Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

10 1994. október 26., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Sorsolás előtt Az Extra Szerencsekerék já­ték szelvényeinek beküldési ha­tárideje után ezekben a napok­ban folyik a szelvények feldol­gozása. Minden cédulát nyil­vántartásba vettünk, hogy mindenki megkapja az ígért ajándékot: a Füszért törzsvásár­lói kártyáját. Sorsolás: október 31-én. A nyertesek névsorát november 8-án közöljük. A borítékokból gyakran né­hány jókívánságot tartalmazó levél is előkerült. Kömpöcről írja egyik olvasónk: „El sem tu­dom képzelni a napomat a Pe­tőfi Népe nélkül, nagyon jó cikkek jelennek meg benne. Egyszerre küldöm el a 9 szel­vényt.” Köszönjük az elisme­rést. Sok szerencsét! Egyik lajosmizsei előfize­tőnk nem találkozik a kézbesí­tővel, mert egy évre fizette elő lapunkat, így postán küldte el a nyereményszelvényeket. Az új­sággal elégedett, a terjesztést is jónak tartja, csupán kétszer ta­pasztalt késést. Máskor is szíve­sen fogadjuk a véleményét. Budapesti észrevétel: „Még egyetlen megyén kívüli előfi­zető sem nyert a meghirdetett pályázatokon. Nem a nyerési vágy miatt írom ezt, de így egy megjegyzés hiányzik a játék­hoz: Csak Bács-Kiskun megyei előfizetőknek! S akkor nem gyűjtögetnénk a szelvényeket és nem izgulnánk, hogy megérke­zik-e a Petőfi Népe időben. Azért tovább küldöm a szelvé­nyeket.” Üzenjük budapesti olvasónk­nak, hogy megkapjuk a szelvé­nyeit, melyek ugyanolyan eséllyel vesznek részt a sorsolá­son, mint a megyei beküldőké, mert nekünk minden előfize­tőnk egyformán fontos, de a szerencse nem befolyásolható. Belenézve néhány előző játé­kunk anyagába, olvasható a lis­tán megyén kívüli nyertes előfi­zető neve is, például Szolnok­ról, Tiszasasról. Szívből kíván­juk, hogy önnek is kedvezzen a szerencse. Császártöltésről egy nyugdí­jas előfizetőnk az Extra Szeren­csekerékkel kapcsolatban meg­írta a javaslatait, melyeket kö­szönünk, s amelyeket - talán már a következő játéknál - fi­gyelembe veszünk. Észrevétele találkozik elképzeléseinkkel. E héten zárult szállodás játé­kunk második fordulója is. Az egri Flóra Hotel három emblé­máját egyszerre kell beküldeni a szerkesztőség címére. Várjuk észrevételeiket és ké­réseiket a jól ismert címen (Kecskemét, Szabadság tér 1/A.) és telefonszámon (76/481-391). Talált kulcsok Október 19-én 13.30 órakor Kecskeméten az Akadémia körüti videotéka előtt kulcs­csomót talált egy illető, s be­hozta a sajtóházba. A megtaláló szerint fehér, nyugati márkájú autóból estek ki a kulcsok. Át­vehetők olvasószolgálatunknál. Tisztelt Szerkesztőség! A JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR - AVAGY: Néha nem árt egy kis nyelvőrködés Jó ötletet megölni... A sorsunk alakulása iránt ér­deklődő emberek velem együtt figyelemmel kísérik a hazai és a világpolitikai események alaku­lását. Érdeklődve vesszük ke­zünkbe a napi sajtót, bekapcsol­juk a rádiót vagy tévét, s azt ta­pasztaljuk, hogy a beszédekben és írásokban legtöbbször ide­gen, nem mindenki által ismert szavakat használnak. Nyugdíjas lévén, van időm a szavak jelentését kikeresni az idegen szavak szótárából. A ki­keresett szavakat kiírtam, ösz- szegyűjtöttem. Számuk máig elérte a százat. Persze ez nem mutatja a használt idegen sza­vak mennyiségét, mert azokat nem írtam le, melyeknek a je­lentését ismerem. Szemlét tartottam az össze­gyűjtött szavak fölött. Rájöttem, egy részük használata teljesen fölösleges, mert vannak helyet­tük a fogalmat nagyon jól kife­jező, tősgyökeres magyar sza­vaink, de vannak olyanok is, amelyeket nem tudnánk helyet­tesíteni egyetlen magyar szóval. Csupán néhány példát említek. Magyarul is mondható: tole­ráns (elnéző, türelmes), multila­terális (sokoldalú), kontinuitás (folytonosság), bilaterális (két­oldalú, kölcsönös), liberális (szabadelvű), prioritás (elsőbb­ség) stb. Egyetlen magyar szó­val sem helyettesíthető például a relaxáció, reprivatizálás, kli- ring, valorizálás stb. Szerencsére ritkán, de a leg­több ember számára ismeretlen jelentésű angol szavak is fel­tűnnek a kereskedelem reklám- szövegeiben. Például: whirpool, design. E szavak magyar jelen­tését hiába próbáltam beillesz­teni a reklámszövegekbe, nem sikerült. Mégis elgondolkod­tató: miből gondolja a tulajdo­nos, hogy többen bemennek hozzá vásárolni, ha az üzlet vagy bolt szó helyett az angol shop szót írja ki ajtaja fölé? Van nekünk, magyaroknak egy józan, bölcs paraszti mon­dásunk: A jó bornak nem kell cégér. Ennek igazságáról azt hi­szem, sokan meggyőződtünk már tapasztalatból. Például ki­próbáltunk egy sokat dicsért Tiszteletlen rendőr járőr Az országgyűlés október 18-ai ülésén Jeszenszky Géza képviselő úr interpellált a bel­ügyminiszter úrhoz, hogy a rendőrség sokszor jogtalanul zaklatja a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárokat. Ezzel kapcsolatban sajnos nekünk is van tapasztalatunk, amely vé­leményem szerint a nyilvános­ság elé kívánkozik. Éz ugyan nem kifejezetten zaklatás volt, hanem durva, tiszteletlen maga­tartás egy idős autóvezetővel szemben. Október 10-én körülbelül 10 órakor külföldi vendégeinkkel - nyugdíjas német házaspárral — Csávoly felé mentünk. A város­tól mintegy 5 kilométerre leállí­tott bennünket egy rendőrjárőr. A lehúzott ablakon egy magas, erős, sötét hajú rendőr beszólt: pasport. Semmi köszönés, csak annyi, hogy pasport. A rendfo­kozatát sajnos nem figyeltem meg. Az ember elvárja egy rendőr­től, hogy köszönjön, kivált ha egy idős, nyugdíjas emberrel áll szemben, aki az apja is lehetne. Egyébként csak annyi volt a bűnünk, hogy nem égtek a lám­pák. Kérdezte, beszélünk-e ma­gyarul? Én, aki a jobb oldalon ültem, azt mondtam, hogy igen és a vendégünk, aki külföldi, nem tudta, hogy nálunk nappal is égni kell a lámpáknak. Azt mondta eléggé gorombán, hogy a határon ez németül is ki van írva, s kétezer forint a büntetés. Amikor a feleségemmel ki­szálltunk és közöltük, hogy túl nagynak tartjuk ezt az összeget ilyen kis hibáért, hiszen biztos, hogy nem vette észre a kiírást a határon, mérges hangon azt mondta, ne beszéljünk olyan sokat, mert harmincezerre fog megbüntetni bennünket. Nem tudom, ezt milyen alapon kép­zelte el. Német vendégünk kifi­zette a kétezer forintot. A pas- portot csak a második felszólí­tásra adta vissza. S. J. Baja, Erkel F. u. 19. Csak azért is megélek! Évtizedek óta foglalkozom a nyugdíjasokkal. Korábban na­gyon sok nyugdíjassal kötöttem szerződést. Jól járt a vállalat, de jól járt a nyugdíjas is. S bizony akkor is voltak kisnyugdíjasok, nemcsak most. Napjainkban is ismerek sok nyugdíjast, aki munkabérrel egészíti ki a nyugdíját, de még többet, aki ilyen vagy olyan hasznos tevékenységgel segít önmagán. A 15-ös busszal szok- tám a kertbe járni, rengeteg nyugdíjassal együtt. Olyanok­kal is, akik valószínű, nem szo­rulnak nyugdíj-kiegészítésre, mint például nyugállományú katonatisztek, bírák, vállalati igazgatók. Sorolhatnám százá­val a neveket. Talán azért dol­goznak, mert egészséges, vagy azért, mert nem akarnak a he­nyélők táborába tartozni. Öröm nézni, amikor gyönyörű gyü­mölcsöket, zöldséget stb. visz­nek haza. Mennyi értéket állíta­nak ők elő? Hát még azok, akiknek fóliájuk is van, barom­fit is tartanak?! Nem tartozom a szorgalmas, okos parasztok közé, mégis megtermelek 1000 négyzetmé­teren 8-10 mázsa szőlőt, gyü­mölcsöt, babot, borsót, de még virágnak is jut hely. Szerény számítások szerint is piaci áron előállítok évi 50 ezer Forint ér­téket. Megmutatom, hogy csak azért is megélek! Nem tudom, mi lenne, ha mindenki ilyen ér­téket állítana elő azonos terüle­ten? Megvehetnénk Európát. De mit kezdenénk vele? Hegedűs József nyugdíjas Kecskemét, Árpád krt. 19. Összefogtak a szegények Jól sikerült búcsúi bál volt Kunbaján a közelmúltban. Ösz- szefogott három egyesület, a nagycsaládosoké, a nyugdíja­soké és a mozgáskorlátozottaké, hogy jótékonysági bált szervez­zenek. A falu legszegényebbjei egymás támogatását keresve tömörültek az egyesületekbe. A bál bevételéből karácsony­kor szeretnék megajándékozni a legjobban rászorulókat. A táncmulatság jó hangulatban telt el, igaz, nem a pompás esté­lyi ruhák és a csillogó ékszerek jellemezték. A bevétel is igen szerényre sikeredett volna, ha néhány vállalkozó nem segít kü­lönböző adományokkal és sze­mélyes megjelenésével. A tá­mogatásért ezúton is köszönetét mondandunk. A madarasi művelődési ház­ban szüreti bált rendezett a nagycsaládosok egyesülete ok­tóber 1-jén. Gyerekek tánccal nyitották meg a mulatságot. Öröm volt látni a népviseletbe öltözött kislányokat. A rendez­vényen kunbajai vendégek is részt vettek: nagycsaládosok, nyugdíjasok, mozgáskorlátozot­tak. A nagycsaládosok madarasi egyesülete hívta meg az imént felsoroltak egyesületeit. A jö­vőben remélhetőleg mindenki­nek hasznára lesz ez az épülő kapcsolat. Nyugdíjasok egyesülete, Kunbaja mosóport, s nem volt igaz, amit a harsogó reklám állított róla. Véleményem szerint csak annak a terméknek kell a cégér, melyet a minősége nem reklámoz. A fogyasztó számára az eredmény csupán annyi, hogy a magas reklámköltséget is meg­fizettetik vele. Valahol mégis igaza van a reklámozónak, mert sok a hiszékeny ember, akiket be lehet csapni. Ugyanis a nagy többség a jót ígérgető szavakat gondolkodás nélkül elhiszi. Kis eszmefuttatásomat hadd fejezzem be mosolyra fakasztó példákkal. Az‘ egyik kávéfor­galmazó cég reklámjában ol­vashatjuk, hallhatjuk: „A leg­több, mi adható.” Ézzel az aján­dékozás meg van oldva! Az ün­nepeknek ennél kevesebb, érté­kesebb ajándékot nem tudnánk vinni?! Csak rövid ideig volt hallható a tévében az a fog­kefe-reklám, amely azt állította: „...intelligens fogkefe”. Gondo­lom, a kefe előbb leérettségi­zett, azután árusították. Izsák P. György Kecskemét Zarándokok A madarasi katolikus nőszö­vetség és leányközössége októ­ber első napján a kalocsai Szent József-templomban mutatta be műsorát. A család éve alkalmá­ból megtartott zarándoklatot a Fatimái Szűz tiszteletére ren­dezték. Az egész napos prog­ram az érseki szentmisén való részvétellel kezdődött. Ezt kö­vetően a kislányok műsorral kö­szöntötték az érsek urat, aki vi­szonzásul az érseki palotában látta vendégül a zarándokokat. Varga Hedvig Madaras Zöld és piros Már más is felvetette a prob­lémát: Kecskeméten gyalogo­sellenesek a közlekedési lám­pák. A forgalomhoz képest né­hol túl hosszú, néhol pedig túl gyors a zöld lámpa jelzési ideje. Ez utóbbira példaként említhe­tem a Cifrapalota és a Technika Háza közötti kettős lámpa mű­ködését. Ugyanis amikor a Cifrapalo­tánál zöldre vált a lámpa, szinte még át sem ér a gyalogos a sé­tányra, máris pirosra vált a Technika Házánál lévő lámpa. Ezt az utat egyfolytában képte­lenség megtenni. Miért nem le­het a négy gyalogoslámpát úgy összehangolni, hogy egyszerre mutasson zöldet, szabad áthala­dási irányt? Pedig szerintem ésszerű összehangolással még több idő is maradna, s a gyalo­gosok gyorsabban át tudnának kelni. Közlekedésilámpa-gond az is, hogy a zöld villogás már az autók piros-sárga lámpáját is je­lenti egyúttal. Nem lehetne ezt néhány másodperccel késlel­tetni? Mi az akadálya? I. Gy., Kecskemét Az elmúlt héten egy zseniális reklámötlet alapján kisebb nép- vándorlás indult az országban a Suzuki márkakereskedőkhöz. Minden előzetes rendelés nélkül adva volt az esély mindenkinek, hogy megnyerhesse álmai autó­ját, vagy egyéb ajándékot nyer­hessen. Csupán fel kellett ke­resni a helyi márkakereskedőt és az autó belsejében, csomag­tartójában, motorházában elhe­lyezett számokat kellett azono­sítani a saját sorsjegyével. A burkolt reklám itt volt el­rejtve: az érdeklődőknek a szám keresése közben be kellett ülni az autóba, fel kellett nyitni a csomagtartót stb., s ezzel mint­egy akaratlanul is „megízlel­hették” a kocsit. A valóság azonban teljesen más volt. Még be sem léptem a boltba, a kereskedő meglátván kezemben az ismerős szelvényt, egy, a pulton fekvő papírlapra bökött, s a rajta lévő számok közül pillanatok alatt megálla­píthattam: nem nyertem. E néhány kínos perc után már az utcán tűnődtem: talán az volt a baj, hogy nem öltönyben, Mercedesszel érkeztem? Nem tudom, de egy biztos: így lehet egy jó ötletet megölni nagyar módon. A címlista jogtalan megszerzése már egy másik tör­ténet. Megesett mindez a Jász utcá­ban, Kecskeméten. Fekete Attila Kecskemét Díjbeszedés visszamenőleg? 26-ai Petőfi Népe ötödik olda­lán pedig azt olvastam, hogy a hajdani IKTV négy kft.-vé ala­kult át, ám a Cégbíróságon még egyiket sem jegyezték be. S az egyik utód a Telemozi Kft. Ilyenformán egy nem létező cégtől kaptam ajánlott levelet, ismétlem, az elsőt, mert ez ideig sem róluk, sem a díjemelés mér­tékéről nem tudtunk. De megta­láltak, felszólítottak, szankciót helyeztek kilátásba. S ha be­jegyzik őket, újabb emelésre számíthatunk? J. A. Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Ajánlott levélben szólította fel a város számos lakóját a Te­lemozi Kft.: fizessék be egy évre visszamenőleg a kábeltévé használati díját. A felszólítás meglepetést okozott, mivel ez ideig a fűtési díjjal együtt fizet­tük a kábeltévédíjat is. S most, nem fizetés esetére azt is kilá­tásba helyezték, hogy polgári pert indítanak. Megjegyzem, egy esztendőn át semmiféle felszólítást, levelet nem kaptunk, csak most, ami­kor - esetemben - 2 400 forin­tot, az előző díj kétszeresét kell(ene) befizetni. Az október LEVÉLVÁLTÁS Én már végiglyukasztottam Szeretném önöknek megkö­szönni, hogy két héttel ezelőtt levelem leközölték a lapban, A nadrágszíjamon nincs több lyuk címmel. Most az volna a kéré­sem, hogy pár sorban hadd rea­gáljak Hegedűs Úr írására, aki levelemre egy héttel ezelőtt vá­laszolt az újság hasábjain, s né­hány mondata enyhén szólva sértő volt. ígérem, rövid leszek és a témában több hozzászólá­som nem lesz. Tisztelt Hegedűs Úr! Olvas­tam reagálását levelemre, noha nem öntől vártam a választ, ha­nem azoktól, akikhez kérdése­met intéztem. Ugyanis én bí­zom benne, hogy kérdésem fel- hallatszik a Parlamentbe és az általunk megválasztottak vála­szolnak is. Az ön által megne­vezett kis állatokkal azonban nem tudok azonosulni, talán a korom miatt, bár mindkettő kedves, szeretetreméltó állat. S végül, gondolom, nem teljesen értette, miről van szó. Nekem ugyanis már a nadrágszíj is a végén van, így nincs hová fúrni a többi lyukat. Tehát az ön által nagylelkűen felajánlott „jó lyukasztóra” nem tartok igényt, talán önöknél a családban idővel jól jön valaki­nek. Kérem, ne pazarolja el, mert az ön korában ki tudja, meddig lesz jó? Végül megkérem, ha leve­lezni óhajt velem, ne az újság­olvasók türelmét tegyük pró­bára, hanem írjon a címemre. Tisztelettel: Tóth Józsefné Kecskemét Pákozdi csata u. 25. Rendes emberek Kecelen Elveszítettem az aranylán­comat, medáliával együtt. El­vesztését jelentettem a városi órásnál, ahol Szvetnyik Mag- dika dolgozik. Gondoltam, ha megtalálják, biztosan hozzá vi­szik be. így is történt. Egyik napon jött egy fiatalember, Feri a neve, aki szintén az órásüzlet dolgozója, s mondta, hogy men­jek be, mert megvan a láncom. Nekik, és annak az asszonynak NAPJAINK HUMORÁBÓL > Bezzeg a Dallasban mindenki fel tud támadni, csak te vagy ilyen szerencsétlen mamlasz...! szeretném megköszönni, hogy visszakerült hozzám a lánc, aki visszavitte, s akit Franciska né­ninek hívnak. Jó egészséget és az életben legalább akkora örömöt kívánok nekik, mint amit nekem okoztak kedvessé­gükkel, s azzal, hogy meggyő­ződtem róla, Kecelen is vannak rendes, becsületes emberek. Nagyon köszönöm! Maros Ferencné, Kecel Uszodai trükk Meglepődve olvastam egy hirdetést, miszerint az uszoda­belépők árai változnak. A ma­gyarázatként adott vízdíjeme­lést még csak megértem vala­hogy, mivel az mindenkit érint, azt viszont nem tudom felfogni, hogy mi köze az uszodának a forint-leértékeléshez? Ugyanis az indoklásban ez volt a másik fő ok. Mit veszünk valutáért az uszodában, hogy a leértékelés érinti a belépőket? Vizet vagy áramot? Netán a belépőt kell va­lutában fizetni, vagy esetleg a vezetőség kapja a fizetését valu­tában? Nem értem az összefüg­gést, de szerintem mások sem értik. Jó volna, ha az úszogatni kívánó vendégeket nem áltatnák ilyen trükkökkel. Épp elég probléma a vízdíjemelés! Illés György, Kecskemét

Next

/
Thumbnails
Contents