Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-21 / 248. szám
1994. október 21., péntek Rejtélyek és kérdések 9 Negyvennégy nap a felszín alatt A CSILLAGKÖZI UTAZÁSOK LEHETŐSÉGEI Hol keressük a kozmikus civilizációkat? • A fantáziaképen a gömb alatt a stuttgarti planetárium látható. „A szavak képtelenek lennének kifejezni azokat a szenzációkat és csodákat, amelyeket tapasztaltam” - ezt írta Verne Gyula „Utazás a Föld középpontja felé” című regényében, 1864-ben. Százharminc évvel később még mindig nehéz szavakat találniuk azoknak a felfedezőknek, akik a Föld mélyére hatoltak. - Az egész dolog nem más, mint felfedező út - mondta Bill Stone, annak a csoportnak a vezetője, amely negyvennégy napig tartózkodott a Föld mélyén Dél-Mexi- kóban. - Aki nem járt ott, nem értheti meg a nagyszerűségét. Stone és húsz társa 1475 méter mélyre hatolt be a Föld alá, majd 800 métert úszott egy Föld alatti alagútban, végül egy levegővel töltött hatalmas barlangot talált. Miért tették? Stone szerint csak azért, mert fel kell fedezni az ismeretlen dolgokat. Ha azt kérdezzük, ki tett felfedező utakat a legutóbbi harminc évben, azt válaszolhatjuk, hogy az Apolló-asztronau- ták, akik a Holdon jártak, és a Föld alatti mélységek kutatói. Stone-ék Oaxaca mexikói állam felszíne alatt, egy 55 kilométer hosszú barlangfolyosóban jártak. Ennek a folyosórendszernek a felfedezését korábban meggátolták az olyan alagutak, amelyeket teljesen megtöltött a víz. Közönséges búvárfelszereléssel nem lehetett áthatolni ezeken az alagutakon. A 41 éves Stone, aki egy technológiai intézet mérnöke, szerkesztett olyan búvár- felszerelést, amely lehetővé teFeszült érdeklődéssel kísérte nemrég az egész világ a Shoe- maker-Levy 9 nevű üstökös ütközését a Jupiter bolygóval. Az emberiség még sohasem volt ilyen kozmikus látványosság szemtanúja, amelyről a nagy teljesítményű teleszkópok és űrszondák is számos fotót készítettek. A tudósokat meglepte az üstökösdarabok becsapódásának aránya. Kiderült, hogy a világűrben kóborló „szennyezett hólabdák” rengeteg megoldatlan rejtéllyel szolgálnak. Az égbolt fürkészésére ezért az ESA nevű európai világűrügynökség azt tervezi, hogy űrszondát küld a Wirtanen üstökösre. A start 2003-ban lesz, s nyolcéves repülés után, 2011-ben száll majd le a szonda az égitesten. A Holdtól eltérően, a gravitáció a kis üstökösön nem elegendő ahhoz, hogy a szondát a felszínen szilárdan megtartsa. Ezért a kölni kutatóintézetben egy oszi, hogy hat-nyolc órát maradjon a búvár a víz alatt. Ha két ilyen készüléket összecsatolnak, az időtartam megduplázódik. A szerkezet az űrhajósöltözék rendszerén alapszik, de még bonyolultabb, mert egy beépített számítógép héliumoxigén keveréket készít a búvárnak, s a kilélegzett gázokból a rendszer eltávolítja a széndioxidot. 3048 méter kötélre volt szükség, hogy lejúttassák a felfedezők felszerelését. Maga Stone 95 kilogrammot nyomott, amikor elhagyta a Föld felszínét, és tíz kilóval kevesebb volt öt hónappal később, az expedíció befejezésekor. A levegő 21 fokos, friss és tiszta volt, a relatív nedvesség viszont 100 százalékos volt. A Föld alatti utasok számos zsákutcába jutottak, míg végre találtak egy vízzel töltött csatornát, ahol a látótávolság mindössze másfél méter volt. Amikor a csatornán átúsztak, egy 45 méter széles, magas barlangban találták magukat. A misszió megtalálta azoknak a forrásoknak az eredetét, amelyek a mexikói Santo Domingo folyó kanyonjának tropikus erdejében törnek fel. A források eredetétől azok Föld feletti felbukkanásáig annyi a szintkülönbség, mint a legmagasabb New York-i felhőkarcoló három és félszerese. Stone expedíciójánál már mélyebbre is hatoltak emberek. A dél-afrikai gyémántbányákban 12 710 méter mélységet értek el a bányászok. lyan berendezés ellenőrzése folyik, amellyel a „Roland” leszálló egysége az üstökösön szilárdan megkapaszkodhat. Már a talajminták vételére szolgáló készülékeket is kifejlesztették. A próbákat a világon egyedülálló szimulációs kamrában végzik, ahol ásványokból és jégből mesterséges üstökösöket tudnak készíteni, és a világűr körülményeihez igazodva (vákuum, alacsony hőmérséklet és napsugárzás) vizsgálják azokat. Míg a leszálló egység megkapaszkodik az üstökösön, a szonda az üstökös körül köröz, és vizsgálati adatokat továbbít a Földre. A tudósok fontos ismereteket remélnek a Naprendszer kialakulásáról. Az üstökösök u- gyanis nagyon öregek, és - legalábbis belsejükben - keveset változtak: így Naprendszerünk korai szakaszába nyújtanak bepillantást. Létezhetnek-e civilizációk a Földön kívül? Ha igen, akkor melyik naprendszerben, esetleg galaxisban élhetnek. Egyáltalán, mekkora annak az esélye, hogy valahol kialakulhatnak az életfeltételek? Erről beszélgettünk E. Kovács Zoltán csillagásszal, a kecskeméti planetárium igazgatójával. Az élet esélye a kozmoszban- Először is néhány viszonyítási ponttal kezdeném. A Nap egy csillag a Tejútrendszer több száz milliárdnyi csillaga közül. A Tejútrendszer egy galaxis az általunk ma ismert világban, a körülbelül százmilliárdra becsült galaxis közül. Rengeteg, a Tejútrendszerhez hasonló galaxis létezik - mondja E. Kovács Zoltán. Ha csupán a nagy számok törvénye alapján annyit feltételeznénk, hogy minden galaxisban csak egyetlen civilizáció létezik, akkor is rengeteg civilizációval lehet elvileg számolni. Más kérdés, hogy ezek a galaxisok iszonyú messze vannak. Le lehet-e győzni a távolságokat? Az Androméda galaxis, mely hasonló a miénkhez, olyan távoli, hogy onnét több mint kétmillió évig jön hozzánk a fény. Úgyhogy nehézkes lenne utazgatni az egyik rendszerből a másikba.-Elvileg lehetséges a fény- sebesség elérése, sőt annak meghaladása is.- A fantasztikus írások szerzői abból indulnak ki, hogy a fénynél gyorsabban is lehet közlekedni. De közönséges anyagból - amiből például a Földön az emberi test is felépül - olyan járművet még nem szerkesztettek, mely a fénynél gyorsabban halad. Egyedül az elektromágneses sugárzások képesek hasonló gyorsasággal haladni. A csillagközi űrhajózást, úgy vélem, ennek ellenére majd meg lehet valósítani. De galaxisokból átjárni nehezen volna lehetséges, pont a távolságok miatt. Itt van aztán az idő kérdése. Ha lassan haladna az űrhajó, akkor a legénység nem érné meg az út végét. Arról nem is beszélve, hogy vissza is kellene térnie. Persze ha elég nagy sebességre fel lehet gyorsítani az űrhajót, mondjuk a fénysebességhez közeli szintre, akkor elvileg lassabban telik az idő a fedélzeten lévők számára. Bár a Földön eltelhet akár több száz év is, elvileg nem lehetetlen, hogy az űrhajósok, mégha öregedtek is néhány évet, élve visszajöhetnek, megbízatásukat teljesítve. Ez nem fantasztikum. Persze az űrhajót felgyorsítani: idő. Nagyon nagy gyorsulással nem mehet a jármű, mert a benne ülők ezt nem bírnák ki.- Egyedül vagyunk-e a galaxisban, avagy lehetnek szomszédaink is? Hol keressük a szomszédokat?- Saját galaxisunkban, hiszem, hogy több civilizáció létezhet, Legalábbis—erre lehet következtetni. Tudjuk azt, hogy a csillagok és a bolygók hogyan születnek. A születés során a kozmikus anyagfelhők a szervetlen mellett szerves anyagokat is tartalmaznak. Ám egy újszülött bolygó annyira forró, hogy születéskor tönkremennek a szerves molekulák. Viszont az üstökösök - amelyek a naprendszer ősi anyagából állnak - tartalmaznak szerves molekulákat. Ezt az üstökösök megőrzik nekünk. Millió évenként ütközik a Földbe egy ilyen üstökös - legutóbb a tunguz jelenség volt ilyen. A becsapódás során képesek visszainjekciózni ezeket a szerves molekulákat. Azaz átadni egy bolygónak. Ahhoz azonban, hogy a bolygó felszínén meginduljon az élet, rengeteg feltételnek kell egybevágnia. Először is nem mindegy, hogy a bolygó hol is helyezkedik el. A mi Földünk nincs túl közel a Naphoz, ahol erőteljes a káros sugárzás. Nincs túl távol a csillagunktól, hogy a meleg ne érkezzen el hozzánk. S ehhez hozzájárul az is, hogy többszörös burok véd bennünket a kedvezőtlen körülményektől. Gondolok itt az ózonrétegre, vagy a mágneses mezőre. Illetve a Nap mágneses ereje szintén védelmet nyújt az élet szempontjából, mert például a galaxismag irányából kivédi a káros sugarakat. A naprendszerünk a galaxison belül is valahol középtájon helyezkedik el. Nem túl közel a maghoz, illetve nem túl közel a galaxis széléhez. Úgy gondolom, valahol a Tejútrendszer középső szférájában érdemes az élet lehetőségét keresnünk. Volt már arra eset, hogy rádióimpulzusokat küldtek a világűrbe, illetve a Földön próbáltak információs jeleket fogni. Eddig minden jel, amit sikerült fogni, vagy megmagyarázható volt, vagy any- nyira egyedi, hogy nem lehetett értelmezni. Ha más civilizációk esetleg üzennének nekünk, akkor azok a jelek folyamatosan ismétlődnének. Eddig ilyet még nem észleltek a Földön. Ha viszont igaz az, hogy közöttünk járnak különböző civilizációk követei, akkor biztos, hogy legalább egy korral előttünk járhatnak.- Hány évet vagy évszázadot jelenthet ez a korkülönbség?- Hogy mekkora is ez a kor, amelyet be kellene hoznunk, nem tudni. Az űrhajózás gyermekcipőben jár Ha a jelenlegi technikával mennénk a szomszédos csillagig, akkor egy földtömegnyi űrhajót kellene építeni. A sok üzemanyag felhasználása miatt kellene ekkora jármű. De űrszondát - mely ember szállítására nem alkalmas - már indítottunk, de sok ezer év kell, míg a naprendszer széléig eljut. A kozmikus látogatókra visz- szatérve, úgy vélem, hogy kicsi az esélye annak, hogy itt tartózkodnak . Ha itt vannak, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nem állnak velünk szóba. Pontosan azért, mert látják, hogy pusztítjuk magunkat, a Földet, a bioszférát. Úgy vélem, hogy az emberiség gyermekcipőben jár. Ha túléljük ezt a kort, akkor nagy a lehetőség a fennmaradásra. Ha nem kellene esetleg fegyverekre költeni, s az a rengeteg energiatőke békés célokra menne, akkor közelebb kerülhetnénk a kozmikus utazások megvalósításához is. Barta Zsolt A NAPRENDSZER SZÜLETÉSÉNEK A TANÚI Mesélnek az üstökösök Az emberiség kiköltözik a Földről? • Eddig csak a Holdra sikerült eljutnia az embernek. A csillagközi utazásra még várnia kell. Különböző elméletek sokat foglalkoznak a világvégével, amikor is a Nap és a csillagok a Földre hullanak és megsemmisítik azt. Amerikai csillagászok most új elméletet dolgoztak ki, amely megerősíti, hogy egyszer majd valóban bekövetkezik, ha nem is a világ vége, de a földi élet megszűnése. Az elmélet kidolgozásában több ismert kutató vett részt: Jilana Sackman a kaliforniai, Arnold J. Boothroyd a torontói egyetemről, valamint James F. Kasting és Kenneth Caldera a pennsylvaniai egyetemről. Elméletük szerint a Földnek még 1,1 milliárd éve van, mielőtt lakhatatlanná válik. Az Astrophysical Journal című amerikai tudományos folyóiratban a csillagászok azt írták, hogy a Nap négy és fél milliárd éves, és még ugyanennyi ideig tölti be jelenlegi szerepét. Ezután azonban térfogata óriási mértékben megnövekszik, és vörös óriássá válik. Ekkor a Föld felülete úgy felmelegszik, mintha sterilizátorban forralták volna fel. A csillagászok matematikai módszert használtak, amely megmutatja, mennyit veszít tömegéből a Nap a Nap-szelek miatt. A Nap-szél olyan részecskeáramlás, amely a hang- sebességnél gyorsabban távozik az űrbe. A Nap jelenleg másodpercenként körülbelül 1 millió tonna hidrogént veszít az áramlás következtében. Amikor a veszteség már eléri a negyven százalékot, a Nap elkezd növekedni. Jelenlegi átmérője 1,4 millió kilométer, 4,5 milliárd év múlva átmérője 150 millió kilométerre növekedik, úgyhogy elnyeli a közeli bolygókat, a Merkúrt, a Vénuszt és talán a Földet is. Lehetséges azonban - írják a csillagászok -, hogy a Nap, minthogy fokozatosan elveszti vonzerejét, a bolygókat szabadjára engedi, s azok spirális mozgással eltávolodnak tőle. Ebben az esetben a Vénusz a jelenlegi 108 millió kilométer helyett 180 millió kilométerre távolodik el a Naptól, Földünk pedig 275 millió kilométerre. Mindez persze csak becslés, s maguk a csillagászok is kijelentették: senki se tudja pontosan, mennyit veszít majd a Nap hidrogéntartalmából. A cikkei és tévészereplései révén ismert amerikai csillagász, Carl Sagan lehetségesnek tartja, hogy mire a katasztrófa bekövetkezik, az emberiség olyan magas szintre fejlődik, hogy képes lesz ellenőrzése alá vonni a folyamatot. Sőt, az is lehetséges - írta -, hogy az emberek szedik a sátorfájukat és elvándorolnak. Új lakóhelyüket valamelyik Jupiter- holdon vagy Szatumusz-hol- don rendezhetik be. MEGSEMMISÜLHETNEK AZ ÁLLOMÁSOK Űrszemét a Föld körül A több ezer darabból álló, a Föld körül keringő űrszemét komolyan veszélyezteti egy tervezett nemzetközi űrállomás megépítését és működését. A New York Times című amerikai lap írása szerint a NASA azonban bízik abban, hogy a veszély mértéke jelentősen csökkenthető. Az idézett amerikai lap szerint az űrállomás megsemmisülésével járó és a személyzetre nézve halálos kimenetelű baleset esélye egy a tízhez az űrobjektum építése és 10 évre tervezett működése alatt. A NASA viszont úgy tartja, hogy egy a húszhoz arányra le tudja csökkenteni a katasztrófa bekövetkeztének lehetőségét. Daniel S. Goldin, a NASA vezetője elmondta, hogy szükség esetén jelentősen megnövelik a védőlemezek számát, ám sohasem lesznek képesek teljes biztonságot garantálni - idézte a Reuter a New York Times cikkét. A levált rakétaegységekből, működésképtelen műholdakból és más tárgyakból álló űrszemét mennyisége évente 2-5 százalékkal növekedik. Az amerikai hadsereg megfigyelői mintegy hétezer, a baseball-labda méret és az autóbusznagyság közötti, ilyen tárgyat észleltek. A lapnak egy tervezőmérnök - aki nevének elhallgatását kérte - elmondta, hogy a nagy mértékű veszély kiküszöbölése immár az „irodai” döntéshozókon múlik, hiszen a hagyományos tervezési filozófia előírásai szerint a katasztrófa bekövetkeztének lehetőségét néhány százalékra lehetne csökkenteni a most jelzett 10 százalékról. Az űrállomás építésének tervét már hosszú ideje dédelgeti az Egyesült Államok. Kanada, Japán és az EU, s az elegáns társasághoz nemrég csatlakozott Oroszország is. A közös kiadásokból az Egyesült Államokra háruló költségek 43 milliárd dollárt tesznek ki - írta a lap. Az űrállomás nemzetközi, hatfős személyzete a Mars-utazás és talán sokkal hosszabb utazások előkészítéséhez végezne kísérleteket. A tervek szerint az ösz- szeszerelési munkálatok 1997- ben kezdődnének, az űrállomás pedig 2002-re lenne üzemképes.
