Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-25 / 251. szám

1994. október 25., kedd Megyei körkép 7 Halál ezerért • A tragédiát követően már hiába érkeztek a tűzoltók és a riasztott mentősök. Pedig milyen szépnek indult ez a szombat délután Oroshá­zán. Autósok és autósbarátok népesítették be a húszezerért bérelt legelőt, de az éltes vállal­kozó sem volt rest: a legna­gyobbat ugrató motorosnak mindjárt visszaajánlott három rongyot... A tudósító szorgosan jegyez, ki ne hagyjon majd senkit a megdicsérendők közül. Min­denki megpróbálja szavakba foglalni a szervezők közül: mi­ért is örülnek annyira... Hogy végre van pályájuk, hogy kik a támogatók, ki mennyit dolgo­zott és hogy mi mindennel pró­bálták idecsábítani a vérbeli szurkolókat. No meg minden szórakoznivágyót, hogy legyen egy szép szombat délutánjuk. Azoknak is, akiket nem érdekel, miként szelik a köröket a „fel­piszkált”, versenyképessé tett vasszöcskék. Találjanak valami kölönlegeset. Cirkusz kell a népnek, minél extrább, akkor legközelebb kisebb reklámmal is jönnek... Harsogja a szpíker is: tessék, csak tessék. A pálya szomszéd­ságában a két helikopter, egy sárga és egy zöld. Csak egy ez­res, gyereknek nyolcszáz és pá­ratlan élményben lesz része. Csak tessék, csak tessék... Két óra felé vagyunk. Az au­tók köröznek, kipörögnek, sarat hánynak és tényleg - azt hin­nénk mindannyian, pompás ez a nap. Időről időre újra felszáll valamelyik helikopter, már nem kétséges: érdemes volt idejönni, majdnem olyan, mint a hídi vá­sár, de egy falusi búcsú bizton nem hozott volna többet a konyhára. Erősödik a szél, de lehet, hogy csak innen sejtjük úgy, a legelőről. És fekete füst csapó­dik a magasba, nem is olyan tá­volról. Mindenki a pálya mel­letti helikopterparkoló felé for­dul és kétezer néző ebben a pil­lanatban tudja: ott, Pusztaföld­vár irányában valami borzalmas történhetett az előbb. Fájdalma­san és szívszorítóan gyorsan ki­derül: tíz szénné égett test hever a roncsok mellett. Mint udvar sarkába kihajított, műanyag ba­bák. Öten kirepültek a gépből, a másik ötnek még a gondolat sem jutott, hogy talán megme­nekülhet a füstölgő roncsból. Egy buckákon bukdácsoló szemüveges rendőrhölgy artiku- látlanul üvölt: „Ne vitatkozzon, menjen a bólyákon kívül...” Az őrnagy csitítja. Lábunk-kezünk engedelmeskedik, rohannunk oda, a roncshalmazhoz, hátha... Egy középforma nő menekül, zokog, felfogja, micsoda iszo­nyat történt. Valaki autótelefo­noz: „Lajos, repülj ide gyorsan, nagy baj történt. Pedig már csak egy felszállásunk lett volna, fogytán volt a kero... lassan menni akartunk haza.” A helyszínt biztosítják. „Vi­gyázz, légcsavar!” - ennyi a ra­cionálisan felfogható, a gőzölgő roncs közelében. Kétséges, va­laha is sokkal többet megtudhat ember, mi történt szombat dél­után néhány perccel három óra előtt az egykori kukoricás fölött Orosháza és Pusztaföldvár fö­lött. De valaminek egyszer majd ki kell derülnie, hogy leg­alább a gyászolók megtudják: a gép, vagy az ember hagyta cserben az életet szeretőket? A közeli országúton mit sem tudó száguldók, némán és ta­nácstalanul támolygó emberek. Egy fekete dzsekis lány társába karol. Ők tudják, mit veszíte­nek, ha majd nem vigyáznak egymásra. Odébb, a verseny helyszínén a trófeákkal teli zsű­riasztal mellett néma a csend. Lassan sötétedik. Senki sem nyúl hozzá a három juta­lom-pezsgősüveghez. Fábián István Családok zarándokoltak Rómába Az ENSZ a Családok évének nyilvánította 1994-et, és ehhez csatlakoztak a keresztény egy­házak is. Nemzetközi találkozó volt nemrég Rómában, melyre a hazai egyházmegyékből is za­rándokoltak családok, dr. Bíró László kalocsa-kecskeméti se­gédpüspök vezetésével, akit csütörtöki bajai látogatásakor kérdeztünk erről. Elmondása szerint a Csalá­dok évének legjelentősebb egy­házi eseménye zajlott két nap alatt, a Szent Péter-bazilika előtt. Szombaton (8-án) délután ige-istentiszteleti keretek között volt találkozó II. János Pál pá­pával, melyen mintegy száz or­szágból 150-200 ezer ember vett részt. Az ünnepségen tanú­ságtételek hangzottak el. Egy ruandai házaspár arról beszélt, hogyan élték meg azt a szörnyű csapást, hogy a háborúban nyolc gyermekükből hat életét vesztette. Spanyolországból ér­kezett egy tizenöt gyermekes pár, akik elmesélték, hogy élnek a helyi egyházközségben, mi­lyen segítséget kapnak onnan. Jelen volt Teréz anya is, aki a kiengesztelődésről, megbéké­lésről, egymás terheinek hordo­zásáról, egymás elfogadásáról szólt. Egy afrikai házaspár arról beszélt, hogyan oldotta fel körü­löttük a feszültséget két gyer­mek örökbefogadása. Nekik ugyanis nem lehetett sajátjuk, ami hazájukban nagy szégyen­nek számít. Názáretből egy arab keresztény házaspár elmondta, hogyan lesz egységesítő erő a megélt keresztény család, a mohamedán és a zsidó vallású emberek között. Érdekességnek számított az, hogy a pápa és ekkora tömeg előtt, a Szent Péter téren először énekelt egy zsidó énekesnő, Noah, a Szűzanyáról. Utána a Szentatya nagy energiával - szinte megfiatalodva a hatalmas tömegtől - beszélt a család lét­rejöttének fontosságáról, mivel igen sok veszély veszi körül. A kairói családkonferencia kap­csán arról szólt, hogy szinte új- ragyarmatosítás fenyeget, a gazdag észak úgy akar bele­nyúlni a szegény dél zsebébe, hogy még a gyermekét is el­venné tőle. Elmondta azt is, hogy az egyház mennyit tett az elmúlt harminc évben a csalá­dokért. A vasárnap délelőtti szentmi­sén a nevelést is magába foglaló szülői hivatásról szólt II. János Pál. A nevelés pedig nem más, mint tanúságtétel. A végén pe­dig minden részt vevő ország nyelvén áldást osztott, így ma­gyarul is. Zalavári László Átszervezték a Filantrópot Kalocsán Az utolsó előtti képvi­selő-testületi ülését tartotta a ka­locsai önkormányzat az elmúlt héten, így érthető, hogy a még eldöntésre váró nagyobb horde­rejű ügyek kerültek napirendre. Ezek közül is kiemelkedik a Filantróp Vállalat településtisz­tasági részlegének átszervezése. Más közüzemi vállalathoz ha­sonlóan a regionális cég vagyo­nát is felosztották. A Vagyoná­tadó Bizottság határozata szerint lett a tisztasági részleg nevesít- hető értéke. A polgármester ar­ról tájékoztatta a képviselőtár­sait, hogy tárgyalásokat folyta­tott a környék településeinek tu­lajdonában lévő Kalocsavíz Kft. ügyveztő igazgatójával, aki el­zárkózott attól, hogy a lakossági fekália és szennyvíz elszállítá­sával fogalkozzanak. Indokai között leginkább az szerepelt, hogy a szennyvíztisztítás és az ivóvíz-szolgáltatás nem nyere­ségorientált tevékenység, így a meglehetősen bizonytalan ala­pokon álló kft., amely alig van túl az átalakulás nehézségein, nem vehet a nyakába egy esetle­gesen veszteséges tevékenysé­get. Mint kiderült, a város ren­dezési terve a Filantróp jelenlegi telephelyének funkcióváltását irányozza elő, így ez a szolgálta­tás a város központjában egyéb­ként sem folytatható. A döntést annak figyelembevételével hoz­ták meg, hogy a szennyvízszállí­tást jelenleg is végzik vállalko­zásban, s a város lakó- és közé­pületei egy-két éven belül 80 százalékban rácsatlakoznak a szennyvízhálózatra. Az ingatlan végleges hasznosításáról 1995. év első félévében döntenek. Zsiga Ferenc Ejtőernyősök bérelték a Horex helikopterét? Az áldozatok névsora A pilóta, Nalimov Mikola ukrán állampolgár volt. A bal­eset következtében rajta kívül hét orosházai lakos is elhunyt: a 27 éves Balogh Zoltán, a 14 éves Becsei Zsolt, a 28 éves Csizmadia Szabolcs, az 55 éves Csizmadia Lajos, a 26 éves Kaczkó Attiláné Bere Erika, a 27 éves Tar Zoltán és a 23 éves Varga Adél. A szerencsétlen­ségben életét vesztette a 26 éves Kempf Zsolt és a 17 éves Kempf Róbert is, mindketten gyulai lakosok. A túlélő „Apa! Ez a gép zörög!” A fiatalember délelőtt ment ki a sétarepülés színhelyére. A látvány azonban eltántorította eredeti szándékától. Nem volt valami bizalomgerjesztő a heli­kopter. Délután azonban meg­gondolta magát. A kislánya nem ment vele, megijedt a gépmadártól, mert zörgött. Egyedül állt be a sorba, de a lista betelt, létszámfeletti lett. Azt mondták, várjon a követ­kező körre. Ő lett az egyetlen túlélő. A hatóság bekeményít? Mi, akik főiskolát végeztünk, akik évtizedek óta tisztességes körülmények között népszerű­sítjük a repülést, mi kerülünk bajba a kontárok miatt - mondja el a véleményét egy pilóta a tra­gédia után. - Mi itt maradunk a történtek után is, és lelkiismere­tesen végezzük - ahogy eddig - a dolgunkat, engedélyek után futkosunk, lessük az előíráso­kat, próbálunk megfelelni a szabályozásnak. A hírnevünkön viszont így csorba esett. Szinte biztos, hogy a hatóság - az em­beréleteket követelő tragédia után - „bekeményít”, újabb szi­gorításokra számíthatunk. Hát itt tartunk. Mindez a pénzhajhá- szok miatt van! Nem volt tudomása arról, hogy a helikoptert sétarepülte- tésre használják majd Oroshá­zán - nyilatkozta tegnap Vla- szák Lajos, a Horex Kereske­delmi és Légiszolgáltató Káefté egyik tulajdonosa. Mint ismert: több napilap hasábjain - így a Petőfi Népében is - megjelent, hogy a végzetes kimenetelű sé­tarepülést a kecskeméti Horex végezte. Vlaszák Lajost tegnap sikerült elérnünk, aki a követ­kezőket mondta:- Mélyen lesújtottak a tör­téntek. Még most sem akarom elhinni, felfogni a tragédiát, noha a saját szememmel is meggyőződhettem róla szomba­ton a helyszínen. Természete­sen a vizsgálat fogja megne­vezni a felelőst. Azonban el kell mondanom, hogy tévesen jelent meg, miszerint a Horex Kft. vé­gezte a sétarepülést. Tőlünk a kiskunfélegyházi ejtőer­nyős-szakosztály bérelte a heli­koptert. A Horexnek fogalma sem volt arról, hogy azzal majd sétarepültetnek. Ha erről ne­künk tudomásunk lett volna, akkor sétarepülőjegyet, és per­sze elegendő üzemanyagot is adunk. A helikopter már pénte­ken felszállt a félegyházi repü­lőtérről. Én minderről szomba­ton délelőtt szereztem tudo­mást, majd magam is Oroshá­zára repültem. Ott azt mondták nekem, hogy elmaradt az ejtő­ernyősök ugrása, helyette a ren­dezők a sétarepülést kérték. Délután felszólítottam a pilótát, hogy térjen vissza a kiskunfél­egyházi reptérre. Miután eljöt­tem, megtörtént a tragédia. A gép egyébként tökéletes mű­szaki állapotban volt, és a plusz két fő sem okozhatta volna a végzetes zuhanást. A szemta­núk állítják, hogy felkérték a pi­lótát egy-két manőver bemuta­tására, amelyből nem sikerült már egyenesbe hoznia a gépet. Vlaszák Lajos szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy Nalimov Mikola nem rendelke­zett repülési szakszolgálati en­gedéllyel. A cégvezető úgy tudja, hogy az ukrán férfi bere­pülő pilóta volt, aki több mint 7000 órát töltött már a levegő­ben. Rácz Szabó Mihály, a Bács- Kiskun Megyei Ejtőernyős- szakosztály vezetője a követke­zőket mondta el, miután az új fejlemények miatt megkeres­tük:- Valóban a Horex Káeftétől béreltük a helikoptert. Szerin­tem tudta Vlaszák Lajos, hogy sétarepültetés céljából. Erről ugyan nem készült írás, rend­szerint az ilyen igénylés szóban történt. Az is igaz, hogy elhoz­tuk a helikoptert már pénteken, de nem emlékszem pontosan, miben állapodtunk meg Vlaszák úrral. A pilótát mi kértük fel a vezetésre. Ismertük jól a reptér­ről, tudomásom szerint a Vla­szák alkalmazottja. A helikop­ter műszaki állapota szerintem is kifogástalan volt, az pedig teljességgel abszurd, hogy az ukrán nem rendelkezett repü­lési szakszolgálati engedéllyel. Nem tudok mást mondani, csak azt, amit én is hallottam. A szemtanúk, valamint egy-két fültanú szerint is arra kérték az utasok a pilótát, hogy „extrát” is mutasson be. Szerintem a fe­lelősség a helikopter vezetőjét terheli. (A két interjú hosszabb válto­zatait a Kecskeméti Lapok csü­törtöki száma közli.) Fábián Judit Két helikopter volt Orosháza légterében - egy ideig - két helikopter is röpkö­dött szombaton. Mint azt a Bé­kés Megyei Hírlap újságírói megtudták, a másik gépet a vál­lalkozás gazdasági vezetője (ál­lítólag Vlaszák Lajos) navi­gálta, aki „megröptette” Oros­háza alpolgármesterét is. Ennek a vasmadámak — új, BÉTA- 20-as amerikai, kétszemélyes gép - a közelébe sem engedték a bámészkodókat. Csete Ilona BEMUTATJUK TERJESZTŐINKET Mert kell egy jó csapat A címbéli kijelentést eredeti­leg Minarik Edétől, a Régi idők focija című film mosodásától hallhattuk, aki makacsul ra­gaszkodott ahhoz, hogy futball­csapatot építsen. Jó néhány év­tizeddel később hasonlóan vé­lekedett Kämmerer Károly is, aki a kiskunhalasi 8. számú ter­jesztési ügynökség vezetője. Igaz, ő nem azon tűnődött, hogy ki lenne a legalkalmasabb bal­hátvédnek vagy csatárnak, ha­nem hogy kik lesznek azok a kézbesítők, akikből megbízható csapatot kovácsolhat.- Bizony nem volt könnyű az indulás - mondja most vissza­emlékezésképp. - A kezdeti visszajelzések nem voltak ép­pen hízelgőek, sok volt a rek­lamáció, melyek nagy része a külterületen élő előfizetőktől származott. A terjesztés, a kéz­besítés mindannyiunknak új feladatot jelentett, idő kellett ahhoz, amíg belejöttünk. Úgy éreztem, „kell egy csapat”.- Kikből áll ez a legénység?- Összesen harmincnégyen próbálkoztak meg a kézbesítés­sel, ám sokan lemorzsolódtak. # Kämmerer Károly Jelenleg huszonegy útvonalon dolgozunk. A kézbesítők között van pályakezdő munkanélküli, továbbtanulás előtt álló érettsé­gizett és gépészmérnök is. Va­lamennyien lelkiismeretes, fe­lelősséggel dolgozó emberek. Elsősorban azt igyekeztem el­fogadtatni velük, hogy az előfi­zetőnek mindig igaza van ­folytatja. Úgy is tekinthetjük, hogy naponta 3500 ügyféllel ta­lálkozunk. Az előfizetők las­sacskán megszokták és megsze­rették a korai kézbesítést. Van­nak kiemelkedően magas telje­sítmények is, például Tompán, ahol január óta közel húsz szá­zalékkal nőtt az előfizetők száma. A tapasztalatom az, hogy könnyen meg lehet szeret­tetni a lapot, akik egy hétig in­gyen példányt kapnak, azok kö­zül jó néhányan elő is fizetik a Petőfi Népét. Különösen örül­nek az emberek a pár hete meg­jelenő színes TVR Extra mel­lékletnek.- Hallottunk újdonságról is.- Igen, az előfizetők hamaro­san a kézbesítőknél is adhatnak fel apróhirdetést. Ezzel is köz­vetlenebbé válik az olvasók és a kézbesítők közti kapcsolat, másrészt kényelmesebb, ha ott­honról lehet hirdetést feladni. Ez az új feladat, s az, hogy ha­marosan hidegebbre fordul az idő, havazásra is lehet majd számítani, fokozott terheket je­lent majd. Biztos vagyok abban, hogy ez a csapat helyt fog állni. Határátkelők feltételekkel Bács-Kiskun megye területén három új határátkelő megnyitá­sát kezdeményezték a közel­múltban déli szomszédaink. A kishatárforgalom lebonyolításá­nak azonban feltételei vannak. Ezekről tárgyalt Mélykúton dr. Tabajdi Csaba, a Miniszterel­nöki Hivatal politikai államtit­kára jugoszláv partnerével. Utóbbi szorgalmazta a Gara- Regőce (Rigyica) határátkelő ideiglenes megnyitását 2-2 napra, mindenszentekre illetve a karácsonyi ünnepekre. Hasonló kérelem érkezett a leendő Katy- már-Santity és a Csongrád me­gye határán levő Ásotthalom- Makkhetes (Szabadka külterü­lete) kishatári átkelő megnyitá­sára. Magyar részről az átkelők ideiglenes megnyitásának poli­tikai akadályai nincsenek. Bizto­sítani kell azonban az anyagi hát­teret az út, á víz- és villanyveze­ték kiépítéséhez. A szolgálatot teljesítő vámosok és határőrök fizetését az önkormányzatok kell hogy állják. Szerbia még nem tel­jesítette ígéretét, hogy amnesz­tiát hirdet a hadkötelesség elől hazánkba menekülteknek. Ezek az egyéb feltételek, amelyek mi­att az állandó nyitva tartásra csak 1995. második felében lehet szá­mítani. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents