Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-23 / 224. szám

1994. szeptember 23., péntek Megyei körkép 5 Visszalépés a képzésben? DR. UHERCSÁK GÁBOR NYOLCVANÉVES Folyók, tavak paránynövényeinek kutatója • A fodrásztanulók ebben az évben csak a hagyományos képzési formában sajátíthatják el a szakma mesterfogásait. (Fotó: Galambos Sándor) Nem indult IPOSZ-osztály ebben az évben a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola fodrásztanulói közt. Dacára, hogy ennek a képzés­nek immár hároméves hagyo­mánya van Félegyházán. Ezek­ben a tanulócsoportokban külön óraterv szerint, a szakma elis­mert képviselői által összeállí­tott és véleményezett tanmenet alapján sajátíthatták el a mester­fogásokat a tanulók. A korszerű szakmai tudáson túl az általános műveltség terén is többet ad ez a forma, hisz magas óraszám­ban a német nyelv megismeré­sét is lehetővé teszi. Az Ipartes­tületek Országos Szövetsége a három és fél éves program ki­dolgozásakor a kisipari szolgál­tató jellegű képzettség meg­szerzésére helyezte a hangsúlyt. A tapasztalatok rendkívül jók voltak, az iparosok elégedettek voltak tanulóik gyakorlati fel- készültségével, amit a megnö­velt gyakorlati idő tovább gya­rapítóit. Ennek ellenére fodrász szakmában az idén szeptember­ben nem tudott elindulni ilyen osztály érdeklődés hiányában. A miértről Nagy János gyakor­lati oktatásvezetőt kérdeztük.- Rendkívül érdekes oka le­het ennek. Ebben a formában az első évben heti egy nap gyakor­latot szerveztünk a tanulóknak, amit nem a választott mesternél, hanem az iskola által felkért ki­váló szakembereknél tölthettek. Pomázi Istvánné, Köhler József, Presztóczki Ferenc neve önma­gáért beszél. A kisiparosok vé­leménye az volt, hogy ők ilyen részletesen, ilyen alapossággal nem tudnának bevezetni senkit a szakma mesterfogásaiba egyetlen év alatt, hisz nálunk többnyire csak arra van lehető­ség, hogy a gyakorló ellesse azt, amit előtte mestere csinál. A gyakorlás a seprű nyelénél - a takarítással kezdődik. Mégis megijedhettek attól, hogy nem lesz tanulójuk, mert amikor 41 képviselőjüket összehívtuk, és megkérdeztük, ki vállalná eb­ben a formában a képzést, mindössze 6-8 jelentkező akadt. Igaz, el sem jött min­denki. A baj az lehetett, hogy az első évben valóban elesnek a tanulók asszisztenciájától, de aztán két és fél évig a tíznapos ciklusból hatnapos gyakorlat van ütemezve, jóval több talál­kozást lehetővé téve mester és tanítvány között, s ezt sokan nem vették figyelembe. Az is­kola, mivel szolgáltat, nem te­hetett mást, hagyományos rend­szerű osztályokat indított 54 fő részére. De hiszek abban, hogy okosabb, ügyesebb propagan­dával jövőre újra tudjuk indítani az IPOSZ-osztályt ebben a szakmában is. Meg lehet győzni az iparosokat arról, hogy az egy év után, amit az állam teljes mértékben finanszíroz, a gya­korlóhelyre kikerült fiatal kezé­ben még a szerszám is máskép­pen áll. G.O. Ezekben a napokban ünnepli a környezetvédelmi laborató­rium Bajára kerülésének 30., új épületbe költözésének tízé­ves évfordulóját. A múlt heti házi ünnepségen részt vett dr. Uhercsák Gábor professzor úr is, aki a 60-as évek végétől kezdte, s mintegy másfél évti­zeden át volt biológus szakta­nácsadója a laboratóriumnak. E nemzetközileg ismert és közismert algakutató nemcsak tudományos munkássága, ha­nem családi és baráti szálak révén is kötődik Bajához. Elsőként kezdte el 1940- 1944 között a hidrobiológiái kutatásokat a Duna bajai sza­kaszán és a Baja környéki mellékágakon, sőt ő már akkor elismerte azt, hogy a folyók kutatása csak munkaközösség által és szervezett formában, lehetőleg külön erre a célra lé­tesített intézmény keretében lehet igazán eredményes. En­nek a felismerésnek Berhardt Sándor, akkori polgármester elképzeléseivel való szerencsés találkozásából született meg a Baján létesítendő Duna-kutató állomás terve. A kutatóállomás 1944 nyarán berendezve várta, hogy megkezdődhessék ott a • Dr. Uhercsák Gábor munka, a háború azonban mindezt megakadályozta, és az épület, benne a berendezés is megsemmisült. Folyóvízi kuta­tásainak skálája rendkívül szé­les, hiszen a hazai nagy folyók és kisebb vízfolyások mellett vizsgálta Európa folyóit, Al­bániától Skandináviáig, sőt Amazónia folyóira is kiterjed­tek algológiai kutatásai. Uher­csák Gábor tudományos ered­ményeit a ’60-as években szinte jobban ismerték külföl­dön, mint itthon. Előbb kapott Finnországban akadémiai tagságnak megfelelő súlyú elismerést, mint idehaza. A kutatás mellett az oktatás is jelentős és szerves része élet­művének. Ő oktatott először hidrológiát a bajai vízügyi főis­kola hallgatóinak és nyugodtan állíthatjuk, hogy ő a ’60-as évek második felében indult vízügyi hidrológuS nemzedék egyik szellemi atyja. Az 80. életévében járó tudós még jelenleg is publikál: eddig több mint 170 tudományos munka (dolgozat és könyv) ke­rült ki keze alól. Érdeklődési köre az algológián és hidrobio­lógián kívül kiterjed a termé­szettudomány szinte minden te­rületére, ugyanakkor nagyfokú érzékenységet mutat a humán tudományok, továbbá a képző­művészet és építőművészet iránt is. Egy, napjainkban már igen ritka reneszánsz embertí­pust képvisel ő, aki életével és munkájával igazolja azt, hogy az emberi szellem az alkotás csodálatosan formálható nyers­anyaga. Schmidt Antal Szívmelengető köszönet Megható jelenet zajlott le a hét végén Bácsalmáson. A backnangi és a helyi gimnázium közötti testvérszerződés alá­írása után Silke Lück tanuló kért szót. A művelődési köz­pont színháztermében a követ­kezőket mondta: „Köszönöm a magyar népnek, amit 1989-ben értünk tett. Azt, hogy több ezer honfitársamnak biztosította a börtönországból való menekü­lést az azóta már egységes Né­metországba. Én is ekkor jutot­tam el szüleimmel a szabad vi­lágba” - mondta, majd magya­rul hozzátette: „Köszönöm”, és elpityeredett. A felcsendülő himnuszok csak tovább fokoz­ták a közönség megindultságát. OKTÓBERRE ÍGÉRIK Legyen szeptember 25-e a fehér kendők napja! Ezzel a felhívással fordult szeptember 22-én Göncz Ár- pádné minden olyan Magyaror­szágon élő nőhöz, aki szeretné kifejezésre juttatni: elutasítja a háborút. „A természet rendje szerint mi, nők, életet adunk. Éljünk a világ bármely pontján, gyerme­keink, ha felnőnek, akkor is a gyermekeink maradnak, s ugyanolyan szeretettel és féltés­sel vesszük körül őket, mint amikor kicsik voltak” - olvas­ható a felhívásban. „Ez a legfontosabb oka an­nak, hogy a háború, az értelmet­len öldöklés lényünktől oly messze áll. Számtalan mozga­lom indult a háborúk elutasítá­sára. az eredmény közismert. Mégsem hiábavaló azonban a tiltakozás, mert újra és újra el kell mondjuk, világgá kell kiált­suk: hallgassanak el a fegyve­rek! Az elmúlt év szeptemberében Grúziában kétezer nő vonult ki végső elkeseredésében a harc­térre, a csapatok közé. A meg­hökkentő esetet követően Keti Dolidze filmrendező a grúz te­levízióban felhívással fordult a nőkhöz: a nők a maguk eszkö­zeivel vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. Néhány óra múlva nők ezrei vonultak fel Tbiliszi főterén, fehér kendőben. E ken­dők a megbékélés jelképévé váltak. Keti Dolidze mozgalmat hirdetett a világ minden lánya és asszonya számára; minden év szeptember utolsó vasárnapján déli 12 órakor a nők gyűljenek össze városaik és falvaik főte­rén. Fehér kendőjük legyen a béke, a fegyverszünet akarata. Kérjék csendesen, egyszerűen a jelenlétükkel, hogy legalább egyetlen napra hallgassanak el a fegyverek! Meggyőződésem, hogy e világméretű megmozdu­lásnak mi, magyar nők is része­sei kell legyünk. Legyen szep­tember 25-e a fehér kendők napja! Találkozzunk Pesten a Vajdahunyad vára udvarán dél­ben, fehér kendőkkel. Termé­szetesen gyerekek és férfiak ér­deklődésére is számítunk”. UK 1 UBlKKC, 1ÜLK1K Kiskörösön gáz vai mert még nincs gá A szeptember 21-ei kiskőrösi LiDtószentmiklóssal köt A szeptember 21 -ei kiskőrösi képviselő-testületi ülésen - ha csak rövid epizódként is - to­vább folytatódott a kulturális intézmények összevonása miatt kialakult nyilatkozatháború. Baranyai János képviselő napi­rend előtti felszólalásban bírálta a helyi újságot, amely vélemé­nye szerint egyoldalúan láttatja az ügvet a kiskőrösi polgárok­kal. 0 az összevonás előnyeit emelte ki, valamint hangsú­lyozta, hogy semmi értelme sem lenne a döntést a következő képviselő-testületre hagyni, mi­vel ez egy fél éve húzódó ügy és a döntés szakmailag megalapo­zott. A képviselő felszólalása végén kérte a helyi sajtó képvi­selőjét, hogy beszédét közöljék a városi lapban. Ezután megkezdődhetett az előzetesen kiadott napirend tár­gyalása. A testület - többek kö­zött - rendeletet alkotott a vá­rosközpont rendezési tervéhez kapcsolódó előírásokról. A képviselők egyhangúan támo­gatták, hogy Kiskőrös történeti központjában az alapvetően csa­ládi házas beépítési jelleg ne változzék, valamint a zöldterü­letek megóvása mellett foglal­tak állást. Elfogadták azt az elő­terjesztést is, amely a szlovákiai Liptószentmiklóssal kötendő együttműködési megállapodás­ról szólt. Eszerint a jövő évben januártól novemberig lesznek közös szervezésű programok. Az interpellációk és kérdések között kapott helyet a gáz és a kábeltelevízió problémája. A polgárok az iránt érdeklődtek képviselőjükön keresztül, hogy a már sok helyen megépült ve­zetékben mikor lesz gáz. A pol­gármester elmondta, hogy tud a hirtelen jött hideg okozta gon­dokról és a Dégázzal való egyeztetés után azt tudja ígérni, hogy október 15-re a rendszer a város területének felén működni fog. A kábeltelevízióval kapcsola­tos problémákat a képviselők saját bőrükön, illetve tévéjükön tapasztalhatták. Az adások kö­zül egyet sem lehet ugyanis jó minőségben fogni, sőt legtöbb­jüket sehogyan sem. A polgárok arról tájékoztatták őket, hogy addig nem hajlandók befizetni a szerelési díj másik felét (7000 forintot), amíg a kivitelező cég kifogástalan állapotba nem hozza a hálózatot. A képviselők ígéretet kaptak arra, hogy a vá­ros vezetése megkeresi a kivite­lezőket. W. K. E. Emberölés Agasegyházán - különös kegyetlenséggel Összesen 38 évet „osztott ki" a megyei bíróság dr. Feleky Ist­ván vezette büntetőtanácsa ab­ban a bűnügyben, amelynek el­sőrendű vádlottja Simon Sán­dor, Ballószög, Tanya 462., a másodrendű Házi Attila, Fülöp- háza, Kossuth utca 22., a har­madrendű pedig Simon Sándor- né, Ballószög, Rákóczi út 36. szám alatti lakos volt. Ez utóbbi egyébként az elsőrendű vádlott anyja. A vád - amit a bíróság bi­zonyítottnak látott - igen súlyos: különös kegyetlenséggel elkö­vetett emberölés bűntette. Mit és hogyan követett el ez a három ember, akik közül az első kettő mindössze huszonnyolc, illetve huszonhárom éves. Si­monná sem több ötvenhárom­nál. Az asszony, akinek nyolc gyereke van, 1984 óta együtt élt a mostani áldozattal, a negyven­kilenc éves Kiss István, Agas- egyháza, Alkotmány utca 40. szám alatti lakossal. Szinte ter­mészetes, hogy a kapcsolat egy idő után különböző okok miatt megromlott, s az alkoholista Kiss időnként tettlegesen is bán­talmazta Simonnét, néha éjsza­kára is kizárta a házból. Az asz- szony emiatt többször panasszal fordult az ágasegyházi rendőr­höz, de büntetőeljárást egyszer sem kezdeményezett. 1990-től a kapcsolat már any- nyira megromlott, hogy egy­mástól elzárt, külön lakrészben laktak, sőt 1992 márciusában az asszony albérletet keresett ma­gának és a vele élő lányának. A körülmények miatt Simonná annyira elkeseredett, hogy Kiss István agyonveretését fontol­gatta. Tanúk előtt, Kiss füle hal­latára többször tett olyan kije­lentést 1992 első hónapjaiban, hogy agyonvereti az élettársát. Maga Kiss volt feleségének ar­ról panaszkodott, hogy Simonná össze akar fogni ellene a gyere­keivel és közösen agyon akarják verni. Mindezekről akkor még a mostani ügy két első vádlottja semmit nem tudott. Az asszony 1992. május 3-án lányát kereste fel, de ott tartóz­kodott fia, Simon Sándor és lá­nya barátja, Házi Attila is. Ek­kor órákon át sorolta Kiss Ist­vánnal kapcsolatos panaszait: ellopja a pénzét, kikapcsolja a villanyát, elvette a cukrot, lisz­tet, gázpalackot, edényeket, főzni sem tud. Arra kérte a fiát, kerítsen neki egy lakást, vagy ha azt nem tudja megtenni, leg­alább beszéljen Kissel, pofozza meg, ijesszen rá és bírja rá, hogy adja vissza az ellopott holmit. Miután az asszony eltávo­zott, fia, Simon Sándor és Házi Attila egy kocsmai italozás után visszatértek Simonná lányához (aki egyébként szellemi fogya­tékos). Ott abban állapodtak meg, hogy Simon Sándor feltét­lenül megpofozza Kiss Istvánt. Másnap, május 4-én Simon és Házi Agasegyházán és Kecs­keméten italozott, délután értek Ballószögre, majd az^ asszony, a lánya és a két fiú Ágasegyhá­zára utazott, s ott - este fél hat körül - a Józsi nevű vendéglőbe tértek be. Simonná itt is kérte a vádlottakat, hogy verjék meg Kiss Istvánt. El is indultak a la­kására, de ott nem találták, így visszatértek a kocsmába. Kiss ott volt. Az asszonnyal barátsá­gosan üdvözölték, sőt meg is csókolták egymást, s ezután a férfi eltávozott. Nem sok idő múlva Simonék keresni kezd­ték, de csak a lakásán találtak rá. Kiss akkor már súlyosan it­tas volt. Simon Sándor kijelentette, hogy beszélni akar vele, s karját megragadta, de a védekező Kiss Simon arcába kapott. A felbő­szült Simon ütlegelni kezdte anyja élettársát, aki földre esett, onnan felemelte támadója, be­vitte a lakásba, s ott tovább verte. Kiss közölte, hogy fel fogja jelenteni. Közben Házi is rátámadt és már őt is fel akarta jelenteni Kiss István. Simonná rászólt a „fiúkra”, hogy ne bántsátok, dobjátok ki. Ezt szó szerint vették Simonék és a te­raszról kidobták az udvarra a vérző embert, aki hiába kapasz­kodott a bútorokba. Az udvaron körülbelül két órán át ütötte, verte, rugdosta Simon és Házi az áldozatot, aki segítségért kiabált, de senki nem jött segítségére. A két támadó közben pihenőt tartott: rágyúj­tottak, kávét ittak, s visszatértek Kisshez, majd közölték Simon- néval, hogy „még mindig él”. Az asszony nem állította le, nem is fékezte a támadókat, a terasz­ról többször megnézte, hol tar­tanak, sőt ő főzött kávét a kime­rült embereknek. Simon Sándor felháborodott azon, hogy Kiss még él és a száját befogta, nya­kára pedig drótot tekert, de Házi felhívására azt le is vette. Aztán kitapintották a pulzusát, s úgy gondolták, nemsokára meghal. Hogy ez minél hamarabb bekö­vetkezzen, tovább rugdosták, a gégéjét a fojtogatás szándékával lenyomták. Házi meg is je­gyezte: „Nézd már, milyen jól bírja”. Miután úgy gondolták, hogy az áldozat eleget kapott, nem­sokkal éjfél előtt otthagyták és Ballószögre mentek. Körülbelül tíz perc múlva Kiss István meg­halt. Másnap, május 5-én dél kö­rül Simon Sándomé azt kérte szomszédjától, hogy telefonál­jon orvosért, mert élettársa a színben véresen fekszik. A tények azonban hamarosan kiderültek, sőt a rendőrök meg­találták azokat az ingóságokat is, amiket a tettesek a helyszín­ről elloptak. Az orvosszakértő megállapította, hogy a sértett ha­lálát szívzúzódás, kétoldali so­rozat-bordatörés, mellűri vér- és levegőgyülem, s az ezek miatt kialakult keringési és légzési elégtelenség okozta, a bántal­mazással közvetlen okozati ösz- szefüggésben. A bíróság Simon Sándort és Házi Attilát tizennégy-tizen- négy évi fegyházra ítélte, ki- lenc-kilenc évre eltiltotta őket a közügyektől. Simon Sándomét mint bűnsegédet tíz év fegy­házra ítélték és hat évre tiltották el a közügyektől. Ugyanakkor kötelezték őket, hogy fejenként 25 000, 29 000 és 20 500, egye­temlegesen pedig ezen felül 46 000 forint bűnügyi költséget fi­zessenek meg. A bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és védőik enyhítésért, illetve a minősítés miatt felleb­beztek. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents