Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-19 / 246. szám

Olvasói családunk A tiszakécskei gimnázium legfiatalabb diákjai • Idán ősszel indult a tiszakécskei Móricz-iskolában a hatosztályos gimnázium. A fenti kép az első osztály tanulóit örökítette meg a gólyabál előtti órákban. A képen a következő tanulók látha­tók (balról jobbra): Krajcsovicz Zoltán, Kovács István, Fehér Hajnalka, Antal Mónika, Zombori Mária, Erős Gabriella, Jekkel Béla, Szürszabó Gabriella, Csikós Adrienn, Győri Ljuba, Lovas Eszter, Bencsik Tamás, Váróczi Viktor, Kovács Erika, középen az osztályfőnök, Nyitrainé Mud- ris Gabriella, Ádám Sándor (a gitárral), Karabélyos Éva, Lovas Ivett, Szíjj Mariann, Cseh Gá­bor, Bállá Veronika, Szitár Linda, Kotvics Zoltán, Mala Ferenc (elöl elnyújtózva), Kelemen Éva, Tari Erika, Beke József, Szijj Berta, Kiri Krisztina, Jenei József. A képen betegség miatt nem szerepel Petrezselyem Gergő, valamint Forgács Attila, aki ugyancsak ennek az osztálynak a tanu­lója, de a fényképet ő készítette. Egy erdélyi kirándulás emléke A képen látható baráti társa­ság a Békás-szoros sziklás he­gyoldalánál pihent meg. A cso­dálatos szépségű tájak láttán és vendégszerető székely emberek szívélyes kalauzolásával meg­ismerhettük Erdélyország egy kis szegletét, de szinte újra vá­gyakozunk vissza az Alföldről a Hargiták csúcsaira. Jártunk a Gyilkos-tónál, Már­ton Áron püspök szülőhelyén, Csíkszentdomokoson, ahol a Szádakútpataka mentén álló er­dei faházban aludtunk. Éjjel egy medve látogatott el hozzánk bé­kés szándékkal. A Maros erede­tét Marosfőnél, az Oltót végig­kísértük Csíkon keresztül. Látni és tudni kell, hogy hol élt Gábor Áron, Tamási Áron, Benedek Elek, Dózsa György, Mikes Ke­lemen, Kós Károly, és Labor­falvi Róza milyen tájra hívta Jókai Mórt és hány regénye író­dott erről a vidékről. A Bálvá­nyosvárt előbb olvasni, majd látni kell! A borvízről nem elég olvasni, azokat megízlelni kell! Tusnád csodás fényőerdői marasztalják az arra utazót. A Szent Anna-tó látványa és története mesébe illő. A fogarasi havasokat ma­gunk mögött hagyva fogadal­• Egy kis pihenő a Békás-szoros szikláinál. mat teszünk, hogy jövőre újra idő felmenni a csúcsra, vár itt­eljövünk, mert Déva vára mel- hon a kötelesség, lett is csak elsuhanunk, nincs Budai Ági, Izsák A beteg cica Különös kérés megmentése Dániából Különös kéréssel fordult • A képen Illés Krisztián Zol­tán és a család kedvence, az immár egészséges cica, Dugó Dani látható. hozzánk a dán Viborg megyé­ből Helmuth Reuther. Levelé­ben leírja, hogy július elején Magyarországon töltötte fe­leségével a szabadságát. Július 9-én Bugacra mentek és vissza­felé menet megálltak Kecske­méten, ahol egyebek közt a vá­rosházát is megnézték. Több esküvőt is láttak és a boldog pá­rok közül az egyiket sikerült le­fényképezni. „Nagyon szép és boldog volt a menyasszony, ezért is szeretném, ha megkap­hatná ezt a képet - írja Helmuth Reuther. - Azt hiszem, kedves dolog lenne számukra egy Vi­borg megyei dán turista üdvöz­lete.” Most már csak remény­kedhetünk, hogy az említett boldog pár is olvassa ezeket a sorokat. A fénykép egyébként a szerkesztőségünkben várja tu­lajdonosát. Bácsalmási gyerekek táborozása a Balatonnál • A bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskola száz diákja a nyár utolsó napjaiban érkezett haza a balatoni táborozásból. Csodálatos két hetet töltöttek Káptalanfüreden. Gyalogtúra, fürdés, számháború, jelmezverseny, diszkó, tábortűz, szóval együtt volt minden, ami a táborozáshoz kell. Népszerű klub Kiskőrösön Kedves Olvasóink! Szeretnék köszönetét mon­dani a Baja, Zenta út 4. alatt lakó dr. Sulyok Péternek és fe­leségének beteg cicánk meg­mentéséért. Szeptember 12-én súlyos mérgezési tünetekkel vit­tem az állatorvoshoz az életjelet alig mutató cicát. Semmi re­mény nem volt az életben ma­radására, ezért maguknál tartot­ták és minden elképzelhetőt megtettek érte. Szinte csodával határos módon, 13-án hazaszál­lították a lábadozó állatot. Antal Ilona Rózsa Köszönet orvosoknak Köszönetét mond Nagy Ist­ván Felsőlajosról a megyei kór­ház harmadik belgyógyászatán dolgozó főorvos úrnak, dr. Endre Veronika osztályos or­vosnak és a nővéreknek, akik mindent elkövettek, hogy sú­lyos betegségéből meggyógyul­jon. Munkájukhoz sok egészsé­get és sikert kíván. Molnár Mihályné Kecske­métről is hálás köszönetét fejezi ki ugyanennek, a megyei kór­házban lévő, belgyógyászati osztálynak, külön az ott dol­gozó adjunktusnak, dr. Komá­romi Mónika kezelőorvosnak és az ápolóknak. Mint levelében írja, nagybeteg édesapját, Hor­váth Pált lelkiismeretesen gyó­gyítják és ápolják. Hosszú évek óta vagyunk a családommal az újság előfizetői és olvasói. Igen örülünk annak, hogy olyan sokoldalú és szín­vonalas a lap. Most én egy olyan „család” nevében írom ezt a levelet, melynek egyetlen és legfonto­sabb feladata a szeretet által egy isteni energia közvetítése em­bertársainknak. Kiskőrösön u- gyanis néhány hónapja műkö­dik a REIKI-klub, igen nagy si­kerrel és népszerűséggel. Én ennek a nagy „családnak” va­gyok a klubvezetője, és szeret­nénk felvenni a kapcsolatot más városokban működő Reiki-klu- bokkal. Tóth Zoltánné, Reiki-klub-vezető Olvasóink adományai Egy hete írtam Imre bácsiról, aki olvasóinktól várt segítséget. Kis kuckójába ágyat, takarót, te­levíziót kért. Örömmel számol­hatok be arról, hogy mint min­den ilyen esetben, olvasóink most sem késlekedtek a segít­séggel. Alig jelent meg a cikk, máris érkeztek Kecskemétről a telefonüzenetek. Az elsők közt jelentkezett Szalai István a Ka­zinczy utcából, Pencz Lászlóné a Vágó utcából. Segítségét aján­lotta fel Csille Antalné és Ney- zenbach Jánosné a Wesselényi utcából. Az Elektroszer is több televíziót kínált fel a szegé­nyeknek. Olyan sok tárgyat ajánlottak fel, hogy Imre bácsi három szobát is berendezhetne belőlük. Éppen ezért felvettük a kapcsolatot az I. számú család- segítő központtal, ahol nagyön örültek a sok adománynak. Mint mondták, Imre bácsin kí­vül számtalan család van, akik gyámolításra szorulnak és meg is érdemlik a támogatást. A csa­ládsegítők azt is elmondták, hogy leginkább vegyes tüzelésű kályhákra lenne szükség, ugyanis .egyes embereknek az olaj szinte megfizethetetlen. Aki segíteni tud, az Kecskemé­ten, a Táncsics utcai családse­gítő központban jelentkezzen, vagy a 325-603-as telefonszá­mon. Köszönjük a beszámolókat, melyeket szép számmal juttat­nak el hozzánk. Úgy tűnik, egyre népszerűbb az Olvasói családunk összeállítás. Sokan türelmetlenül várják fotójuk vagy írásuk megjelenését. Ami késik, nem múlik. Mindenki sorra kerül. Leveleiket várja: Benke Márta szerkesztő Küldjön egy fényképet! • Táborfalván tanyán élünk három gyermekünkkel. 1994. no­vember 16-án ünnepeljük 20 éves házassági évfordulónkat. György fiunk 19 éves, katona, Zsuzsa lányunk 17 éves, pékta­nuló és a 3,5 éves Krisztián a család szeme fénye. (A fényképet beküldte Zvatt György és felesége, Váradi Margit.)

Next

/
Thumbnails
Contents