Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22 / 249. szám
Nyugdíjba megy? • Sharon Stone, a rettenetesen félénk. Jól leplezte. „Az ülepem napról napra nagyobb, a szemeim táskásak, itt az ideje, hogy mint szexjelkép, nyugdíjba vonuljak.” Sharon Stone - az Elemi ösztön valóban elemi hatású női főszereplője - kapitulációszerűen ismétli mostanában az évekkel való leszámolás hosszabb-rövi- debb monológjait. Nem is olyan régen újságírók előtt beszélt az irigylésre méltó test alakváltozásáról, legutóbb pedig egy tévéinterjú nézőit döbbentette meg zavarbaejtően őszinte vallomásával. „A filmeken ugrásra kész vad vagyok, az életben azonban nagyon-nagyon magányos ember. És rettenetesen félénk. Amikor a kétségkívül szélsőséges szerepeket elfogadtam, úgy mentem bele a játékba, hogy ennek semmi következménye nem lehet a magánéletemet illetően. Tévedtem. És most itt az ideje, hogy levonjam a következtetést a szexszimbólum mivoltomról.” A szó és a tett ellentmondásának látszik, hogy 5 millió dollárt kért a Warner Brostól Az ördöngősök női főszerepének eljátszásáért, éppen az Elemi ösztön sikerére hivatkozva. Warner ajánlata még az egymilliót sem érte el. Nyilván ők már a nyugdíjasra gondoltak a 36 esztendős Sharon Stone gázsiját illetően. Újabb barlangrajzokat fedeztek fel Az észak-spanyolországi Car- rena de Cabrales mellett 11-16 ezer éves barlangrajzokat fedeztek fel nemrégiben. A hajdani művész öt bölényt, két lovat, egy kecskét és egy szarvast hagyott az utókorra. A barlang bejáratát, amelyet még az ott lakók sem ismertek, azóta a rendőrség őrzi a hívatlan látogatók elől. Előkerült az elveszett Stradivari Megtaláltak egy elveszettnek hitt Stradivarit. A 800 ezer dollárt érő hangszer 1967-ben tűnt el egy zenész kocsijából. Első tulajdonosáról, a XVIII. században élt alcantarai hercegről elnevezett hegedű kalandos utat járt meg. David Margretts, aki akkoriban a kaliforniai egyetem vonósnégyesének második hegedűse volt, egy hangversenyre kölcsönkérte a Stradivarit az egyetemtől. Másnap a hegedűt kocsija hátsó ülésén hagyta, mialatt néhány percre vásárolni ment egy boltba. Amikor visz- szatért, megdöbbenve tapasztalta, hogy a hegedűt ellopták. „Szörnyű érzés volt - mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának -, mintha átadták volna megőrzésre a Mona Lisát, s én visszaéltem volna a bizalommal.” A történet Petaluma észak- kaliforniai kisvárosban folytatódott. Egy hangszerkereskedő szakértőt kért fel, hogy vizsgálja meg egy zeneiskolai tanuló hegedűjét. A kereskedő feltételezte ugyanis, hogy értékes hangszerről van szó. Teresa Salvato, a hegedű birtokosa elmondta, nagynénjétől kapta ajándékba a hangszert. A nagynéni egy autópálya mentén találta meg a ritka hangszert, meleg kendőkbe göngyölve, akárcsak egy bébit. Mivel a Stradivari jóhiszeműen jutott Teresa Salvato birtokába, nem volt hajlandó visszaadni jogos tulajdonosának, az egyetemnek. Az ügyben a bíróság fog dönteni. Rendelésre sírt, vagy nevetett Az egyik folyóirat neki ítélte az „Amerika legszebb asszonya” címet. A Micsoda nő című film - elsősorban az ő játéka miatt - minden korábbi kasszasikert megdöntött. Julia Roberts pályája azóta ível felfelé, hogy a fotómodellből filmszínésznő lett. „Még csak szép sem voltam” - mondja visszatekintve az életére az a hölgy, akit a kritikusok a mai film legvonzóbb arcú színésznőjének tartanak. „Kerek arc, széles száj, túl mélyen ülő szemek. Ez voltam és ráadásul magasabb is, mint az osztálytársaim, úgyhogy nekem nem udvaroltak a fiúk, az iskolabálokon pedig többnyire petrezselymet árultam.” A szülei színészek voltak, a hatás tehát adott. Annál is inkább, mert az is felvillan az emlékezetében, hogy a mama - egy vidéki turnén - a színfalak mögött cumisüveget nyomott a kezébe, csak hogy ne ordítson. A szülők elváltak. „Ez volt az első csapás az életemben - emlékezik. - A második meg az, hogy infarktusban meghalt a papám. Kilencéves voltam.” Jóllehet a három testvére közül kettő már a színészpálya felé tartott, ő inkább híres állatorvos akart lenni. De a zoológia iránti vonzalom korántsem volt olyan erős, mint a színészi adottság. „Az iskolában mindenki úgy ismert, hogy rendelésre tudok sírni, vagy nevetni. A sírás számos esetben segített, ha baj volt a feleléssel, • Fotómodellből lett színésznő: Julia Roberts. a nevetésem pedig ragályos volt: néha nagyon jól jött az osztálynak, ha a tanárok sem tudtak ellenállni.” Tizenhét éves korában végleg döntött. Az előzmény: a férfitestvére, Eric révén nyúlfarknyi filmszerepet kapott Hollywoodban. A szerep szerint is szexis lányt kellett alakítani. S ez sorsdöntő volt, máris szexszimbólumnak tekintették. „Még ma is azt mondja néhány producer, hogy akkor voltam a legjobb.” De azért a címke megmaradt. Gyógyító illatok • Egy ibolyavirággal borított domboldalon heverészve bizonyosan jobb kedvre derülnénk, nem igaz?! Mastroianni, a bölcs A szaglás a leginkább nélkülözhető érzékszervünk - állítólag így vélekedett Imanuel Kant, a nagy német filozófus. Amerikai kutatóorvosok most bizonyítékokat szolgáltattak e vélemény cáfolatára. Az Illat- és ízkutató Alapítvány - mert ilyen is van Amerikában- újabb vizsgálatsorozatot finanszírozott, és ebből meglepő megállapítások születtek. Csak két példa: egyetemi hallgatók, akiknek virágillattal bepermetezett helyiségben kellett különféle feladatokat megoldaniuk, 31 százalékkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint szagtalan szobákban dolgozó társaik. Megfigyelték: akik valamilyen okból elvesztették ízlelő- és szaglóképességüket, rövid idő alatt meghíztak, és fordítva, azok a kövérek, akiknek például alma-, banán- vagy mentaillattal telített szobában kellett ebédjüket elfogyasztani, fél év alatt jelentősen lefogytak. Lehetséges, hogy a migrénben és depresszióban szenvedőkön is lehet segíteni illatterápiával. Talán a legtöbbet foglalkoztatott filmszínész. De bizonyára az a színész, akit a legtöbben szeretnek. Marcello Mastroianni. A filmtörténet egy nagy korszaka fűződik a nevéhez, hiszen több mint 150 filmben játszott - köztük magyar produkcióban is - de, mint kiderül, nem szeret emlékezni. Még a hetvenedik születésnapján sem! így látja magát, a múltat egy olasz újságnak mondott hosszú monológban: A legszívesebben egész nap a Holdon kuporognék és a magasból nézném a világ őrültségeit, a felköszöntések és a születésnapi jókívánságok mellőzésével. A pezsgőt nem is szeretem. És egyébként is, miért kell ünnepelni a 70. esztendőt? Számomra ez semmit sem jelent. Olaszország gondjaihoz képest, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a gazdasági válság problémái közepette kit érdekel az én 70 évem? Sosem tekintettem különleges eseménynek a születésnapokat, soha nem vontam meg a mérleget. Azért nem, mert mindig dolgoztam; a színész élete a film és az újabb szerep közti szünetekből áll. A múló idő sohasem számított, mindig volt valami azonnali, vagy jövőbeli dolgom. Ötvenévesen lányom született, hogyan fordulhattam volna a múltba?! Bár lenne még fél évszázadom, gondoltam akkor. Kellemetlen érzés, hogy egyszer csak felgyorsul az idő. Anyámon és néhány idős emberen vettem ezt észre először. Aztán magamon tapasztalhattam, hogy akkor is rohannak az évek, ha nem veszek róluk tudomást. Meddig bírom még? Az amerikai életforma nem engedélyezi a cigarettát, az italt, viszont megköveteli a tornát. Ezzel akarják állandósítani a róluk kialakult képet. Nekem az ilyesmi még csak eszembe sem jutott. Dohányozni és inni akarok, amíg csak tehetem. Szeretek élni, bevégezni a dolgaimat. Mindig is az a kíváncsi típus voltam, aki ablakból figyeli a történéseket. Nem vonultam az utcára, nem vagyok forradalmár, ismerem a korlátáimat. A mediterrán alkatommal inkább azt kerestem, hogyan lehet elsimítani a dolgokat, lázadás helyett kompromisszumra törekedtem. A film hazugság, a színész is hazug, a legnagyobb porhintő. Ezért nem hiszek a művészi gyötrelmekben. Miért is szenvedne, amikor valójában örül? Olyan ez, mintha a gyerekeket zavarná, hogy rabló-pandúrt játszanak. A színész is örül, amikor játszik, szórakozik azzal, hogy el- játszhatja a fájdalmat, az örömet, a szerelmet, s eközben tudja, hogy mindezt nem éli meg. Nem tudom pontosan, hány filmben játszottam, ezt anyám tartotta számon, de már • Mastroianni 1962-ben. meghalt. A film mindig olyasféle kaland volt nekem, mint amikor kiruccan az ember valahová. A színészpálya nem más, mint a serdülőkor meghosszabbítása, nem szabad komolyan venni. Persze, az is lehet, hogy én csak a bennem kialakult kispolgári kép' alapján nem tulajdonítok neki jelentőséget, azt gondolom, hogy csak az orvos, vagy a mérnök lehet komoly ember. Sokat és nagy örömmel dolgoztam. Fiatalon különféle marhaságokat csinál az ember, lohol az élet, a nők után. Most a munka nem egyszerű elfoglaltság, hanem lehetőség annak a bizonyítására, hogy létezem. És annyi öreg szerep A TARTALOMBÓL A burgonya, mint gyógyszer Horoszkóp Ókori horror 10. oldal Divat Keresztrejtvény 11. oldal A magazint szerkeszti: Nagy Mária Szövegelés A hattyú, mielőtt meghal, énekel. Jó lenne, ha néhány ember előbb meghalna, mielőtt énekelni kezd. Samuel Taylor Coleridge Azt mondják, hogy az első szerelmet sohasem felejtjük el. Én bizony nem tudnám megmondani, melyik volt, és mikor volt az első szerelmem. Én tehát továbbra is szűznek érzem magamat. Barbra Streisand Amikor fiatalon szép voltam, irigyeltek a nők. Most azzal vesznek elégtételt, hogy öreg tyúknak neveznek. Mindezzel együtt én cinkosságot vélek a nőkben, nyilván, mert ők is érzik az idő múlását. Brigitte Bardot Az idő a legjobb tanítómester. Kár, hogy valamennyi tanítványával előbb-utóbb végez. Hector Berlioz Fiatal lányként sima volt az arcom, és ráncos szoknyát viseltem. Most az ellenkezőjéről számolhatok be, sajnos. Pauline Carton A mostani fiatalok meg sem közelítik azt a színvonalat, mint amilyen a miénk volt. Mégis... Ha én ezek közé tartozhatnék! Georges Feydeau után, a nők áldozataként, félig impotensen még mindig nem tudok szabadulni a csábító hírétől! Belefáradtam a cáfolatokba. Abba, hogy már ne az Édes élet kék zakós, aranygombos, félszeg fiatalemberét lássák bennem. De hát én is így vagyok Paul Newmannel. Láttam már szikkadt öregember szerepében, de fiatalként él a képzeletemben. Nyilván azért, mert a korábbi nemzedékben erősen él a nosztalgia. A fiatalokra sokféle szórakozás vár, a diszkó, a motor, a zene, a drog. A nő már nem áll a minden álmok középpontjában! Nekünk rengeteg időnk volt a nőkre és csak a nő töltötte ki a gondolatainkat, de nemcsak a szex miatt, hanem mert minden érzelmi, társasági igényünket kielégítette. Nem tudom, miért kezelik most úgy a nőt, mint egy tehenet?! Es mi ez a nagy hűhó a szex körül? Hogyan, mikor, mi módon csinálod, sötétben vagy lámpafénynél... Szükség van erre az állatiasodásra? Nem szeretném, ha a korom miatt zsémbes öregnek tartanának. Talán, ha 20 éves lennék, a feszes comb más hatást keltene bennem is. De a közönséges viselkedést mindig megvetettem, most meg úgy tűnik, hozzá kellene szoknom. Meg a gyanakváshoz, a bizalmatlansághoz, az erőszakhoz. Mert ez van az utcán, a tévében, az újságokban és a moziban is. Mit lehet tenni? Eltűrni, mert ez a jelszó? Beletörődni azonban sohasem!
