Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03 / 207. szám

1994. szeptember 3., szombat 11 Hét végi magazin Az augusztus 27-ei keresztrejtvény helyes megfejtése: A zöldborsókonzervet keresi? Ezen a soron, tíz perc já­rásra van innen. Nyerteseink: Bakos Mihály, Kiskunniajsa, Petőfi tér 1.; Csikós Imréné, Kiskunhalas, Népfront u. 8.; Molnár Józsefné, Bátya, Nyárfa u. 8.; Mészáros István, Hetényegyháza, Úrihegy 230/2. Minibicikli Két hannoveri ezermester elkészítette a világ legkisebb működőképes kerékpárját. Ma­gassága 5 centi, s ugyancsak 5 centi a két tengely távolsága. Ropogtatunk, nassolgatunk • A választás rajtunk áll, s mindig a rossz útra térünk. ^Nem hiszem, hogy bárki is mérte volna, évente hány ezer tonna ropit, mogyorót, rósejbnit és még számtalan más „aprósá­got” rágcsálunk el. Tesszük ezt észrevétlenül, már-már automa­tikusan. A televíziózás szinte összefonódott a nassolással. Az izgalmas krimik vagy egy-egy nagyobb sportmérkőzés nézése közben a feszültséget levezeti a rágcsálás. Varázsdobozos esték Nyáron még csak-csak sza­badba csalogat a napsugár, ám a hűvös, hideg idő beálltával szí­vesebben ülünk a tévé előtt, akár jó, akár érdektelen a mű­sor. Vacsora után kényelmesen, papucsban, házikabátban elter­peszkedünk a fotelban, s várjuk, hogy a varázsdoboz elszórakoz­tasson bennünket. S amikor már izgalmas fordulatot vesz a krimi, bővelkedik a hátborzon­gató jelenetekben, szinte észre sem vesszük, amint derekasan fogy a gondosan odakészített sós és édes sütemény,^ a csoki, a cukorka és társai. És milyen jólesik egy-egy pohár sör vagy fröccs két menő csapat fantasz­tikus góljai közepette. Azokra az öngólokra, ame­lyek kilóink szaporodásával gyűlnek, jószerivel oda sem fi­gyelünk. S egyszer csak megrö­könyödve észleljük, hogy szűk lett a nadrág, a szoknya cipzár­ját már fel sem tudjuk húzni. Ja, kérem, a hízás meglehetősen könnyen megy, elég esténként csak egy üveg sört benyakalni, 10-20 deka mogyorót ma­gunkba tömni, s megtetézni egy kis burgonyaszirommal, netán tejszínhabos gesztenyepürével. Mert csak megszállottan bámul­juk a képernyőt, miközben ön- tudatlanul csak nyúlkálunk, csak nyúlkálunk a tálkákba, zacskókba, tálcára... Aztán szomjúhozva vedeljük a rejtett kalóriabombákat, a jó édes üdí­tőket. Kalóriabombák helyett Talán jobb volna, ha prog­ramszünetben, amikor megro­hamozzuk a hűtőszekrényt utánpótlásért, nem a délről ma­radt fasírtot, rántott csirkecom­bot ragadnánk magunkhoz egy nagy karéj puha, fehér kenyér kíséretében, hanem főszerep­lővé léptetnénk elő a kefirt, a joghurtot vagy a vitamindús, de kalóriaszegény salátát és a gyümölcsöt, gyümölcsöt, gyü­mölcsöt! Farmerban a megújulás Minden évadban érkeznek „farmerhírek”. Lehet még va­lami újat kitalálni? Igen. Most például egy puhább anyagot, a tencelt favorizálják, az ebből ké­szülő farmerek nem olyan mere­vek (akkor mi benne a pláne?). A régiek mellett új, szolid és extra­vagáns modellek is megjelentek. A farmernadrág világszerte „népviseletté” vált. A farmer­blúz, -blézer, -kabát a kedvenc, jó sok, nagy zsebbel az igazi. A nyitott kabát vagy ingblúz alatt trikót viselnek, a szeszélyes idő­járás miatttfélszerű rétegesen öl­tözködni. A farmer kötényruha a legide­álisabb nyári öltözet, hozzá far­mer hátizsák illik -r városban is viselhető -, ez a fiatalok ked­vence. Rafináltabb ruhadarabo­kat is terveztek; mióta Madonna melltartóban jelent meg a szín­padon, sokan utánozzák a feltű­nésre vágyó énekesnőt. A farmer melltartó kiegészítője a melltől a derékig érő fűzőszerű rész. Ezt az új módit nem feltétlenül kell utá­nozni. Kreáltak kötényszerű, zsebes „szárnyakat” is. Hogy mit tesznek az óriás zsebekbe, hogy ezek milyen célt szolgálnak, ar­ról nem szól a fáma. Érdekes a farmeroverall, ehhez is övre csa­tolt, farzsebes lebemyeg tarto­zik. • Különleges öltözék. Tapasztald meg az öregséget! Hogy valaki 70 éves korában úgy érzi magát, mintha csak 50 volna, vagy hogy egyes 60-asok nem néznek ki többnek 45-nél, ezen manapság senki sem cso­dálkozik. Pedig hát az ember nem fiatalodik. Egyelőre még a fantasztikumok közeledő vilá­gába tartozik, hogy mestersége­sen is elő lehet idézni a sokáig tartó ifjúságot. Azt azonban csak most talál­ták fel, hogy miként idézhető elő, hogy a 17-20-25 esztendős em­ber valóban 70-nek érezze a ko­rát. Első hallásra a világ egyik legnagyobb haszontalanságának tetszik az öregítő felszerelés. Egy német vállalkozási tanács­adó, aki az egészet kiötlötte, mégis megmagyarázza, és így már mindjárt másként hangzik a dolog. Tessék elképzelni pél­dául, hogy milyen szörnyű ne­hézségekkel kell megküzdenie annak az idősebb embernek, aki­nek megkoptak az ízületei, fogy­nak az izmai, rosszul lát, tompán hall, alig képes tapintani, és ha­talmas erőfeszítés felgyalogolni az első, második emeletre. Mi­lyen helyzetbe kerül az az öreg­korú, aki nem neki, nem az ő adottságaihoz szervezett házban kénytelen lakni, aki a boltban nem látja a csomagolás apró be­tűjét, és így tovább. Nos, az új találmány nekik, mármint a szervezőknek, az épí­tészeknek, üzletvezetőknek és hasonlóknak készül. A húszas, harmincas, negyvenes éveiben járó, életerős emberek megkap­ják az öregítő felszerelést. Fel­húzzák az ujjak mozgását korlá­tozó, ráadásul ólomlapokkal ki­rakott kesztyűt, a különleges fó­liával bevont szemüveget, amely elveszi a látható kép élességét, felöltik a térdízület-merevítő, sú­lyokkal nehezített harisnyát, és megkapják a fejhallgatót, amelyben egy kis hangszóró megváltoztatja vagy hallhatat­lanná teszi az egyes hangfrek­venciákat. És ha a fiatal vagy kö­zépkorú mindezt magán hordja, megtapasztalja, milyen lehet igazán idősnek lenni. A feltaláló ezzel a felszerelés­sel vásárolni és lépcsőt mászni küldte kísérleti partnereit. Azok pedig, amikor levehették az öre­gítő készlet darabjait, mindjárt másként látták, hogy mi a dol­guk. Jobban ügyelnek arra, hogy amit előállítanak, ahogyan el­rendezik és ahogyan berendezik a világot, az megfeleljen az idős embertársak adottságainak. Emberbaráti gesztus? Vagy csak segítség ahhoz, hogy meg­tapasztalható legyen az öregség azoknak is, akik koruknál fogva még nem „élvezhetik”. AJÁNLHATUNK VALAMI FINOMAT? Szilvás torták, sütemények Szilvatortácska Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj vagy marga­rin, 10 dkg cukor, egy tojássár­gája, reszelt citrom héja, zsír a formák kikenéséhez, fólia. A töltelékhez: 2 csomag cit­rompuding, 15 dkg cukor, 4 evő­kanál szilvalekvár, 30 dkg szilva, citromkarikák és citromfű a dí­szítéshez. A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrunk és fóliába cso­magolva körülbelül 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük. A pu­dingporokat az előírásnak meg­felelően elkészítjük és hagyjuk kihűlni. A tésztát kivesszük a hűtő- szekrényből és kinyújtjuk, majd a kizsírozott, kis kerek formákba helyezzük és előmelegített sütő­ben 200 fokon körülbelül 12-15 percig sütjük. A kisült kis tortácskákat meg­kenjük szilvalekvárral, erre rá­tesszük a pudingot, a kimagozott és negyedekre vágott szilvákat a puding tetejére helyezzük. Cu­korral megszórjuk, citromkari­kákkal és citromfűlevelekkel dí­szítjük. Réteges szilvatorta Hozzávalók a tésztához: 25 dkg liszt, 17 dkg vaj vagy marga­rin, 8 dkg cukor, egy csomag sü­tőpor, csipetnyi só, egy tojássár­gája, zsír a forma kikenéséhez, fólia. A töltelékhez: 10 dkg vaj, fél kg tehéntúró, 12 dkg cukor, egy csomag vaníliás Cukor, egy cso­mag vaníliás pudingpor, egy to­jás, egy citrom leve és lereszelt héja, egy kg szilva, 2 evőkanál szilvalekvár. A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrunk. Fóliába csoma­goljuk és 30 percre a hűtőszek­rénybe tesszük. A vajat habosra kikeverjük. Hozzáadjuk a túrót, a cukrot, a vaníliás cukrot, a pu­dingport, a tojást és a citrom levét és lereszelt héját. A szilvákat félbevágjuk és kimagozzuk. A tészta kétharmad részéből körül­belül 26 centiméter átmérőjű kört nyújtunk ki és a kizsírozott tortaformába helyezzük. A többi tésztamasszából szalagformát nyújtunk és a tortaforma szélére helyezve körülbelül 4 centiméter magas szélet alkotunk belőle. A túrómassza felét ráöntjük a torta­lapra, erre helyezzük rá a felébe vágott szilvák felét úgy, hogy a vágási felület felfelé nézzen. Majd ráöntjük a túrómassza má­sik felét. Erre tesszük rá a mara­dék fél szilvákat úgy, hogy a vá­gási felületük lefelé legyen. Előmelegített sütőben 175 fokon 60-70 percig sütjük. Amikor megsült, kivesszük a sütőből és felmelegített szilva­lekvárral bekenjük a tetejét. A tortaformában hagyjuk kihűlni. Szilvás túró-gríz torta Hozzávalók: fél kg szilva, 12 dkg vaj vagy margarin, 12 dkg cukor, egy csomag vaníliás cu­kor, csipetnyi só, 4 tojás, egy cit- • rom, egy kg tehéntúró, 4 evőka­nál tej, 8 evőkanál gríz, 6 dkg panírpor, 2 evőkanál porcukor, zsír a tepsi kikenéséhez, perga­menpapír. A szilvákat félbevágjuk, ki­magozzuk és nyolcadoljuk. A vajat habosra kikeverjük. Hoz­záadjuk a cukrot, a vaníliás cuk­rot és a sót, és addig keverjük, amíg krémes masszát kapunk. Ezután a tojássárgákat is a masszához keverjük. A citromot megmossuk, a hé­ját lereszeljük, a levét kinyom­juk. A citrom levét, a lereszelt héját, a túrót és a grízt a krémhez keverjük. A tojásfehérjét ke­mény habbá verjük és szintén hozzákeverjük. A tepsit kizsí­rozzuk és másfél dkg panírpor- ral behintjük. A szilvákat a ma­radék panírporba forgatjuk. A túrós massza felét a tepsibe tölt­jük. Erre rátesszük a szilvákat, majd ráöntjük a massza másik felét is. Előmelegített sütőben 200 fokon körülbelül egy óra hosszat sütjük. A sütési idő felénél a sü­teményt pergamenpapírral le­fedjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents