Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-05 / 234. szám

1994. október 5., szerda 11 Kedves Olvasóink! Köszönjük az utóbbi egy hét alatt küldött leveleiket, melyek a megye legkülönbözőbb részeiből érkeztek szerkesztőségünkbe. Több válaszlevelet is olvashatnak mai összeállításunkban, me­lyeket illetékes vezető emberek írtak olvasóink korábban közzé­tett panaszaira, észtrevételeire. Külön figyelmükbe ajánljuk a kecskeméti II. sz. Családsegítő Központ felhívását, melynek közlését a szegényebb sorsú gyermekes családok megsegítéséért kérték. Bizonyára sok családban akad felesleges holmi, melyet ilyen vagy olyan okból már nem használnak, de akinek nincs rá pénze, az szívesen elfogadná ajándékként. Aki segíteni akar, keresse a családsegítőket. Figyelmet érdemel az a Budapestről érkezett levél is, mely a tiszakécskei Tigép Kft.-t dicséri. Várjuk további leveleiket. A szerk. A spórolásra fizettünk rá Megdöbbenéssel hallgattam a minap a MÁV vezérigazgató­ját, amikor kijelentette, hogy több kisforgalmú vasútvonalat meg fognak szüntetni. Hát már megint? Annak idején, amikor Csanády elvtárs előállt vasúti koncepciójával, sokan tiltakoz­tak, persze - többnyire - hiába. Csak néhány vonalat sikerült megmenteniük, de akkor a Párt szava az isten szava volt (így, a korabeli helyesírás szerint: nagy „P„ és kis „i”), felszedték a sí­neket. bezárták a bakterházakat. Telt-múlt az idő, odafönt is rájöttek, hogy kár volt úgy si­etni. Mert mi is történt? Amikor nyugaton a vasúti szállítást szorgalmazták, mi közútra terel­tük azt. Igaz, ez még az ola­jár-robbanás előtt volt, de 2x2 már akkor is 4 volt. Egy tonna továbbításához vasúton 3-5 kg vonóerő szükséges, míg köz­úton 30-50 kg, tehát a tízsze­rese! Ehhez számítsuk azt is, hogy egyetlen szerelvény árumennyi­ségének elszállításához hány teherautóra, sofőrre, kísérőre, s milyen utakra van szükség? Ezek a kiadások persze már nem a MÁV kasszáját terhelik. Ők csak azt számolják, hogy nekik mennyibe kerül, mennyit fizetnek rá. S hogy a másik ol­dalon a fuvaroztató mennyit fi­zet ki, hogy az adózó polgár pénzéből mennyit költenek a feleslegesen rongált utak kar­bantartására, a környezeti károk helyrehozatalára, az már nem a MÁV gondja. Azt már kitalálták, hogy az átmenő kamionokat, sőt a sze­mélygépkocsikat is vonaton - vagy hajón - lehessen szállítani, de úgy látszik, csak szólam a környezetre való hivatkozás, egyszerűen üzleti érdekből te­szik, mert mi másért akarnák most még tovább növelni a közúti forgalmat? Azt tudom, hogy sok szárny­vonalon nem érdemes személy- vonatot járatni, mert például a falvakból inkább busszal jön­nek, mint vonaton. De a teher­forgalmat megszüntetni bűn, még akkor is, ha a MÁV kasszá­jában ráfizetésként mutatkozik. Igaz, megszűnt a „nagyka- lap”-rendszer, de van helyette sok kicsi zseb és ezekből kell majd a MÁV takarékosságát ki­fizetnünk. Egy Földünk van, egy orszá­gunk van, rosszul értelmezett takarékosságból nem szabad még jobban tönkretenni. Dr. Sólymos Ede ny. inúzeumigazgató, Baja Szóljon a zene halkabban Szabadszálláson a Petőfi Sándor utcában működik a Be­térő presszó. Ez nem volna gond, de ami tavasztól őszig minden pénteken és szombaton éjjel itt van, az már kibírhatat­lan. A zenekar a presszó udva­rán olyan hangerővel játszik, hogy még a távolabb lakók is úgy hallják, mintha az ablakuk alatt zenélnének. Munka után az emberek pi­hennének. Nem alhatnak zárt ablakok mellett. Az természe­tes, hogy sokan így szeretnek kikapcsolódni hétvégén, de ezt úgy kellene csinálni, hogy má­sok rovására ne menjen. Taná­csolnám, tartson a műsor 22 óráig és szóljon a zene halkab­ban. Kérjük a polgármesteri hiva­talt, hogy ne csak a presszó ér­dekeit vegyék figyelembe, ha­nem a pihenni vágyókét is. O. J. Szabadszállás (Név és cím a szerk.-ben.) Barátnőmmel az édenben Történetünk szeptember 23- án, valamivel 18 óra előtt ját­szódott Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcai álomszigeten, ami „Téged vár”... Ki az, aki ellent tud állni ek­kora csábításnak?! Barátnőm­mel beléptünk hát a csodákat ígérő álomszigetre, azaz, a ci­pőcentrumba. A házigazda fel­szólította barátnőmet, bőr háti­zsákját helyezze el a bejáratnál. Ó, milyen kedves, milyen fi­gyelmes - gondoltam -, hiszen azt akarja, hogy minél kényel­mesebben válogathassunk eb­ben a paradicsomban. Letéve a sok könyv, tudo­mány terhét válláról, továbbra is éreztük a meleg vendégszere­tetet, hiszen házigazdánk egy percre sem hagyott magunkra bennünket, nyilván, hogy el ne tévedjünk ebben az édenben. Gondtalan túránkat sajnos, félbe kellett szakítani, ugyanis ütött az óra, ami az álomsziget elhagyását jelentette szá­munkra. Fájó szívvel a kijárat irányába indultunk, barátnőm a hátizsákja felé, amikor az éppen más „túrázóval” elfoglalt pénz­táros hölgy felkiáltott: - Milyen cipő van rajtad, mutasd meg! (A szívem kezdett elolvadni ennyi báj és figyelem láttán, mert mondja meg valaki, hol talál­ható még egy ilyen hely, ahol ennyire adnak a külsőségekre?) Ekkor barátnőmnek lehető­sége nyílt arra, hogy egy kis ba­lettbemutatót tartson az elra­gadó hölgy kedvéért és büsz­kélkedjen azzal, hogy ő már járt itt körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor beszerezte a lábán lévő cipőt. (Mellesleg azt sem értet­tem, hogy mióta tegeződnek ők?) A bájos hölgy ezután nyugtatóan közölte: - Jól van, eléggé használt. Úgy tűnt, most már elhagy­hatjuk végre a szigetet. Megha- tódottságom miatt alig jöttek szavak a számra, de azért annyit meg tudtam kérdezni tőle: - Nem kéme esetleg elnézést? Mire ő: - Sokan visznek ki így cipőt és különben is én most számolok. Tényleg, micsoda il­letlenség is most őt zavarnom ilyen semmiség miatt... Mégis bátorkodtam újra feltenni kér­désemet: - Esetleg nem kellene elnézést kérnie? Látván ma­kacsságomat és érezvén a pén­tek estét, a drága hölgy kibökte kis fintorral a 8-betűs szót: El­nézést... Kinyitottuk az ajtót és boldog voltam, hogy járhattunk ezen a helyen, ahol az „álmom valóra válik”. Sajnos, valami azt súgja, hogy az én álmom nem fog többé a RENO-nál valóra válni. Szabó Miklós Kecskemét, Sarkantyú u. 13. Tisztelt Szerkesztőség! AKIKTŐL TANULHATNA A MAGYAR IPAR Permetezőgép kétszer huszonöt évre Huszonöt éves lett a D2-M jelzésű permetezőm és egyszer- csak felmondta a szolgálatot. Most már minden hiába volt, a tömítőgyűrű- és dugattyú- gumi-csere stb., csak nem nyomta a levegőt. Negyedszá­zad nagy idő, biztosan a sárga­réz-dugattyú belseje kopott ki, gondoltam és elhatároztam, hogy új pumpát veszek. Igen ám, de az 2 500 forintba kerül, s akkor már inkább egy új permetezőt vásárolok, az leg­alább az unokákat is kiszolgálja majd. Ám ahol kerestem, ott mindenütt csak német, francia, olasz permetezők voltak. A ma­gyart a „kedves” eladók jól le is ócsárolták. Márpedig, ha 25 évig használtam és eddig még mindig volt hozzá alkatrész, én kitartok mellette! Szerencsére a régi gépnek még megvolt a garancialevele, így megtudhattam, hogy a ti­szakécskei Vegyépszer gyár­Megszüntetett nyomozás Gázsprayt rabolt címmel ír­tunk június 13-án egy Lajosmi- zsén történt dulakodásról. Egy férfi és egy nő vitatkozott össze az utcán, majd előkerült egy gázspray. Végül a férfit, S. Sándort feljelentette F. Mi- hályné a rendőrségen azzal, hogy júlis 6-án este megtámadta és kirabolta őt. A nyomozást a napokban megszüntette a kecskeméti rendőrkapitányság. A végered­mény: S. Sándor nem követett el bűncselekményt. A vizsgálat során tisztázták, hogy a két fél hosszabb ideje haragos vi­szonyban áll egymással. Igaz az is, hogy aznap vitáztak, de az már nem deríthető ki, hogy ki kezdte a szóváltást. Eközben a férfi eldobta a kerékpárját, ami­től feltehetően megijedt F.-né és elővette a nála lévő gázsprayt. Ezt vette el tőle S. Sándor és a lakására érkező rendőröknek adta csak oda. Az asszony könnyű testi sér­tés miatt a kecskeméti bírósá­gon magánindítvány formájá­ban folytatja haragosa ellen az eljárást. Sokat érnek a levelek Szeptember 21-ei lapszá­munkban közöltük a kiskunha­lasi illetékességű, Szegeden élő orvos-író levelét, melyben azt fejtegette, hogy miért értékesek az olvasói levelek. Arra kértük olvasóinkat, írják meg vélemé­nyüket a sajtólevelezésröl. E ké­résünkre válasz az alábbi levél, mely Tiszakécskéröl érkezett. Tisztelt Szerkesztőség! Első­ként szeretnék válaszolni a kér­désre: mennyit érnek az olvasói levelek? Röviden: nagyon so­kat. Mivel olykor én is levele­zek, szívesen teszek eleget ké­résüknek, de először is köszö­nettel nyugtázom a rendszervál­tás előtti és utáni leveleim köz­readását. A legmesszebbmenően egyet lehet érteni a szegedi orvos-író­val, mert az olvasás és az írás egy műfaj, mely közelebb hozza az olvasókat egymáshoz és tükrözi a mindennapi életet. Például lapjukban az Olvasói családunk sok szép emléket idéz, a levelezési rovat pedig hűen tükrözi egy-egy település közállapotát. Úgy gondolom, még több közjót szolgáló levelet kellene közreadni ebben a kiszámítha­tatlan világban. S hogy eredmé­nyesnek tartjuk-e a sajtólevele­zést? Címzettje válogatja. Attól függ, hogy a nyilvánosság előtt szereplő címzettek milyen csil­lagzat alatt születtek. Vannak, akik ésszel gondolkodnak és a szívük szerint cselekszenek. Balogh Gergely Tiszakécske, Damjanich u. 2. tóttá. Igaz, hogy azóta Tigép Kft. lett belőle, de él még a cég. Telefonon felhívtam őket, s na­gyon udvariasan közölték: ha nincs összetörve, vigyem csak el. megnézik, s valószínű, hogy használhatóvá teszik. Rendkívül udvariasan fogad­tak, majd nagy szakértelemmel szédszedték és megjavították, s úgy működik, mint új korában. Mindössze azt tanácsolták, mindig jól mossam ki és akkor az elkövetkező 25 évben sem lesz vele baj, s még az unokáim is használhatják. Történt mindez egy magyar áru magyar gyártójánál. Nem kell tehát lebecsülni a magyar gyártmányokat és mindenáron előtérbe helyezni a külföldit, még ha nyugati is. Míg a gépet javították, egy kis beszélgetésre került sor. Megtudtam, ezt az üzemet is privatizálták, de a dolgozók úgy oldották meg a „keleti” kérdést, Lapjuk szeptember 9-ei szá­mában érdeklődéssel olvastam a harc a saját földért című cikkü­ket az orgoványi gazdák szo­morú vesszőfutásáról. Magam is kemény, s jószerével meddő küzdelmet folytatok Mélykúton az őseimtől egykor jogellenesen elkacsmart földért. Mélykút nagyközségben 1992. november 28-án a Búza­kalász Szövetkezet használatá­ban lévő kárpótlási területre ne­jemmel közösen árvereztem. Erről jegyzőkönyv tanúskodik. Kalapács alá került a mélykúti 092. helyrajzi számon jegyzett 62,85 hektár területű, 1633 AK-értékű szántó. Ebből 29. sorszám alatt 17 AK-értékű földterület a feleségem, 30. sorszám alatt 42 AK-értékű föl­dterület pedig az én tulajdo­nomba került, árveréssel. A meghirdetés, a kárpótlási földalap kijelölése, valamint az árverési jegyzőkönyv egyértel­műen szántó művelési ágú in­gatlant jelölt. Ezért vettük meg. A földhivatal megbízottja ugyanakkor szántó fejében víz­állásos területet és gyepet is tu­lajdonunkba kíván adni. Ez el­len írásban tiltakoztunk, s ra­gaszkodtunk a árverésen meg­vett teljes szántóterülethez. A Bajai Körzeti Földhivatal bácsalmási kirendeltsége pana­szunkra levélben kimutatta, hogy részben valóban vízállásos és gyepes területet kaptunk szántó helyett. Ennek ellenére hogy saját maguk vették meg a gyárat - amely a gyártmányai­hoz képest óriási - és senkit sem küldtek el, csupán néhány embert nyugdíjaztak idő előtt. Ettől az üzemtől úgy iparunk, mint kereskedelmünk tanul­hatna morált, udvariasságot, életrevalóságot. Mi, fogyasztók pedig megtanulhatnánk, hogy a magyar áru is lehet jó, talán néha még jobb is, mint a kül­földi, ha másért nem is, hát azért, mert tovább biztosítja a szervizt és az alkatrészellátást. Miért nem fogjuk fel végre, hogy ha magyar árut vásáro­lunk, azt magyar munkaerő gyártja, magyar ember kap érte fizetést és itthon költi el azt a pénzt magyar árura, amit ma­gyar munkás gyártott. 0 kap érte fizetést. így segíthetnénk egymáson, hogy ne legyen ilyen nagy mérvű a munkanélküliség! Pándy Vilmos Budapest, Széchenyi u. 112 azzal a képtelen verzióval álltak elő, hogy a kárpótlási jegyünkre igenis megfelelő ingatlant ad­tak. A minket megillető terület térmértéke - úgymond - meg­van, s ezáltal a kimérés helye­sen történt. Dr. Izsák Dezsőné, a Bács-Kiskun Megyei Kárren­dezési Hivatal vezetője a cí­memre küldött válaszlevelében megismétli: „Az 1992. évi II. tv. előírása szerint az árverést megelőző időszakban a körzeti földhivatalnak fel kell mérni a földterület nagyságát, annak tényleges aranykorona értékét és meg kell állapítani a műve­lési ágát”. Vagyis a vonatkozó jogszabály kötelezettségeket ír elő ezen a területen. Ám úgy tű­nik, ha az ilyen fölmérést a kör­zeti hivatal elmulasztja, nem hibáztatható. A nevezett hivatal vezetője tehát a jogsérelmem orvoslásától kereken elhatárolta magát, a körzeti földhivatal mu­lasztásos eljárását helytállónak minősítette, s ezzel a súlyos joghátrányomat mundérvédelmi alapon szentesítette. Ezúton megismétlem a Kár- rendezési Hivatalnak megkül­dött kérésemet: járjon közbe, hogy az árverés során a kárpót­lási jegyünk felhasználásával elnyert szántót a területi földhi­vatal jogos igényünknek megfe­lelően mérje ki és adja azt bir­tokunkba. Molnár Gyula Mélykút, Mátyás király u. 17. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Disznóól a belvárosban Jánoshalmáról, a Petőfi Sán­dor utcából keresett fel bennün­ket a 72 éves Novák Mihályné, hogy elmondja bosszúságát. Öt­lakásos, földszintes társaházban laknak, melynek közös az ud­vara. Egy lakó, Sz. úr kivételé­vel mindenki betartja az ilyen helyre érvényes írott vagy írat­lan szabályokat. Sz. úr disznó­kat tart, kisebb-nagyobb meg­szakításokkal 15 éve. A disz­nóól Novákék lakásától mind­össze 13 méterre van, s nem felel meg az előírásoknak, ezért nyáron rengeteg legyet termel és bűzt áraszt a szabadon tárolt trágya. Novákné - hadirokkant, járni nem tudó férje helyett - már minden illetékes hivatalt felkeresett ez ügyben, ered­ménytelenül. Legutóbb 1993 őszén az Ál­lami Népegészségügyi Tiszti- orvosi Szolgálat Kiskunhalasi Intézete végzett közegészségü­gyi ellenőrzést a helyszínen. A jegyzőkönyv szerint Sz. úr vál­lalta, hogy 1994. április 30-áig zárt trágyatárolót épít, mely azonban azóta sem készült el. Márpedig Jánoshalma képvi­selő-testületének 1992-ben ho­zott rendelete szerint is csak úgy lehet állatot tartani a város belterületén, ha az a szomszé­dok jogos érdekeit nem sérti. Ez pedig sérti, mert szabálytalan, egészségtelen. Mi lenne, kér­dezi Novákné, ha mindenki szabadon tárolná a trágyát a belvárosban? Bele kellene nyu­godni, hogy bűzlik az egész vá­ros? Valami bűzlik Nemcsak Jánoshalmáról (mint fent írjuk) panaszkodnak bűzre, hanem Kecskemétről is. Hétfőn este Sárai Szabó Lajos, a műkertvárosi Vikó étterem vezetője arról tájékoztatta szer­kesztőségünket, hogy a szenny­víztisztító és víztározó felől már vagy másfél hónapja viszi a lenge szellő a bűzt a város­részbe, a nyitott ablakokon át a lakásokba. Főleg este érezhető a tisztátalan levegő kellemetlen illata. Sárai úr azt kéri, válaszol­jon valaki, aki tud és aki illeté­kes, mi okozza ezt a jelenséget? Az sem ártana, ha a válasz a bűz megszűntetéséről szólna. Maci otthon Egy hete közöltük, hogy egy rokkant házaspárnak elveszett Maci nevű kutyája. A cikk nyomán valaki ráismert a szom­szédban. Eljött a szomorú és örvendetes találkozás. Az ebet szellemileg fogyatékos nő vitte el, akinek állapotában közreját­szik terhességeinek elvesztése. Ezért Maci bölcsőbe került, s tányér helyett cumisüvegből ét­kezett. A tolókocsis asszony megígérte, ha kölyke lesz Ma­cinak, azt szívesen neki ajándé­kozza. Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós Hármas ikrek Balotaszálláson • Kisebb szenzációnak számít Balotaszálláson, hogy a Mun­kácsy utca 19. szám alatt lakó Novák Mihályéknak hármas ik­reik születtek. Ugyanis erre még nem volt példa a faluban. No­vákék gyermekeinek száma így egyszeriben négyre szaporodott, ugyanis van már egy hatéves kislányuk. A kisbabák augusztus 18.-án jöttek a világra a szegedi gyermekklinikán. Ádám 2020, Mihály 2030, Kinga pedig ugyancsak 2020 grammot nyomott születése napján. Mint az édesanyától megtudtuk, mindhárom csecsemő jó egészségnek örvend az anyukával együtt. A kicsiket körülbelül két hét múlva hozhatják haza balotaszállási ottho­nukba. A fotót, mely a klinikán készült, a boldog anyuka, No­vák Mihályné küldte be szerkesztőségünkbe, néhány soros levél kíséretében. Gratulálunk Novákéknak és nagyon jó egészséget kívánunk gyermekeik felneveléséhez. Meddő harc az ősi jussért?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents