Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-02 / 258. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. november 2., szerda . ws'.fitíi&c.iK. watfyhc . tíssV**, >ikK&^ Í^vtnS. '#■ «£ • «a■■:<,■- <>■ yy •**-,: í*o»> .lí/jöt'j.Hí*,-.. ^W^-.y .v -v *• v'sä&o- /í ;*'<*sí­• ■• !’• ' ■ 'T' “ í'fSSSK '■bv—- i ijJi** OLVASÓSZOLGÁLAT Ez a kártya pénzt ér Lajosmizséről kedves hang­vételű levelet kaptunk: „Amikor értesültem a lap áremeléséről, lemondtam az előfizetést. Úgy gondoltam, nélkülözhető. Két- három napig nem olvastam, de azóta naponta rendszeresen megveszem. Novembertől újra előfizettem, így mégis olcsóbb. Örülünk, hogy ismét előfize­tőnk lett. Sok észrevétel érkezett a pén­tekenként megjelenő tv-műso- rokkal kapcsolatban. Elismerés és kritika egyaránt olvasható a sorok között. Olvasóink több­sége jól tudja használni, min­dent megtalál benne. Az első megjelenéskor tapasztalt késés nem ismétlődött meg. A műso­rok bővebb ismertetését és a nagyobb betűtípust a korlátolt terjedelem miatt egyelőre nem tudjuk megvalósítani. Naponta kapunk köszönő, el­ismerő levelet, melyben kézbe­sítőink munkáját ismerik el elő­fizetőink. Megszokták, hogy korán megérkezik a Petőfi Népe, s hogy a terjesztők to­vábbítják a lappal kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat. Ez a rovat is gyakran az ilyen üzenetekből áll össze. Előfize­tőink elnézését kérjük, ha nem közöljük a kézbesítőinknek szóló elismeréseket, de ők ezt vállalták és végzik szorgalma­san - előfizetőink minél jobb kiszolgálása érdekében - min­den reggel. Hétfőn sorsoltuk ki a csak­nem 150 ezer pályázati szel­vényből a 600 nyertest. A sze­rencsések névsorát november 8-án tesszük közzé, azonban - mint már tudják - minden be­küldő nyert, ugyanis eljuttatjuk számukra a Füszért törzsvásár­lói kártyáját. S amint ígértük, alább bemutatjuk a Petőfi Népe rendszeres olvasóit megillető vásárlói igazolványt. í ...TtíSXA *_____«T 'v\ y-wmaesm' PETŐFI NÉPE IA KOSSÁ Gt j TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYA Egy alkalommal összesen ÍJ %-os vásárlási kedvezményre fog&sít. ii/\ kártya -7 alkalommal használható fel. j VÁSÁRI,ÁS IGAZOLÁSA: 111. ................. I 2. ______~ I 3, irt .............. L Sor^M. 009129 Átvehető Nem foglalkozunk talált tár­gyak közvetítésével, mégsem zárkózunk el teljesen egy-egy fontos tárgy - pénz- vagy irat­tárca — elvesztésének közlésé­től, ha azt a becsületes megta­láló kéri szerkesztőségünktől, példát mutatva emberségből, becsületből. Október 26-án dél­után ismét találtak egy kulcs­csomót, ezúttal Kecskeméten, a Halasi úton. Tulajdonosa átve­heti olvasószolgálatunknál. Füstbe menő követelés A TEHETSÉGET MEG KELLENE BECSÜLNI Konkoly Zsuzsa három nyelven énekel Testvérváros Horvátország­ból címmel rövid cikk jelent meg október 26-án, szerdán a Petőfi Népe 3. oldalán. Mivel a cikk nincs aláírva, nem tudom, kinek tegyem szóvá észrevéte­lem. Ugyanis arról van szó, hogy a bácsalmási kultúrműsort nem a Hunyadi-gimnázium di­ákjai mutatták be. Igaz, egy-két verset ők is el­mondtak, de a színvonalas, ze­nés-táncos, énekes műsort má­sok adták. Többek között a he­lyi gyermektánccsoport, a csi- kériai Rokokó táncegyüttes és a bácsalmási közönség kedvence, Konkoly Zsuzsanna, aki há­romnyelvű énekesmusoraival feledhetetlen élményt nyújt már évek óta. Szinte minden rendezvényen fellép, nagy si­kerrel. Mi, bácsalmásiak na­gyon szeretjük azért is, mert rendkívül kedves, barátságos, jó lelkű „kislány”. Sokan minden műsorán ott vagyunk. Az említett műsora után fel­kerestük lakásán. Édesanyja volt otthon, aki - mint megtud­tuk - beteg, rokkantnyugdíjas. Kiderült, hogy Zsuzsanna 10 éve táncol, énekel, szórakoz­tatja Bácsalmás kedves közön­ségét. Örömmel teszi, mert na­gyon szereti ezt az elfoglaltsá­got, s csak az bántja, hogy a vá­ros önkormányzatától - annak ellenére, hogy ismerik a körül­ményeiket - semmiféle támoga­tást nem kap. Hazaérkezett Zsuzsanna is. Elmondta, rengeteget megtesz egy-egy műsorért. Nem kis fel­adat kiállni a közönség elé és ott olyat produkálni, amivel örömet okozhat. Nem tagadja, örül a si­kernek is. Mégis elszomorítja az érzés, hogy egyáltalán nem értékelik, nem becsülik munká­ját. Itt ez az újságcikk is bizo­nyítja, még arra sem méltatták, hogy a nevét megemlítsék azért, mert félórás énekesműsort adott horvátul, németül, magyarul. De még csak olyan ember sem akad a bácsalmási vezetők kö­zött, aki legalább azt mondaná: jó voltál. Ehelyett az van, hogy műsor után megtapsolják, és már nem is tudják, kicsoda is ő. Nagyon szeretné tudni: lenne-e másvalaki, aki mindezt ingyen elvállalná a mai világban. Már húszéves, mondja, eddig éde­sanyja nyugdíjából éltek ketten, nagy nehezen, de most már ő is szeretne egy kicsivel többet nyújtani neki. Dehát úgy látja, az ő műfaja Bácsalmáson nem érdeke senkinek. Azért valami örömről is beszámolt. Rádiófel­vételre készül, s a Népművészet Ifjú Mestere címért meghallga­tásra hívták az idén, de sajnos, nem tudott elmenni. Majd jö­vőre. Zsuzsanna már most készül a hagyományos farsangi préló műsorra énekkel, tánccal, sőt, tánctanítással is. Reméli, sikere lesz ezzel is, s abban is bízik, hogy egyszer talán akad valaki a polgármesteri hivatalban, aki elismeri munkáját. Látom én, mindenre van pénz, csak éppen arra nincs, amire kellene. Nem igaz, hogy egy ilyen tehetséget ennyire figyelmen kívül kellene hagyni. Levelemet önöknek címez­tem, de remélem, eljut a pol­gármestertől a jegyzőig, és minden olyan emberig, aki ve­lem együtt minden rendezvé­nyen részt vesz, s akinek csupa öröm látni ezt a kedves „gyer­meket”, aki soha senkinek nem mond nemet. Tisztelettel: Tóth Zoltánné nyugdíjas, Bácsalmás Lapjuk egyik tavalyi számá­ban már kifogásoltam, hogy la­kóhelyem, Mélykút polgármes­teri hivatala olyan díj megfize­tésére szólítja fel a helyi polgá­rokat, melyért soha senki nem szolgáltatott semmit. A ké­ményseprési díjról van szó, me­lyet lakóhelyemen évek óta di- ferenciálás nélkül minden lakó­tól követelnek, illetve behajta­nak. Tavaly felhívtam már a helyi önkormányzati vezetők figyel­mét különös eljárásuk jogelle­nességére. Feltételeztem, a so­kak érdekét érintő, tiltakozó jel­zésemet a polgármester meg­szívleli majd. Tévedtem, maradt minden a régiben. Mégpedig annak ellenére, hogy a polgár- mesteri hivatal megbízásából 1994. június 23-án felkere­sett otthonomban Nagy János jegyző és Malustyik Lászlóné ügyintéző. Ellenőrzésüket kö­vető feljegyzésükben (melyet e levélhez mellékelek) megállapí­tották: „Az érintett lakásán a kéménytisztító ajtókat befa­lazva találták, ezért az 1993. évi kéményseprési díjhátralékát tö­röljük”. Ám úgy tűnik, a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal, mert a polgármesteri hivatal 1994. jú­nius 15-ei keltezésű levelében ismét kéményseprési díj befize­tésére szólított fel, a tavalyi 140 forint helyett 151 forintot köve­telve. Elképzelni sem tudom, hogy Kis Csepregi Ákos polgármes­ter miért nem hajlandó leg­alább a BM településfejlesztési és kommunális főosztályának 1993. május 4-én kelt levelé­ben megfogalmazottak meg- szívlelésére: „Miután a levelé­ben leírtak alapján ön a lakásá­nak egyik kéményét sem hasz­nálja, azokat a miniszteri rende­let szerint használaton kívüli ál­lapotba helyezte, a kényénysep- rőipari szolgáltatást végzőnek nem volt joga díjat felszámolni. Természetesen ennek megfele­lően a Mélykút polgármesteri hivatala által küldött és a ké­ményseprési díj befizetésére szóló felhívása sem jogszerű.” Jó lenne, ha lakóhelyem ille­tékes vezetői tudomásul vennék végre, hogy az öntörvényű in­tézkedések csak zsákutcába ve­zethetnek. Földes Péter, Mélykút, Rózsa u. 32. Köszönet a segítségért! Ki gondozza a játszótereket? Kérem, közöljék levelem, amely az október 24-ei számban megjelent, Szélnek eresztették az autistákat című cikkükhöz kapcsolódik. Fájó szívvel olvas­tam, hogy az autista gyermekek oktatásának kérdéséről több éve tartó huzavonát a mai napig nem tudta megoldani a kecske­méti városi, illetve a megyei önkormányzat. A gyermekek alapszintű ok­tatása tudomásom szerint jelen­leg jog és kötelesség, nem be­szélve arról, hogy ingyenes. Ha pénz hiányában szélnek eresztik a Bács-Kiskun megyei autista gyermekeket, vajon ki fog ve­lük törődni a továbbiakban? Vi­déki édesanyák időt, pénzt, fá­radtságot nem sajnálva viszik Kecskemétre gyermeküket, a fejlődés reményében. Én is autista gyerek édes­anyja vagyok és tudom, mi­lyen lelki és anyagi megterhe­lést jelent ez a szülők számára. Az átlagos családok anyagi helyzete teljeskörű önköltséges ellátást nem bír el. Akkor mit tegyenek?! Szüksége van-e a társadalomnak, a társadalom­A vetőmagot is forgalmazó Gül Baba boltban vásároltam két zsák, összesen 81 kiló ta­karmányburgonyát. Otthon ki­öntöttem és azt tapasztaltam, hogy olyan anyagokat is tartal­maz, melyektől a malacaim nemigen, vagy egyáltalán nem fejlődnek. A 81 kiló burgonya között legalább 5 kilónyi rög volt, melyet kalapáccsal is mű­vészet széttörni. Az egészet visszavittem a Gül Baba üzletbe és reklamál­tam. Az eladó hölgy válasza az A Petőfi Népe 1994. október 24-ei számában olvastam az Akkumulátorbontó épül Kun- szentmiklóson című cikket. Eh­hez szeretnék hozzászólni. Tisztelt Városatyák, Képvi­selő Urak! A döntést jól gondol­ják meg, mert a 80 főt foglal­koztató kft. csak egy korlátolt felelősségű társaság, mely a vá­ros összes többi lakosának az egészségét veszélyezteti korlá­toltan, ha önök megengedik a letelepülését. Igaz, Kunszentmiklóson sok a munkanélküli, de a beteg, asztmás emberek többen va­gyunk. Hát elsődlegesen ezt ve­gyék figyelembe, Uraim! Ne­hogy rossz döntés legyen az biztosításnak vagy egyáltalán valakinek is, hogy az édesanya főállású anyaként nevelje gyermekét akár élete végéig? Mert mit tehet mást, ha az úgy­nevezett normál közösségbe nem való a gyerek. Kérem a kecskeméti, de első­sorban a vidéki önkormányza­tok képviselőit, hallgassanak a szívükre és a józan észre. Nem hiszem, hogy bármilyen pénz­ügyi átcsoportosítással nem tudnak megoldást találni a tu­domásom szerint tizenöt-húsz bevizsgált autista gyerek szá­mára. Én csak köszönetét mondha­tok a Nyíri Úti Általános Isko­lának, ezen belül a Szeleczky István által vezetett autista cso­portnak. Külön megköszönöm Farkas Csaba tanár úrnak a lel­kiismeretes, odaadó munkáját, hogy kisfiámat kétévi fejlesztés után. szeptember elsejétől nor­mál óvodai környezetben lehe­tett elhelyezni, ahol jól érzi ma­gát, beilleszkedett a közös­ségbe. T. K.-né, Kecel (Név és cím a szerk.-ben) volt, hogy azért 14 forint kilója, mert ilyen, és ő erről nem tehet, mert csak egy alkalmazott. Igyekezett rábeszélni, hogy mi­vel ilyen olcsó, fogadjam el. Kértem, hogy legalább a benne lévő és felszámolt földdarabok árát térítsék vissza. Ezt megta­gadta. Nem volt mit tennem, haza­vittem az „árut”, s nálam akár meg is tekinthető. Fülöp István, Hetényegyháza, Kossuth. L. u. 226. utolsó döntésük a negyedik év végén. Elég nekünk szagolni a tejüzem szennyvíztározójából áramló bűzt. Tisztelt Képviselő Urak! Önök között van két orvos is. Doktor Urak, védjék meg az én egészségemet, már amennyire tudják! S hol vannak a környe­zetvédők, a zöldek? Ki védi meg a mi területünket a kömye- zetromboló, korlátolt felelős­ségű egyénektől? Nehogy kisüljön, hogy vala­kik munkahelyteremtés címén anyagiakhoz is jutnak, a lakos­ság kárára. Szőke Zsigmondné, Kunszentmiklós, Bacsó B. u. 35. Az idősekért Szíves tájékoztatásul közlöm, hogy a kecskeméti önkormány­zat Platán Otthonában Puchardt Győző vállalkozó térítésmente­sen elvégezte a televízió anten­narendszerének felújítását. A Duna és a Kecskeméti TV csa- tomaprogramjával bővítette a vételi lehetőséget, s kialakította a zárt láncú videorendszert. Ké­rem, tegyék lehetővé, hogy lap­juk hasábjain kifejezhessük kö- szönetünket Puchardt úr önzet­len segítségéért. Szilvási László igazgató Köszönik az iskolások A kecskeméti Hunyadi János Általános Iskola tanulói és pe­dagógusai ezúttal is köszönetü- ket fejezik ki a Gábriel teherfu­varozásnak önzetlen segítségü­kért. Hulladékgyűjtési akció volt az iskolában, s Gábrielék idejüket, energiájukat nem saj­nálva vettek részt ebben a mun­kában. Kiemelkedett Hajdú Ká­roly fuvarozó teljesítménye. Hívők kérik Mi, katolikusok szeretnénk,' ha a kecskeméti csinadratták nem a székesegyház mellett zaj- lanának. A főtér más részei is alkalmasak a zenére. Miért kell a hívőket megbotránkoztatni azzal, hogy minden ricsajt a templom mellé engedélyeznek? D. S.-né, Kecskemét Az alábbi levél írója nem ért egyet B. L.-né kecskeméti olva­sónk október 19-ei lapszámunk­ban megjelent, Madzagon lógó hinták című írásával. Én is kisgyermekes édesanya vagyok, de szégyellnék ilyen dolog miatt levelet írni. De nem szégyellnék egy erős láncot vagy kötelet szerezni, és a többi érdekelt kisgyermekes szülővel együtt rendbe tenni a játszóte­ret. A közös cél érdekében rábe­szélném őket egy kis összefo­gásra, mert padot nem csak kérni lehet, hogy nyugodtan ücsöröghessen a kedves anyuka, míg gyermeke játszik! Ilyesmi falun senkinek nem jutna eszébe. Itt természetes, hogy a szülők néha rendbe te­szik a játszóteret. Egy kis javít­gatás közben a gyerekek is el­játszadoznak és nem azt a pél­dát látják, hogy a szülő mindig a legkényelmesebb megoldást ke­resi. Kérni és megköszönni a legkönnyebb. Kedves B. L.-né! Próbálja ki, Nem tudom, kinek a kezelé­sében van az a 34 vasoszlopos, rácsos szerkezet, amely Kecs­keméten, a Széchenyi sétányon lévő ÁBC-áruház előtt áll, 20-25 éve készülhetett, rózsalu­gas kialakítására. A tervező és beruházó nyilván arra gondolt, hogy a sivár közteret ezzel kel­lemesebbé, látványosabbá te­szik. A váz hosszú évek óta ár­válkodik, a rózsatövek felújí­tása, pótlása híján. A megma­radt néhány rózsatő is úgy nő, mint a vadonban. Rózsák nem nyílnak, de ott maradtak az 50 milyen jó érzés tenni valamit! Ennyi jutott eszembe levelét ol­vasva. (Kérem, nevem marad­jon a szerkesztőségben, mert aki csak a kezdőbetűinek válla­lásával mer követelőzni, azt nem érdemesítem arra, hogy bemutatkozzak neki.) Cs.-né, Akasztó (Név és cím a szerk.-ben.) (Lényegében ugyanígy véle­kedik levelében J. Á.-né is Csó- lyospálosról. Falusi olvasóink­nak annyiban igazuk van, hogy a szülök is vállalhatnak egy kis - szórakozásnak is felfogható - javítási munkát a játszótereken, mint ahogy erre már Kecskemé­ten is voltak példák. Am a ját­szótereknek van városi gazdája, ezért a szülőktől nem várható el, hogy a javítások anyagi ré­szét is magukra vállalják. A pót­lások pénzbe kerülnek. Emele­tes lakótömbökben nem sok csa­lád őrizget otthon láncokat, fa­anyagokat és egyebeket. Am az is igaz, ha nincs kezdeményező, közös munka sincs. A szerk.) és 100 centiméter magasságban, vízszintesen felhegesztett be­tonvasak, amelyek az ágak fel­futását segítenék. Ezek a tér­osztó vasak baleseti veszélyt jelentenek a 3 méter fesztávú oszlopok között átkerékpároz- gató gyerekek számára. A sö­tétben is biciklizgető gyerekek nem falba ütközhetnek, mint a cserebogarak, hanem áteshet­nek az alig látható akadályokon. Vagy felújítják a rózsalugast, vagy eltávolítják az akadályo­kat. L. J., Kecskemét Nem kellett a buksza Találtam egy pénztárcát, benne 700, azaz hétszáz forint­tal. Egy utcabeli néni üvöltve kiabálta, hogy elveszett a buk­szája. Én jóhiszeműen vissza akartam adni neki, de meghűlt bennem a vér, amikor azt állí­totta, hogy 3 000 forint volt benne. Talán én adjak a zsebemből 2 300 forintot, mert megtalál­tam és szívesen vissza akartam adni? Nagyon bántott a dolog, ezért gondoltam, bedobom a néni házának kis ajtaján. így is történt. Ezt meglátta egy iskolás kamasz és bement, felvette a bukszát és elszaladt vele. Bottal ütheti a nyomát. Tanulság: soha ne mondjunk olyat, ami nem igaz! Üdvözlettel: Varga Istvánná, Dunavecse, Lejtő u. 15. NAPJAINK HUMORÁBÓL 0 Itt a felmondása, Kovács szaki. A végkielégítést majd a Klárika intézi. A ravasz Gül Baba CIKKÜNK NYOMÁN Kunszentmiklósi aggódás Főleg gyerekekre veszélyes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents