Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-26 / 226. szám

Nyilvános telefon Selymesnek A Soltvadkerthez tartozó selymesi városrészen eddig magánházban volt elhelyezve a nyilvános telefonállomás. Emiatt az ottlakóknak szinte állandó ügyeletet „kellett” tar­taniuk, hiszen nem tudhatták előre, mikor kinek fontos sür­gősen a vonal. A közelmúlt­ban viszont utcára, azaz fül­kébe került a mindenki tele­fonja. Ezt egyébként az 53-as út nagy gépjárműforgalma is | indokolta. Hasonló beruházást | kezdeményezett’ az önkor- : mányzat egy másik, a várostól távol eső részre, a Csábori- kétsorba. Felújítják a salakpályát A város teniszklubja azzal a beadvánnyal fordult a képvi- : selő-testülethez, hogy anyagi­akkal járuljanak hozzá a sa- | lakpálya felújításához. Az egyébként 1982 óta önellátó alapon működő szakosztály tagjai a szükséges munkál maguk végzik majd el, csak az anyagköltségre nem futja saját erejükből. A kérésre százezer forintot ad az önkormányzat. Emlékversenyen a bócsai birkózók A bócsai birkózócsapatból § tegnap hat legény vett részt a fővárosban megrendezett Müller Ferdinánd országos emlékversenyen. A diák A-ka- tegóriás megmérettetés ered­ményéről - lapzárta miatt - csak a holnapi számban tu- ; dunk beszámolni. Országjáró nyugdíjasok A bócsai nyugdíjasklub esztendők óta jól működik. A rendszeres találkozókon kívül minden évszakban útra kel- § nek, hogy ismerkedjenek ha- j zánk nevezetes tájaival. Leg- I utóbb a helyi szövetkezet au- | tóbusszal segítette a szentend- § rei utazást. De az idén jártak már Veszprémben, az ottani | állatkertben, a nyáron a Bala­tonnál voltak, a következő al-1 kálómmal felmentek Kékes­tetőre. Most, egyfajta szüret- : végzőként, elmennek majd a Szalajka-völgybe. Cukorbetegek találkozója Vadkerten már régen meg­szervezték a cukorbetegek klubját, ahol nemcsak a helyi tagok, hanem a városban és a vonzáskörzetben élő, vala- | mennyi érintett gyermek és felnőtt részt vehet a foglalko­zásokon. A legközelebbi ta­lálkozó ma lesz, amikor a kis­kunhalasi kórház dietetikusa tart előadást, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor. A di- abetesklubba - Ady Endre Művelődési Ház - délután öt órára várják az érdeklődőket. | Egészségvédelem jógatornával A vadkerti református lel- | készi hivatal hittanterme ad otthont az egészségvédő jóga- : tornának, amelyet az idén | ötödik esztendeje hirdetnek. | Az érdeklődők, azaz az egész- f ségesebb életmódot, testmoz­gást kedvelők, gyógyulni aka- | rók október 11 -én 19 órakor jelentkezzenek a fenti helyen. Az oldalt szerkeszti: Pulai Sára Soltvadkert és vidéke SZÁNTÓVERSENY, FUTÁS CUKROSZSÁKKAL, CSETTEGŐK FELVONULÁSA Szüreti fesztivál a születésnapon • A főutcákon végig táncolnak majd a fiatalok, éppúgy, mint a városavatón. Esztendeje annak, hogy Solt­vadkert a várossá nyilvánítását ünnepelte. Ebből az alkalomból a születésnapra - október 7-étől - háromnapos szüreti fesztivált rendeznek. A főtéren lévő dísz- kútból ezúttal Farkas Gyula fel­ajánlásaként ismét bor folyik majd. Az első napon, pénteken, Selymesben 9 órakor kezdődik a szántó verseny, ahol nem csak traktorokkal, hanem lófogatok­kal is startolnak. Ugyanekkor már a birkapörköltfőzők fel­akaszthatják a bográcsukat, s órák múltán kiderül, ki a baj­nok. A szombat a sport jegyében telik. Lesz ifjúsági bajnoki kézi­labda-mérkőzés, az ózdi kézi- labdás öregfiúk a vadkertiekkel játszanak, a Dutép NB Il-es csapata szintén a helyiek ellen­fele lesz. A sportpályán pedig Morvica labdarúgói küzdhetnek a honiakkal. Október 9-én, vasárnap sok móka, vidámság színhelye lesz a sportcsarnok előtti tér. Egy hektoliter sörért söröshordó­emelő verseny lesz, de szép dí­jat kap a legeredményesebb au­tóhúzó is. Szüret idején Solt- vadkerten különösen sokan gyakorolják a cukroszsákok emelését. Nos, ezúttal egy má­zsa kristályédesség lesz a ju­talma annak, aki a cukroszsákos futóversenyben a legjobb időt éri el. A csettegő ősi helyi talál­mány. Sokukat már subickolják, hiszen felvonulásukkal indul majd a szüreti menet, aminek végén vidám zárójelenetet ad­nak elő a résztvevők. Természe­tesen készülnek e rendezvény- sorozatra a cserkészek, a Kos­suth Lajos-iskola táncosai, ki­csik és nagyok, szinte az egész város. A rendezvényen képviselteti magát a testvértelepülés. Bo- J delshausen is. A fesztivál bállal j zárul, ahol a lányok és az asszo- I nyok külön-külön versenghet­nek, hogy közülük ki a leg­szebb. A háromnapos program fel­sorolása korántsem teljes, hi­szen több termék- és árubemu­tató, kiállítás teszi színessé a születésnapi ünnepségsorozatot, amelyre ezentúl minden eszten­dőben sor kerül. P. S. Az erdőtelepítő professzor A legutóbbi képviselő-testü­leti ülést végighallgatta dr. Ha­raszti Sándor professzor. A na­pirendek előtt dolláradományt ajándékozott a szülővárosának. A célt is meghatározta, kerüljön eredeti helyére a Kántorkút.-Évtizedek óta Amerikában él. Itt legendák sora szól önről, s különösen most, hogy honi te­rületeket vásárol.- A honi szó jólesik. Az igaz, hogy 56-ban kerültem ki Atlan­tába, de nem politikai okok mi­att. Azért mentem, mert orvos misszionárius szerettem volna lenni. Sikerült. Gázában is dol­goztam az izraeli megszállás alatt. Az viszont fáj, hogy arra kényszerültem, amerikai zászló alatt menjek külmisszióba. Pe­dig - úgy érzem - hazámnak sem váltam volna szégyenére. Sokfelé elvezetett a tanulásvágy és a munkám. Sokat kellett küzdeni, hiszen nem volt má­sunk, csak a Biblia, az énekes­könyv, a diplomák, no meg az öt gyerek. Mi is tizenketten vol­tunk testvérek. Margit Kiskun­félegyházán él, Ilon Orgová- nyon, Zsófi Kunfehértón, Etel itt, Vadkerten, Matild szintén Amerikában. Ennyien marad­tunk. Nagyon büszke vagyok a szüléimre, a csizmás apámra és a fejkendős édesanyámra. Egykoron - nyugodjanak - ők jellemezték így magukat, s kér­dezték is, nem szégyellem őket? Szerencsére még volt időm ne­met mondani, és- bizonyítani. Megköszönhettem, hogy nevel­tek, az Eötvös-kollégiumba jut­tattak, majd lelkészi és tanári, később bölcsész-, majd orvos­doktori diplomát szerezhettem. Még a feleségem is taníttatták. O egyébként Bán Gábor orgo- ványi baptista prédikátor leá­nya, Rozália. Sokat, mindent köszönhetünk szüleimnek. Fényképük, s mellettük egy • Dr. Haraszti Sándor puli, az orvosi rendelőm fő he­lyén, a falon. Szerencsére ne­künk is lett öt gyerekünk. Az egyik Budapesten él. Vala- mennyiőjük tanult ember lett, s az természetes, hogy tudnak magyarul. Már sok unokát is kaptunk tőlük.- Milyen tervekkel utazik vissza, s mi lesz a birtokkal?- Soltvadkertre hazajárok. Teljesen vadkerti vagyok. Bo- rovicskás, buckás tájra vágy­tam. Én, így hetven évemen túl is, emlékszem a régi vidékre. Érzelmi okokból, nosztalgiából kellenek nekem a területek. Er­dőket fogok telepíttetni. A ter­vem? A készülő könyvemre adom az energiám. Húsz évig Billy Graham útjait készítettem elő, s jártuk a világot. Arról szól majd a kötet, hogyan vittük az evangéliumot a vasfüggöny mögé. Tele lesz kulisszatitkok­kal. Találkozások Gorbacsov- val, Ceausescuval, Kádár Já­nossal, Honeckerrel, és sorol­hatnám. Az angol kiadásra megvan a szerződésem, de ma­gyarul is megjelentetem a könyvet. -pulai­A vadkerti kántor parasztgazdaságában • Soproni Zoltánnak minden háziállata barátságos.- Addig jöjjenek, amíg gáli- cos szőlőt nem találnak - mondta útbaigazító invitálás­ként Soproni Zoltán. A Solt­vadkert, Alsócsábor 47. számú tanyáig szőlősorok, fás terüle­tek váltják egymást, úgy tíz ki­lométeren át. A sivár homokút igazi parasztgazdaságba vezet.-Az idén kiszolgált már a prés?- De nem vagyok elragad­tatva a terméstől. A tizennyol- cas cukorfokkal nincs baj, csak a mennyiség. Rengeteg a tör­köly. Azért ismét indulok a borversenyen. A házasított Oportónak és Kadarkának jónak kell lennie. Tavaly, amikor első lettem, azt mondtam a zsűri el­nökének, Urbán úrnak: én kán- torizáló ember vagyok és lelki- ismeretesen csinálok mindent. Az én borom esővizet sem lát, mert szüretkor szép időnek kell lenni.- Az egyik istállóból a ló ku­kucskál, amott a karámban bir­kák, a másikban kecskék, a disznók jót hevernek. A barom- fik uralják az udvart.- Barátságos itt mindegyik, csak a kisebb kutyával kell vi­gyázni. Kivezetek egy igazi há­ziállatot. Itt az eperfa alja jó lesz pódiumnak. Manci két zöld le­vélért leül. A csikónevelés mű­vészet. Az idén vetettem vele először kisefával. Egyharmad- részt neki kellett húzni, kéthar­madot az anyjának. Az öreg ve- szettebb, valódi deres. Ott meg az igazi gidamama. Már a har­madik bárányt neveli fel. Ha minden állat annyi hasznot hozna, mint az a kecske, akkor jobban bírnánk ezt a demokrá­ciát. Vilma meg Juliska is cso­dálatos. Nem tudok különbséget tenni köztük. Testvéreik Itáliá­ban vannak. Exportra mentek. Aki nem evett még kecskehús- pörköltet, az nem is tudja, mi a jó. A tejüket pedig vagy isszuk, vagy esszük. Megérdeklődöm, hol, mikor van kamion, s oda­megyek. A bárányok között van olyan is, amit még hatezerért sem adtam oda. Rengeteg abra­kot megesznek. Csak feltöltöm az etetőt, vagy ott laknak jól, vagy szopnak. A hátuk olyan gömbölyű, de faggyú nincs raj­tuk.- Jól megnőttek a disznók. Mi lesz velük a télen e nyári szállá­son?- Ezek akkor már nem élnek. Darált hús egyből tisztán kijön ötven kiló, úgy, hogy a sonkák megmaradnak. Oda, a gödörbe nyomatok nekik vizet is, hadd dagonyázzanak, ha kedvük van. Amikor fogom a kaszát, s ki­megyek a lucernásba, az ól mögé, lesnek a kerítés tövében. Jól érzi itt magát minden állat. Igazi parasztgazdaság. No, tá­pot még nem láttak. Árpa a fő­menü, kukorica, rozsdara és búza, csemege a zab.- Már évtizede kántor, teoló­giát is tanult, és itt él, ahol a birtoka körül talán még az ürge sem marad meg.- Ilyen életbe születtem. Látta volna Imrehegyen apám állatait, s a szőlőt! De amikor körbeszántottak bennünket, ott vége lett a megélhetésünknek. Tizenhat éves voltam. Apám el­jött ide, úgy vette meg ezt a ta­nyát, hogy gatyára sem maradt pénze. De költöztünk. A szemé­lyi igazolványomban azóta sincs címváltozás, s a magtár gerendájába bevéstem: 1965. X. 17.-Hamar megörökölte édes­apja „vagyonát”, s hamisítat­lan paraszti gazdaságot terem­tett, miközben nem egészen e szakmában képezte magát.- Apám teheneire vigyázva végeztem az általános iskolát. Utána önszorgalomból Kiskő­rösre, a kertészeti iskolába jár­tam, majd pihentem. Harminc- három évesen kántornak je­lentkeztem. Király András plé­bánosnak köszönhetek minden hangot. Ott, azt a harmóniumot ő adta - mutatta a gazda. - Mi­kor meghoztuk, édesanyám megijedt tőle, az első ütésre a macskák is nyervogva menekül­tek. Aztán jártam kántorkép­zőbe. Leányfalusi Vilmos nevét ha hallom, ma is öröm fog el. Három és fél évig meg teológiát tanultam. A főbírálóm Tajdina József, jánoshalmi plébános volt. Nappal közben ugyanúgy dolgoztam, és éjszakára meg­gyújtottam a petróleumlámpát.-Nem kellene asszony a ta­nyába?- Itt van édesanyám. Vala­hogy nekem minden sikerült, amibe belefogtam, de eddig a lányoknál nem volt szerencsém. A gyűrűs vőlegénységig eljutot­tam, de amikor azzal kezdte a menyecske meg az anyja, hogy adjuk el a birtokot, bizony eszembe jutott, mi lenne az álla­taimmal? Ha itt kinézek, min­den zöld. Az én munkám. Min­dig azokat az embereket irigyel­tem, akiket a szüleik támogat­nak. Nekem ez fordítva volt, van.- Itt nem parancsol nekünk senki, pedig többet dolgozunk, mint a gyári munkások. Csak ha villany lenne, másképp lehetne - szólt közbe nyugodt hangon a fejkendős édesanya, aki idő­közben igazi terülj asztalkámat varázsolt. A pénteki, bojtos me­nüt ünnepivé tették a házi ízek, s az a barátság, ahogyan foga­dott e csonka család. Pulai Sára Jót mulattak a tázláriak Legalább ezren voltak azon a szüreti mulatságon, amelyet a közelmúltban Tázláron rendez­tek. Délután a felvonulási útvonal előtti kapukban sokak várták a menetet. Gyönyörködhettek a csőszpárok táncaiban, népvise­leti ruháikban. A vágtázó csikó­sok ostort csattogtattak, a pará­déskocsi az öreg csőszpárt szál­lította, a falurossza folyton nó- tázott, a tollascigányok a kö­zönséggel incselkedtek, a kis­bíró pikáns rigmusokkal a me­netbe buzdította a falu népét. A vidám hangulat a bálte­remben folytatódott. Itt volt a faluszépe-választás. Eszerint Csikós Andrea Tázlár legszebb leánya. A már hagyományos mulat­ság szervezőjét, Zsikla Ferenc - nét és csoportját ismét megilleti a dicséret. Szabadi Pál Bölcsődesors A város bölcsődéjének léte szinte rendszeresen visszatérő napirend a képviselők előtt. Legutóbb e kényes kérdést - vagyis: meddig tartsák fenn - azzal zárta le a városvezetés, hogy a következő évi költségve­tés összege eldönti a gyermek- intézmény sorsát. Aszfaltozás Igaz, hogy Soltvadkerten a csatornázás miatt már meggon­dolandó az utak javítása, épí­tése, de a Mátyás király utca ál­lapota már nem tűr halasztást. A munkálatokat még az idén megkezdik, illetve befejezik.

Next

/
Thumbnails
Contents