Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-30 / 203. szám

1994. augusztus 30., kedd Pénz, mezőgazdaság, piac 9 Tízmilliárdos forgalom NAGYOBB TERMÉS, TÖBB EXPORT A jó bornak is kell a cégér! • Új piacokat sikerült fölfedezni a magyar bor számára. Forgalma jelentős - mintegy 30 százalékos - bővülését ter­vezi az idén a Zwack Kereske­delmi Kft. Ezt Schweiger Béla, a kft. marketing-igazgatóhelyet­tese mondta a hétfőn Budapes­ten tartott sajtótájékoztatóján. A kereskedelmi kft. tavaly mint­egy 10 milliárd forintos for­galmat ért el. Az idén ez a for­galom várhatóan meghaladja A Budapest Bank az idén rö­vid lejáratú hiteleket kínál a mezőgazdasági vállalkozások­nak. Ezt a fajta kölcsönt - tulaj­doni formától függetlenül - azok a termelők vehetik igénybe, akik a Budapesti Áru­tőzsdén forgalmazható termé­keket helyeznek el a közraktá­rakban. A hitel fedezete ugyanis a közraktárjegy. ✓ Átmeneti pénzzavar esetén Az úgynevezett diszkonthi- tel-konstrukció elsősorban azok számára nyújt segítséget, akik átmenetileg pénzzavarba kerül­nek. Betakarított termésüket a kedvezőbb ár reményében csak később kívánják értékesíteni, viszont nincs elegendő pénzük az őszi munkák megkezdésé­hez. A Budapest Bank fiókjainál igényelhető kölcsön nagysága a majd a 10 milliárd forintot. Nö­vekszik a tervek szerint a Zwack részvényeit birtokló IDV angol érdekeltségű, főleg égetett szeszeket gyártó és for­galmazó cég termékeinek ma­gyarországi eladása is. A na­pokban kezdi meg a Zwack Ke­reskedelmi Kft. az IDV egyik legújabb terméke - a Sheridan’s réteges likőr - forgalmazását. közraktárjegyen szereplő áru tőzsdei értékének maximum 70 százaléka lehet. A kamat mér­téke azonos a mindenkori rövid lejáratú forgóeszközhitelével. A kamatot a hitel felvételekor az 1 százalékos kezelési költséggel együtt egy összegben vonja le a pénzintézet. Illetékesek a megyei fiókok A szorult anyagi helyzetben lévő termelők közvetlenül a Budapest Bank megyei fiókjai­nál nyújthatják be hitelkérel­müket. Áz igényléshez csatol­niuk kell a birtokukban lévő, fedezetül szolgáló közraktár- jegy eredeti példányát. Kedvező elbírálás esetén megkötik a hi­telszerződést, a közraktárjegy pedig letétben marad, mindad­dig, amíg a kölcsönt vissza nem fizetik. (újvári) A tavalyinál kedvezőbb sző­lőtermés ígérkezik. A mintegy 110 ezer hektáros termőterület­ről várhatóan 630-640 ezer tonna termést szüretelhetnek a gazdák. Ebből a mennyiségből a tavalyi 3,7 millió hektoliterrel szemben az idén 4 millió hekto­liter bor állítható elő. Hol lel gazdára ez a szép mennyiségű nemes nedű? Herpay Balázs, a Magyar Borkereskedők Egye­sülésének ügyvezető igazgatója mind a belföldi fogyasztást, mind az exportot illetően opti­mista.- A bor belföldi fogyasztása emelkedik. Ehhez nagymérték­ben hozzájárult, hogy a bor ára az égetett szeszes italok és a sör árához viszonyítva alacso­nyabb, s az utóbbi években a minőség és a választék javult.- Milyen a kereslet külföldön a magyar borok iránt, hiszen köztudott, hogy Európában bor­túltermelés van?- De nem a jó minőségű bo­rokból! Minőségi, különleges minőségű, muzeális (ötévesnél régebbi palackozású) borokból a kereslet meghaladja a kínála­tot. Az ilyen márkás italokat ma nem nehéz eladni. A tokajinak, az Egri Bikavérnek, a Debrői Hárslevelűnek, a Hungarovin Rt. Szent István-családjának, a dél-balatoni borvidék BB-csa- ládjának, vagy a mátrahegyaljai Nagyrédei-család termékeinek biztos felvevőpiacai vannak Eu­rópában és a tengerentúlon egy­aránt.-Ezek tehát azok az italok, amelyeknek úgymond nem kell cégér...- Dehogynem. Sőt! A nem­zetközi borkereskedelemben el­engedhetetlen a jó marketingte­vékenység, a jó minőségű ma­gyar termékeket is be kell ve­zetni a külpiacokon. A rossz pi­acfeltárás miatt hazai boraink sokáig hátrányban voltak ver­senytársaikkal szemben. Vi­szont a jobb piackutatásnak, a javuló minőségnek köszönhe­tően, az elmúlt esztendőkben növekedett a borértékesítésből származó bevételünk. Nagy se­gítséget jelent a borászoknak az is, hogy a kormány támogatja az exportot. A szakemberek ál­tal kidolgozott bormarketing­stratégiát a kereskedelemfej­lesztési alap több száz millió fo­rinttal támogatja. A két éve tartó folyamatot az export nö­vekedése igazolja. Bár az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy a tulajdonvi­szonyok rendezetlensége érez­tette hatását az export alakulá­sában. Míg korábban csupán 10-12 nagyvállalat foglalkozott borkivitellel, tavaly már 160. A nagy szervezetek hátrányos helyzetbe kerültek a kisebb cé­gekkel szemben. Jól bizonyítja ezt, hogy a forgalom 75 száza­lékát az évi 100 ezer dollárnál kevesebb exportbevételt elérő vállalkozások bonyolították le. Az idei exportkilátásokról szólva Herpay Balázs elmondta: a borkereskedők a tavalyi 86 millió dolláros kivitellel szem­ben az idén 110 millió dolláros árbevételt szeretnének elérni. A 900 ezer hektoliter bor és pezsgő 40 százaléka az Európai Unió országaiban - elsősorban Németországban és Angliában - talál vevőre, 35-40 százaléka a volt szovjet utódállamokban, 9-10 százaléka a skandináv ál­lamokban, 6-8 százaléka pedig Észak-Amerikában és Japánban csúszik le a borkedvelők torkán. A fennmaradó mennyiséget a környező országok - Szlovákia, Románia, Szlovénia és Horvát­ország - importálják. Ösztönzőleg hat a kivitelre, hogy az Európai Unió 1993-tól 20 százalékkal csökkentette a vámokat, s emelte az importk­vótákat. Tavaly 187 ezer hekto­liter bort szállítottunk az unió tagországaiba, az idén már 202 ezer hektót exportálunk. Ez a mennyiség 1996-ra várhatóan 233 ezer hektóra emelkedik. Ferenczy Europress KÖZRAKTÁRJEGYÉRT Rövid lejáratú hitelek a Budapest Banktól A HAZAI TERMELŐK KIMARADTAK Hol tart az élelmiszer-gazdaság privatizálása? • A többi közt a tejipar után sem érdeklődtek igazán a külföldi befektetők. (Fotó: PN-archív) A ZÖLDSÉGMAFFIA ÖRÖKZÖLD Több a hagyma - több az ára Az élelmiszer-gazdaság ed­digi privatizálása során a jó piaci pozícióval rendelkező vállalatok külföldi befektetők tulajdonába kerültek. A hazai mezőgazdasági termelők pedig úgyszólván hoppon maradtak, annak ellenére, hogy az élel­miszer-ágazat magánkézbe jut­tatásának kezdetekor a kor­mánynak szándékában állt a hazai mezőgazdasági termelők tulajdonhoz juttatása. Hol fu­tott vakvágányra az előző kormány elképzelése? - kér­deztük dr. Alvincz Józseftől, a Agrárgazdasági Kutató és In­formatikai Intézet tudományos munkatársától. Melyek voltak a buktatók?-A buktatót a privatizációs célkitűzések együttes, rangso­rolás nélküli megvalósításában kell keresni: abban, hogy egy időben kívánták végrehajtani a föld és az élelmiszeripar priva­tizációját, holott meg kellett volna várni az új mezőgazda- sági tulajdonosi kör kialakulá­sát, s csak ezután értékesíteni az élelmiszer-ipari - főként a hazai alapanyag-termeléshez kötődő - vállalatokat. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a túlméretezett, korábban a ke­leti piacokra kialakított tej, hús és baromfi iparágak iránt nem igazán mutattak érdeklődést a külföldi befektetők, ezért ezek privatizálása szinte egy hely­ben topogott. S az is tagadha­tatlan tény, hogy a hazai alap­anyag-termelők számára sem lett volna perspektíva olyan vállalatokban tulajdonrészt szerezni, amelyek megfelelő piacok híján nem tudják érté­kesíteni termékeiket. Szövetkezetek jöhetnének szóba Az agrárkutató szerint az élelmiszer-ipari vállalatok privatizációja során elsősorban a szövetkezetek jöhetnének szóba, csakhogy a nagyüze­mek súlyos pénzügyi gondok­kal küszködnek. A mezőgaz­dasági termelők sincsenek jobb helyzetben, jelenleg nem hogy az élelmiszer-ipari vállalatok megvásárlására képtelenek, de pénz nélkül azok likviditási gondjainak privatizációval egybekötött megoldására sem alkalmasak.- Milyen jövő vár a magán­kézbe juttatás előtt álló élelmi­szer-ipari vállalatokra? Van-e számukra kiút a mai válságos helyzetből?- Kormányzati szinten sür­gősen el kellene dönteni, hogy milyen ágazatok és vállalatok kerüljenek hazai tulajdonba és melyek külföldi befektetőkébe. A jóformán csak hazai piacra termelő ágazatokban - mint például a tej- és gabonaiparba - nagyon óvatosan szabadna beengedni a külföldi tőkét, míg az exportérdekeit hús- és baromfiipari vállalatok egy ré­szét olyan külföldieknek kel­lene eladni, akik piacokat is tudnak teremteni a magyar áruknak. Kisebb szerepet a bevételnek Az eddigi privatizáció során a döntő szempont a minél na­gyobb bevétel volt, de a me­zőgazdaság privatizálásakor ennek kisebb szerepet kellene kapnia. Hosszú távon azt is fel kellene mérni, hogy milyen termékekből, milyen mennyi­ségre van értékesítési lehető­ségünk, majd ezt követően - szigorúan piaci alapon - sza­bályozni kellene, mely vállala­tok maradjanak és melyek szűnjenek meg. Mindenáron ugyanis nem érdemes életben tartani olyan üzemeket, ame­lyeknek sem belföldi, sem kül­földi piaca nincs. Ú. G. Hagymából a tavalyinál ked­vezőbb termésre van kilátás. Előzetes becslések szerint a 7000 hektáros vetésterületről várhatóan 36 ezer tonna magról vetett és 140 ezer tonna dug- hagymáról termesztett vörös­hagymát takarítanak be. Ez jó eredménynek számít. Füleki László, a Hagyma Terméktanács titkára:-A belföldi ellátásra évi 50 ezer tonna, a hűtő- és konzerv­iparnak 10-15 ezer tonna hagymára van szüksége. Ma­gyarország évente átlagban 40- 50 ezer tonna vöröshagymát és 3500-4000 tonna hagymaszá- rítmányt helyez el külpiacokon. Tavaly ez a mennyiség az egy­negyede alá esett vissza! Az idén júliusban megindult a korán be­takarítható, dughagymáról ter­mesztett vöröshagyma exportja. Július végén és augusztusban már a makói hagyma „uralta” a német piacot, csak ősszel élese­dik majd ki a verseny. Időarányosan számítva jól ál­lunk az idei exporttal, igazán azonban majd szeptemberben dől el, mennyire árasztják el az európai országokat a lengyel és a holland exportőrök, s lesz-e ár­esés. A kínaiak azt állítják, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt ők találták fel a fagylaltot. A britek ellopták az ötletet, az édesszájú amerikaiak pedig tömegcikket csináltak belőle, és most a kínai piacon árulják portékájukat. Az elmúlt négy évben húsz százalékkal nőtt a Kínában elő­állított és eladott fagylalt meny- nyisége. Az idei év végéig pe­dig több mint egymillió tonna fagyi csúszik majd le a kínaiak torkán. A külföldi fagylaltkészítők egymással versengve próbálnak minél nagyobb falatot megsze­rezni a kínai piacból, amelynek felvevőképessége az életszín­vonal emelkedésének köszön­hetően egyre nő - mondja egy amerikai-kínai vegyes vállalat marketingigazgatója. Az a modem fagyigyár, amelynek hatvan százalékát a-Hol vásárolják a magyar exporthagymát?- A fő importőr Németor­szág, ide kerül a kivitelünk 50 százaléka. A másik ötvenen osztozik Olaszország, Anglia és a skandináv országok. Mag­ról termelt vöröshagymából je­lentős kivitelre számítunk a szomszédos országokba és a FÁK államaiba is.- Ha jó minőségű a magyar hagyma és nincs túlzottan sok belőle, akkor bizonyára jó árat kapnak érte a termelők...- Az export vöröshagyma ára a tavalyihoz képest emel­kedett: jelenleg kilogrammon­ként 35 forintot adnak érte a felvásárlók. Ennél jóval szeré­nyebb a belföldi felvásárlási ár: a kilogrammonként 20-22 fo­rintos áron a termelő éppen csak megtalálja a számítását...- Pedig mi, vásárlók, kényte­lenek vagyunk megadni érte a 60-66 forintot is. Hová kerül a különbözet?- Igaza van, a fogyasztó nem érzi a zsebén az olcsó termelői árat, mint ahogy a termelő sem fogja a magas fogyasztói árat. A kérdésre talán csak a zöld­ségmaffia tudna kimerítő vá­laszt adni. nagynevű kaliforniai Búd fagy­laltkészítő birtokolja, Peking mellett, egy volt sertéstelepen található. A tejet, tejszínt és a cukrot helyi forrásból szerzik be, a többi alapanyagot azonban im­portálják 60, sőt akár 100 száza­lékos vám fejében is. A kész­terméket japán és amerikai gyártmányú hűtőautókban szál­lítják még Mongóliába is. Búd versenytársai a Walls, a Meadow Gold, a Nestlé és a Kraft, valamint japán és hazai gyártók. A Meadow Gold ki­lenc városban, illetve tarto­mányban próbálja megvetni a lábát. A Kínában árusított 200 fagy­laltfélének a felét importálják. A kiváló minőségnek, csomago­lásnak és reklámnak köszönhe­tően a külföldi termékek maga­sabb áron értékesíthetők. Ám a Haladéktalan tájékoztatás állatbetegségekről Új növény- és állat-egész­ségügyi kormányközi egyez­ményeket írt alá a napokban a magyar és a szlovák föld­művelésügyi miniszter. A két ország közötti korábbi állat-egészségügyi egyezmény túl aprólékosan szabályozta az állat-egészségügyi problémák megoldását. Ezzel különösen nehézkessé tette az élő állatok és állati eredetű termékek nem­zeti forgalmazásának ellenőrzé­sét. Az új egyezmény keret jel­leggel szabályozza a legfonto­sabb együttműködési területe­ket. Ilyen többek között az azonnali tájékoztatás a legve­szélyesebb állatbetegségek elő­fordulásáról és a megtett intéz­kedésekről, az egymás segítése a betegségek kórmegállapításá­ban és a szabályok közös kidol­gozása az állatok és termékek nemzetközi forgalmazásában. Az új növény-egészségügyi egyezmény a két ország nö­vénytermesztési és erdőműve­lési biztonságát szolgálja az ex­portlehetőségek elősegítésével. A szakemberek még a szállítá­sok előtt szántóföldi szemlét tarthatnak egymás területén. hosszú és bonyolult szállítás miatt nem tanácsos kész fagy­laltot importálni Amerikából vagy Európából, jövedelme­zőbb helyi üzemeket működ­tetni. A piac bővülése azt tükrözi, hogy nőnek a jövedelmek, és egyre több háztartásban talál­ható meg a fagylalt tárolásához nélkülözhetetlen hűtőszekrény. Fagylaltfogyasztás tekintetében azonban a középső tartományok lemaradnak Dél és Kelet mö­gött, ahova először érkeztek az édesszájú nyugatiak. Egy kínai fagylaltkészítő sze­rint a nyugatiak sikere abban rejlik, hogy a mindennapos ét­rendben megtalálható anyago­kat - gyümölcsöt, zöldséget, édességet - „alakítják át” fagy­lalttá, és ezáltal az ízek és a formák széles skáláját kínálják - írta a Reuter. A fagyi kínai találmány?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents