Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-04 / 233. szám

1994. október 4., kedd Rejtélyek és kérdések 7 Rejtélyek és kérdések Rovatunkban többször is ír­tunk a piramisok rejtélyéről. Vezető anyagunkban a titok egyik lehetséges magyaráza­tát adjuk közre. Lehet, hogy az Orion csillagkép sok ezer évvel ezelőtti állása és az egyiptomi óriásgúlák között van valami kapcsolat. Egy másik írásunkban Konstanti­nápoly 1453-ban történt el­foglalásáról írunk. Egy kutató szerint egy különös vulkán­robbanás is szerepet játszott Bizánc bukásában. Barta Zsolt Hol őrizték a frigyládát? AZ ORION CSILLAGKÉP NEGYEZER EVES ÜZENETE A piramisépítők kozmikus tervrajza • Rengeteg elméletet alkottak a piramisépítés titkának a megfejtésére. Arra azonban senki sem tudja a választ, hogy honnan volt az építők szakismerete. Vendyl Jones texasi biblia­tudós azt állítja, hogy a NASA műholdfelvételeinek segítségé­vel Jerikótól délre megtalálta Gilgalt, a bibliai szent sátorhe­lyet, ahol a Tízparancsolat kő­tábláit rejtő frigyládát őrizték. Harminchét keresztény ön­kéntessel együtt Jones már részben kiásta a miskánt (ma­gyarul lakhely) körülvevő 11 méter széles, ám mindössze fél méter magas falakat. A mis­kánba, azaz a szent sátorba csupán papok léphettek be. Izraeli régészek kételkedve fogadták a felfedezés hírét, mi­vel senki sem tudja, hogy pon­tosan hol lehetett Gilgal, ahol Izrael népe az egyiptomi szám­űzetés után 14 évig táboro­zott. Az Ótestamentum Józsue könyve szerint a tizenkét törzs ekkor hódította meg és osztotta fel egymás közt Kánaánt, az ígéret földjét. Gilgalban őrizték először a Titokzatos kincs tartja izga­lomban Binh Thuan dél-viet- nami tartomány lakosságát. Saj­tójelentések szerint valóságos „aranyláz” tört ki a vidéken, miután egy bizonyos Thai Nghiem Tung nevű orvos azt ál­lította, hogy 1993 áprilisában egy bőrből készült régi térkép segítségével Tanh Linh erdősé­gében. egy vízesés zuhataga alatt jelentős aranykincsre buk­kant. A helybéli lapok tudni vé­lik, hogy az orvos kérte a ható­ságokat, hozzák felszínre a kin­frigyládát, amely végül 497 évvel később Salamon király első templomába került. Jones elismeri, hogy elméletét csak feltételezésre alapozta, de hangsúlyozza, hogy a helyszí­nen talált cserépedények és a megmunkált kövek is alátá­masztják elképzelését. A bibliatudós jelenleg döntő bizonyítékok után kutat: tizen­két nagyméretű kőtáblát keres, amelyekre fel van vésve a ti­zenkét törzs neve. Jonesnak LANDSAT-fényképek és inf­ravörös érzékelők segítségével sikerült kimutatnia a betemetett falakat. Elmondása szerint Izraelben eddig még nem alkalmazták ezt a régészeti eljárást. A texasi kutató úgy véli, hogy a zsidók a babiloni fogság előtt (Kr. e. 586) saját maguk temették be táborhelyüket, mert szent föl­dnek tekintették azt - írta az AP. eset és adják neki a felét. Azok azonban az eddig még ismeret­len nagyságú kincsnek csak egy százalékát akarták neki áten­gedni. Az orvos olyasmit is állí­tott, hogy merényletet kísérel­tek meg ellene Ho Si Minh-vá- rosi házában. Szerinte a titokza­tos kincs a Champa dinasztia idejéből való - ezt a királyságot a vietnamiak a XV. században meghódították. A hanoi kor­mány katonákat küldött a kincs felkutatására, hogy elejét vegye a további híreszteléseknek. Az ókor hét csodájából egye­dül fennmaradt gízai piramisok méretükkel és geometriai for­májuk tökéletességével évezre­dek óta lenyűgözik az utókort. A tudományt a mai napig iz­gatja keletkezésük és rendelte­tésük értelmének rejtélye. Mi­lyen mögöttes jelentésük lehet a sivatagban emelt és a fáraók temetkezési helyéül szolgáló roppant gúláknak? A megfejtés kulcsát a már az ókori Egyip­tomban is fejlett csillagászat kí­nálja, éspedig az égbolt egyik legszebb csillagképében, az Orionban. A Vadásznak (a magyar nép­nyelvben Kaszásnak) is neve­zett Orion hét fényes csillagá­nak jellegzetes elhelyezkedése miatt feltűnő és könnyen felis­merhető. Ez az alakzat foglalja magába a legtöbbet az égbolt legfényesebb csillagaiból. Négy csillag mintegy a Vadász kör­vonalait jelöli ki, három ke­resztben elhelyezkedő csillag pedig az Orion övét rajzolja meg. Robert Bauval, Egyiptomban felnevelkedett tudós és mérnök számítógép segítségével re­konstruálta a négyezer évvel ezelőtti éjszakai égboltot a Ní­lus völgye fölött. Feltevése sze­rint a gízai piramisok elhelye­zése kísérlet az égi csillagok földi leképezésére. Meggyőző­dése szerint a gúlák elrendezése és nagysága az Orion körüli ég­boltot, az egyiptomi uralkodók lelkének örök nyughelyét ábrá­zolja. Szerzőtársával, Adrian Gilbert íróval és könyvkiadóval Bauval következtetéseit „Az Orion titka” című művében fog­lalta össze. Hipotézisének központi magva a gízai három nagy pi­ramis és az Orion övének három csillaga közötti korrelációk, megegyezések. Az Orionban az ókori egyiptomiak az alvilág ki­rályát, Oziriszt, ízisz istennő fi­vérét és férjét tisztelték. Meg­hökkentően egybevágó képet mutat, ha összevetünk egy jó fo­tót a három csillagról egy légi felvétellel Kheopsz és fia, Khephrén hatalmas, valamint (Kheopsz unokája) Mükerinosz valamivel szerényebb piramisá­ról. Az építmények méretei rá­adásul arányosak a három csil­lag fényességével. Bauval következtetése sze­rint a IV. dinasztia (Kr. e. 2635- 2155) valamennyi piramisát egy átfogó asztronómiai terv alapján építették. Az Orion csillagképét és a három piramis térségéről készült légi felvételeket egy­másra illesztve az is kiderül, hogy Nepka piramisa Abu Ro- ásban (a Vadász bal lábfejét ki­jelölő) Saiph csillagnak, a Zavi- jet al-Arianban álló piramis pe­dig (a jobb vállat jelző) Bellat­rix csillagnak felel meg. Nincs olyan piramis azonban, amely az Orion többi csillagának, így a Beteigeuze nevű vörös óriás­nak (bal váll), vagy az alakzat legfényesebb csillagának, a Ri- gelnek (jobb lábfej) felelne meg. E két csillagnak vagy so­sem emeltek piramist, vagy pe­dig elpusztultak és betemette őket a sivatag homokja. Bauval szerint azonban az Orion hét legfényesebb csillaga közül öt­nek így is azonosítható a IV. di­nasztia idejéből származó, pi­ramisokban megtestesülő földi megfelelője. Az Orionhoz közeli Hyádok csillaghalmazból az Epsilon Taurit és az Aldebarant két to­vábbi, szintén a IV. dinasztia korában emelt gúla, Sznofru nevezetes dahsúri tört vonalú piramisa és az ugyancsak a fá­raó nevéhez fűződő Vörös Pi­ramisát képviseli. Korrelációt lát Bauval a Nílus völgyének és a Tejút sávjának az összeveté­sénél is: a holtak birodalma a Tejút „nyugati partja mentén” Szakkarának, Memphisz nekro- poliszának tükörképe. Kheopsz piramisában a so­káig szellőzőnyílásnak vélt négy akna is csillagászati értel­mezést kap Bauval hipotézisé­ben. Kutatásai szerint az építés idején a királyi sírkamra déli aknája az Orion övének három csillaga felé mutatott. A ki­rályné sírkamrájának aknája az égbolt legfényesebb állócsilla­gára. az ízisz istennővel azono­sított Szinuszra tekintett. Az építők képzelete szerint ezeken az aknákon át távoztak a holtak lelkei égi hazájukba, a csilla­gokhoz. Aranyláz Dél-Vietnamban Egy birodalom végórái MŰKINCSVADÁSZ A II. VILÁGHÁBORÚBAN Hová tűnt a quedlinburgi kincs? • A kupolák az utolsó napokban fényárban úsztak. A feljegyzésekből tudjuk, hogy^ 1453-ban, a csendes-óce­áni Új-Hebridák szigetcsoport­jában hatalmas vulkáni kitörés zajlott le, amely szinte leszakí­totta a csoport legnagyobb tagjá­ról, Tongosról a kis Epi-szigetet. Arra azonban csak most derült fény, hogy a rettenetes termé­szeti csapásnak szerepe lehetett a törökök által ostromolt Konstan­tinápoly elestében, és tulajdon­képpen a bizánci birodalom végső pusztulásában - leg­alábbis ezt állítja Kevin Pang pa- sadenai éghajlatkutató. A kitörés 12 kilométer átmé­rőjű krátert hagyott maga után. A robbanás ereje akkora volt, mint kétmillió hirosimai atombom­báé. Hatását világszerte észlel­ték, sőt, nyomai ma is láthatók az antarktiszi jégfúrások mintáiban és az öreg fák évgyűrűiben. A vulkán porfelhői elnyelték a nap­sugárzás jelentős részét, és a kró­nikák hatalmas mezőgazdasági terméskárokról számoltak be. Az ostrom alatt Konstantinápoly védőit ítéletidő sújtotta, és sűrű ködfelhő borította be a várost. De ami a fő, az Hagia Sophia kated- rális kupolái lángoló fényárban úsztak. Ezt a város védői rossz előjelnek tartották, és alaposan elcsüggesztette a harci kedvüket, így aztán nem csoda, hogy a tö­rökök 1453. május 26-án bevet­ték Konstantinápolyt. A nap­nyugatkor látható fénytüne­ményt egyébként a légkörbe ke­rült por következtében az inten­zíven és sokáig vöröslő ég alja, il­letve annak a kupolákról való visszatükröződése idézte elő. Az ostromnak egyébként van egy érdekes magyar vonatkozása is. A török szultán - II. Mehmed - a végső ostrom előtt hatalmas ágyúkat öntetett és nagy tüzér­ségi gyakorlatokat rendezett. A császár szolgálatában állt egy Urbán nevezetű magyar ágyú­öntő mester, aki egy korabeli szuperfegyvert készített. Az ágyú kőgolyója a kilövés után egy mérföldnyire - másfél kilo­méter - egy ölnyi mélységű lyu­kat vágott a földben. Ez az ágyú jelentős szerepet játszott abban, hogy 1453. május 29-én a törö­kök rést ütöttek a várfalon, s ele­sett Konstantinápoly.- „Most, hogy a háborúnak vége, nehezebb a dolgokhoz hozzájutni” - írta 1945. augusz­tus 2-án kelt levelében Joe Tom Meador, az amerikai hadsereg hadnagya. A „dolgok”, ame­lyekről levelében említést tesz, egyebek közt felbecsülhetetlen értékű műkincsek - a quedlin­burgi dóm kincsei, a korai kö­zépkor egyházi művészete leg­jelentősebb gyűjteményeinek egyike. Ezeknek a műkincsek­nek egy részét tulajdonította el Meador hadnagy. Az esettel kapcsolatban a The New York Times a napokban kivonatosan ismertette azokat a leveleket, amelyeket Meador a háború folyamán a szüleinek írt. A hadnagy, akinek egysége 1945 nyarán a németországi Quedlinburg közelében állomá­sozott, ismerte azoknak a mű­kincseknek az értékét, amelye­ket egy tárnában ládákba cso­magolva talált és amelyeket ha­zaküldött szülővárosába, a te­xasi Whiterightbe. „Ne kérdez­Heinrich Schliemann régész örökösei határozottan támogat­ják azt a német követelést, hogy Moszkva adja vissza Németor­szágnak az úgynevezett „Pria- mosz kincsét”. A Porosz Kultu­rális Alapítvány nevű szervezet nyilatkozata - amelyet a DPA német hírügynökség hozott nyilvánosságra - hangoztatja, hogy Schliemann öt dédunokája szerint a legendás trójai arany­kincsek Schliemann végrende­lete értelmében Berlinben őri- zendők. A kincsekre a törökök is több ízben bejelentették igé­nyüket, mondván, hogy a kin­zétek, hogy honnan valók, de nagyon-nagyon értékesek le­hetnek” - írta szüleinek Mea­dor, aki civilben művészettörté­netet tanított. Egy másik levelé­ben beismerte, hogy „a kincse­ket a hegyek közt egy üregből tulajdonította el”. Meador ha­lála után a nővérei következete­sen azt állították, hogy fivérük „az útszélen” találta a kincsket és csekély értékűnek tartotta azokat. A Quedlinburg-kincs két évvel ezelőtt visszatért Né­metországba, miután egy német kulturális alapítvány 2,75 milli­árd dollárt fizetett az 1980-ban rákbetegségben elhunyt Meador hadnagy örököseinek. Az ala­pítvány ugyanis nem akart pe­reskedni, mert tartott a magas perköltségtől és a bírósági eljá­rás elhúzódásától. Joe Tom Meadorról időközben kiderült, hogy „profi” tolvaj volt. 1945 decemberében ugyanis hadbíró­ság elé állították és nagy ösz- szegű pénzbüntetésre ítélték, amiért ezüst evőeszközt lopott a cseket az ő országuk területén találták. Schliemann örökösei, akik Franciaországban, Szlovákiá­ban és Csehországban élnek, arra hivatkoznak, hogy déd­apjuk 1881-ben az általa ta­lált kincseket Németországra hagyta. 1889-ben kelt végrende­lete azt is tartalmazza, hogy a gyűjteményt a berlini Nemzeti Múzeum őrizze. 1945-ig a fel­becsülhetetlen értékű leletek va­lóban Berlinben voltak. A II. világháború vége óta a kincseket eltűntnek nyilvánítot­ták. Csak 1993-ban vált hivata­franciaországi Biarritz egyik villájából. Családjának írt leve­leiben különben kitűnik, hogy különféle lopott tárgyakat kül­dött haza Texasba, de különö­sen fontosnak tartott egy 1513-ból való Bibliát. Ezt írta róla haza: „A ládák egyikében van egy könyv, amelynek borí­tóján Jézus Krisztus képe lát­ható. Különös gondot fordítsa­tok rá. Úgy hiszem, hogy a kö­tése tiszta arany”. A Biblia, ré­sze a hadnagy által büszkén fel­sorolt „zsákmánynak”, csak 1992-ben tért vissza Texasból Quedlinburgba. A Quedlin­burg-kincs Meador által eltulaj­donított részének két darabja különben még mindig nem ke­rült elő. Egy német magánde­tektív szerint azok még mindig Amerikában vannak. Meador családjának különben nem hoz­tak szerencsét a lopott műtár­gyak: az amerikai adóhatóság jelenleg 30 millió dollárt köve­tel az örökösöktől adók, kama­tok és bírságok címén. losan ismertté, hogy a leletet a moszkvai Puskin Múzeumban őrzik. Schliemann dédunokái most azt állítják, hogy az orosz ígéretek ellenére a német szak­értőknek még azt sem enged­ték meg, hogy a kincseket meg­tekintsék. A Porosz Kulturális Alapítvány arra számít, hogy a berlini múzeum szakértői hama­rosan megszemlélhetik Pria- mosz kincsét. A német tudósok már csak azért is türelmetlenek, mert a Krisztus előtti X. szá­zadból származó, úgynevezett „eberswaldi aranylelet” is még Moszkva birtokában van. Hol állítsák ki a trójai leleteket?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents