Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22 / 249. szám
1994. október 22., szombat 7 A FORRADALOM BAJAI NYITÁNYA Aki leverte a vörös csillagot A bajai események nyitánya október 25-én a kora esti órákban volt, amikor a tüntetők a városi tanács épületéről - a Gras- salkovich-palotáról van szó, a mai polgármesteri hivatalról - eltávolították az ötágú vörös csillagot. A leghitelesebben az egyik résztvevő, Maróczky Géza emlékezik:- Bementünk a pártbizottságra - ez akkor ott volt a Tóth Kálmán téren, a könyvtár, illetve később a házasságkötő terem feletti emeleten -, és kértük, hogy telefonáljanak a Déri kert melletti bankba a katonáknak, nehogy a fiatalokra lőjenek, akik levették a talapzatáról a Sztálin-mellszobrot, és be akarták hozni a pártbizottságra. Ide azonban nem engedte be őket egy híres kommunista asz- szony (a nevét most nem akarom mondani), így Sztálin hordozói megkerülték a Tóth Kál- mán-szobrot, majd irány a Főtér, és a mellszobrot a hídról bedobták a Sugovicába. Amint visszafelé jöttünk a téren, elkezdték kiabálni, hogy gyerünk a csillaggal is. De baj volt, mert a tanácsháza be volt zárva. Megint felmentünk a pártbizottságra Szabó Endrével és László Lászlóval hármasban, hogy a csillagot valahogy le kéne venni, mert be fogják tömi a kaput. A pártbizottságról aztán telefonüzenet ment a tűzoltókhoz, akik azonban azt jelezték visz- sza, hogy hajlandók lennének, csakhogy hibás a nagylétra emelőszerkezete, nem tudják kinyitni. így azután az említett két társammal, meg Kecskéssel és Szabó Lajossal - egyik a városgazdálkodási, a másik a Ganz igazgatója lett később - még két pártbizottsági emberrel elmentünk a hátsó kapuhoz. Éppen idejében, mert a Müller Miska egy teherautóval vagy busszal be akarta tömi a hátsó ajtót. Mondtuk a Miskának, hogy ne csináljanak kárt, fél órán belül levesszük a csillagot. Felmentünk a tetőre. László Lászlóval ott voltunk, ahol a túrni van, a tetőtérben pedig Szabó Endre elfűrészelte a főtartó csövet. Kétoldalt merevítőkkel ki volt merevítve a csillag. Két kommunista húzta egyik oldalt, kettő a másik oldalt, hogy eltörjön a csövön maradt nyúlvány. Végül a csillag így balra eldőlt, leesett a csatornába, majd a térre. Ott aztán a fiatalok ráugráltak. Bádogból lévén, érdekes, furcsa hangja volt. Ami a különös benne, hogy tulajdonképpen a kommunisták szedték le, akik többen voltak, mint mi. Maróczky Géza 3 és fél év börtönt kapott a történtekért. Gál Zoltán Ledöntötték az idegen jelképeket • A felkelők első dolga volt, hogy - a diktatúra és az idegen uralom jelképeit - a szovjet obelisz keket és a vörös csillagokat mindenhonnan eltávolítsák. A felvétel Kecskemét főterén készült. Halasi ötvenhatosok Három hónappal ezelőtt hunyt el, életének 87. évében az ’56-os halasi események talán legjelentősebb alakja, Nagy Szeder István. Az ellenállás vezetőjeként — az országban elsőként — november 2-án népszavazást kezdeményezett. Ennek eredményeként Kiskunhalas a régi rendszert - ha csak napokra is - békésen törölte el, megválasztva a kisgazdapártot. Tevékenységéért keserves börtönévekkel fizetett. Az októberi történések egy másik fontos szereplője, Kur- dics József magyar-német szakos gimnáziumi tanár, a munkástanács vezetőségének tagja volt. A forradalmat követően letartóztatták, majd a kistarcsai intemálótáborba került. A börtönévek után gimnáziumban nem taníthatott tovább, általános iskolákban foglalkoztatták. Az enyhülés éveiben Cegléden a Kossuth-gimnázium tanára lett, onnan is ment nyugdíjba. Új ’56-os könyvek 1956 szellemiségének tovább kell élnie, ezért rendkívül fontosak a 38 évvel ezelőtti forradalmi eseményeket bemutató könyvnek - jelentette ki a művelődési miniszter az 1956-os Forradalom Dokumentációs és Kutatóintézete új kiadványainak szerdai sajtóbemutatóján. ■ A bemutatón Fodor Gábor arról is beszélt, hogy nemzedékének évtizedeken át meg akarták tiltani, hogy 1956-ot megismerhesse. A kutatóintézetnek és a Századvég Kiadónak a forradalom közelgő évfordulójára készült köteteit Hegedűs B. András, az intézet ügyvezető igazgatója mutatta be. A napokban jelenik meg a Petőfi Kör vitáinak hiteles jegyzőkönyveit feldolgozó sorozat utolsó két kötete. Pesti utca - 1956 címmel lát napvilágot egy újabb válogatás az Oral History archívumból. Az interjúkötet 12 fegyveres felkelő forradalom alatti tevékenységét mutatja be. A kutatóintézet tudományos munkájának tükreként mutatta be Litván György igazgató az ’56-os Intézet új - immár harmadik - évkönyvét, melyben történészek, levéltárosok publikálják legújabb kutatási eredményeiket. A mostani kötet külön érdekessége a forradalom utáni emigráció első hónapjait bemutató tematikus cikk- és dokumentumcsokor. • A honvédség egységeinél is sorra megalakultak a Forradalmi Katonai Tanácsok. A katonák a civil nemzetőrökkel együtt jár- őrözve biztosították a rendet. A közös járőrözés azonban konfliktusok forrása is lehetett, mivel október 28-a előtt a hadsereg szemben állt a forradalommal, a katonák tüzelhettek is a felkelőkre. Ezért volt szükség a fentihez hasonló igazolványokra. Hol alakult meg a Kádár-kormány? Már 1956. november 4-én sejthető volt, hogy nem Szolnokról olvasta be Kádár János a gyalázatos felhívását. Az okkal hallgatag tanúk megszólítása csak az utóbbi években hozta meg a bizonyosságot. A kitűnő Magyar Szemle legutóbbi, októberi számában hiteles közreműködőkkel és cáfolhatatlan dokumentumokkal újabb részleteket tárt fel a Nagy Imrét cserbenhagyó politikus kétszínűségéről. November elsején nem teljesen önszántából került a korábban Rákosival is szembeforduló politikus a szovjet követségre. Gyurkó László hajbókoló „arcképvázlata” is hallgat arról, hogy hol tárgyalt Kádár János november első napjaiban a szovjet vezetőkkel. Többet tudnánk eltávoztatásának kiagyalásáról, megtervezéséről, ha élne Elbert János. Aki Andropov budapesti szovjet nagykövetnek (később - nyilván magyarországi érdemeiért - a KGB mindenható főnöke, majd pártfőtitkár) volt a tolmácsa. Átmeneteiében, átvitelében döntő szerepe volt a szovjetek számára mindvégig legmegbízhatóbb Mün- nich Ferencnek. A Magyar Szemle szerint: „Sándor László - aki ezidöben az ungvári rádió magyar osztályánál dolgozott — november 3-án szombaton este kapta azt a feladatot, hogy olvassa be Kádár János és Münnich Ferenc nyilatkozatát. Ezek szerint a ,Szolnokon megalakított’ kormány híre egy nappal előbb jutott el a Szovjetunióba, mint Szolnokra.’’ Kovács István ultrabalos pártvezér Hruscsovhoz írt levelében is hivatkozott arra, hogy november 4-én Munkácson tárgyalt Kádárral. Bállá László, aki 1956 novemberének első napjaiban az ungvári tan- könyvkiadó magyar szerkesztőségének egyik vezetője volt, Lusztig Károly újságíróval kapta feladatul a Kádár által aláírt, de orosz szerzőtől származó felhívás magyar fordításának nyelvi ellenőrzését. Sokak szerint Ókemencén, a területi párt- bizottság nyaralójában az akkoriban előléptetett Brezsnyev vette kezelésbe a számukra jobb híján kiszemelt Kádárt. Heltai Nándor A MUNKÁSTANÁCS POSZTÓGYÁRI ELNÖKE Amit a lelkiismeret parancsolt Maróczky Géza hívta fel a figyelmemet:- Ne engem kérdezzen! Van, amit együtt csináltunk, de róla elmondható, hogy a bajai események fő irányítója volt, dr. Vágvölgyi Ferenccel és dr. Antony Jánossal együtt. így jutottam el Nagy Istvánhoz, akit bajai, Bácska téri lakásában kerestem fel. Tudtam, mindig is szerényen kerülte a nyilvánosságot, ezért külön is hálás vagyok - talán Maróczky Géza ajánlásának köszönhetem -, hogy velem kivételt tett. Akinek feltűnt a névazonosság, jól sejti: az Erdélyből Bajára származott jeles festőművész fiáról van szó. Bajai küldöttség Budapesten- A bajai munkástanácsok sztrájkbizottsága október 29-én elhatározta, hogy a város üzemeiben mindaddig nem vesszük fel a munkát, amíg követeléseinket a kormány nem teljesíti - mondja Nagy István. - Még aznap délután 2 órakor elindult velünk egy öttagú küldöttséggel a Gyapjúszövetgyár gépkocsija Budapestre, hogy átadjuk a Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság által megfogalmazott és a munkástanácsok által kibővített követeléseket - emlékezett a történtekre Nagy István. Talán nem érdektelen, ha az emlékirat első pontját szó szerint idézem, mert mindvégig ez jellemezte a munkástanácsokat. (Forrásom a Nagy István és társai elleni 73 oldalas vádirat 21. lapja.) „Kívánjuk, hogy Nagy Imre kormánya haladéktalanul vegye fel a tárgyalásokat a szabadság- harcos felkelők képviselőivel, hasson oda, hogy országos érvényt szerezzen a tűzszüneti felhívásnak, minden eszközzel # Nagy István akadályozza meg az orosz csapatok fegyverhasználatát, és akadályozzon meg minden további vérontást! A szovjet csapatokat haladéktalanul vonják ki Budapest területéről, és mindazokból a városokból, ahol jelenleg még szovjet fegyveres alakulatok tartózkodnak.” A Tűzoltó utcai felkelők között A küldöttség a késő délutáni órákban érkezett a fővárosba, így az éjszakát a felkelők Tűzoltó utcai szállásán, illetve Ber- zencei úti főhadiszállásán töltötte. (Ennek az ismeretségnek a későbbi. Bajáról indult segélyszállítmányoknál lesz jelentősége, de erről talán egy más alkalommal írhatok még.) Másnap az ország minden részéből érkezett delegációk egy __ körülbelül harminctagú küldöttséget alakítottak, melynek tagja lett Nagy István és Maróczky Géza is. A többiek visszaindultak Bajára. November hetedikén a gyapjúszövetgyáriak megválasztották végleges munkástanácsukat. Négypontos határozatukban rögzítették, hogy a Kádár-kormányt nem ismerik el, és a sztrájk folytatása mellett foglalnak állást. Pontosan egy hét múlva - a többi munkástanáccsal együtt - küldöttséget menesztettek Budapestre, hogy Kádár Jánossal közöljék a baja- iak határozatát. Kádár helyett Marosán György fogadta őket. Az ellenállás élvonalában A Gyapjúszövetgyár Munkástanácsa november 19-én nyilvános ülést tartott, melyen a megjelent 670 dolgozó közül 546 a sztrájk további folytatása mellett foglalt állást. Ezt követően a város szovjet katonai parancsnoka megtiltott minden csoportosulást, kötelezte az üzemek dolgozóit a munka felvételére, kilátásba helyezve, hogy ellenkező esetben letartóztatják a munkástanácsok tagjait. Annak ellenére, hogy a letartóztatások megkezdődtek - amiatt, hogy a kormány a Nagybudapesti Munkástanácsot nem ismerte el -, kétnapos országos sztrájkot hirdettek meg. Ez Baján már egy nappal előbb megkezdődött, mivel a Gyapjúszövetgyár munkásai már december tizedikén leálltak. Az események alatt Nagy István I. rendű vádlott több, a kormánnyal szemben álló, és az ellenforradalmat dicsőítő kijelentést tett. Úgy nyilatkozott, hogy a Kádár-kormányt nem ismeri el, és több ízben kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt nem más, mint a régi párt, mely lejáratta magát. (Részlet a vádiratból.) Az ítélet pedig 8 év börtön és teljes vagyonelkobzás. G. Z. Kik lőttek Kecskeméten az Újkollégiumból? Lapunk mai számának első oldalán közlünk egy kecskeméti képet 1957-ből. A felvételen látható az Újkollégium szétlőtt tornya, amelyet addig nem tudtak kijavítani. A torony 1956. október 26-án este kapott találatot. A visszaemlékezések szerint a főtér és a Rákóczi út torkolatának közelében állt az a magyar tank, amelyik célba vette a tornyot, mivel onnan - valakik - lövéseket adtak le a térre. Az eseményeket követő, s a kádárista időkben megfogalmazódott állítások szerint felkelők (úgynevezett „ellenforradalmárok”) lőttek a toronyból. A felkelők közül azonban senki sem került börtönbe, vagy bíróság elé azzal a váddal, hogy fegyvert használt. Semmilyen hozzáférhető katonai, vagy egyéb jelentés sem szól arról, hogy a toronyban sebesülteket, vagy holttesteket találtak volna. Akik október 26-án meghaltak, a téren haltak meg. Semmilyen jelentés nem szól arról sem, hogy október 26-án katonai egységek vizsgálták volna át a tornyot, pedig a főteret körülvette a Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló katonaság. Kik lőttek hát? Senki sem tudja. Egy biztos: azokban a napokban az ávósok- nak szokása volt a padlásokról való lövöldözés. Molnár Béla, a 3. hadtest századosa írta 1989-ben publikált visszaemlékezésében, hogy az események elcsendesülése után is előfordult, hogy háztetőkről, padlásokról szórványos lövöldözés történt. Egy katonai egység október 30-a körül - mivel segítséget kértek tőlük - a megyei bíróság padlását vizsgálta át, ahol fegyveres ávósokat találtak. (A megyei főügyész akkori tikárnője, akiknek szolgálati lakásuk volt a házban, e sorok írójának elmondta, hogy félelemben éltek, mert a fejük fölül több napon is, több alkalommal hallatszottak a lövések.) Amikor az 1956-os sortüzek utáni nyomozások megkezdődtek, Bátki Ferenc feljelentést tett az ügyészségen. Azt állítva, hogy ami október 26-án este történt, az sortűz volt. A Nagytemplom és az Újkollégium tornyából, valamint a Kálvin térről tüzeltek a téren csoportosuló emberekre. Lapunkban is közölt visszaemlékezésében nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az Újkollégium posta felőli sarkán állva látta azokat a fegyvereseket, akik a tornyot ért találat után a helyszínt elhagyták, majd érintkezésbe léptek a Kálvin téren előrenyomuló katonákkal. Mivel a nyomozásról eddig semmilyen információt nem adtak ki, Bátki Ferencet arról kérdeztük, hogy ő mit tud.- A meghallgatásom olyan volt, mintha én lennék a vádlott. Szerintem fontos momentumok felett elsiklott az ügyészség. Levelet írtam a legfőbb ügyésznek, kérve, hogy személyes megbízottja hallgasson meg. Úgy érzem, hogy az ügyet Kecskeméten vizsgáló ügyész elfogult. Bálái F. István
