Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17 / 219. szám
Prímás a színlapon Farkas László vérbeli prímás. Apja, idősb Farkas László 1988-ban tette le végképp a hegedűt. Hogy hány ezer éjszakán muzsikált Kecskeméten, s a megye más városaiban, hány százezer nótát, és hány szép lánynak a fülébe? Ki tartaná azt számon... És elszálltak már azok a hangok is, amiket a vásárhelyi promenádon Béla cigány csalt elő a húrokból: ez a nóta őrzi anyai nagyapjának emlékét. Úgy kétszáz évre visszamenve kinyomozhatok a prímás elődök. Eny- nyit a muzsikusvénáról. Szülővárosa iránti tiszteletből a Kecskeméti előnevet viselő Farkas László a Kodály ének-zeneibe járt, majd az érettségi után egyenes útja volt a Rajkó zenekarba. Ha összeszámolja, hol, merre járt a világban, összejön kéttucatnyi ország: Párizstól Londonig, Ciprustól Írországig. Sok szépet hozott számára az élet, mert a muzsikus boldog, ha azoknak játszhat, akik szeretik a zenéjét. A Rajkó zenekarral aratott sikerei meghatározták további • Kecskeméti Farkas László a fél világot bejárta hegedűjével. életútját. Amint hegedűjátékának technikáját és hangját a rendszeres gyakorlással fejlesztette, ugyanígy kereste a helyét a muzsikusvilágban. Majdnem mentegetődzésként hozza elő, hogy „nem tud második lenni”. S nem is akar-teheti hozzá, aki a rádió nótaműsoraiban hallgatja a műsorait. Mert jó néhány éve már, hogy itthon, szülővárosában nem játszott. Pesten él, volt szalonzenekara (szép sikerekkel), aztán voltak nehéz évek is, amikor a cigányzenét, úgy tűnt, száműzi a magnóról dörömbölő diszkómuzsika. De - hála Istennek - ennek is vége, mert ha az éttermekben már nem is a magyar vigad sírva, mint hajdan, a száztagú budapesti cigányzenekarban újra játszhatja a régi szép nótákat. És nem volt az se hiábavaló kitérő, hogy a Veszprémi Színházban a Dankó Pista darabban a színházi munkába is beletanult. Most újra föl-föltűnik Kecskeméten. A Katona József Színház társulata a napokban megkezdte a tragikusan aktuális mondanivalójú színmű, a „Feketeszárú cseresznye” próbáit. Abban Kecskeméti Farkas László húzza a bácskai magyar úrnak és a szerb barátjának is a nótát. (Az meg aztán egészen más kérdés, hogy a történelem kinek, mikor húzza el a nótáját ebben az évszázadban, Európának ezen a déli vidékén.) Aki újra szeretné hallani az ismerős nótákat, októberben megteheti. Akkor lesz ugyanis a bemutató. A színlapon Kecskeméti Farkas László nevével. • Évtizedek óta csak titokban fényképezik magánéletében.- Mindig is csúnyának tartottam magamat-jelentette ki aThe Guardian munkatársának, hozzátéve, hogy emlékek nélküli öregasszonynak érzi magát. Semmit sem sír vissza a múltból, gyűlöli a filmet, aminek végül is a hímevét köszönheti, megtagadja a szerelmeit és a házasságait egyaránt.- A hírnév pokollá tette az életemet... A film semmit sem jelentett nekem. A múlt már nem létezik. Többször is éreztem, hogy jobb lenne meghalni. Négy férj, egy fiúgyerek (35 esztendős) és ötven film után is, mindig is magányosnak érezte magát. Unokáira sem kíváncsi, akik külföldön élnek. Nicholas fia arra kérte, hogy ne nyilatkozzon róla a sajtónak, mert már a filmjeivel is elég bajt okozott neki... Az egyetlen, amit komolyan gondol: az állatvédelem.- A Brigitte Bardot név csak bajt hozott, most már csak arra használom, hogy ezzel is segítem az állatokat. Legalább valami jót is teszek. B.B. kiábrándult A hatvanas évek nőideálja volt. A francia polgármesteri hivatalokban a múlt század hetvenes éveitől meghonosított nőalak, a Marianne Brigitte Bardot szoboralakjában volt jelen. Négy elnököt „élt túl”. Világszerte irigyelték szépségéért, sikerességéért. A filmjeivel, a lényével kialakított emlékképet a hatvanadik születésnapján adott nyilatkozatával végképp lerombolta. A megdöbbentően ráncos arcú BB-től azt is megkérdezte az újságíró, hogy miért nem fordult egy jó nevű plasztikai sebészhez, aki időben eltüntette volna a kor árulkodó bélyegét. Számtalan híresség fiatalítja így magát.- Azért - hangzott a válasz -, mert nevetséges lenne húszesztendősnek látszani, amikor hatvan vagyok. Én nem rejtem el, megmutatom a ráncaimat. A közönség megint derülhet a történetükön. Bud Spencer és Terence Hill kilencévi szünet után ismét visszatér a mozikba. Miről is szólhatna az új filmjük, mely már a vágóasztalon alakul véglegessé, ha nem arról, amit elvár tőlük a világ: nagy pofonokról, jól helyezett ütésekről, egy lomha óriás és a fürge ész- és kézjárású társa trükkös igazságszolgáltatásáról. Vagyis nincs stílusváltás, és ezt a film címe is megnyugtató módon jelzi: Karácsonyi bunyó.- Utolsó közös filmünk befejezése óta külön dolgoztunk. A jó kapcsolat azonban megmaradt és főleg: élt bennünk vágy, hogy megint együtt forgassunk. Aztán elszántuk magunkat... Bud Spencer, mint a filmbéli figurái is, kevés beszédű. Pedig nem is akármilyen érdekességeket közölhetne az új filmről! Például azt, hogy a Karácsonyi bunyó családi vállalkozásban készült. A forgató- könyvet ugyanis Terence Hill fia írta, aki egyébként rendezőként is bemutatkozik. Producerként pedig egy bizonyos Giuseppe Pedersoli jegyzi a filmet, aki nem más, mint Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer fia. (A hajdani vízilabdázóból lett filmszínész a Spencer Tracy iránti tiszteleteként választotta ezt a művésznevet.) A film témája akár egyetlen mondatban is összefoglalható: a jólelkű, ám kemény öklű, 150 kilós óriás és kék szemű, kölyökképű társa - egyébként testvérek - a rejtett kincs és egy bűnöző nyomába ered.- A Karácsonyi bunyó tulajdonképpen pajzán western, melyen sokat lehet majd nevetni. Azt nyújtjuk, amit várnak tőlünk a nézők. És én nagyon örülök, hogy ismét Búddal dolgozhatok, a régi módon, a megszokott stílusban. Terence Hill véleményéhez a társ hozzáteszi még:- Amikor elkezdtük a közös munkát — már majdnem negyedszázaddal ezelőtt - nem is gondoltuk, hogy új stílust teremtünk. Most meg már nem is akarunk változtatni ezen a stíluson. A világ talán egyetlen múzeuma, ahova közvetlenül a metróból lehet érkezni. A látogatókat, a „közönséges halandókat” mozgólépcső viszi fel a metróállomásról egyenesen a múzeum előcsarnokába. Ez a legújabb bonni múzeum: „A Történelem Háza” , avagy a Német Szövetségi Köztársaság történetének múzeuma. Létesítésének gondolatát Helmut Kohl vetette fel tizenkét évvel ezelőtt, rögtön azután, hogy megválasztották kancellárnak. A 116 millió márka költséggel megépített Ház számára a hivatalos gyűjtők kilencvenezer, történelmet dokumentáló tárgyat szereztek be, de ennek csak a töredéke fért be a pályaudvari csarnokra emlékeztető épületbe. Az újraegyesüléssel a koncepció bővült, nagyobb lett az NDK-s anyag, már mindent be Politikai göncök múzeuma lehetett szerezni, a nyugatnémet szemléletben az NDK amúgyis olyan területként létezett, amely egyelőre nem lehet a Szövetségi Köztársaság része. A látogatónak azonban nem kell feltétlenül rágódnia a szemléleten, a tárgyak lenyűgöző halmait látván maga fűzhet mindenhez magyarázatot. Romos faldarabok, eltűnteket kereső szolgálatok kartotékai, Moszkva környékéről visszaszállított ősrégi esztergapad érzékelteti, hogy honnan indult Németország 1945 után. Az esztergapadot a jóvátétel részeként szerelték le, mint ahogy egész üzemeket is, s működött mindaddig, amíg múzeumi darab nem lett belőle. Megmentették az első nyugatnémet parlament padsorait, kiállították az első nyugatnémet kancellár, Adenauer Mercedesét, s azt a vasúti szalonkocsit is, amelyet még Göring gyártatott 1937-ben, de a háború utáni kancellárok is utaztak rajta. A Gorbacsov-alapítvány ajándéka a két, fatörzsből kivájt szék, amelyen ülve Kohl és Gorbacsov 1990-ben megegyezett Németország újraegyesítésében. Az egyik szék támláján Gorbacsov pulóvere, a másikon Kohl kardigánja hever, ezeket viselték a nevezetes államférfiak a nevezetes pillanatokban. Egy másik relikvia Budapestről került Bonnba: darabka a szögesdrótból, nemzeti színű szalaggal átkötve. S aki még nevetni is akar, elzarándokolhat a Kohlt ábrázoló kerti törpéhez, vagy arra a kiállításra, ahol karikatúrák közvetítésével szembesülhet a külföld Németország-képével. Katedra helyett színpad Krisztával - Xantus Barbarával - hétről hétre találkozhatnak azok a tévénézők, akik szeretik a Família Kft. mulatságos történeteit. Barbara - három évvel ezelőtt Gór Nagy Mária Színitanodájában végzett - e szerep révén egy csapásra ismertté és népszerűvé vált. Kevés színésznek adatik ez meg ilyen rövid idő alatt. Vajon elégedett-e sorsával a Szép család egyetlen leánya?- Nagyon boldog ember vagyok. De azt is tudom, hogy a népszerűség elsősorban Krisztának szól. Barbarának még sokat kell tennie: szeretnék jó színésznő lenni, jó szerepeket játszani. Szerepálmaim nincsenek, de szívesen játszanék Shakes- peare-darabokban.- Harmadik éve éli tévééletét a Família Kft. Nem unja?- Nem. Szeretem, már csak azért is, mert sokat tanulhatok a próbák, a forgatások alatt. Kicsit színház és kicsit film ez a játék. Keményen dolgozunk és vannak bizony nehéz pillanatok. Ám a csapat nagyon jó, olyan, akár egy nagy család. Sokszor összejövünk forgatáson kívül is, mert szívesen vagyunk együtt.- A francia-magyar szakos tanári diplomáról mondott le a színészetért. Jó döntés volt?- A bizonytalanságaival e- I gyütt is szeretem ezt a pályát. • Xantus Barbara- A Színművészeti Főiskolát nem végezte el. Nem érzi, hogy hátránya származna ebből?- A Színművészetire ugyan a negyedik próbálkozás után bejuthattam volna, de inkább a Színitanodát választottam. Vannak döntések, amiket nem lehet visz- szafordítani és nem szabad megbánni. Érzésem szerint jól választottam.- A családja mit szólt, hogy nem a katedrát, hanem a színpadot választotta?- A papám egyáltalán nem értett egyet velem. Azt mondta, hogy ez nem az én világom. Mostanra már megváltozott a véleménye. A mamám pedig a kritikusom is egyben. Mindig mond valami olyat, amivel segít és bízom is az ítéletében, mert cseppet sem elfogult velem szemben.- A próbák, forgatások, felvételek bizonyára sok időt elrabolnak. Mire futja a szabadidejében?- Ha nem dolgozom, akkor olvasok, filmeket nézek, angolul tanulok. És persze színházba járok. Szívesen megnézem Básti Julit, Udvaros Dorottyát, Cserhalmi Györgyöt, Kútvölgyi Erzsit egy-egy új alakításban. Tetszik, ahogy játszanak. Szeretnék olyan erős és kitartó lenni, mint Kútvölgyi Erzsi, akit csodálok és fenntartás nélkül elfogadok.- Mindenekelőtt a hivatás, vagy már családra is gondol?- Még egy kicsit az élet másik oldalát élem. Ha gyermekem lesz, mindent meg akarok adni neki. Hivatás, család, gyerekek. Ha ezek közül valamelyiket nem kapnám meg, fél embernek érez- ném magam. Tudom, hogy sok erő kell mindehhez. De úgy érzem, van bennem erő és kitartás. A TARTALOMBÓL Bűnözés számítógéppel Génterápia Baktériumtörzsek Horoszkóp 10. oldal Aszalás Keresztrejtvény Gazpacho 11. oldal Flörtkalauz Slágerlista Gyuri óvó bácsi 12. oldal A magazint szerkeszti: Nagy Mária Bán János Nők a közéletben A világ országainak parlamentjeiben a nők képviseleti aránya még mindig elenyésző: 10,51 százalék. Ez csak néhány tized százalékkal jobb a tavalyi adatnál, akkor a hasonló mutató 10,1 százalék volt. A világ 178 országából 17-ben nő a törvényhozás elnöke. Marokkóban és Jordániában pedig a történelemben most első alkalommal kerültek be asszonyok a parlamentbe. A legmagasabb a nők aránya a skandináv országokban és Santa Lucia szigetén. Ez utóbbin 36,4 százalékban ülnek a parlamenti padsorokban a szebbik nem képviselői. Az élen Norvégia áll: itt közel 40 százalék a női képviselők aránya. A második hely Finnországé 39 százalékos képviseleti aránnyal. Bhután, Dzsi- buti, Kiribati, Kuvait, Mauritánia, Mikronézia, Pápua Új-Guinea és az Egyesült Arab Emírségek parlamentjeiben egyáltalán nincs nő. Újra együtt
