Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-19 / 246. szám

1994. október 19., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Aki elolvassa a mai levelezési oldalakat, figyelmet érdemlő, visszatérő témákkal is találkozik. Például több levél írója uta­zási rendellenességeket tesz szóvá, egyik kecskeméti olvasónk ismét szót emel az egységes, százalékos nyugdíjemelések ellen, mások a bürokráciára, az áldatlan játszótéri állapotokra pa­naszkodnak. Figyelmükbe ajánljuk a Bács-Kiskun Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának válaszlevelét, mely­ben ismerteti, kinek adható méltányossági alapon gyermekgon­dozási segély. Reméljük, lesz foganatja olvasóink észrevételei­nek, s az érintettek levonják belőlük a szükséges tanulságokat. Természetesen ezután is helyet adunk minden válaszlevélnek. Köszönjük, hogy írtak, várjuk további leveleiket, névvel, címmel ellátva. A szerk. A vasút veszélyes üzem! A híradásokban gyakran hal­lunk út-vasút kereszteződésé­ben történt balesetről. Ilyenkor együttérzünk a sérültekkel és a vonatvezetővel is, akit érzelmi­leg megvisel a baleset, függet­lenül attól, hogy felelős-e vagy sem a történtekért. És csak har­madszorra gondolunk arra, hogy mi okozhatta a balesetet. Am, ha mindenekelőtt a biz­tonsági előírások betartását tar­tanánk a legfontosabbnak, ak­kor az emberi és anyagi kár­veszteséget - meggyőződésem - ritkábban kellene értékelnünk. Mindez arról jutott eszembe, hogy Kecskeméten a Ceglédi úti vasúti gyalogátkelőt az elmúlt hetekben modernizálták, irányí­tólámpával látták el, de a ve­szélyhelyzet mégsem hárult el teljesen. Ugyanis egy, az állo­mástól a gyalogátkelőig húzódó holtvágány végét magas föl­dtömeggel zárták el, melynek felső szintje a felnőtt ember szemével egy magasságban van, ezért a volt Baromfiipari Válla­lat felől érkező gyalogosok és kerékpárosok a piros jelzés lát­tán megállva, semmit sem lát­nak a Budapest irányába haladó vonatból, s ez veszélyhelyzetet jelenthet. Igaz, elsősorban a fe­gyelmezetlenül közlekedőkre vonatkozik ez a megállapítás. Kérdezem az illetékesektől, miért nem lehet a föld elteríté­sével fele magasságnyira csök­kenteni a vasúti végzárat képező töltést? Ha ezt megtennék, megmaradna a tömegsúly, a súr­lódási felület pedig a kétszere­sére emelkedne, s ez így is meg­felelne a műszaki követelmé­nyeknek. Tudvalévő, hogy a vasút ve­szélyes üzem. A csupán mun­kabért igénylő művelettel két­szeres biztonságot lehetne el­érni. Lédeczi József, Kecskemét Kínos helyzetben vagyunk A segítségüket szeretném kérni, mivel igen kínos helyzet­ben vagyunk. Élettársam, Budai Istvánná 1994. február 19-én meghalt és azóta az én kis rok­kantnyugdíjamból ketten élünk a lányommal, aki munkanélküli és még csak segélyt sem kap. Élettársam halála után intézni próbáltam a biztosítási pénz ki­fizetését a Hungária Biztosító Rt. nagykőrösi fiókjánál, de ott elutasították kérelmemet. Körülbelül 1989 nyara óta fi­zettük rendszeresen a biztosítási díjat, becsületesen, mindig előre fél évre, kettőnk kis rokkant­nyugdíjából. A biztosítás elhalt élettársam nevére szólt, s a biz­tosító most nem hajlandó fi­zetni. Csak azt nem tudjuk, hogy miért? Igaz, azt mondták, mert élettársam nem természe­tes halállal halt meg. Legyenek szívesek segíteni. Gadó Dénes, Kocsér, III. d. 42. (Érdemben nem tudunk segí­teni, mivel nem írja — így csak sejtjük -, hogy milyen biztosí­tási formáról van szó. Levelét azért közöljük, hátha lapunk e számát olvassák a Hungária Biztosító nagykőrösi fiókjának vezetői, s megtisztelik szerkesz­tőségünket a kérdésünkre adott válasszal: ebben az esetben mi­ért is nem fizet a biztosító? Ta­lán másokat is érdekelne. A szerk.) Sok idős ember érdekében A rendszerváltás után elkezd­ték a korábbi rendszerek által elkövetett sérelmek orvoslását, az állam által igazságtalanul okozott sérelmek kárpótlását, így a sérelmeket szenvedettek­ben élt a remény, hogy idős nap­jaikban majd némi támogatást kapnak. Sajnos, ma nem látjuk a korábbi ígéretek, a kárpótlási törvény maradéktalan megvaló­sulását. Ezt igazolja, hogy mély­pontra zuhant a kárpótlási je­gyek értéke. Ezért tisztelettel kérem Bács-Kiskun megye igen tisztelt országgyűlési képvise­lőit, hogy pártállástól függetle­nül emeljék fel szavukat az or­szág házában azért, hogy az a sok idős ember naplemente előtt egzisztenciális kárpótlást kap­jon. Mert a kárpótlási jegy olyan értékapír, amely kifejezi a magyar állammal szembeni kö­vetelést. Tisztelt Szerkesztőség! Sok idős kárpótolt nevében is kérem a levelem közreadását, hátha az illetékesekben megszólal a lel­kiismeret. Tisztelettel: Balogh Gergely, Tiszakécske, Damjanich u. 2. Hitegetés és huzakodás Július 2-án az út szélén álló kocsimba beleszaladt egy másik autó. A tulajdonos betétlapot adott, elismerte felelősségét, de az ÁB-AEGON kiskunhalasi fiókja nem akarja véglegesen rendezni a káromat. A kálvária már a kárfelvétellel kezdődött. Kiskunhalason a kárszakértő megtalálása olyan, mint a lottón egy négyes találat. Végre július 12-én meglett a szakértő. A tel­jes kár megfizetése lehetséges, mondták. Megtörtént a kárfelvétel, majd kezdődött a hitegetés, hu­zakodás. Közölték, nincs fe­lelősségbiztosítása a károko­zónak. Én fölkerestem, volt neki, fizette rendesen. A bi­zonylatot bevitte, lefénymásol­ták. A biztosítónál mégis azt ál­lították, a károkozó nem járt bent. Végre árajánlatot kértek és kaptak, s augusztus 16-án ki­fizettek egy bizonyos összeget, előlegként. Ekkor már a fiók igazgatójának adtam elő pana­szom, aki azt mondta, mehetek, ahová akarok, ezt csak ők ren­dezhetik és senki más, úgy, ahogy akarják és amikor jónak látják. Fordultam már pana­szommal a megyei fiókhoz is, de hiába. Rokkantnyugdíjas va­gyok, nem áll módomban a ko­csim megjavíttatása. A 3. ne­gyedévi biztosítási díjat befizet­tem, úgy látszik, potyára, mert a kocsim használhatatlan. Ács János, Kiskunhalas, Szalay út 8. LE A KALAPPAL A SOLTI RENDŐRÖK ELŐTT Majdnem krimi az autóbuszon Október 9-én Budapestről Kalocsára utaztam a BY-47-49 forgalmi rendszámú autóbusz- szal. A vezető mögötti ülésen foglaltam helyet. Jobbra, az első ülésen egy 20-30 év közötti hölgy ült. A vezető ismerőse vagy hozzátartozója lehetett, mert gyakran hozzá ment és bi­zalmasan beszélgetett vele, mi­közben kazettát cserélt magnó­jában és hallgattuk a „fülbemá­szó” zenét. A fényszóró fényénél az ab­lakon át figyeltem a környező tájat: az útszéli fák meg a tele­fonoszlopok túlságosan gyorsan suhantak el mellettünk. Duna- haraszti után idegesítően meg­billent a busz. Már azt hittem, elsodorjuk a fákat, de szeren­csénk volt, egyenesbe jöttünk. Akaratlanul a kilométerórára néztem, a mutatója a 120-as számot legyezte. Közben a megállókban uta­sok, köztük sorkatonák szálltak fel. Az egyik honvéd megkér­dezte a vezetőtől, vacsoráz­hat-e? A válasz: igen, de ha a csontokat elszórja, beviszi a laktanyába és ott rakatja ki. Kissé meglepett a „nyájas” vá­lasz, de türelmesen hallgattam. Tovább száguldottunk, mint a rakéta. Soltra érve, több ka­tona állt a megállóban, Kalo­csára igyekeztek. A vezető al­lergiás lehet rájuk, mert nem éppen megnyerő hangnemben kiszólt: 60 személyes a busz, mines több hely. Szerintem még nem voltunk 60-an, de becsukta az ajtót. A lent lévő katonák közül az egyik finoman bekopogtatott, hogy fel akar szállni. A vezető paprikás hangulatában kiszólt: „...ne zö­rögj, mert eltöröm a kezed”. Egy másik katona bent kérte, ne csukja be az ajtót, a többiek is utazni szeretnének. Szó szót követett, a vezető a katonát le­tegezte, az pedig visszategezte. Miért is ne? A vezető előre hívta a katonát, s megígérte neki, szájon veri. (Szerintem a katona zsebre rakta volna min­denestől.) Kérdezem én, melyik a súlyosabb szabálysértés: ha a buszvezető 40-50 kilométerrel túllépi a megengedett sebessé­get, vagy ha négy-öt személlyel többet szállít? Ment a szöveg Hartáig, ahöl hárman szálltak fel. A községet elhagyva, a vezető megállt, nem volt hajlandó tovább menni és Soltról rendőröket hívatott. Sze­rintem indokolatlanul. Legalább negyvenöt sorkatona izgult amiatt, hogy nem ér be időben a laktanyába és megfenyítik őket. Bemutatkoztam, megadtam a telefonszámomat és megígér­tem, beszélek a parancsnokuk­kal, s igazolom, hogy nem a sa­ját hibájukból késtek. A busz­vezetőnek pedig megmondtam, nem korrekt dolog, amit művel a katonákkal, s az sem, hogy jó­val túllépte a megengedett se­bességet. Megérkeztek a rendőrök. A legjobban vitatkozó katona ada­tait feljegyezték. Én is elmond­tam, mi történt valójában. Le a kalappal a rendőrök előtt. Kor­rekt, rendes emberek voltak. Mire én a lakásomból telefonon felhívtam a laktanya ügyeletes tisztjét, ők már közölték vele, miért késtek a katonák. Remé­lem, nem lett problémájuk. A rendőrök távozása után le­csillapodtak a kedélyek. Feles­leges civakodás volt. Kérem ol­vasótársaimat, döntsék el önök, kinek volt igaza. Lakatos Lajos, Dunaszentbenedek, Kossuth L. u. 54. Virágszirmos fülbevaló Segítségüket szeretném kér­ni. Közöljék levelemet, már csak ebben az újságban bízom. Édesanyám szeptember 15-én 14 és 14.30 óra között elveszí­tette egyetlen arany fülbevalóját Kecskeméten. A végállomáson szállt le buszról és gyalog ment a járdán a vasútállomásra, hogy továbbutazzon. Ezen az úton történt a baj. Nagyon sajnálja, de még mindig reménykedik, hogy a megtaláló becsületes és eljuttatja nekem, mivel ő 120 kilométer távol lakik Kecske­méttől. A fülbevaló kő nélküli, há­rom virágsziromból, s két levél­alakból áll. Édesanyámnak na­gyon hiányzik ez az ékszer. Ha valaki megtalálta és elküldi ne­kem, nagyon hálás' leszek érte. Címem a szerkesztőségben megtalálják. B. L.-né, Fülöpháza (Név és cím a szerk.-ben) A béke nyelve Sok magyar és külföldi tu­dós, filozófus, nyelvész, író és költő, orvos és mérnök nyilat­kozott már az élővé vált mester­séges közös nyelv, az eszpe­rantó használhatóságáról az élet minden területén. Korábban csupán a politika félt támogatni e nyelv szabad terjesztését. A Horthy-korszakban orosz ké­meknek, a Rákosi-Kádár rend­szerben nyugati kémeknek tar­tották az eszperantistákat. Pedig ők mindig egyet akartak, a bé­két, közelebb hozni az embere­ket egymáshoz, függetlenül ho­vatartozásuktól, mert a párbe­széd az alapja a békének. Az eszperantó nyelv haszná­lata nem zárja ki, hogy ne is­merjük a világnyelveket, vagy szomszédaink nyelvét. Az esz­perantó nyelv ismerői könnyeb­ben elsajátítják az idegen nyel­veket. A közös nyelv szélesebb körű bemutatására lenne szük­ség a televízióban, rádióban és másutt, hogy mindenki meg­győződhessen hasznosságáról. Az eszperantisták a közel­múltban a világ minden táján, így hazánkban is utcai demonst­rációkon hirdették az eszpe­rantó célszerűségét, mint ahogy megtette az Európai Parlament és az UNESCO is. Nem szeretnénk, ha bárki is félreértene bennünket, hiszen ragaszkodunk édes anyanyel­vűnkhöz, a magyarhoz, s tiszte­letben tartjuk minden nemzet anyanyelvét. Bálint István, eszperantóklub-vez., Szánk Lélektelen ügyintézés A bürokrácia csak a jó érte­lemben jelent hivatali appará­tust, szervezetet. Sok ember szemében a lélektelen ügyinté­zés folyamatát jelenti. Én az ügyakasztó, aktatologató hiva­tallal viaskodom csaknem há­rom éve. Mivel az eset tizen­négy családot érint, mintegy harminc családtaggal, indokolt­nak tartom, hogy a nyilvános­ság tudomást szerezzen róla. A Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságban dolgo­zom 1989 Óta. A gazdaság egy szoba-konyhás, komfort nél­küli, szolgálati célú lakást jutta­tott számomra egy társasház­ban, melyet 1991 decemberé­ben felajánlott megvételre. El­lenkező esetben - szólt a fáma - kilakoltatnak a lakásból. Az adásvételi szerződést az erdé­szetnél elkészítették, s én fél­áron, összesen 45 ezer forintért megvettem a családommal egy­ütt lakott épületrészt. A teljes vételárat kifizettem a gazdaságnak, mégpedig a szer­ződésben kikötött határidőn be­lül. A bosszúság akkor ért, ami­kor a megvásárolt ingatlannak a részemre és élettársam részére történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzése felől érdeklődtem. Az erdőgazdaság központjában tudatták velem, hogy a gazda­ság jogásza által elkészített és Sódar Pál vezérigazgató, eladó által aláírt szerződés alakilag hibás, ezért az ingatlanrész tu­lajdonjogát számomra beje­gyezni nem lehet. Nem értem, hogy ha a gazda­ság a 45 ezer forintomra, mint vételárra igényt tartott és el is fogadta azt, miért nem tartja jogi és erkölcsi kötelességének, hogy a tulajdonjogot nevemre az ingatlan-nyilvántartásba be­jegyeztesse. Hiszen az eladó (elfelejtette volna?) a szerző­désben kötelezettséget vállalt minden olyan mulasztásért, ami a tulajdonátruházást akadá­lyozná. Kérem az illetékeseket, le­gyenek tekintettel a három kis­gyermekemre, s azokra az em­bertelen körülményekre, me­lyek között családommal élek, s amit a város megbízott jegyzője megtekintett ugyan, de hathatós intézkedésre ígérete ellenére sem volt hajlandó. Olvasói tisz­telettel: Csámpai Sándor Róbert, Jánoshalma, Parcelok 82. Messze van a Parlament Az alábbi levél válasz Tóth Józsefné kecskeméti olvasónk: A nadrágszíjamon nincs több lyuk című levelére, melyet egy héttel ezelőtt olvashattak. Tisztelt Asszonyom! Szo­morú szívvel olvastam levelét a Petőfi Népe 240. számában. Bi­zony, keserves sorsa lehet an­nak a rokkantnyugdíjasnak, aki férjét eltemeti és egy nyugdíjból kell fizetnie azt a rezsiköltséget, amit eddig két nyugdíjból fize­tett. Meggyőződésem, hogy az ön nyugdíjának reálértéke nem­csak az áremelés miatt csök­kent, hanem a nyugdíjemelés rendszere miatt is. A százalékos emelést én is kifogásoltam, el­ítéltem, ezrekkel együtt. Ma sem értem azt, hogy miért kell egyeseknek 2400 forint emelést kapni, ugyanakkor önnek és ne­kem 1040 forintot. Ezzel a kis- és középnyugdí­jakat tönkreteszik, reálértékük a létminimum alá csökken. Nem lehet csodálkozni azon, hogy havi 4000 forint jut gyógy­szerre, ruhára, élelemre. Száz­szor is elmondtam, leírtam: nem többet, igazságosabb emelést kérünk. Ehhez nagyszerű part­nereket is találtam... Szóvá tettem ezt a két legille­tékesebb képviselőnél, 15-20, sajtóban megjelent levéllel erő­sítve szavaimat, de sajnos, vá­laszra sem méltattak. Meggyő­ződésem, hogy az ön levelére sem fognak reagálni. Asszonyom! nagyon messze van a Petőfi Népe a Parlament­től. Nem hallatszik odáig a sza­vunk. Biztosan ismeri ezt a közmondást: Kutyaugatás, sza­márordítás nem hallatszik az égbe. Azt hiszem, önnek azért tu­dok segíteni. Nagyon jó lyu­kasztóm van, ezzel még az ön nadrágszíján is lehet négy-öt lyukat fúrni. Tisztelettel: Hegedűs József nyugdíjas, Kecskemét, Árpád krt. 19. Tele gazzal és szeméttel Arra kérem önöket, hogy szemétügyben legyenek szíve­sek szétnézni a kecskeméti Vágó utcában. Három házhely van ott üresen, azaz tele gazzal és mindenféle szeméttel. A tel­kek közül tudomásunk szerint kettő a városi önkormányzaté, egy pedig magántulajdonban van. Tisztelettel a Vágó utcai lakók nevében: P. L.-né Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Nem volt idő P. I. kecskeméti olvasónk rö­vid levelet hozott személyesen szerkesztőségünkbe. A levélke arról szól, hogy a hölgy (neve, címe a szerk.-ben.) október 15-én cipőt szeretett volna vásá­rolni a Renóban. Volt is olyan, ami megtetszett neki, mégis meghiúsult a vásárlás. Ugyanis az történt, hogy kiválasztott egy 2500 forintos körömcipőt, ami­ről a pénztárnál kiderült, való­jában 2650 forint az ára. A pénztáros elmondása szerint akkor már két napja felemelték a lábbeli árát, de nem volt ide­jük átárazni. Nem érti, hogy ak­kor mit csinálnak az eladók. A vásárlók fizessék ki a gyanús árat? Tévét szeretne A 65 éves özvegy Tóth Gá- bomé nagyon szeretne hozzá­jutni egy használt, de még mű­ködőképes tv-készülékhez. Pici szobában lakik a kecskeméti Fráter György utca 6. szám alatt, ahová a kis képernyős te­levízió felelne meg legjobban. A saját pénzéből ennyire sem futja, hiszen 8 400 forint a nyugdíja, ami a napi megélhe­tésre is alig elegendő. Jönnek a hosszú téli esték, jólesne neki egy kis otthoni szórakozási le­hetőség. Kérését olvasóink, il­letve a családsegítő szolgálatok figyelmébe ajánljuk. Kutyavita Három kutyám van. Egy kötve az udvaron, kettő meg a lakásban. Mind a három tacskó. A lakásban a két szobatisztát tartom. Kinti tartásukat ugyanis megtiltotta udvarszomszédom. Az érdekes az, hogy neki van egy nagy kutyája, amely estétől éjfélig ugat és nem lehet tőle aludni. A szomszédom azt mondta, az udvarban csak egy kutya lesz, az pedig az övé, a többi rohadjon meg. Pedig az én tacskóimnak a hangját sem le­het hallani, díszkutyák és ki­csik. Hogy néz az ki, hogy ő ku­tyagyűlölő és el akarja irtani az én ártatlan kiskutyáimat, hiszen ezek vétlenek. F. L, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) (Üzenjük F. I. úrnak, neki ugyanannyi joga van kutyát tartani a közös udvarban vagy a lakásában, mint udvarszom- szédjának. Természetesen mind a kettőjüknek be kell tartani a kutyatartás alapvető szabályait. Az ön szomszédja sem lehet ál­latgyűlölő, hiszen akkor nem tartana kutyát. A szerk.) Figyelem! Szerkesztőségünkben napon­ta 10-től 12 óráig fogadóórákat tartunk, vidéki olvasóinkat nap­közben bármikor fogadjuk a saj­tóház I. emeleti, 107-es szobá­jában. Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents