Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-24 / 225. szám

6 Autósmagazin 1994. szeptember 24., szombat Veterántalálkozó Halason A közelmúltban megrendezett Halasi hetek legsikeresebb ese­ménye volt a veteránautók talál­kozója. A szervezők a nemrég elhunyt városatyára, Kántor Andrásra emlékezve hozták tető alá a háromnapos összejövetelt. Sok ezer érdeklődőt vonzott a homokbuckák közötti túravetél­kedő, az ügyességi verseny és a főtérre gyülekező öreg motorok és gépkocsik felvonulása. .. * ______________________,____________ • ízlés dolga, de nekünk ez a négykerekű tetszett legjobban. A fakerekeken gördülő, 1400 köb­centis erőforrással felszerelt, 14 lóerős Opel tulajdonosa Kisapáti József és neje. Ez az UAZ már nem ugyanaz A privatizált Autóker állami nagyvállalat egy részét az ISP (International Spare Parts = nemzetközi alkatrész kér.) vál­lalat vásárolta meg, és abból több kft.-t alapított. Az egyik új gépjárművek ke­reskedelmével foglalkozik, töb­bek között sikerült megállapod­nia a volt szovjet UAZ-gyárral annak közismert, „orosz dzsip­ként” emlegetett terepjáró sze­mélyautójának további behoza­taláról. Az UAZ-on több fejlesztés is történt, így a négykerék-hajtású, terepjáró autó biztos piacra számíthat, amiben a hasonló nyugatiakéhoz viszonyítottan igen kedvező ára is szerepet játszhat. A korábban (a honvéd­ség mellett) elsősorban vadá­szok, erdészek, terepfelmérők által használt - most vászon- és merev tetős változatban egy­aránt érkező - kocsiból valószí­nűleg jelentős tételt vásárolnak az önkormányzatok, a terepjáró tulajdonságot előnyösen hasz­nálni tudó tisztviselőik, prvo- saik, védőnőik számára. Ám a „csicsás” terepjárókat kedve­lőkre is gondoltak, és a kocsit széles gumiabroncsokkal, kró­mozott gallytörő ráccsal, külön­féle színekben és fényszórókkal is ajánlják - természetesen jóval magasabb áron. Húsz pályázó elszállításra Húsz pályázat érkezett a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság­hoz a tilosban parkoló személy­autók elszállítására. Dézsy Mihály helyettes szó­vivő elmondta, hogy a pályá­zatokat elbíráló bizottság a na­pokban kezdi meg munkáját, és várhatóan egy-két héten be­lül döntés születik. így a hó­nap végén minden bizonnyal felújítják a Budapesten tilos helyen parkoló személyautók elszállítását. Naponta 10 szál­lító jármű gyűjti majd össze a közlekedés rendszabályait megszegő autókat. Titkosított BMW-modell? Szenzációt ígért a szeptember 10-ei Földön, vízen, levegőben biztonságosan címmel meghir­detett szegedi kiállítás. A BMW legújabb modelljének európai bemutatását harangozták be a szervezők. Emellett a legkülön­félébb szárazföldi, légi és vízi járműcsodák felvonultatása, sőt kipróbálása szerepelt az ígére­tek között. Tódultak is a nézők, hiszen nem mindennap adatik meg, hogy egy Harley David­son, vagy egy jet-ski nyergébe pattanhassunk. Ám mielőtt bárki is sajnálni kezdené, hogy kihagyta a nem kis élménynek ígérkező bemu­tatót, megnyugtathatjuk: erre semmi oka. Először is a BMW-nek kizárólag üresen ha­gyott helyét lehetett megtekin­teni: az európai bemutatóként beharangozott eseményre saj­nos ők nem érkeztek meg. De vajon mikor mondták le a világ­szám bemutatását a BMW-sek? Mert igencsak későn kellett ezt megtenniük, ha a szervezők nem tudták értesíteni a velük kicsalogatott közönséget. Azonban ezzel még nem ért véget a teljesítetlen ígéretek sora. A biztonságos légi közlekedési eszközöket egyetlen, ifjúkorán jócskán túl lévő vitorlázó repü­lőgép képviselte. Motorból mindössze kettő volt, ha bele­számítjuk az egyik kiállító saját használatú robogóját is. Jet-skit viszont egyetlen darabot sem si­került felfedeznem. Mégis volt valami, ami egyér­telműen elnyerte a látogatók tet­szését. A gyerekek minden korlá­tozás nélkül ugrálhattak ki-be az itt kiállított, Magyarországon forgalmazott autócsodákba. Fel­téve, hogy túl tudták tenni magu­kat a kiállítók képviselőinek szú­rós tekintetén. Rákász Judit • A kiállító cégek igyekeztek minél látványosabban bemutatni az általuk forgalmazott típusokat. • Legendás motorok: egy hét lóerős Indian 1916-ból és egy • Aranyozott, formatervezett öreg, 28 lóerős Harley Davidson. a fék, a lámpa és a duda is. // Űrhajó-üzemanyag az autókba? Értékes roncskocsik versenye Az amerikai Lawrence Li­vermore laboratórium munka­társainak köszönhetően egyszer talán valóra válik az álom, és az autókat ugyanolyan üzemanyag hajtja majd, mint a mai űrhajó­kat. A hidrogénalapú üzem­anyagra már csak azért is nagy szükség lenne, mert jelenleg a személygépkocsik által felhasz­nált hasznos energia mindössze 25 százalék körül mozog. A hidrogénalapú üzemanyag előnye,,hogy nem szennyezi a le­vegőt. Égésekor sem „üvegházi” gáz, sem széndioxid nem kelet­Miközben Stuttgartban Da­imler és Maybach megépítette első motoros hintóját, tőlük nem messze, Mannheimben, egy velük azonos korú fiatal­ember, bizonyos Karl Benz benzinmotoros velocipédet szerkesztett. Jellemző a XIX. század végének sajtóviszonya­ira, hogy noha Daimler és Benz nagyjából azonos síkon tevé­kenykedett, sokáig mégcsak nem is tudtak egymásról. Leg­alábbis egyetlen dokumentum sem létezik, amely ennek ellen­kezőjét igazolná. Karl Benz édesapja moz­donyvezető volt. Valószínű ez is közrejátszott abban, hogy az ifjú Kari érdeklődése már gyerekko­rában a technika irányába for­dult. Apja korán meghalt, de az özvegy mindent elkövetett, hogy jó képességű fiai elvégezhessék tanulmányaikat. Kari pályafutását lakatosként kezdte, de hamarosan műszaki rajzolóvá léptették elő. Miután megnősült felesége, Berta asz­kezik. A levegőbe kerülő, szmogképződést elősegítő nit- rogén-oxidok mennyisége pe­dig elhanyagolható. Mivel a hidrogén bárhol elő­állítható, megszűnhet az Egye­sült Államok külföldi olajtól való függősége - állítják a tu­dósok. (Az Egyesült Államok olajszükségletének felét impor­tálja.) A hidrogén ellen szól azonban, hogy előállítása sokba kerül és villamos energiát emészt fel. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy lehet-e hid­rogént kivonni a szenet tartal­szony tanácsára önálló műhelyt nyitott, melyben saját szerkesz­tésű lemezhajlító gépével bá­dogcsöveket gyártott különböző építkezési vállalkozóknak. Szabadidejében nagyon sokat olvasott, így szerzett tudomást az Otto-motorról. Az ötlet annyira magával ragadta, hogy rövidesen megszerkesztette első kétütemű motorját. A motort azonban nem szabadalmaztathatta, mert Deutz már korábban megszerezte an­nak gyártási jogát. Benz azonban nem kesere­dett el. Tovább tökéletesítette motorját és végül néhány rész­letmegoldásra sikerült szaba­dalmat kapnia. Az új, javított motort már el lehetett adni és Benz megalapította a Gasmoto­renfabrik Mannheim AG-t, azaz a Mannheimi Gázmotorgyárat. 1884-ben „már” hat motor hagyta el az üzemet és Benz el­érkezettnek látta az időt régi álma megvalósítához: megter­vezte motoros kocsiját, mely hatalmas biciklikerekeiről a mazó papír- és élelmiszer-hul­ladékból. A felmerülő kérdések közül a leglényegesebb egye­lőre az, hogy milyen formában tárolják a járművekben a hidro­gént, amely könnyű és diffúz volta miatt kis mennyiségben is nagy helyet foglal el. A tudomány jelenlegi állása mellett a hidrogén lehűtött álla­potban, nyomás alatt tárolható, vagy fémekkel hidridek képez­hetők belőle. Legjárhatóbbnak egyelőre az űrrepülőgépeknél használatos üzemanyag-tároló cellák alkalmazása tűnik. motorosvelocipéd nevet kapta. Vázát, kerekeit a Kleyer velo- cipédüzem készítette, négy­ütemű, egyhengeres motorja Benz gyárában épült. A villa­mos gyújtású motor teljesítmé­nye - ma bizonyára kevésnek tűnik - mindössze 2,3 lóerő volt, 250-es percenkénti fordu­lattal dolgozott és óránként 15- 20 kilométeres sebességgel „száguldott” utasaival. Első próbaútja sokban hason­lított a Daimlerékéhez: meg­bokrosodott lovak, sikítozó hölgyek, szitkozódó, csípős megjegyzéseket szóró tömeg kísérte járművüket. Benz már-már letört, de Berta asz- szony és a két gyerek koránt­sem. Egy éjjel „elkötötték” a motoroskocsit és „hosszú” (40 kilométeres) próbaútra indultak vele. Kalandokban, viszontag­ságokban bővelkedő útjuk vé­gül is sikeresen zárult, és ez a siker visszadta Karl Benz önbi­zalmát is. Szász András (Folytatjuk) A hétköznapi autós, ha ka­rambolozik és megússza szemé­lyi sérülés nélkül, először hálát ad az Úrnak, majd kipattan jár­gányából. Ekkor túl van az első ijedtségen, és már inkább kocsi­ját kezdi sajnálni, de nagyon. Neveltetésétől, vérmérsékletétől függően nekitámad a másik, sze­rinte vétkes autó pilótájának. Akadnak azonban olyan veze­tők is, akiknek meg sem kottyan, ha menet közben autójukba ro­han egy másik kocsi. Fel sem ve­szik, mivel van, ahol a lökdöső­dés teljesen természetes. A roncsderbikhez valósággal hoz­zátartoznak az ütközések. De egyáltalán mi az a roncs­derbi, és hogy lesz valakiből ver­senyző? Á kecskeméti Pataki Jenőből például úgy, hogy májusban el­ment megnézni Kecelen egy ilyen versenyt, és annyira meg­tetszett neki, hogy nyomban el­határozta: ő is kipróbálja. Hozzá kell tennünk: előzőleg volt már némi köze az autózáshoz. Évek óta hivatásos gépkocsivezető, és korábban belekóstolt a technikai sportokba is. 1977-ben végighaj­tott egy egész bajnoki szezont a Kecskeméti Spartacus gokarto- saként. A májusi keceli verseny után gyorsan nekilátott a ver­senyautó építéséhez. Ez nem egyszerű feladat, hiszen szám­talan szigorú előírást kell fi­gyelembe venni egy ilyen spe­ciális négykerekű elkészítése­kor. A padlólemezeket meg kell erősíteni, az üzemanyag- tartályt - éppen az ütközések miatt - oldalról át kell he­lyezni védettebb helyre. A ke­rekekre crossgumik kellenek. A szélvédőt acélháló helyette­síti. Kötelező az áramtalanító kapcsoló, a megerősített bukó­Szerkesztette: Gaál Béla csövek használata, a négypon­tos biztonsági öv. A felsorolás távolról sem tel­jes, de ahhoz elegendő, hogy ér­zékeltessük: bizony drága játék egy ilyen, úgynevezett roncsot kialakítani. Nem is sikerült volna egyedül Pataki Jenőnek. Magán­emberek, káefték, béték adtak anyagi támogatást, vagy éppen acélcsöveket a kiselejtezett 1200-es Zsiguli átalakításához, újjáélesztéséhez. Emellett na­ponta segített és segít a szerelés­ben, a kocsi rendbehozatalában egyik barátja, Deczky Gyula is. Mert tennivalójuk annyi van, hogy ketten is alig győzik. A legutóbbi futamon például kutyaszorítóba került az öreg Zsiguli. Jobb-balról összezárták, hátulról beszorították az előtte álló kocsi alá. Letört a gyújtás­elosztó és fel kellett adni a to­vábbi küzdelmet. Az acélcsövek csökkentették az ütközés erejét, ám a lemezek így is csúnyán ösz­szegyűrődtek. Jöhet tehát a kala­pálás, a javítás. Aztán a motort, a sebességváltót is fel kell készí­teni a következő megmérette­tésre. Ezek a száguldó roncsok ugyanis különösen nehéz körül­mények között viaskodnak egy­mással. Legtöbbször a förtelmes terep és a sűrű kanyarok miatt 1-es vagy 2-es sebességfokozat­tal rohannak, gyakran 80-90 ki­lométeres sebességgel. Pataki Jenő azonban ha nem is a váltónál, versenyzőként min­denképpen magasabb sebes­ségbe akar kapcsolni. Mint mondja: a Keceli Motocross Egyesület tagjaként az idei sze­zont tanulóévnek szánta. így is összejött eddig nyolc bajnoki pont. Jövőre szeretne a szuperfu­tamokban minél hátrábbról star­tolni. A Forma-1-esekkel ellen­tétben a roncsderbiken ugyanis a hátsó sorokból rajtolnak a me­nők. - gaál ­• Pataki Jenő és Deczky Gyula rendbehozza a következő ver­senyre a sérült Zsigulit. AZ ÚJKORTÓL NAPJAINKIG Az autózás történetéből (9 >

Next

/
Thumbnails
Contents