Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-01 / 205. szám
8 Törékeny földgolyó 1994. szeptember 1., csütörtök KÉT ÉVTIZED - HÁROMMILLIÓ ÁLDOZAT Megelőzhető katasztrófák? • A szökőár egész városokat is elsöpörhet. A természeti katasztrófák az elmúlt húszévben 3 millió ember életét követelték, további egy- milliárdot úgy károsítottak meg, hogy tönkretették az otthonát vagy nyomorákká tették. Az anyagi kár dollármilliárdokban mérhető. Csupán az 1991-92-es adatok ismeretében 100 milli- árdról esik szó. Ez a háttere annak, hogy a katasztrófa-kockázat csökkentésére, a földrengések, vulkánkitörések, áradások, ciklonok, egyáltalán a bolygónkat sújtó természeti jelenségek előrejelzésére cselekvési tervet, nemzetközi stratégiát dolgoznak ki. A megelőzés főbb vonatalait tartalmazó dokumentumot május végén mutatták be Jokoha- mában, Japánban, az e témában rendezett nemzetközi konferencián. Semmit sem tehetünk?- Sajnos, a legtöbb ember sorscsapásnak, ezért kivédhetetlennek tekinti a természeti katasztrófát - mondta Olavi Elő, az ENSZ ez ügyben illetékes vezetője. Azt hiszik, semmit sem tehetünk a természet e végzetszerű jelenségei ellen. Ez a vélemény, bármennyire is érthető egy-egy nagyobb pusztítás után, nem megalapozott; sokat tehetünk azért, hogy életet és anyagi értékeket mentsünk. Elhangzott az is, hogy a nemzetközi összejövetelek témaválasztása aránytalan: módfelett nagy figyelem kíséri az olyan problémákat, amelyek megoldása ma még biztosan meghaladják az ember képességeit. Ugyanakkor kevésbé érzékenyen foglalkoznak a már ma is megoldható problémákkal, köztük a katasztrófa megelőzés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Példaként az 1992. évi, Rio de Janeiróban tartott konferenciát említették, ahol többek között nagy visszhangja volt az úgynevezett melegházhatásról tartott előadásoknak - a megoldás azonban még várat magára. (A melegház- vagy üvegházhatás azt jelenti, hogy a légkörben lévő szén-dioxid-koncentráció fokozatos emelkedésével növekszik a Föld hőmérséklete; megváltozik a Föld éghajlata, ami egyéb változásokat is kivált.) Vészjelző műholdak Olavi Elő példákat sorolt arra vonatkozóan, hogy a megalapozott, jól működő előrejelzés és megelőzés már eddig is milyen hatékony volt. A Charlie nevű hurrikán például, 1951ben, Jamaikában még 150 ember életét követelte, a Gilbert viszont 1988-ban, a Karib-szigeteken - noha az eddigi legerősebb volt - 45 halálos áldozattal járt. Nem elhagyagolható tény, hogy ezt a 45 személyt az 1951. évi népesség kétszereséből ragadta el a hurrikán. Sőt, az Egyesült Államokban, a még ennél is hevesebb hurrikánok sem pusztították a lakosságot az elmúlt években. Mindez azért történhetett, mert a különböző vészjelző berendezések, a műholdak, a meteorológiai előrejelzésre épülő modellezés ma már értékes segítője a katasztrófa előrejelzésének. Nem hittek az előrejelzésben „Nagy gond, hogy továbbra is meg kell küzdeni az emberek kételyeivel, bizalmatlanságával - mondotta az ENSZ-szakértő. Bangladesben 1970-ben, 300 ezer ember halt meg egy szökőár pusztítása következtében. A világszervezet felhívta a figyelmet a közeledő veszélyre, figyelmeztette a lakosságot. Az emberek azonban nem hittek az előrejelzésben, nem hagyták el az otthonaikat. Ki tudja, hányán élhetnének még ma is közülük, ha nem a kételyeik az erősebbek! Mint ahogy igazolja ezt a későbbi eset: 1985-ben hasonló erősségű ciklon pusztított ugyanazon a vidéken, de ekkor már a lakosság megtette a javasolt óvintézkedéseket. Halottak így is voltak, nem is kevesen: tízezer a korábbi 300 ezerhez képest...” Boutros-Ghali, az ENSZ főtitkára szerint egyetlen ország sincs biztonságban a természeti katasztrófákat illetően, és az ember alapvető kötelessége, hogy a tudomány minden új eszközét bevezesse a természeti csapások súlyának csökkentésére. Ez különösen érvényes a fejlődő országokra, minthogy főleg azokat érik a legnagyobb csapások - mintegy 90 százalék az arány ahol az emberi élet pusztulásán kívül a termés, az élelmiszer jelentős mennyiségben semmisül meg. B. V. Időzített bombánk: a túlnépesedés • Közép-Afrikában naponta ezrével szedi áldozatait az éhség. Pokolgéppel élünk együtt, és most már tudatosítanunk kell, hogy bármelyik pillanatban fel is robbanhat, mivel a gyújtózsinórját meggyújtották! Helmut Schmidt, volt német kancellár láttatja így a világot a túlnépesedés és a munkanélküliség fényében. Egy nemzetközi konferencián voltaképpen csak a tényeket ismertette, ki tudja hányadszor: a Föld lakossága évente 100 millió emberrel gyarapszik. Csupán Kínában háromszor annyian élnek, mint negyed századdal korábban. A problémák tehát égetően követelnék a még rendelkezésre álló tartalékokkal való jobb gazdálkodást. Lawson, volt angol pénzügyminiszter még drámaibb perspektívát rajzolt. Szerinte az elkövetkező ötven évben biztosra vehető a demográfiai robbanás, amely társadami- gazdasági katasztrófát okoz majd, és százezrével halnak éhen az emberek... A forgatókönyv tehát előre ismert. De mit lehetne tenni, hogy ne valósuljanak meg a végítéletszerű jövendölések? A távlatokban kilátástalannak tűnő helyzetben egyetlen - nem túl konkrét-megoldást javasoltak a témával foglalkozó szakemberek: az eddigiektől eltérő módon kellene kezelni a fejlesztés-foglalkoztatás kapcsolatát. A világ legjentősebb gazdasági hatalmainak - a heteknek „a bizalom üzenetét” kellene megfogalmazni és eljuttatni a világ népeihez. Más kérdés, hogy üzenetekkel, ígéretekkel és tervekkel még egyetlen éhező tányérját sem sikerült megtölteni. Dinopusztító ősmeteorit Kozmikus mentés óriástükörrel Az eddig föltételezettnél lényegesen nagyobb volt az a meteorit, amely hatvanötmillió évvel ezelőtt föltehetően a dinoszauruszok kipusztulását is okozta. Három évvel ezelőtt a geológusok a mexikói Yucatan-fél- szigeten rábukkantak arra a becsapódási kráterre, amellyel befejeződött a földtörténeti középkor. A földmágnesesség mérésével felkutatták a kráter részben 1100 méter vastag üledék alatti falait. Méréseik szerint a három törmelékgyűrű közül a legnagyobb ármérőjű száznyolcvan kilométer. Virgil Sharpton, egy houstoni kutató most újból átvizsgálta a mérési adatokat, és egy negyedik törmelékfalra is bukkant: eszerint a kráter átmérője 300 km. Sharpton becslése szerint ilyen hatalmas meteorit-becsapódás milliárd évenként egyszer éri a Földet. Néhány hónappal ezelőtt egy hozzánk viszonylag közel elhaladó kisbolygó ürügyén riasztó találgatások láttak napvilágot a világsajtóban. Mi történne, ha egy ilyen aszteroida átjutna a Föld légkörén, és becsapódna az ember életterét jelentő égitestbe? „Világvége”, az élőlények sok faja kipusztulna - riogatta a sajtó a nagy- közönséget. De reálisabb vélemények is hangot kaptak. Mit lehetne tenni egy ilyen - igaz, rendkívül parányi valószínűséggel - fenyegető katasztrófa elhárítására? Szinte kézenfekvőnek látszott az ötlet: atombombát kellene felrobbantani a közelében, hogy az letérítse arról a pályáról, amely keresztezi földünkét. Ez azonban egyes vélemények szerint - érthető okokból — nem igazán vonzó megoldás. Ezért aztán született egy alternatív javaslat is. A Nature című tekintélyes amerikai tudományos folyóiratban olvastuk az orosz és amerikai kutatók szellemes javaslatát. Eszerint rakétával a Föld körüli pályára juttatott és ott szétnyíló hatalmas tükörrel kellene a fókuszált napsugarakat a Földünk felé közeledő kisbolygóra irányítani. Ennek hatására a kis égitest felszínének egy része elpárologna, illetve kilö- velődne, és az anyagkiáramlás letérítené eredeti pályájáról a közeledő veszedelmet. Carl Sagan, a Cornell Egyetem professzora azonban egy komoly veszélyre is felhívja a figyelmet. Szerinte ez a módszer arra is lehetőséget nyújt, hogy egy ilyen égi jövevényt gonosz szándékoktól vezérelt őrültek éppen Földünk felé térítsenek el, és ezzel óriási pusztítást okoznának. Gigantikus ütközések az űrben Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA múlt héten szerdán bejelentette: bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy térképezze fel és katalogizálja mindazokat az egy kilométer átmérőjűnél nagyobb üstökösöket, meteorokat és kisbolygókat, amelyek útja az elkövetkezendő tíz évben keresztezheti a Föld pályáját. A testület élére a NASA Eugene Shoemaker csillagászt nevezte ki. Tavaly egyik kollégájával ő fedezte fel azt az üstököst, amely július végén több darabra szakadva csapódott be a Jupiter bolygóba. Az eseményt a világon mindenütt óriási érdeklődés kísérte. A NASA ennek az ütközésnek a nyomán jutott arra a véleményre, hogy üstökös-, kisbolygó- és meteorfigyelő szolgálatot kellene létesíteni, nehogy Földünket is hasonló kozmikus szerencsétlenség érje. • Egy nagyobb meteor-becsapódás képes akár a Földet is elpusztítani. TIZENNÉGYMILLIÓ GYERMEK AZ ÁLDOZATOK KÖZÖTT Romló egészségügyi viszonyok A jobb egészség - a hosz- szabb élet kevesebb betegséggel - elengedhetetlenül hozzátartozik a magasabb életszínvonalhoz. Sok területen azonban a környezeti feltételek romlása veszélyezteti az elmúl évtizedekben elért eredményeket. A fejlődő világban évente tizennégymillió gyermek hal meg, nem éhínség miatt, hanem „rendes” körülmények között. Úgy tűnik, hogy ez a nagyarányú elhalálozás elfogadható, természetes háttérzajjá vált a világban, amivel a gyártás, a kereskedés, a kormányzás, a honvédelem és a gazdagodás jár - írja a Global Child Health News and Review című lap. A városi szegények számára a népsűrűség sok egészségügyi problémát okoz. A tuberkolózis, a vírusos fertőzések és más ragályos betegségek gyorsan terjednek a túlzsúfolt külvárosokban. A munka reményében az ipari területekre vándorló emberek kénytelenek rossz vizet inni és füstös levegőt szívni, mert ezek az engedély nélkül létrejövő települések gyakran nagyon szennyezett területek. Azokon a helyeken, ahol nagy a népsűrűség, csökken az egy főre jutó élelmiszer-termelés, ennek következménye pedig az éhezés és a rosszul tápláltság. Egy kenyai felmérés szerint ez általános a sűrűn lakott és félig sivatagos területeken élő gyermekek között. Ebből ered a gyenge kondíció és az elégtelen szellemi fejlődés. A harmadik világ országaiban minden öt ember közül kettőnek áll rendelkezésére egészségügyi berendezés, amihez a csatornázás is hozzátartozik. A szennyvíz legtöbbször tisztítás nélkül visszakerül a vízrendszerekbe. Az ily módon szennyezett víz betegség és halál forrása. A hasmenés, amely a fejlődő országokban a halálesetek harmadik legáltalánosabb oka, évente több mint 4 millió embert, s főleg gyermekeket öl meg. A szennyezett ivóvíz évente tíz- vagy huszonötmillió ember halálát okozza. Egészségügyi berendezésekkel és az életkörülmények javításával megelőzhető lenne e halálesetek zöme. Az a levegő, amelyet a városi lakosok nagy része belélegez, szintén veszedelmes az egészségre. A világ városlakóinak a hetven százaléka legalább egy ideig egészségtelen levegőt szív. Ahol nem térnek át az ólommentes üzemanyagok használatára, ott súlyos károsodás érheti az emberi szervezetet. Még a vidékiek sem szívhatnak mindenütt tiszta levegőt, mert a szél odaviszi a szennyező anyagokat, a házak korszerűtlen fűtése miatt pedig korom jut a levegőbe. A légszennyezettség okozhat rákot, légzőszervi megbetegedéseket, szívbajt, tüdőbajt, genetikai defektusokat és szellemi visszamaradottságot. La- tin-Amerikában mintegy 2,3 millió gyermek szenved krónikus légzőszervi megbetegedésben, százezer idősebb ember pedig hörghurutban a városi levegőszennyezettsége miatt. Mexikóvárosban több felmérés eredményeként megállapították, hogy körülbelül az újszülöttek felének a vérében olyan sok az ólom, ami már hátráltathatja szellemi és fizikai fejlődésüket. Az emberek millióinak az egészségét károsítják világszerte az ipari létesítményekből, kórházakból származó veszélyes hulladékok. A műtrágya és a rovarirtó szerek szintén súlyos betegségeket okozhatnak, ami évente több mint egymillió embert érint. A népességszaporulat lassulása hosszú távon elősegítheti a levegő- és vízszennyezettség növekedésének megfékezését, és a termőföldek romlásának csökkenését. Ha nem kell még több embert eltartani, akkor a termelékenység növekedéséből származó haszon az életkörülmények javítására fordítható, a nagyobb élettérrel pedig javulhatnak a szociális feltételek.
