Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-07 / 210. szám
1994. szeptember 7., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink Megszaporodtak az olyan tartalmú levelek, amelyek nem panaszt, sérelmet írnak le, hanem a környezetért, az egészségért aggódva fogalmaznak meg javaslatokat. Mostani összeállításunkban több ilyen található, elég, ha csupán az ólmozott paprikáról, a vadkenderről szóló írásokat említjük. Szólni kell azonban arról a levélről is, amelyben a feladó a családi szeretet, egyetértés fontosságáról fejti ki véleményét, vagy a másikról, amelyben egy mélykúti olvasónk az önkormányzati bérlakások eladásával összefüggő jogszabályokra hívja fel a figyelmet. Természetesen most is van panasz az elromlott és javíthatatlan porszívóról, a rokkantnyugdíj keserveiről, és a lelkiismeretlen, kerékpárost gázoló autósról. Ugyanakkor az expóval kapcsolatos vélemények megfogyatkoztak. Várjuk további leveleiket, telefonos, vagy személyes véleményüket, javaslataikat. A szerk. Aki minden jót elront Bizonyára sokak előtt ismert a jó hírű kecskeméti Margaréta Otthon épületében működő, 4. számú gondozási központ. A gondozónők előtt le a kalappal, nagyon jól végzik munkájukat valamennyien. A közelmúltban több túrát is szerveztek a Mátrába, Gyulára, Cserkeszőlőre és máshová. Mindegyik remekül sikerült. Sajnos, akadt köztünk valaki, aki mindig többet ivott a kelleténél és állandóan kereste a lehetőséget, hogy a jót elrontsa. Ez a valaki nem tudja elviselni, hogy mások jól érzik magukat mellette. Azt hiszi, hogy a klubtársak olyan barátok, akikkel mindent megtehet. Pedig annyi tiszteletet elvárnánk tőle, mint amennyit mi megadunk neki. Olyan eset is előfordult, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat használt hölgyek jelenlétében. Állandóan beleavatkozik olyan dolgokba, melyekhez semmi köze. Nagyon sajnálom, hogy az illető rontja a 4-es számú gondozási központ renoméját, amelyre pedig nagyon kell vigyázni, hiszen már európai híre van, s legutóbb az Egyesült Államokból is jártak nálunk. A nevét azért nem írom le, mert szerintem még arra sem méltó, hogy nyomtatásban lássa. Akinek nem inge, ne vegye magára. U. A., Kecskemét, (Név és cím a szerk.-ben) TUDÓSÍTÁS A LÉTMINIMUM ALÓL Rokkantnyugdíjas lettem Felháborodásom késztet arra, hogy megpróbáljak „hangosan gondolkozni”. Rokkantnyugdíjas lettem, tudom, nem vagyok egyedül ebben a kategóriában. Elég sokan tengetik az életüket a szinte könyöradománynak számító nyugdíjakból. Nem értem azonban, hogy az egyik jogszabály előírja, menynyi a létminimum, vagyis az az összeg, amiből, ha nem is fényűzően, de még meg lehet élni egy főnek. A másik törvény viszont azt írja elő, hogy ennyit dolgoztál, ennyi jár. Ez utóbbi viszont gyakran jóval a létminimum alatt van. Akik nevében hangosan gondolkodom, jóval a létminimum alatt kapják a megélhetésükhöz szükséges forintokat. Kénytelen vagyok saját példámmal élni: 1992-ben betegedtem meg, 1993. június 18-án bizottságilag rokkantosítottak, június 23-án megműtötték. Rokkantsági fokozatom 67 százalék, harmadik csoport. 1964-től 1993-ig öt munkahelyem volt, s ez idő alatt munkahelykereséssel 32 napot töltöttem el. Azt hiszem, ez a közel 29 év munka- viszonyhoz képest elenyésző. Ennyi munkaviszony alapján a bizottság 6 600 forint nyugdíjat állapított meg számomra. Nevetséges. De nem én tehetek arról, hogy 1967-ben 5,50 órabérrel kezdtem mint fiatal szakmunkás, hogy békeidőben 24 hónap és hat nap katonaidőt töltöttem le. Nem én találtam ki a kommunista műszakokat, amelyek kötelezőek voltak és szigorúan levonták a jövedelmünkből. Nos, a nyugdíjam már 7 590 forintra emelkedett és nyolc százalékra számíthatunk szeptembertől. Igaz, közben van infláció, forintleértékelés és jelentős áremelések is követik egymást. Nemrég meglátogatott egy rokonom. Munkanélküli, havi 15 600 forint körül kap. Egyedül él. Ezt csak mellékesen jegyzem meg. Tavaly, a júniusi műtétem után, november 13-án újabb infarktust kaptam. A bizottság újra megvizsgált és döntött: „A műtét utáni infarktus nem jelent állapotrosszabbodást.” Összegezve: nyolc nap híján 29 évet robotoltam, 44 éves vagyok, még három gyereket (18, 15 és 5 évesek) kell az életbe elindítani. Az OTP-nek közel 300 ezer forinttal tartozom, feleségem anyasági segélyen van (7 031 forint). Tudom, sokan vannak, akik nálam is szerényebb körülmények között élnek. Együttérzek velük. Rácz Zoltán, Kiskunfélegyháza, Jókai u. 54-56. Ólommérgezés levegőből is? Tudjuk, lakat alatt van már sok paprikahamisító, mégsem tagadjuk meg a Bácskai Zöld Kör Egyesület képviselői ólommérgezéssel kapcsolatos, egyéb gyanakvásának a közlését. A szerk.) A médiák mind sűrűbben tudósítanak arról, hogy hazánk különböző területein paprikás készítmények fogyasztása után ólommérgezést kapnak az emberek. Az illetékesek külföldről behozott, ólommal szennyezett paprikára gyanakodnak. Nos, mi ennek bizonyítása érdekében nem mennénk olyan messzire. Köztudott, hogy 1975 óta - kezdetben ólomjodit rakéták özönével, ezt követően pedig sugárhajtású repülőgépekkel - óriási mennyiségű ólomport juttattak és jelenleg is juttatnak az érkező csapadékos felhőkbe, párás levegőbe az időjárás alakítgatása céljából. E valós tények alapján a külföldi behozatal helyett arra gyanakszunk, hogy hazánk környezete ólommal telítődött. Teljes mértékben egyetértünk az országos tiszti főorvosi jelentéssel, miszerint az ólommal szennyezett paprika még forgalomban lehet egy ideig. Mi ezt az időt több évtizedre becsüljük, s ez idő alatt még sokan kórházba fognak kerülni ólmozott bántalmakkal. Egyvalamit biztosan állítunk, hogy ezzel a tevékenységgel jóvátehetetlenül elszennyezik hazánk környezetét, mely ellen mi már tíz évvel ezelőtt tiltakoztunk. Tiltakozásunk a mai napig sem került meghallgatásra, s 19 év eltelte után is megállás nélkül szórják környezetünkre a nehézfémport és vegyületeit. Vajon a józan ész mikor fog felülkerekedni? Ki tudja...? A Bácskai Zöld Kör Egyesület nevében: Bartos Nándor, Baja, Garibaldi u. 25., Fekete Géza, Baja, Pandúr u. 25. EZ AZ ÜGY SOKAKAT ÉRINT Rendelet, mely igenis törvényellenes Tudom, nem illik egy témában két alkalommal véleményt nyilvánítani lapjukban. Hogy most rendhagyó gyakorlatot követek, az lakóhelyem, Mélykút jegyzője által a Petőfi Népe július 27-ei számában közölt válaszának tulajdonítható. Köszönöm a jegyző úrnak a Törvényellenes rendelet Mély- kúton? című, július 20-án megjelent levelemre adott nyilvános válaszát. Az én írásomat ugyanis csupán egy héttel előbb közölte a Petőfi Népe. A gondom most már csak az, hogy a jegyző úr mind a nekem (s egyben még sokaknak) címzett nyilvános válaszában, mind a nekem küldött hivatalos levelében alaposan félretájékoztatott a határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakásra vonatkozó vételi jog érvényesíthetőségét illetően. Jogszabályra hivatkozva a következőket idézi nyilvános levelében: „Nem áll fenn vételi jog... az 1990. évi LXV. törvény 107. szakaszának (2) bekezdése alapján az önkormányzati tulajdonba került lakásra.” Magam is felkutattam és elolvastam e törvényi rendelkezést, mely olvasatomban a következő: „Nem áll fenn vételi jog az 1990. szeptember 30-át követően kizárólag önkormányzati eszközökből létesített vagy szerzett, illetőleg az 1990. évi LXV. törvény 107. szakaszának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonába került lakásra”. A jegyző úr által hivatkozott törvény 107. szakasz (2) bekezdés pedig - melyre hivatkozva vételi jogom érvényesítését megtagadta - a következő: „A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében lévő állami ingatlanok, erdők, vizek - kivéve a természetvédett területeket és a műemléki épületeket, területeket - pénz és értékpapírok, a törvény hatályba lépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi ön- kormányzatok tulajdonába kerülnek.” Helyi közgazgatásunk kompetens személyiségei címemre küldött levelükben - vásárlási igényem elutasítása kapcsán - az 1993. évi LXXVIII. törvény 46. szakaszának a. pontjára hivatkoztak, mely azért érthetetlen számomra, mert e törvényhely a bérlő elővásárlási jogáról rendelkezik. E rendelkezésből tehát éppen az tudtam meg, hogy - mint az önkormányzati tulajdonú lakásingatlan bérlőjét - minden más személyt megelőző, elővásárlási jog illette meg. A megvásárlást kizáró rendelkezés egyedül a nagyközség önkormányzatának 10/- 1994. (VI.10.) Ór. számú rendeletében lelhető fel, ez mondja ki: „Az ingatlanokra vételi jog nem áll fenn”. Mivel alacsonyabb szintű jogszabály a magasabbnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz, az önkormányzat e rendelete törvény- ellenes. Végül a jegyző úr figyelmébe ajánlom, hogy a lakásingatlanok elidegenítésének egyes szabályait tartalmazó jogszabály 45. szakasz (1) bekezdés vételi jogot biztosít a bérlőnek. Márpedig, ha ez a jog megadatik a bérlőnek, az önkormányzat a bérlő óhajára köteles a bérelt lakásingatlant számára elidegeníteni. E megjegyzést arra figyelemmel teszem, hogy a címemre küldött hivatali levélben azt a képtelenséget tudatták velem, hogy „Az ingatlanok elidegenítését a képviselő-testület és a polgármesteri hivatal kezdeményezheti, a bérlő nem”. Egyébként sem értem, hogy akkor az önkormányzati rendelet 3. szakasz (1) bekezdésében mivégre rögzítették mégis a bérlők elidegenítéskezdeményezési jogát. Változatlanul élni szeretnék tehát jogszabályból következő vételi jogommal az általam bérelt önkormányzati lakásra, annak ellenére, hogy tudom, az önkormányzat számára a bérleti díjak havonta történő beszedése jövedelmezőbb, mintha a bérleményt az arra jogosult, esetleg 25 évi részletfizetési kedvezménnyel, netán árengedménnyel megvásárolja. Mivel a hivatallal való vitám sokakat érintő témakörben keletkezett, kérem, ezúttal is hozzák nyilvánosságra soraimat. Szentgróti Valéria, Mélykút, Petőfi tér 6. Vetélkedő Az idén augusztus 20-án már másodszor rendeztek játékos vetélkedőt Újsolton. A falu ap- raja-nagyja kivonult a játszótérre, hogy figyelemmel kísérje a vidám hangulatban lefolytatott mókás versenyt, amelyből legnagyobb tetszést a lisztfújás és a lekvároslángos-evő verseny váltott ki. A győzteseket egy kis ajándékkal is megjutalmazták. A késő délutánig húzódó vetélkedő után mindenki szívesen várja, hogy jövőre újra itt lehessen. Dani Attiláné, Újsolt, Rákóczi u. 9. Virágüzletek Egy hete közöltük Kovács Lajosné kecskeméti olvasónk levelét, melyben azt kifogásolta, hogy a Köztemető kapuinál lévő virágboltokban sokkal drágábban lehet vásárolni, mint a magánvirágárusoknál, s ez főként a nyugdíjasokat érinti. Kovácsné levelét olvasván, felkereste szerkesztőségünket Brusznyiczki Gyuláné, az 1-es, és Madár József, a 2-es temetőkapu virágüzletének vezetője, hogy válaszoljanak a levélírónak a nyilvánosság előtt, nehogy azt higgye bárki is, a halottak hozzátartozóinak pénzéből akarnak meggazdagodni. Azonos feltételek mellett ők is tudnák annyiért adni a virágot, mint a magánárusok, akiknek az önkormányzat 50 forintért ad egy négyzetméterre árusengedélyt. Arról nem is beszélve, hogy a vödrösök több mint fele engedély nélkül van ott, tehát feketeárus, számlát nem ad, nem adózik, az ellenőrzésük pedig egyenlő a nullával. Ezzel szemben a kisvállalkozó virágboltos havi 45 ezer forint bérleti díjat, továbbá kommunális adót, építményadót, jövedelemadót és forgalmi adót, valamint társadalombiztosítást fizet (az alkalmazottak után is), bért ad az alkalmazottaknak, pénzbe kerül a fuvar, a szemétszállítás, a víz, gáz, villanyáram használata. Mindezt levonva a bevételből, például Brusznyiczkiné havi jövedelme a nyári időszakban - írd és mondd! - átlag 15 ezer forint. Ebből valóban nem lehet meggazdagodni.-rapiA dombról hiányzik az élet A lokálpatrióták büszkén mutatják be távolról jött ismerőseiknek a kecskeméti szabadidőparkot is, melynek megépítésével egyhíteni igyekeztek a természetes vizet nélkülöző alföldi város ilyen gondjait. Ám akárhogy nézzük is, hiányosnak tűnik a park területe, mivel a mesterségesen kialakított domb végleges rendeltetésére még nem találták meg a megfelelő megoldást a város illetékesei. A dombtetőn végzett betonozásból arra következtethetünk, hogy oda terveznek valamiféle építményt, de ez, úgy látszik, később valósul meg. A földből kinőtt dombbal mégis jó lenne mielőbb valamit kezdeni. Én hiszem, hogy keresve lehetne találni vállalkozót, aki például hirdetési felület biztosításáért, évtizedek óta kihasználatlan épületek (pl. a parkkal szembeni, lovasiskola létesítésére is megfelelő Kerekgyár, vagy a Belső-Szegedi úton éktelenkedő mérlegház bérbe vagy tulajdonba vételével életet „lehelne” a dombba. Akár személyi felvonót is építhetne valaki a domb lejtőjén, mely bevételt is biztosítana, ha oda érkeztetnék a turistacsoportokat. A város magasból történő megtekintése után a központi fogadáson már kérdezni is tudnának a vendégek. Kiterjedtebb ismeretekkel térnének haza, mivel nemcsak a belváros néhány épülete maradna meg emlékezetükben. Fásítani is lehetne vagy inkább kellene a dombot, mely a honfoglalás 1100. évfordulójára és az ezredfordulóra emlékeztetné majd a város lakóit és vendégeit a későbbiekben. A számos, vadon nőtt fa bizonyítja, hogy lenne itt életterük a fáknak, s nem hatna lehangolóan a kiszáradt domboldal látványa. Lédeczi József, Kecskemét Megnősült a postásunk Bizonyára elnézik nekünk olvasóink, hogy postásunk, a 24 éves Dakó Balázs fényképe ma kétszer jelenik meg ugyanazon az újságoldalon. Fent, a jobb sarokban komolynak és hivatalosnak, itt pedig másodmagával - a 22 éves Derdák Gabriellával együtt - vidámnak, boldognak látjuk. Ugyanis szeptember 2-án esküdtek örök hűséget egymásnak a kecskeméti városháza dísztermében. Esküvői fényképük közlését ajándéknak szánjuk. Boldog családi életet kívánunk mindkettőjüknek. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Kutya az üzletben Egy kecskeméti fiatalasszony újszerű üzleti szokásra hívta fel a figyelmet. Augusztus 26-án, pénteken délután negyedmagával - 3 és 6 éves kisgyerekeivel, s egy 11 éves rokon kislánnyal - betért a Miranda Bt. Wesselényi u. 10. szám alatti virágkö- tészetikellék-nagykereskedé- sébe. Legnagyobb meglepetésükre egy hatalmas kutya támadt rájuk, förtelmes ugatással. A 3 éves kisgyerek sírógörcsöt kapott, de más baj szerencsére nem történt,(noha ez is éppen elég volt) de történhetett volna. Aztán még az üzletbelieknek állt feljebb: „...miért üvölt itt ez a gyerek?” Igaz, végül elnézést kértek, mert mint mondták, a kutyának egyébként nem az üzletben a helye, hanem hátul, a raktárban. Most csak „véletlenül” tartózkodott ott. A kérdést már mi tesszük hozzá: Miért kell kutyát tartani egy virág- vagy akármilyen üzletben? Vevőriasztónak? / Éljen meg 4450 Ft-ból? Skultéti Józsefnének (Kecskemét, Március 15. u. 3-5., IX. 242.) még tavaly nyáron lejárt a munkanélküli-járadéka. Az ön- kormányzatnál félretájékoztatták, olyan kérvényt írattak vele, melyre csak egyszeri segélyt kapott, holott járt volna neki a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatása. Skultétiné bátortalansága, idegrendszeri problémái miatt nem járt utána a dolognak, s most is csak volt munkatársának biztatására kereste fel szerkesztőségünket, hogy a nyilvánosság előtt megkérdezze az illetékesektől: hogyan éljen meg 14 éves gyermekével együtt 4450 forintból (családi pótlék és tartásdíj), miből vegye meg a tankönyveket gyermekének? Becsületes volt a megtaláló M. Ferencné kecskeméti olvasónk igazán elmondhatja magáról: nagy szerencse érte, mely felért egy szerényebb lottónyereménnyel. Ugyanis pénteken a 18-as buszon felejtette kézitáskáját, benne nagy értékű ügyiratokkal, valutával és havi fizetésével. Otthon elhűlt benne a vér. Férje kis Babettájával nyomban a busz nyomába eredt, s amikor utolérte, csoda történt: a buszsofőrtől hiánytalan tartalommal megkapta a táskát, melyet egy fiatalember adott át neki. Őszintén bevallják, reménykedtek, de nem nagyon hitték, hogy ilyen értékkel nem tűnik el valaki nyomtalanul. Mivel a becsületes megtaláló nem hagyta névjegyét a buszsofőrnél, M. Ferencné és férje ezúton köszöni meg a fiatalembernek és természetesen a sofőrnek is a jó tettet. (r. m.) Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor
