Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19 / 195. szám

10 Szent István ünnepén 1994. augusztus 19., péntek Ezeréves tisztelet a magyar Szent Koronának • Díszítés a fejéken. Az 1867-ből fennmaradt be­számoló szerint a királydomb földje szent. Az ország minden megyéje és szabad királyi vá­rosa megküldte hozzá saját tör­ténelmi emlékműhelyeiről a maga földrészét. Ezért ez a haza, kicsinyben. Mint tudjuk, István uralkodá­sának szinte emberfeletti próba­tételei voltak. Fiának, Imrének a halála, a pogánysághoz húzó törzsek megfékezése, országa függetlenségének védelme. Mindezek fokozzák a hálán­kat, hogy ilyen jellemszilárd, igazi királyi erényekkel rendel­kező első királyunk adatott. Csak erre a szellemi nagyságra épülve jöhetett létre a magyar Szent Korona ezer éve fennálló tisztelete.- izs ­• A Szent Korona István koronakérését a Hart- vik-legenda mondja el legszíne­sebben. Közérthető hangon fo­galmazza meg az utókor szá­mára Szent István életében, cse­lekedeteiben Isten gondviselő szándékát. Mint ahogy azt már annyiszor hallottuk, István Asztrikot küldte koronáért és áldásért Rómába. Egyidejűleg a lengyelek fejedelme is hasonló kéréssel fordult a pápához, így a koronát az ő számára készítették elő. Az Úr angyala azonban megjelent Szilveszter pápának és azt mondta, az érkező isme­retlen nép vezérének - küldöttjei által - ajándékozza a koronát apostoli áldásával, mert a királyi név dicsőségével élete érdemei­ért őt illeti. így is történt. A pápa keresztet is küldött, hogy István apostolsága jeléül a király előtt vigyék. Szilveszter azt mondta, hogy ő apostoli ugyan, de István méltán Krisztus apostola. Ezért adott neki hatalmat, hogy Isten magyar egyházát az égi és em­beri jog szerint rendezze. A ko­ronázási szertartás lényegében a püspökszenteléssel megegye­zik, ezért nemcsak szentelmény, hanem szentségi karizma is. Amikor koronázás közben a ki­rályt karddal felövezték, előre, jobbra, balra vágott vele. Hátra nem, mert ott mögötte már az ol­talmazó Isten vigyáz a királyi szolgájára, de a hazájára is. Kö­zépkori hagyomány szerint a ki­rály véres kardot hordoztatott körül az országban, hogy a nem­zetet hazafiságtudatára figyel­meztesse. Ősi pogány szokás szerint véres karddal szólítottak hadba, ez a hunok és a magyarok között egészen a fejedelem ide­jéig élt, de később sem enyészett teljesen el. A megkoronázott ki­rály az egyházi szertartás után a fehérvári templomban kardjával lovaggá, aranysarkantyús vi­tézzé avatta az arra érdemeseket. Majd néhány, régóta húzódó po­ros ügyben föllebbezhetetlen ítéletet hozott, mellyel kifeje­zésre juttatta, a király a legfőbb bíró, az igazság és az igazságos­ság forrása. Miután az Úr Evan­géliumára már megesküdött, a következő esküjét a nemzetnek tette. Ezután a koronázási dom­bon megismétlődött a kardvá­gás, most már a négy világtáj irányában, jelképezve azt, hogy a király meg fogja kardjával állí­tani az ellenséget, akárhonnan is törjön az országra. A koronázási domb - királydomb - az ország vármegyéinek és szabad királyi városainak földjéről összehor­dott mesterséges halom, a- melyre a megkoronázott király fellovagolt, hogy a négy égtáj felé történő vágását - a népvá­gást - megtegye. • Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. Katolikus közösségteremtés a lakótelepen Nemrég hírként közöltük a Hit és Elet rovatban, hogy Kecske­méten, a széchenyivárosi lakóte­lepen templom épül, melynek gondjaival és a plébánosi teen­dők ellátásával Jávorka Lajost, a Czollner téri Szent Erzsébet templom igazgatóját bízta meg dr. Dankó László érsek úr.- Mi teszi szükségessé, hogy egy templommal gyarapodjon a város? - kérdeztük az atyát.- Vallásszociológiai tény, hogy minél nagyobb egy plébá­nia, annál kevésbé vesznek részt a hívők a közösségi munkában. Magyarország legnagyobb plé­bániája a kecskeméti főplébánia. Ez magával vonzza, hogy itt van a legtöbb hittanos gyerek, ide tar­tozik a legtöbb hitoktató és így tovább. Régóta időszerű már a megosztása. Másrészt a Széchenyiváros, mint lakótelep, jellegében és problémáiban egészen más, mint a belváros. A lakótelepi embe­rek a legmagányosabbak. Na­gyon fontos, hogy saját közös­ségi életük legyen. Egyházunk szándéka nem csak az, hogy itt egy templom épüljön és így egy- gyel töb­bet számlálhassunk Kecskemé­ten, hanem a hívek vallási életén kívül Jézus szándéka szerinti kö­zösséget is formáljon. Az eklé­zsia szó ezt jelenti. Az érsek úr nem is az azonnali templomépí­tésre gondolt, hanem inkább a közösség megszervezésére.- Ez akkor egy egyházi dön­tés?- Nem. A sorrend más. Az ott- lakók keresték meg előbb az ér­sek urat problémáikkal. Ők el­mondták, hogy szeretnék, ha adna egy papot az ő szolgála­tukra, ha lenne ott egy templom, ahová gyakran be tudnának térni. • Jávorka Lajos a közösség megteremtésén munkálkodik. Egyben vállalták, ha ez megva­lósul, az odaérkező lelkipásztor­nak mindenben segítségére lesz­nek. A kérés szimpátiára talált és a gondolatok mind az egyház, mind a hívek részéről találkoz­tak. A döntés azonban a körül­mények részletesebb tisztázása után csak a múlt napokban lett kimondva.- Mikor épül a templom? Van már tervük, vagy csak elképzelé­sük az új létesítményről?- A plébániai élet szeptember 1 -jén indul. Ennek az előkészüle­tei zajlanak a napokban. Egy al­kalmas lakást vásárolunk a Szé- chenyivárosban, ahol már sok minden helyet kapna. Például a megbeszélések, a csoportos fog­lalkozások, a hétköznapi szent­misék. Folynak a tárgyalások a hitoktatásról. A vasárnapi szentmiséket és a nagyobb kö­zösségi összejöveteleket egy is­kolában szeretnénk tartani. A la­kótelepek, sajnos, mindenütt kö­zösségi ház nélkül épültek. így más lehetőség nem nagyon adó­dik.- Van már kiszemelt telek az épületnek?- Rövidesen tárgyalni fogunk erről az illetékesekkel, de csak a következő években kezdünk hozzá a templomépítéshez. Ez nem baj, sőt, így a legjobb, mert nem is akarunk egy kész tervet elfogadtatni az ittlakókkal, ha­nem velük együtt szeretnénk megtervezni, hogy olyan közös­ségi ház legyen, amiben jól érzik magukat és az ő igényeik szerint legyen kialakítva. A megújult Kecskemétnek nagyon jó építé­szei vannak. Biztosak vagyunk abban, hogy a legjobb munka lesz ez, ami az ő kezükből fog kikerülni. A közösségi élet pedig hamaro­san beindul. Ha egyeztetünk az iskolákkal, meglesznek a kü­lönböző helyszínek, ahol már vasárnapi szentmisét is tudunk tartani, akkor hamarosan az új­ságon keresztül is közöljük a hí­vekkel.- Egy pap életében ez egy újabb állomás. Mi lesz a Czoll­ner téri hívekkel?- Dr. Ipoly Ottó személyében egy rendkívül szimpatikus atyát fognak kapni, aki 1957-ben kénytelen volt elhagyni az or­szágot és most települ vissza. Németországban és Hollandiá­ban különböző egyetemeken ta­nított szentírástudományt. Ő ve­szi át a szolgálatot. Nagy nem­zetközi tapasztalatát és biblikus tudását a lelkipásztori munkán túl a hitoktatók továbbképzésé­ben és az egyházmegyei szinó- duson is szeretnénk hasznosí­tani. Nem mindennpai szemé­lyiségében rejlő kincseit viszont itt, a Czollner téren biztos nagy örömmel fogják a hívek kama­toztatni. Ivanics Zsuzsa A Helvéciái Református Népfőiskolán A nyáron már 50 napon át 340 résztvevő tanult a helvéciai nép­főiskola fülöpházi telepén. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő népfőiskola az ország minden tájáról fogadja az Al­földdel, a tanyasi életformával ismerkedni vágyó fiatalokat. De a táborozások hármas célja is na­gyon fontos, hogy megvalósul­jon: a hitre, a hazaszeretetre és a hivatástudatra való nevelés. Be­bizonyosodott, hogy a puszta, az Alföld is nyújthat ezernyi szép­séget, sokféle örömet azoknak, akik nem igazán ismerik a Duna— Tisza közének csodálatos, bár az utóbbi időben pusztulásnak in­dult vidékét. A népfőiskolái oktatás azt cé­lozza, hogy gyakorlatias, a min­dennapi élethez szükséges isme­reteket valóságközeli módon is­mertesse meg a hallgatósággal. Ezt a célt szolgálja a tábor napi­rendje is, és a különböző foglal­kozások. Az előadásokon egy­házakról, szektákról, gyülekeze­tekhez való viszonyról, magán- és közös lelki életről szólnak. A hallottakat csoportos megbeszé­léseken dolgozzák fel. Délutá­nonként a mezőgazdasággal kapcsolatos előadások, bemuta­tók következnek. Vacsora után lelkitanítás, 9 órakor tábortűz, közös éneklés, énektanulás, né- pitánc-tanulás zárja a progra­mot. Volt idő a közeli Ma- gony-tanya lovasbemutatójának megtekintésére, valamint a ta­nyasi egyéni gazdálkodások ta­nulmányozására. Mintegy 3 km gyalogtúra vezet a „házgyár”, vagyis a vályogvetés színhe­lyére. De útba esik a Székely-ta­nya is, ahol múzeumot rendezett be a gazdálkodó, hogy bemu­tassa a régi és az új gazdálkodás eszközeit. A népfőiskolát felke­reső tanárok előadása mara­dandó élményt jelent. Dugár Sándor úr ízes előadásai és dr. Kálmán Lajos zenetanár énekta­nítása is élénk érdeklődést váltott ki a tábor lakói között. Végezetül illesse hálás köszö­net a táborokat vezető tanárokat, lelkipásztorokat, a patronáló üzemek vezetőit, fafaragó mes­tereket, sok-sok segítségükért és fáradságukért. Papp Gábor lelkipásztor Dóra megtalálta az utat Istenhez Dóra 17 éves, vidám, kedves és divatos lány, a kecskeméti Ka­tona József Gimnáziumba jár. Rendes, jó családban nevelke­dik, de a családtagok különböző álláspontjának eredményeként, amikor megszületett, nem ke- reszteltették meg. Ennek hiányát - tudatosan - nem is tapasztalta. A múlt évben barátnője meg­hívta a Gyerekek az egyesült vi­lágért mozgalom egy országos rendezvényére. Amellett, hogy nagyon tetszett, úgy érezte, ez egy olyan jó kezdeményezés, hogy közöttük kell lennie. Mi­után hazajöttek, gyakran meglá­togatta a helyi közösség találko­zóit. Befogadták minden fenntar­tás nélkül, pedig tudták, hogy ő nem keresztény.- Ez a mozgalom nem kéri számon senkitől, hogy megke- resztelkedjen, vagy világnézeti­leg azonosuljon a többséggel. Mégis mi indította arra, hogy a saját keresztelését kérje?- Tudtam, hogy a barátnőm járt hittanra is - meséli Dóra. Kértem, hogy vigyen el oda is egyszer magával. Az első be­nyomásom az volt: ez egy igazán jó közösség, mert érezhető, Jézus ott van közöttünk. Ezenajelenlé­ten keresztül éreztem és értettem meg sok mindent, amit egyéb­ként az ember csak úgy magában gondolkozva úgysem tapasztal­hat meg. Ez az, amikor hallja a benne levő hangon keresztül, Jé­zus hozzá is szól. Régóta keres­géltem már társaságot, hisz szük­sége van mindenkinek barátokra. Mindig szerettem volna vala­hova tartozni, de akármit is meg­néztem, úgy éreztem, nem az, ami nekem igazán érdekes lenne. Itt viszont az elejétől kezdve úgy éreztem, ide tartozom és befo­gadtak. Istennel itt alakult ki a kapcsolatom, mondhatom azt is, itt találtam meg, a társaimon ke­resztül. Persze az utólagos meg­fogalmazás egyszerűbb, mint ahogy előbb töpreng, kontrollál és megért az ember. Az elején nem fogalmazódott meg ben­nem, miért járok ide, mit vagy kit keresek, csak valami hiányzott. Hogy ide jöttem és itt megtalál­tam, akiről azt sem tudtam, hogy őt keresem, az a társaimnak és a hittant vezető atyának nagyon sokban köszönhető. Az eltelt idő és ez az elém tá­rult új világ arra ösztönöz, hogy én is megkeresztelkedjem. Keresztanyámnak a barátnőmet # Dóra megkeresztelkedik. választom - mondja cinkos mo­solyát alig leplezve Dóra. Ő is 17 éves, de mégis általa ismertem meg Istent. O is ezt a keresztény­séget éli, és így utólag már látom, ez vonzott benne, ezért volt jó mindiga barátságában lenni. Egy olyan ember, aki igazán lelki társ, ma már tudom, hogy több, mint barátnő, mert testvér is. Ilyenkor meg szokták kér­dezni, hogy példaképének tartja talán, akire fel tud nézni?- Ilyent nem mondanék. A- mellett, hogy az ő élete vonzott ide, mégsem vagyunk és nem le­hetünk egyformák. Más az ő útja - amit Isten a tervében róla alko­tott -, és más az enyém. Ez így csodálatos. Olyan, mint Isten te­remtett világa. • Asztrik érsek emléktáblája Kalocsán.

Next

/
Thumbnails
Contents