a kicsiny Dunatetét- lenbe Szabóné Marton Anna igazgatónő, aki a község általá­nos iskoláját és a vele össze­vont óvodát vezeti. 1993. szep­tember 13-án volt az a képvi­selő-testületi ülés, amely elfo­gadta a pályázatát, és kinevezte az állásra. A közte és a község vezetői között fennálló kölcsö­nös bizalom azonban nem tar­tott sokáig. Váljunk meg egymástól! Szülők is gyűjtöttek aláírá­sokat az igazgatónő ellen. Meg­romlott a kapcsolata egyik fia­tal kolléganőjével is, aki azóta már nincs az iskolában, noha szerették a falubeliek. Ekkor történt, hogy Pálfi Mihályné polgármester javasolta: válja­nak meg egymástól. Szabóné azonban tisztában van saját közalkalmazotti jogaival, s el­menni nem akar. Rendre han­goztatja, hogy az általa végzett munka javította az iskola szakmai színvonalát. Mennyi a túlóra? A községben sérelmezik, hogy magas munkabérrel a sa­ját élettársát alkalmazza, bár er­ről előzetesen szóban megálla­podtak. Rendszeresen olyan összegű túlórákat és költségté­rítéseket fizet ki, amelyek vá­ratlanul érik a dunatetétleni ve­zetőket. Jószerével már csak hivatalosan érintkeznek. Sza­bóné rendszeresen a törvé­nyekre és szakmai előírásokra hivatkozik, amit a képvi­selő-testület - mivel ebben az együttműködés hiányát látja - nehezen tud megemészteni. A nyáron kérték, hogy az is­kolában - amelyben csak alsó­tagozat működik - négy peda­gógussal oldja meg az oktatást. Az igazgatónő ezt megtette, de olyan sok túlórát kellett kifi­zetni, hogy utóbb a polgármes­ter indítványozta egy ötödik ta­nító beállítását. A vita újra és újra fellángol. Közalkalmazot­tat a helyéről elmozdítani ne­héz, ráadásul a laikus testület rögtön elbizonytalanodik, ha úgynevezett szakmai kérdé­sekre terelődik a szó. Dönteni kell! Amit azonban Dunatetétlen önkormányzata tett, arra alig­hanem kevés példa van. Az 1993-as közoktatási törvényre hivatkozva bekérték az iskola „foglalkoztatási és pedagógiai program”-ját, amely a törvény szerint az iskolafenntartó jóvá­hagyásával válik érvényessé. Mivel ilyen dokumentumot Dunatetétlen még nem fogadott el - elvileg - nincs alapja annak sem, hogy bárki bármilyen szakmai szempontokra hivat­kozzon, hisz az iskolát éppen a törvényben meghatározott - és a képviselők által elfogadott - elképzelések alapján kell mű­ködtetni. A programról a tanke­rületi oktatásügyi központ megállapította, hogy sem for­mailag, sem tartalmilag nem felel meg a törvényi előírások­nak. A vita folytatódik... Bálái F. István A vita a gyerekek feje fölött zajlik. PN-archív /Fizetett választási hirdetés/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents