Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-21 / 222. szám

1994. szeptember 21., szerda 11 Kedves Olvasóink! Sok levelet kaptunk az utóbbi napokban, ezért néhány írást ma nem tudtunk közölni. Természetesen ázoknak a közlését halasztot- tuk el jövő szerdára, amelyek egy hét alatt nem veszítenek idősze­rűségükből. Nehéz lenne eldönteni, hogy az alábbi levelek közül melyekre hívjuk fel elsősorban a figyelmüket, hiszen valamennyi téma érdekes és fontos. Közülük csupán egyet említünk meg, azt, amelyet Szegedről kaptunk egy kiskunhalasi illetékességű olva­sónktól, aki a sajtólevelezést a fontos lakossági fórum rangjára emeli. Egyetértünk szegedi olvasónkkal, ezért kérjük, írják meg önök is őszintén ezzel kapcsolatos véleményüket, s azt is, hogy eredményesnek tartják-e a Petőfi Népe sajtólevelezési rovatát? Természetesen várjuk további írásaikat minden egyéb témakörben is. névvel, címmel ellátva. A szerk. Őfelsége nem Őfensége! Engedjék meg, hogy mint régi olvasójuk, a helyesbítés szándékával megjegyzést fűz­zek lapjuk szeptember 5-ei (hét­fői) számában megjelent két cikkhez. Először is, menetelő katonák­ról jól sikerült fotót közölnek a lap első oldalán. A cikk címe: Őfensége gárdistái magyar föl­dön. Ez úgy hangzik, mintha például a walesi herceg Őfen­sége (His Highness) gárdaezre­déről lenne szó, de nem így van. Némi utánanézés során kiderült, hogy a cikkben is megnevezett Coldstream brit gárdaezred az ilyen nevű skóciai várról vette a nevét, ahol az 1659/60. évben a csapatok fellázadtak az angolok (Cromwell) által elűzött H. Ká­roly skót király restaurációja érdekében. A viszonyok rende­ződése után e csapat utódai ké­sőbb Coldstream Guards elne­vezéssel az angol (brit) ural­kodó egyik gárdaezredévé vál­tak. Ennek megfelelően - magya­rul - Őfelsége gárdistáinak ne­vezhetők. Megjegyzendő per­sze, hogy mai demokratikus vi­lágunkban, legalábbis hazánk­ban nem csodálható, hogy a szóban forgó kétféle megjelölés közötti, csupán egy-egy betűn múló különbséget összetévesz­tik. Nem úgy, mint például az angolban, ahol Őfelsége, asze­rint, hogy férfi vagy nő az ural­kodó - tudniillik csak őt illeti meg ez a cím - His/Her Ma­jesty, míg a királyi ház egyéb tagjainak címzése: His/Her Highness. A fenti, komoly történelmi visszapillantás után egyesek számára netán szívderítő cikkre bukkantam az 5-ei lapszám 3. oldalán. A címe: Bácsalmáson a Wehrmacht. Az egykori kedves kabaré­szám mondását idézve:.„Azt írja az újság...”, hogy a közeljö­vőben Bácsalmáson egyfajta ve­télkedő lesz, melyen egy-egy amerikai és francia stratéga(?) mellett megjelenik a Wehr­macht három tisztje is! Kérdezhetné valaki: nem ve­télkedőnek álcázott valamilyen bajtársi találkozóról van szó, a volt német náci haderő, a Wehrmacht tisztjeinek részvéte­lével, és vajon nem ez az oka annak, hogy a találkozón a mai német hadsereg, a Bundeswehr nem képviselteti magát? Dr. B. L., Kecskemét (Köszönjük olvasónk észrevéte­lét. A szerk.) Éhkopp a találkozón Szövetkezetünkben, a Fülöp- szállási Kunsági Tsz-ben, mint­egy hagyományként, idén is nyugdíjas-találkozót hívtak össze szeptember 9-én déli 12 órára, a községi művelődési házba. A meghívón szerepelt, hogy a nyugdíjasokat marhapörkölt­tel látják vendégül ebédre. Előző évben ehhez társult némi pénzosztás is, de ez most nyo­mós indoklás mellett csupán magyarázatra szorult. Nem volt titok, hogy a mint­egy kétszáz meghívott nyugdí­jas részére egy 460 kg-os szar­vasmarhát vágtak le. Ezt (cso­dával határos ügyességgel) há­rom bográcsban megfőzték, majd amikor az ebéd kiosztá­sára került sor, igencsak nagy meglepetésben volt részünk. Ugyanis összesen 26 tál pörköl­tet osztottak ki és egy asztalra, amelyiknél legalább tizenketten ültünk, egyetlen falat ebéd sem jutott. Hogy ennek milyen jelentő­sége van, azt nem kell magya­ráznom. Nem az ebéd ténye lett volna fontos a találkozó ürü­gyén, azt szerencsére ma min­denki elő tudja magának állí­tani. Ennek ellenére, aki ott megjelent, igencsak megszé­gyenítő élménnyel távozott és nemcsak üres gyomorral, ha­nem szorított torokkal is. Ezek után úgy vélem, az ed­digi javadalmazások is hason­lóképpen történhettek. Máskü­lönben mi, a nyugdíjas-ebé­den” éhen és szégyenben mara­dottak, szívesen látjuk aszta­lunknál ebédre a szervezőket, így tálalni mi is tudunk. Kérem, hogy írásom - mely­nek igazsága leinformálhatóan hiteles - megjelentetni szíves­kedjenek, de a nevem közlését mellőzzék, egyrészt, mert meg­szégyenítésből elég volt a nyugdíjas-„ebéd”, másrészt en­nek sokadmagammal voltam a résztvevője és többünk vélemé­nyét vetettem papírra. (Név és cím a szerk.-ben.) SEGÍTSEN RAJTUNK, AKI TUD Tehetetlenül a bajban Kecelről keressük önöket. Szeptember 3-án nagy viharkárt szenvedtünk. Erről a viharról és annak következményéről már sokszor írt az újság, megem­lítve, hogy milyen sokféle se­gítség van a bajba jutott embe­rek számára. A tűzfalunkat és a tetőnk nagy részét levitte az orkán. Mindketten rokkantnyugdíjasok vagyunk, saját erőnkből a tete­mes kárt helyreállítani nem tud­juk, pedig erre azért is nagy szükség lenne, mert rohamosan közeleg a tél, jönnek a hideg napok. A polgármesteri hivatal­tól egyelőre semmiféle pénz- beni támogatással nem számol­hatunk, mivel a költségvetésből erre nincs lehetőség. Ezért for­dulok önökhöz, hogy közöljék kérésünket a Petőfi Népében. Segítsen rajtunk, aki tud és haj­landó erre, valamilyen módon. Szívesen fogadnánk építőanya­got, 10-20 db 5 folyóméteres horogfát, meszet, cementet, szakmunkást, ács-kőművest, il­letve pénzt is. Az emberek adakozásán kí­vül sajnos, nem találunk meg­oldást. A kettőnk nyugdíja 13 754 forint, ebből OTP-t, víz- és villanyfogyasztást, gyermek­tartásdíjat fizetünk, a jövő hó­naptól pedig plusz 1000 forint kamatmentes kölcsönt az ön- kormányzatnak. Élettársam sú­lyos, inzulinfüggős cukorbeteg, s a napi hatszori étkezést elég nehéz neki biztosítani. Szíves­ségüket előre is köszönjük: Herczeg Pálné és Túró János, Kecel, Ságvári u. 25/4. Tisztelt Szerkesztőség! MINDEN ÍRÁS EREDMÉNYT SZÜL VALAHOL Mennyit érnek az olvasói levelek? Érdeklődéssel olvastam a Pe­tőfi Népe 1994. szeptember 5-ei számának Nézőpont rovatában dr. Lovas dániel főszerkesztő úr az Olvasók pártja című írását. Természetesen ilyen part a va­lóságban nem létezik. Én sokkal konkrétabb javaslatot teszek, de... először elmondom a profi újságírók és a szerkesztőségek által lebecsült olvasói levelekről a gondolataimat. (Reménykedünk, hogy az ol­vasói levelek lebecsülését szer­kesztőségünkre nem vonatkoz­tatja tisztelt levélírónk, hiszen nincs még egy magyar újság, amely olvasóinak annyi írását közölné, mint a Petőfi Népe.) Ez a tevékenység is egyfajta szellemi értékteremtés. Az ol­vasó is társadalomban él, aki­nek a gondolata, véleménye nem csak a sajátja. A jó sajtóle­velező közvetít, azokat a helye­ket, lyukakat tömi be, ahová az újságíró nem jut el, vagy nem mindig megy el. így egészülhet ki az információközvetítés az írogató olvasóval. Az olvasók rovata nyilvános lakossági fórum, amely minden rendszerben működik. Az íro­gató olvasókat - mint egyféle információs közvetítőket - sem lehet leváltani. A rendszerváltás előtti 40 évben is sok mindent megírtak és felszínre hoztak, olyasmiket is, melyeket a hiva­talos sajtónak sokszor nem állt módjában. A sajtólevelezők észrevétlenek maradtak a hata­lom számára, mert leveleiknek nem tulajdonítottak szinte semmi jelentőséget. A sajtólevelező az illetéke­seknek ír elsősorban, de az ol­vasóknak is ad híreket. Ezért kellene valakinek a világon el­sőnek látrehozni az Olvasók Lapját. Erre ugyan nálunk már több kísérlet történt, de mind vetéléssel végződött. Nem az elvek, hanem a módszerek vol­tak rosszak. A hivatalos ellen­érv: az olvasók egy-egy újság­cikkre reagálnak a lapokban. Ez igaz, de az olvasóknak egymás­sal is van közölnivalójuk. Ezt az igényt is ki kellene már egyszer elégíteni. Nagyszerű visszacsa­tolási rendszer is lehetne ez a társadalom felől, mert így a hí­rek nemcsak felülről lefelé, ha­nem vízszintesen is áramolhat­nának egymástól, egymásnak. (Erre adunk mi bőséges lehe­tőséget a Tisztelt Szerkesztő­ség!, valamint az Olvasói csa­ládunk című, rendszeresen meg­jelenő oldal-összeállításaink­ban. A szerk.) Nekem gyakran feltesznek két kérdést. Az egyik, hogy mennyit fizetnek ezekért a meg­írt levelekért? Semmit! A má­sik, hogy mit értél el velük a társadalomban? Vörösmarty szavaival kérdezek vissza: A könyvek által megy-e előbbre a világ? Megy-e az újságcikkek, a megjelent levelek által előbbre a világ? Igen, hiszen máskülön­ben nem írnánk, ha ebben nem hinnénk. Valahol talán egy parányi ér­zelmet, gondolatot, netán indu­latot valakiben felkavar, valakik esetleg másképpen csinálják a dolgukat, talán jobban. írásban szóvá tenni valamit annyi is, mint tevékenységre serkenteni az embereket. Az írás - szerin­tem - előtett. Eredményei a leg­több esetben konkrétan nem mérhetők, de ahogy az energia nem vész el, csak átalakul, az írás energiája is eredményt szül valahol. Dr. Veress Sándor, orvos író, Szeged, Bécsi krt. 37-39.1.107. Előre jelzett ellenőrzés Tiszakécske központjában kis koszorúk jelzik a házam kö­rül a legutóbbi halálos balese­tet, amit a gyorshajtás okozott. Ezért az igazságérzetemre hall­gatva ismét szót emelek a Petőfi Népében előrejelzett traffipax ügyében. Mert szemtanúi vagyunk az előrejelzett ellenőrzéseknek. Amíg az a behatárolt útvonalon történik, addig a notórius gyorshajtók a szűk utcákban vi­dáman száguldoznak az ittas járművezetőkkel együtt és ve­szélyeztetik mások testi épsé­gét, életét! Igaz, Tiszakécskén van rendőrség, amely kézben tudná tartani az ilyen esemé­nyeket, de valószínű, az intéz­kedésekre a jogosítványuk más megyékre szól. Tisztelt illetékesek! A tör­vénytisztelő közvélemény nem ért egyet az előrejelzett ellenőr­zésekkel, mert így a Damoklész kardja nem lebeg a közlekedési szabályok megszegői fölött. Kérem írásom közreadását, hátha az illetékesek odafigyel­nek véleményemre, amely nemcsak az enyém. Tisztelettel: Balogh Gergely, Tiszakécske, Damjanich út 2. Szép bugaci emlék Hazánk második legnagyobb pusztai idegenforgalmi helyén, Bugacpusztán augusztus 26-28. között bugaci napokat rendez­tek. A háromnapos programon nemcsak a környékből, de a fő­városból és külföldről is sokan részt vettek. A lovasbemutatók mellett többféle szórakoztató műsorban gyönyörködhetett a több száz résztvevő. A vendégszereplők között községünkből, Szánkról a Bú­zavirág táncegyüttes Csontos Erzsébet iskolaigazgató vezeté­sével, az Akácfa énekegyüttes pedig Sági Mária karvezető irá­nyításával vett részt. A szankiak több helyszínen bemutatták mű­sorukat, s mindenütt lelkes tapssal köszöntötték őket. A szabadtéri rendezvény kedves hangulatkeltő színfoltja volt a kiskunfélegyházi fúvószené­szek ifjúsági csoportjának a bemutatkozása is. A hagyományőrző csoportok egymással is megismerkedtek, barátságot kötöttek, majd több csoport összefogott és szép énekekkel, táncokkal és szép emlékekkel búcsúztak el a ven­dégektől és egymástól. Bálint István, Szánk, Béke u. 70. Nekem sem fizet a Mitax A szeptember 14-ei lapszá­mukban megjelent, Miért nem fizet a Mitax? című olvasói le­vélhez szeretnék hozzászólni. Valóban nem egyedüli ember K. G. olvasójuk, akit a Mitax Organ Kft. átvert, hogy e csú­nya kifejezést használjam. Ná­lam ugyan kisebb összegről van szó: 3 865 forintot fizettem be nekik és ezután felbontottam a szerződést. Előzőleg biztosítottak arról, hogy ha a szerződést felbontom, azt a pénzt, amit addig fizettem, vissza fogom kapni. 1992-ben bontottam fel a szerződést, de pénzt ez idáig sem kaptam. Amikor érdeklődtem (még itt, a kecskeméti irodájukban), azt a választ kaptam, hogy csak ak­kor fizetik vissza a pénzt, ha a 24 hónapos kamatmentes idő le­jár, vagy, ha azok, akik velem egy csoportban várnak az árura, előbb megvásárolják, tehát be tudják fizetni egy összegben a hátralékot. A két év letelt és én semmiféle értesítést nem kap­tam, az iroda pedig elköltözött Kecskemétről. A 3 800 forint nem nagy ösz- szeg, de nekem az is pénz. Ezek az emberek egyszerűen becsap­tak bennünket és biztos vagyok benne, hogy jó sok ember pén­zével költöztek Szegedre. Biz­tosan mások is vannak így, hogy 3-4 ezer forintért nem fognak velük veszekedni, leve­leket írogatni vagy éppen Sze­gedre utazni ebben az ügyben. A kérdés mégis fennáll: miért nem fizették ki azt, ami jogosan jár nekünk? Minden papírom, csekkem megvan, amivel bizonyíthatom, hogy ezt a pénzt befizettem. Szívesen olvasnék a Petőfi Né­pében arról, hogy mit szól, il­letve mit választól erre a Mitax Organ? Szabó Orsolya, Kecskemét Az olvasót a méreg fogja el A Petőfi Népe 1994. szep­tember 14-ei számának első ol­dalán egy kis cikket találtam, a címe: Ablakbetörő duhajkodók. A cikk alatt nincs ott a beküldő neve, mert ha ott van, akkor neki küldöm levelemet, nem a Petőfi Népének. (A kis címes hír lapunk bácskai kiadásának első oldalán volt olvasható az emlí­tett napon. A szerk.) A cikk arról szól, hogy a bácsalmási művelődési köz­pont egyik ablakát ismeretlen tettesek betörték, az épületbe nem hatoltak be, ezért bűncse­lekmény nem történt, a kár azonban meghaladja 20 ezer fo­rintot. Erre szerintem minden olvasót a méreg fogja el, mert az egyszerű ember is tudja, hogy amit törvényellenesen kö­vetnek el, az mind bűncselek­mény. A cikk írója szerint, ha a vandálok bűncselekményt nem követtek el, akkor a rendőrség­nek nem is kell felderíteni a tet­teseket, a kárt pedig a bácsal­mási művelődési központ tulaj­donosának el kell szenvednie, az ablakot meg kell csináltatnia a saját pénzén... Gondolom, önök is észrevet­ték ezt a hibát. Szabó Béla, Mátételke, Rákóczi utca 14. Bértollnok a rendőrségen? A felháborodásom olyan nagy, hogy kénytelen vagyok tollat ragadni. 1994. szeptember 6-án elmentem a rendőrségre személyi igazolványt érvényesí­teni. Sorbanállás közben meg­kérdezte tőlem egy idős asz- szony, hogy olyan nyomtatvány is kell-e az igazolvány érvénye­sítéséhez, mint amilyet a ke­zemben lát? Mondtam, hogy igen, kell bizony. Ő ezt nem tudta. Akkor ne is tessék feleslege­sen sorban állni, válaszoltam megnyugtatásképpen. Erre az idős hölgy elment. Lenéztem a földszinten működő kis irodafé­lére, s láttam, hogy kapott nyom­tatványt és az asztalnál ülő dol­gozó tölti ki. Hála Istennek, a néni kapott űrlapot és még segí­tenek is neki, gondoltam, van­nak még rendes emberek. Ám amikor visszajött és újra beállt a sorba, akkor döbbentem meg. Ugyanis a 20 forintos lapot 40 forintért adták neki. Mond­juk, ez még nem is annyirá fel­háborító, de az már igen, hogy 60 forintért töltötték ki neki a nyomtatványt (igaz, a kitöltő mondta, hogy ez nem kötelező). Egyébként a hölgy nem volt analfabéta, ő is ki tudta volna tölteni a lapot, csak a szemüve­gét hagyta otthon. Azt nem tudom, hogy a ki­töltő személy a rendőrség dol- gozója-e, vagy magánszorga­lomból csinálja, beengedik az épületbe, asztalt adnak neki és így keresi meg a kenyerét. Min­denesetre jó kereseti lehetőség. Úgy látszik, ebben az országban már mindent lehet csinálni. T. S.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Óvodai gond Kis Ferencné kecskeméti ol­vasónknak (Kristály tér 5.) nagy a bánata. Négyéves, évvesztes kislányát nem vették fel a lakó­helyéhez közeli, Lánchíd utcai óvodába, s a környék más gyermekintézményében is hi­ába próbálkozott. Felvették vi­szont a távoli, Napsugár utcai óvodába. Ahhoz, hogy 8 órára odaérjenek, legkésőbb 6 órakor fel kell kelteni a kislányt. Igaz, Kisné gyeden van egyelőre, de a nagy családot - három gyerme­ket nevelnek - csak úgy tudják eltartani, ha ő is dolgozik 4 órás munkaviszonyban. Férje bete­ges ember, súlyos gyomorműté­ten esett át. Az édesanya azt kérdezi: a felvétel elbírálásánál ma már a három gyermeket sem veszik figyelembe, s egyáltalán, a család szociális helyzete semmit sem számít? Hiszen például a Lánchíd utcai óvo­dába olyan kisgyerek is jár, aki egyedüli a családban. Nem ez ellen emel szót, de úgy érzi, ak­kor az ő kislányának is ott lenne a helye. (rm) Megalázás Szeptember 14-én Kecske­méten az Adro nevű háztartási boltban szerettem volna hypót vásárolni, de sajnos, nem volt. Kifelé jövet egy hölgy odajött hozzám és felszólított, mutas­sam már meg a szatyromat. A szatyorban 6 darab kifli és 25 dkg szalámi volt. Azt mondta, azért gyanúsított meg, mert már sokszor látta, hogy üres kosarat viszek vissza a pulthoz. Kérdezem én, ha nem tud venni az ember olyan árut, amire szüksége van, akkor már tolvajnak kell nézni? Kérem, válaszoljanak, hogy mit tegyek? Mert ezek után, ami történt, nem merek a szégyentől bemenni ebbe az üzletbe. Még csak elnézést sem kértek. F. I., Kecskemét, (Név és cím a szerk.-ben.) Mit kockáztat a Hungária? Hosszú évek óta van jogosít­ványom és balesetmentesen ve­zettem egészen 1993. október 22-éig. Akkor kisebb koccaná­sos balesetben voltam vétkes, amiért a Hungária Biztosító a kötelező biztosítás terhére kifi­zetett 7 516 forintot a károsult­nak. Körülbelül tíz hónap eltelté­vel felszólítást kaptam a biztosí­tótól, hogy 6 héten belül fizes­sem vissza részükre a 7 516 fo­rintot, mert különben megválto­zik az 1995. évi Bonus-besoro- lásom. Kérdezem a Hungária Biztosító illetékeseitől: miért fi­zettem én hosszú éveken át, és mi az ő kockázatuk? Csupor Józsefné, Kecskemét, Felsőszéktó 164. Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents