Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-06 / 235. szám

1994. október 6., csütörtök Megyei körkép 5 Táborfalva peremvidéken? • Kosik Erzsébet doktornő az EK(J-n vizsgálja páciensét. Néhány percre Bács-Kiskun megye északi határától, Felsőla- jos után érkezik az utas Tábor-, falvára. A mintegy 3000 lakosú falu Pest megye egyik legdélibb települése, régi katonafalu, a neve is erre utal.- Nemcsak a térképek sze­rint szorultunk peremvidékre - mondja Laczkó János polgár- mester beszélgetésünk elején -, ide mindig kevesebb támogatás jutott, mint Pest megye előnyö­sebbnek ítélt részeire, például a Dunakanyar környékére. Ha polgáraink megpróbálják összehasonlítani helyzetüket a szomszédos Bács-Kiskunbeli települések helyzetével, azt lát­ják, hogy azok több odafigye­lésben, támogatásban részesül­nek. Itt nem képződnek olyan bevételi források, melyekből megvalósíthatnánk alapvető fej­lesztési céljainkat, a támogatást pedig igen szűkösen mérik.- Táborfalvát mindig kato­natelepülésként ismerték. Ma milyen megélhetési forrásokra támaszkodhatnak?- A falu lakosságának 40 • Laczkó János százaléka ma is honvédségi al­kalmazott. Ebből a szempontból valóban sajátságos a helyze­tünk, hiszen a polgárok jelentős része itt ragadt, letelepedett nyugdíjas katonatiszt. Belőlük igazi lokálpatrióták váltak, a fa­luvédő Egyesület, a nyugdíjas klub is jelentős részben az ő munkájuknak köszönhetően vi­rágzik. Mivel sorállományú ka­tona alig maradt az itteni hely­őrségben, a legtöbb feladatot polgári alkalmazottak látják el. Jönnek a környékről is ezekre a munkákra, sokan Bács-Kiskun közeli településeiről. — A honvédségen kívül mi­lyen lehetőségek maradtak a megélhetésre?- A táborfalviak másik része megpróbál a megváltozott kö­rülményekhez alkalmazkodni, saját gazdaságában temelni. A fóliázás, sertéshízlalás, barom­fitartás viszont a mezőgazsda- ság ismert helyzete miatt nem mindig kockázatmentes vállal­kozás. A faluban egyébként sok fiatalnak van szakmunkás-vég­zettsége, csakhogy a munka­helyhiány őket is érzékenyen érinti. Sajnos, nálunk is létezik egy munkanélüli, lumpen réteg, amely hajlamos a bűnözésre. A munkanélküliek jelentős része szinte röstelli helyzetét, se­gélyre nem tart igényt. ' - Régóta várnak Táborfal­ván telefonra is, hiszen a falut még nem kapcsolták be az inte- rurbán-hálózatba.- Reméljük, hogy a hálóza­tot fejlesztő amerikai érdekelt­ségű cég megtartja ígéreteit és 1995. március 20-ától megszó­lalnak végre a telefonok nálunk is. Komoly előrelépés lenne ez.- Az itt található, kiürült szovjet objektumokkal kapcso­latban ígéretes tárgyalásokat folytattak több céggel is. Sike­rült-e ezekből valamit megvaló­sítani?- Valóban többen érdeklőd­tek, neves világcégek is. Nem éredmes részletezni, milyen kálváriát kellett néha végigjárni a hivatalokban emiatt, de a Va­gyonkezelő Szervezet beosz­tottjainak gyakori változása és a sokszor tapasztalható érdekte­lenség miatt az ügyfelek beleun­tak a várakozásba, s hacsak te­hették, máshol vásároltak ha­sonló ingatlanokat. Nekünk pe­dig itt maradtak a mind rosz- szabb állagú objektumok, me­lyeket őriztetni kell. Talán a 300 volt szovjet tiszti lakás sorsa rendeződhet, de en­nek részletei, elsősorban a fel- j újítás finanszírozásának kérdé­sei még nem tisztázódtak. Je­lentkező pedig biztosan lenne a lakásokra! Bán János • Táborfalva azt szeretné, ha több figyelmet és támogatást kapna. (Fotók: Walter Péter) INTERJÚ A FÖLDMÜVELESÜGYI MINISZTERREL Reméljük, lesznek francia befektetők Lakos László földművelésü­gyi miniszter tagja volt annak a hivatalos küldöttségnek, amely Göncz Árpád köztársasági el­nököt párizsi útjára elkísérte. A minisztertől kértünk nyilatkoza­tot. — Nagyon tanulságosak vol­tak a megbeszélések, mert ezekből egyértelműen kitűnt: Európa vezető politikusai tény­ként kezelik Magyarország jö­vendő Európa Unióbeli tagsá­gát. Úgy nyilatkoztak, hogy csatlakozásunk csak technikai kérdés, az ütemezésben lehet vita. Ám mindenki tudja, hogy a technikai kérdések között nagy súlyt képez a mezőgazdaság. Nagyon fontos volt számunkra, hogy elmondjuk a francia köz- társasági elnöknek, miniszterel­nöknek és a parlament külügyi bizottsága elnökének, hogy be­lépésünkkel nem veszélyeztet­jük a francia paraszt megélheté­sét, hiszen a magyar élelmiszer- export az Európai Unió élelmi­szer importjának mindössze egy százalékát teszi ki, s ez akár vá­lasztékbővítésnek is tekinthető. — Szerettük volna elérni, hogy a franciák fektessenek be Magyarországon, mert a ma­gyar mezőgazdaság tőkehiá­nyos, szüksége van a külföldi pénzre, a fejlett technológiára és ami még ennél is fontosabb, azokra a külpiaci kapcsolatokra, amelyeket ezek a nagy cégek magukkal hoznak. — Említette, hogy tárgyalá­sokat folytatott esetleges ma­gyar befektetésekről. Milyen ha­tása lesz ennek a termelésfinan­szírozásra? — A Credit Agricole Bank elnökével és vezérkarával tár­gyaltam. Ez parasztbank, vala­mikor szövetkezeti alapon szer­veződött, mezőgazdasági terme­lők és kisemberek betéteiből. A mezőgazdasági termelés finan­szírozásáról, a mezőgazdasági támogatás rendszeréről tárgyal­tunk velük. — Ez hiteleket jelent, vagy segélyeket, esetleg mindkettőt? — Mi a rendszert tanulmá­nyozzuk és felvetettük, hogy vásároljanak meg egy privatizá­cióra kijelölt hazai bankot. — A francia vállalkozókkal közösen rendezett konferencián • Lakos László az egyik francia cég képviselője megjegyezte, hogy Magyaror­szág az egyetlen a világon, amely nem védi saját cukoripa­rát. — Hogy válaszoljak, udvari­asan, vagy keményen? — Keményen. — A vád egyszerűen nem igaz. Jelenleg engedélyezési rendszer van érvényben, tehát engedély nélkül be sem lehet hozni cukrot az országba. A kormány a GATT-megállapo- dásnak megfelelően tavaly de­cemberben leadta az új vámtari­fákat, a cukorra 80 százalékos vámot állapított meg. A vita most azon folyik, hogy ez sok vagy kevés. Szerintünk kevés. A nagyobb baj az, hogy a vám kijátszható, mert apportként hoznak be cukrot és az apportra a vám nem vonatkozik. Valójá­ban a probléma gyökere abban van, hogy a hazai ár többszö­röse a világpiaci árnak. Brazíli­ától, Argentínától, Kubától meg Mexikótól félnek a hazai terme­lők, ahol a cukor előállítása harmadennyibe kerül. Miköz­ben a hazai előállítási ár most 50-60 forint körül alakul, a vi­lágban már 30-40 forintért is ál­lítanak elő cukrot. A tervezett 80 százalékos vám tehát a ton­nánkénti 300 dolláros világpiaci árig elegendő. A világpiaci ár egyébként most 360 dollár. — A felvetés kapcsán meg kell jegyeznem, hogy kértük a cukorgyárakat, készítsenek ta­nulmányt arról, hogy az elkö­vetkezendő években hogyan alakul a cukorrépa felvásárlási ára, a cukor termelői és piaci ára? Ennek alapján lehet megál­lapítani, hogy a jelenlegi vámok elegendő védelmet nyújtanak-e a jövőben? Csak érdekesség­ként jegyzem meg, hogy az édesipar keményen támadja ezt a protekcionista rendszert, mert máshonnan, olcsóbban szeret­nék megvenni a cukrot. De a lé­nyeg: az agrárpiaci szabályozás keretében jó lenne valamilyen elfogadható rendszert kidol­gozni. — A téma kapcsán hadd kér­dezzem meg: jogosnak tartja-e azt az általánosan elterjedt vé­lekedést, hogy kiárusították a magyar élelmiszeripart? — Nem hiszem, hogy érde­mes lenne ezen rágódni. A javát elvitték, ez tény. Hiszen a cso­koládégyártás, a cukoripar, a növényipar, a dohányipar, a szeszipar java elment, külföl­diek kezén van. — Mi lesz a nmagyar mező- gazdasági termelők konkrét haszna a franciaországi tárgya­lásokból? — Három dolgot említenék. Remélem, tovább tart a magyar exporttal kapcsolatos, türelmes álláspont a franciák részéről. Vagyis bízunk abban, hogy a francia parasztok nem döntö­getnek többet magyar libamájas kamionokat. Másodszor: remél­jük, lesznek francia befektetők, vagyis még többen vesznek részt a magyar mezőgazdaság finanszírozásában, fejlesztésé- ben. Harmadszor: konkrét eredményeket várunk az ingatl­annyilvántartási rendszerről folytatott tárgyalásoktól. — Milyen mezőgazdasági termékekre épül a két ország export-import forgalma ? — Mintegy 85 millió dollár értékű élelmiszert szállítunk Franciaországba az. idén, ennek legnagyobb része libamáj. Nö­vekszik a baromfihúsexport, szemben a sertéshúsexportlal, amely gyakorlatilag nullára csökken. Ugyanakkor örvende­tesen nő a borexportunk, az idén már egymillió dollár érték­ben szállítunk a kitűnő borokat termelő Franciaországba. Az importban leginkább a marha­hús behozatala emelkedik. Árpási Zoltán Még mindig nincs bejegyezve a Kik-For (Folytatás az I. oldalról) Kecskeméten, a Klapka utca 10. szám alatti építkezést még az IKTV kezdte el, ám 1992. vé­gére nem tudta befejezni, azóta félkész állapotban van. A 39 la­kás és az üzletek iránt érdeklő­dők többsége már visszakérte a befizetett előleget, ám néhányan ragaszkodnának szerződésben rögzített jogaikhoz. Bodnár Sándor szerint a szerződésben az áll, hogy amennyiben nem készül el határidőre, 1992. őszére az épület, úgy a beruházó cég a vételár napi 8 ezrelékét kártérítésként fizeti ki a vevők­nek. Miután ezt nem teljesítették és a levelezés sem vezetett eredményre, ezért még tavaly novemberben benyújtotta a ke­resetet a bírósághoz. Úgy tűnik, egyelőre nem lesz előrelépés. Losonczy László, a Kik-For Kft. ügyvezető igazgatója érdek­lődésünkre elmondta, hogy számukra is komoly problémát okoz az, hogy a tavaly átalakí­tott ingatlankezelő négy jogutód cégét — Kik-For, Telemozi, Termostar, Kváder - a mai na­pig nem tudták bejegyeztetni a cégbíróságon. A Klapka utcai ingatlant el akarják adni, voltak is már érdeklődők. Ám senki nem akar úgy vásárolni, hogy a tulajdoni lapon nem az eladó szerepel, hanem jogelődje. így viszont eladhatatlan a félkész épület, mivel ebben az esetben a vevő nem terhelheti jelzáloggal az ingatlant és így arra hitelt sem vehet fel. Bodnár úr panaszáról az ügyvezető igazgató el­mondta: eddig három kivétellel mindenkivel meg tudtak egyezni. Ok készek Bodnár Sándorral is tárgyalni és lehető­ség szerint a kártérítésről is megállapodni. A témára vissza­térünk. Nagy Ágnes Megfelelő jelzést kapott Tiszakécske önkormányzata Az Állami Számvevőszék me­gyei kirendeltségének taná­csosa, Tréfás Antal levelet írt Tóth Dezsőnek, Tiszakécske vá­ros polgármesterének. A levelet — melyet az alábbiakban köz­lünk — egyidőben lapunknak is eljuttatta. A Petőfi Népe 1994. szep­tember 24-ei száma 3. oldalán olvastam a képviselő-testület azon üléséről a tudósítást, ahol tárgyalták egyes oktatási intéz­mények eszközhasználata vizs­gálatának tapasztalatait. A tu­dósításban az általam végzett vizsgálatot rossz színben feltün­tető véleményekről kap értesí­tést az olvasó. „A képviselő-tes­tület tagjai sérelmezték, hogy semmit sem tudnak az ügyről, hiszen a számvevőszéki vizsgá­lat anyaga azt nem tartalmazza. Valószínűleg kimaradt az a jegyzőkönyv is, amely Tréfás Antal számvevő tanácsos és a szakmunkásképző igazgatója jelenlétében készült” - írja a tu­dósítás. Ezt sérelmesnek tartom, mert azt sugallja az olvasónak, hogy a vizsgálat nem adott megfelelő jelzést az önkormányzatnak, és a vizsgálatot végző passzív sze­repet játszott volna. A vizsgálatról készült jelen­téshez csatoltam 7-8. szám alatt a két intézménynél az eszköz- használattal kapcsolatos közbe­eső jegyzőkönyveket, s így ad­tam át több példányt az önkor­mányzat képviselőinek 1994. július 27-én. Jelen volt a pol­gármester, négy képviselő, a jegyző és több hivatali dolgozó. A mellékletek a jelentés szerves részét képezik, azokkal egész. Aki elolvasta a jelentés ezen ré­szét is, láthatta, hogy elmarasz­talást tettem azon intézményve­zetők részére, főleg a szakmun­kásképző iskolánál tapasztaltak alapján. Leírtam, hogy „...a ma­gáncélú és intézményi célú hasznosítás összemosódik, nem szolgálja az önkormányzati tu­lajdon védelmét, amely rom­bolja az intézményi és az ön- kormányzati vezetés tekinté­lyét, nem megfelelő a vezetői példamutatás”. A megállapítás nemcsak a kisbuszok használa­tára vonatkozott. Ezt hangsú­lyoztam a záró megbeszélésen és felelősségre vonásra hívtam fel a figyelmet. Ezt viszont senki sem mondta el az 1994. szeptember 24-ei ülésen, ahol nem voltam jelen. A 30. oldal utolsó bekezdé­sében az összegező részben is­mételten visszatértem ezen el­marasztaló megállapításra, an­nál is inkább, mert „...egyes in­tézmények igen élénken kérik a pénzt, ugyanakkor nem bizo­nyítják minden esetben, hogy egyes eszközök költségkímélő üzemeltetéséről gondoskod­nak”. A számvevőszéki vizsgálat nem helyettesítheti a belső elle­nőrzést, az önkormányzat gya­korolja a munkáltatói jogokat, az önkormányzat kötelessége a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 92. § (2) be­kezdése alapján az intézmények vizsgálata, emiatt javasoltam a teljeskörű ellenőrzést. Az előbbiek ismeretében hoz­ták meg az 1994. augusztus 11 -ei képviselő-testületi ülésen az intézkedési tervről határoza­tukat, melynek 10. és 13. pontja foglalkozik e témával. Az ülé­sen jelen voltam, kérdés nem hangzott el a megállapításaim­mal kapcsolatban, a vizsgálati jelentésre észrevételeket nem adtak, emiatt az utólagos észre­vételek, amelyek nélkülözik a tárgyilagosságot, nem fogadha­tók el. Nem jelezték nekem, hogy a mellékleteket nem kap­ták meg a testületi ülésre kapott meghívóval, mert ha igen, ak­kor rövid úton azonnal át lehe­tett volna olvasni. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert a jelentés előbb jelzett része­iben, illetve a 7-8. sz. mellékle­tében tett megállapítások súlyos mulasztásokat tártak fel. A két ellenőrzött intézményben fel­vett közbeeső jegyzőkönyv a je­lenlétemben készült-, mivel én diktáltam és nemcsak szemlé­lője voltam a megállapítások rögzítésének. A tárgyilagosságot nélkülöző és a vizsgálatokra vonatkozó, nagy nyilvánosság előtt megje­lent elmarasztaló vélemény számomra sérelmes, ezért ké­rem, hogy a legközelebbi testü­leti ülésen levelemet szívesked­jen felolvasni. Tisztelettel: Tréfás Antal számvevő tanácsos Sok a hamis árucikk Az év eddig eltelt kilenc hó­napjában 31 600 termékmintát vizsgált a Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet forgalom- bahozatal előtt, ebből 23 500 volt importcikk - hangsúlyozta tegnapi tájékoztatóján Huszay Gábor, a Kenui igazgatója. El­mondta azt is, hogy a megvizs­gált minták 7 százalékát nem engedték forgalomba hozni élet- és balesetveszélyességük miatt. Sok gondot okoz a Kermi el­lenőreinek a hamisítás. Általá­nos, hogy az utánzók neves cé­gek márkajelzéseit silány minő­ségű termékeken helyezik el. A Kermi az idén eddig 60 ezer vevőreklamációt vizsgált meg, ezek 62 százaléka bizo­nyult jogosnak. A panaszok több mint kétharmada— a ko­rábbiakhoz hasonlóan — most is a lábbelikre érkezett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents