Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
8 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. augusztus 24., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Ott leszünk Imrehegyen Kedvező visszhangja van a Nyárbúcsúztató címmel szervezett akciónknak. Szülő, nagyszülő és gyermek telefonálók egyaránt kérdezik: mikor osztogatunk ismét jégkrémet? Az Eskimo segítségével megtartott jégkrémkóstoló megismétlését egyelőre nem tervezzük. Viszont lesz minden más! Újra indul a népszerű Szerencsekerék-játék, melynek őszi fordulójában ismét sok ajándék vár gazdára. Bizonyára sokan emlékeznek még szállodás játékunkra, melynek során a szerencsés nyertesek kellemes, gondtalan hétvégét tölthettek el a megfejtésben szereplő szállodában. Ez a játékunk is újra indul szeptemberben. Ezekről - és egyebekről - hamarosan hírt adunk. Kecskemétről, a Csabagyöngye utcából telefonált az a kedves előfizetőnk, akinek a levél- szekrényéből rendszeresen eltűnik a Petőfi Népe. Ez az a kivételes eset, amikor nem jelent feltétlen örömet, hogy ilyen kapós az újság. Ügynökségvezetőnk felhívta a kézbesítő figyelmét a lap gondosabb elhelyezésére. Az illetéktelen olvasót ezúttal emlékeztetjük, hogy a Petőfi Népe minden hírlapárusnál megvásárolható vagy a kiadóban megrendelhető. Olvasószolgálatunknál és terjesztési ügynökségeinken még kapható Szolgáltató címtár - ingyenesen. Ezt haszonnal forgathatja mindenki, aki valamilyen szolgáltatást vagy árut keres. Köszönjük a Nagycsaládosok Országos Egyesülete keceli csoportvezetője, Bárth Jánosné meghívását. Augusztus 28-án az imrehegyi parkerdőben sorra kerülő családi nap rendezvényein a Petőfi Népe is részt vesz. Lajosmizsén a múlt hétvégén a mizsei napokon is találkoztunk olvasóinkkal. Sokan megragadták az alkalmat és a helyszínen rendelték meg lapunkat. Érdekes volt, amikor előfizetőink közül többen (akik átutalási betétszámlával rendelkeznek) ott találkoztak először a kézbesítővel. Várjuk olvasóink hívásait (76-481-391), leveleiket és látogatásukat (Kecskemét, Szabadság tér 1/A). Olvasószolgálatunk örömmel fogadja az észrevételeket és kérdéseket. Az ügyfélszolgálati irodában az újság megrendelését és a címváltozást is be lehet jelenteni. Kutyahely! Felhívom az illetékesek figyelmét arra. hogy Kecskemét lassan olyan lesz, mint egy kutyaház. Az egész város tele van ebekkel, és már szörnyű, amit művelnek. Ha minden kutyatulajdonos fizeti az ebadót - amit kétségbe vonok -, sok pénze lehet az önkormányzatnak. Meg kellene határozni, hogy egy embernek hány kutyája lehet. Főleg a belvárosban. T. Z., Kecskemét Nyílt vita az expóról Olvasóinkat továbbra is foglalkoztatja a kormánynak a világkiállítás leállításával kapcsolatos javaslata. Ezt tükrözik a szerkesztőségünkbe érkezett újabb expós levelek is, melyeket az alábbiakban közlünk. A vélemények eltérőek, s levélíróink gyakran már egymással is vitatkoznak. Kérjük, írják meg továbbra is ezzel kapcsolatos véleményüket, amelyeket következő összeállításainkban közreadunk. A szerk. A külföld jobban megérti Egy kicsit bánt bennünket, hogy a kormány lemondta az expo megrendezését. Úgy tűnik, vannak külföldiek, akik sajnálkozva ugyan, de jobban megértik ezt, mint egyes honfitársaink. Mi, a többiek mégis úgy véljük, a kormány döntése helyes. Ennél helyesebb már csak az lenne, ha az Országgyűlés azt megerősíti határozatával. Kezdettől fogva igazuk volt a „narancsos” ifjaknak, hogy ez egy olyan falat, amit nem tudunk lenyelni. Tulipános urai- mék hagytak ugyan ránk egy nagy kalapot, de az bizony üres. Most gondolnak a megrendezésre, de eszükbe se jutott, amikor abból a nagy kalapból kiosztogatták szinte az utolsó krajcárokat is. És íme, most nincs pénz a vásározásra. Egy pár ezer ember nagyon nagy hasznot remélt a megrendezéstől, de nekünk, kisembereknek az jut eszünkbe, hogy vásár nélkül is megleszünk. Mert kell a pénz, amit a kormány össze tud kaparni. Hogy mire kell? Hadd ne soroljam, csupán emlékeztetni szeretnék: az iskolai árak csökkentése, a nyugdíjak, a közrend, a mező- gazdaság, az ipar, a munkahely- teremtés, a hadsereg stb. Igen, uraim. Ebből is látszik, hogy sokkal rosszabb körülményeket hagytak a jelenlegi kormányra, mint amit annak idején a Né- meth-kormánytól kaptak. Lehet, hogy a Rózsadombról ez nem látszik annyira elrettentőnek. Népszavazást akarnak? Mit remélnek ettől? Az eredmény nem 54, hanem 67 százalékos elutasítás lenne. Uraim, vegyék már figyelembe, hogy a tulipán májusban elvirágzott, most pedig hamarosan ősz lesz. Ideje a hagymáját is kigyomlálni a talajból. L. V., Kecskemét Különböző vélemények Engedtessék meg, hogy válaszoljak az augusztus 3-ai számban megjelent, A kormány jól gondolkozik című olvasói levélre, mivel az személyemet is érinti, utal egy korábban megjelent, hasonló tárgyú írásomra. Természetesen a vélemények különbözőek, s ez természetes, mindenki mondhassa el saját véleményét. Ezért vált lehetővé az L.-né Tiszakécskéről aláírású levél közlése, amire válaszolok. Igen, tisztelt levélíró, a kormányjói gondolkodik, mivel jelenleg nincs az országban olyan lehetőség - mint volt az elmúlt négy évben -, hogy meg lehetne akadályozni a kormányt abban, hogy azt tegye, amit akar. Látjuk, érezzük, hogyan gondolkodik a kormány: az áremelések, a gyes, a gyed, a nyugdíjügyek stb. S ezek után van, aki már most tudja, kinek lesz és kinek nem lesz haszna az expóból. Ön, tisztelt L.-né, ostorozza azt, aki „ebből szeretne megggazdagodni”. De hát ki az, aki, ha szegény, ha gazdag, ne szeretne többet magának? A munkahelyteremtésről pedig annyit: az a szegény, munka nélküli ember, aki már segélyt sem kap, el tud helyezkedni egy vállalkozónál, ott megkeres havi 10-20 ezer forintot, és az nem foglalkozik azzal, hogy a vállalkozónak mennyi a haszna. Szerintem az ilyet csak az latolgatja, aki talán soha nem függött, nem volt kiszolgáltatott és ettől a jelen helyzetben sem kell félnie. Amit ön ír, L.-né, hogy adó, meg luxuskocsi stb., ez már a kormány dolga, s tulajdonképpen írásával éppen ön mondta ki, hogy ez a kormány mondjon le. Mert ugye, ha a kormány expoellenes, a szegényeknek nem teremtődik munkahely, ha pedig expopárti, akkor pedig a vállalkozóké a haszon. Ezek szerint a kormány egyiket sem akarja. Pedig elgondolkoztató, mennyi munkahely teremtődne és azzal hány vállalkozó gazdagodna, s ez mind az ország, a nép javát szolgálná. Zoboki József, Tiszakécske, Rákóczi út 26. En el sem kezdtem volna Kérték, hogy írjuk meg véleményünket az expo leállításáról. Én, mint gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkozó, egyszerű parasztasszony, csak annyit tudok mondani: én el sem kezdtem volna ezt az egész expodolgot. Amikor ekkora adóssággal küszködik az ország, honnan szedték volna be azt a horribilis pénzt, hiszen minden fillért be kell osztani és még úgy is rengeteg az adósságunk. Annyit úgysem hozott volna, mint amit bele kellene fektetni. S hogy hány vállalkozó bukik meg ezen? Tisztelt uraim! Ők nem háromszoros, esetleg négyszeres hasznot akartak ezen húzni, hanem sokkal többet, azért mentek bele, és nem azért, hogy az országot ebből a haszonból esetleg felvirágoztassák. A vállalkozók is elgondolkodhatnak azon, hogy a kerék nemcsak felfelé halad, néha lefelé is gurul. Én csak üdvözölni tudom ezért az új kormány elhatározását és remélem, az Országgyűlés is így dönt. Ozv. Mészáros Józsefné, Kisszállás, I. kér. 34. Nagy lehetőség lenne Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarom önöket. Én fiatal vagyok, Kiskőrösön lakom, a politikához ugyan nem sokat értek, de azt azért jól tudom, hogy az expo hazánknak nagyon sokat jelentene. Szerintem az új kormánynak nincs igaza. Abban egyetértek vele, hogy nagy kiadást jelentene a világ- kiállítás, de a bevételt sem szabad elfelejteni. Véleményem szerint nemcsak ez lenne a fontos, hanem figyelembe kellene venni azt is, hogy mi, magyarok bemutatkozhatnánk a nagyvilág előtt. A Föld minden tájáról érkező emberek belekóstolhatnának a mai magyar életbe, megismerhetnék szokásainkat, hagyományainkat. Ez egy óriási lehetőség lenne, s ha ezt elszalasztjuk, többé vissza nem jön. Nekünk, magyaroknak össze kell tartanunk. Hazánk becsületén esik csorba, ha lemondjuk a világkiállítást. Jó lenne, ha ezt még egyszer átgondolná a kormány. Köszönöm, hogy elolvasták levelemet. Szilveszter Dávodról AKIK VETÉS NÉLKÜL DÚSAN ARATTAK Az új autópálya szerencselovagjai Folyamatban van az Agromix Szövetkezet tagi részarányú földjeinek privatizálása. A kiosztandó terület egy részén halad majd át az új autópálya. Mielőtt a szövetkezet földkiadó bizottsága megkezdte az érdemi munkát, a Földművelésügyi Minisztérium Bács-Kis- kun Megyei Földügyi Hivatala javasolta, kérjenek előzetes kisajátítást az autópálya alá eső területre, hogy a szövetkezet egésze részesülhessen a 98 millió forintból. Az a bizottság, melyet a dolgozók választottak érdekeik képviseletére, a javaslatot nem fogadta el, így a területet a földkiadó bizottság irányításával osztják fel. A földigénylők közül kilencen a telekkönyvileg nevükre jegyzett földterületre - az autópálya nyomvonalának kisajátítási jegyzőkönyve szerint - összesen: 18 134 000 forintot vettek fel(nevek a szerkesztőség birtokában). Ők már vetés nélkül dúsan arattak, holott csaknem kétezer ember várja, hogy földjét a telekkönyvbe bejegyezzék, mivel hosszabb távon csak úgy tudja tervezni gazdálkodását. Döbbenten, értetlenül és felháborodva veszik tudomásul az emberek a törvényes, jogilag tökéletesen megtámogatott ki- semmizést. Hiszen azt csak az igen-igen bennfentesek tudhatták, hogy a kisajátításra váró terület mennyit ér. így történhetett meg, hogy - ezen területek egyéb hátrányát hangsúlyozva - az igénylők közül ezt a földet csak ők kérték, ezért nem volt szükség sorsolásra, ami a telekkönyvezési is meggyorsította. Még 80 millió forint bírói letétben várja a kisajátított föld tulajdonosainak kisorsolását. Várhatóan Fortuna istenasz- szony a már kárpótoltak közül néhányat ismét előnyben részesít, ugyanis 500-600 aranykoronával szemben a Juliska néni 20-30 aranykoronájára szerencsés esetben is csak igen kevés jut a nyolcvanmillióból. A földigénylők zöme egyáltalán nem részesedhet a kisajátítási összegből, mert a földkiadó bizottság annak idején a javasolt előzetes kisajátítást elutasította, holott a szövetkezet a mérlegét több mint 90 milliós veszteséggel zárta. A kisajátítási összeg elég lett volna a mérleghiány enyhítésére és a szövetkezet átszervezéséhez szükséges tőke biztosítására. Ezzel szemben a nagy állami beruházás a hivatali beosztásukból adódóan jól értesült szerencselovagoknak kamatozik. Mindez számomra hihetetlen volt. Ez indított arra, hogy személyesen meggyőződjek a szóbeszéd valódiságáról. Felkerestem minden lézető illetékes szerv vezetőjét, s minden fórumon biztosítottak arról, hogy az ügymenet törvényes, megfelel az érvényes jogszabályoknak. Ez mégsem nyugtat meg engem. Mert milyen törvények ezek, ha egyes emberek ily módon kijátszhatják a többséget. Gondoljuk meg: az autópálya az ország déli határáig húzódik majd, s mennyi ember fogja még döbbenten, tehetetlenül nézni, hogy a jól értesültek meglovagolják a szerencsét. Doroginé, Kecskemét (Cím a szerk.-ben) Ha szimpatikus vagy ...! Köszönet Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy az alábbi néhány sort szíveskedjenek lapjukban közölni. A mozgáskorlátozottak csengődi szervezete ezúton is szeretné megköszönni Trungel József Kecskemét-Hetényegy- háza. Iskola utca 10. szám alatti magánkereskedőnek, hogy rendezvényünkhöz nagyon kedvezményes áron adta a húst és a pacalt. Ezzel jelentősen támogatta a mozgáskorlátozottak szervezetét. Nagyon szépen köszönjük. Sorstársi üdvözlettel: Zsulari Józsefné, a mozgáskorlátozottak csengődi vezetője A forintok! Augusztus 20-án volt negyvennyolc éves a forint. Az a fizetőeszköz, amelyből már kettő is van: a régi és az új. Valahol valakik ugyanis eldöntötték, hogy a régit ki kell cserélni, mert nem időszerű rajta a felirat, a címer, és maga a „termete” sem. Megkezdődött tehát az új pénzérmék készítése és forgalomba hozatala. Azóta itt van közöttünk a pénz kettőssége: a régi és az új forint. A régiről nem beszélek, mindenki ismeri, megbarátkozott vele, de nem könnyű az újakat megkülönböztetni egymástól és a régiektől. Figyelem vásárlás közben nyugdíjas társaimat, amint a pénztárnál elkezdünk saccolni, válogatni, méricskélni a színek, súlyok, nagyságok és értékek között. Nem kívánom felsorolni az érzések és gondolatok sokaságát, amelyek ilyenkor áthullámzanak rajtunk, e- melve a cukorszintet és a vérnyomást. Magas Pénzügyi Illetékesek! Honanyák és Honatyák, Tisztelt Pénzverde! — legyenek könyörületesek az egyre gyengébben látó és még vásárlásra kényszerült idősekhez, szabadítsanak meg minket ettől a sokféle fémdarabkától, aminek aprópénz a neve. Döntsék már el végre, hogy melyik a „jó forint”? A döntésre itt a jó alkalom: a forint születésnapja. Mert a mi generációnk jól emlékszik 1946. augusztus 20-ra. Aki élt már akkor, nem tagadhatja, hogy fellélegzett az ország, megszűnt a cserebere. Ma minden elismerésem a pénztárosoké, akik dolgoznak és viaskodnak a sokféle pénzérmével. Én azokat ültetném az ilyen helyekre, akik előidézték ezt a káoszt. Talán most sokan azt gondolják rólam, hogy rosszindulatú vagyok. Pedig csak a rendet szeretem. Darányi Károly, nyugdíjas, Kiskunhalas Kunszentmiklóson, az egyik népszerű dohány-, illetve italárusító diszkontüzletben furcsa eset történt velem. Évek óta itt vásárolok, és ezen a napon is négy doboz cigarettát akartam venni. Az üzletben azonban a következő felirat állt: „A polgármesteri hivatal illetékese szerint dohányt nem árusíthatunk!” Már ez is elég furcsának tűnt, mert ha eddig igen, akkor most miért nem? Viszont az orrom előtt álló vevő mégis egy doboz Sophianae cigarettával távozott. Azt hittem, ha neki lehet, akkor nekem is. Az eladófiú már majdnem a kezembe nyomta az árut, amikor a tulajdonos lánya közölte, hogy ne is reménykedjek, olvassam el a Olyan gondommal keresem meg a szérkesztőséget, amely sok embert érint. Az illetékesek ugyanis nem nyilvánítanak előnyugdíjra jogosultnak, amit én egy joghézagnak tulajdonítok. Az 1991. évi IV. törvény 30.§ (1) bekezdése szerint előnyugdíjra az olyan munkanélküli jogosult, aki többek között legalább hat hónapja munkanélküli-járadékban részesül. A törvény azt nem írja elő, hogy az öregséginyugdíj-korha- tár betöltéséhez legfeljebb három esztendő hiányozhat, s a jogosultság keletkezése előtti fél évben kell munkanélküli-játáblán lévő feliratot. Meglepődve hebegtem, hogy az előbbi vevő is kapott cigarettát.-Ja! Ő viszonteladó volt - hangzott a válasz. Hát nem tudom, hogy a tisztelt úr azon az egy doboz cigarettán, amit „viszontelad”, mennyit fog keresni, de nem valószínű, hogy gazdag ember lesz belőle. Én viszont az egészből csak annyit értek, hogy a felirat ezek szerint azt jelenti: ha szimpatikus vagy, fütyülök a polgármesteri hivatal illetékesére, ha viszont nem, akkor menj vásárolni, ahová akarsz. De akkor miért nem ezt írják ki, s minden félreértés elkerülhető lenne. (Név és cím a szerk.-ben) radékban részesülni. Az előnyugdíj kérdésében döntő hivatalok ennek ellenére többnyire csak az ilyen helyzeteket veszik figyelembe. Velem is ez történt: 1992. november 17-ével járt le a munkanélküli-járadékom i- deje. Ezután munkavállalásra nem volt lehetőségem. 1993. november 18-án töltöttem be az 57. évemet. Hiába kértem előnyugdíjat, elutasították. Ezúton is kérem az illetékeseket, hogy kérelmem megítélésénél tekintsenek el az egynapi „túllépéstől”. Híz István, Jánoshalma, Budai Nagy Antal u. 8. NAPJAINK HUMORÁBÓL Előnyugdíj és joghézag
