Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-17 / 193. szám
10 1994. augusztus 17., szerda Tisztelt Szerkesztőség! Újabb levelek az expóról Legyen vagy ne legyen expo? Ez itt - azaz, az alábbiakban - a kérdés. Itt közöljük, harmadik alkalommal azoknak az újabb leveleknek egy részét, melyekben az expó leállításával kapcsolatos véleményüket fejtik ki olvasóink. A vélemények megoszlanak: vannak, akik mellette, s vannak, aki ellene érvelnek. Kérjük, írjanak továbbra is az ezzel kapcsolatos kormánydöntésről, jövő szerdai lapszámunkba. A szerk. Szíven ütött a nyilatkozat SZERINTÜK TÖRVÉNYTELEN A DÖNTÉS Kecskeméti hivatásos anyák panasza OLVASÓSZOLGÁLAT Jégkrémevők figyelmébe! Tegnap Kiskunfélegyházán is örömmel tapasztaltuk, milyen sok gyermek értesült az újságból a jégkrémes akciónkról. Jó volt látni a kezükben tartott Petőfi Népét és a csillogó szemeket, amikor átvették az Eskimo jégkrémét. Ma délelőtt Kalocsán és Kiskunhalason keressük a jégkrémet szerető kis olvasóinkat. Az ismertetőjel ismét egy Petőfi Népe a kézben. (Csütörtöki helyszínünk: Kecskemét.) Bugáéról kedves-évődő hangú levél érkezett: „Úgy látom, Önök megnyerték a versenyt, szombaton hajnali negyed háromkor érkezett a Petőfi Népe.” Ez nem verseny, csupán igyekszünk teljesíteni a vállalásunkat. A rendkívül korai időpont a kézbesítő elfoglaltsága miatt alakult így. Reggel elutazott és előtte természetesen kivitte az újságot a körzetébe tartozó előfizetőknek. Nagykőrösön is megnyitottuk olvasószolgálati irodánkat (Kecskeméti u. 5., Telefon: 351-801). Készséggel fogadjuk a kérdéseket, észrevételeket, felvesszük az előfizetési díjat, s a hirdetéseket is. Az említett cím a rendőrséggel szemben található. Kunszentmiklósról és Szabadszállásról az előfizetés határidejét kérdezték. Mivel a számítógépes feldolgozás is időt vesz igénybe és előfizetőink folyamatosan szeretnének hozzájutni az újsághoz, legjobb, ha 20-a körül megtörténik a befizetés. Egyben felhívjuk az iskolák figyelmét, hogy a szeptemberi előfizetési díjak most válnak esedékessé. Kérjük, keressék meg területi ügynökségeinket, vagy a kiadót (Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 76/481-391). Kutyás tábor Az utóbbi időben az ország különböző pontjain megszaporodtak a kutyás táborok, eléggé borsos áron, különböző végzettségeket ígérve. A dunavecsei tábor (augusztus 1-től 7-ig.) egyszerűen csak jó táborhelyet, szép sportpályát, megfelelő nyomterületet és „jóízű” e- gyütt-kutyázást ígért. Különböző szintű kutyákkal verseny- körülményeket teremtve gyakoroltunk, egymást segítve bíráltuk munkánkat. Meghívott vendégként Molnár Zsolt két napot töltött velünk, megnéztük, hogy ő hogyan gyakorol és segédként is bemutatta a tudnivalókat. Bár a kutyás tábor nem mindennapos egy község életében, mégis önzetlen segítséget kaptam a polgármesteri hivataltól, a költségvetési üzemtől, a sportcsarnok vezetőjétől, a Sarki csárda vezetőjétől és személyzetétől, valamint számos magánszemélytől. Köszönöm segítségüket. Dr. Léba Éva Dunaújváros Kutyaképző isk. vez. Nagyon szíven ütött a kormány nyilatkozata, hogy nem támogatja az expó megrendezését, pedig hazánkban a világkiállítás olyan rendkívüli nagyságú és szép feladatot jelenthetne, amelynek megoldásán szerte az országban már eddig is rengetegen dolgoztak, s annak sikere évtizedeken át gyümölcsözhetne az ország javára. Mi, idős emberek, akik 1945 után sokkal mélyebb kátyúból húztuk ki hazánk szekerét, fogjunk össze unokáink szebb jövője érdekében és próbáljunk valamit tenni a világkiállítás megmentése érdekében! Én három gyereket neveltem fel, hat felnőtt unokám van, már nem kell segítenem őket és még én sem szorulok rájuk. Ezért szívesen részt vennék az EXPO AZ UNOKÁINKÉRT társulásban. Ennek első részvényese is lennék 15 500 forinttal, ami egyhavi nyugdíjam. Mint lapjuk rendszeres olvasója, én is szeretném az expóval kapcsolatos véleményemet kifejteni. Állapítsa meg már akárki is, amikor az expó 60-70 százalékig készen áll, mikor nagyobb a veszteség: ha most megszüntetik, vagy végigcsinálják és akkor legalább hoz is valamit a konyhára? Azért arra ügyelni kellett volna már az előző kormánynak, hogy a kordé ne hagyja el a szamarat. Ha nem volt meg rá a A Petőfi Népe július 29-ei számában megjelent A kormány szerint nincs szükség expóra című cikkre szeretnék reagálni. Először is örülök, hogy van, aki ezzel kapcsolatban véleményt kér az állampolgároktól. Ugyanis amikor az előző kormány eldöntötte az expó megrendezését, ezt elmulasztotta megtenni. Talán azért, mert kis hazánkban még nem vált „nyugati modellé” az ország népének pénztárcáját érintő kérdésekben megkérdezni az „istenadta népet”. A volt kormánynak tudnia kellett, hogy az expó megrendezése súlyos milliárdokat emészt fel. Áz általuk oly sokszor kádári örökségként emlegetett pénztelenség - úgy látszik - erre már nem volt érvényes. Elfelejtették az ősi közmondást, miszerint addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Pedig ebből a takaróból már akkor is alaposan kilógott nemcsak a lábunk, hanem az üres zsebünk is. Lehet, hogy az üres zseb megtöltésének reményében szüNem szeretek levelezni, de Z. J. tiszakécskei olvasó levele nem hagy nyugodni. Azzal kezdem én is, amivel ő: Megdöbbenéssel olvastam - mármint az ő írását. Először mintha siránkozna, hogy 37 évi munkaviszony után 8 012 forint a nyugdíja, de ebből mégis felajánl az expóra havonta ezer forintot. Uram, Ön egy pályatévesztett ember, akinek a helye a pénzügyminiszteri bársonyszékben lenne. Akkor bizonyára nem köszködne ilyen anyagi gondokkal az ország. Azt üzenem, ha már ilyen jól be tudja osztani a nyugdíját, Eddigi életünk során számtalanszor arra hivatkoztak országunk vezetői, hogy sajnos, a mi nemzedékünknek kell megfizetni a majdani szebb jövőt. És mi fizettünk, bár beleszólásunk nem volt semmibe. Azt mondom, egye fene, fizessünk még egyszer, de úgy, hogy magunk dönthessünk róla. Csatlakozásra szólítom fel a nyugdíjasokat, dolgozó gyermekeiket és unokáikat, a vállalkozókat és mindenkit, aki ennek megvalósításával egyetért és abban részt kíván venni. Bízzunk abban, hogy nemcsak példát mutatunk optimizmusunkkal, de az expó után annak hasznából kamatostól vissza fogjuk kapni a pénzünket. Ákik helyeslik a leírtakat és csatlakozni akarnak, jelentkezzenek a következő címen: Szöllősi Ferenc, Budapest Pacsirtamező u. 63. IV.e. 1036 fedezet, s erre még csak kilátás sem volt, nagy könnyelműség volt belevágni. Az én véleményem az, hogy ha az előző kormány marad a helyén, akkor az expó bárhogyan is, de megvalósul. Javasolnám, ha sehogyan sem jönne össze a hiányzó pénz, számoltassák el az 1990 előtti kormányt és a Boross-kormány mohikánjait, s akkor meglátják, lesz pénz. Zsámboki András, Kecskemét Klauzál tér 4.1.2. letett meg az expó gondolata. Nem mindegy azonban, hogy az ehhez szükséges pénzt teletömött bugyellárisból veszik ki erőlködés nélkül, vagy pedig üres zsebből kínlódással, izza- dással. Az ellenzéki pártok véleményét hallgatva felmerül bennem a kérdés: ők nem látják, vagy merő politikai szembenállás miatt nem akarják ezt látni? Mert ha az utóbbiról van szó, ajánlom: a saját zsebükre építkezzenek. Nekem erről egy régi vicc jut eszembe: Rákosi beszédet mond a tömeg előtt: — Győzni fogunk. Mert ehhez egyik kezemben a hatalom, a másikban a hadsereg, hátam mögött a nép! Egy parasztbácsi megszólal a tömegből: — Nem úgy van az, Rákosi elvtárs! Mert csak egy példát mondok. Egyik kezemben volt a budi kulcsa, a másikban a papír, hátam mögött a budi, mégis becsináltam. Hát ennyit az expóról. Nagy Imréné, Lendér Júlia Kmajsa, Madách u. 16. inkább a beteg gyerekek külföldi kezelésére, gyógyítására fordítsa felesleges pénzét. Igaz, az nem olyan látványos, mint az expó támogatása, de hát mi, magyarok, nagyon szeretünk villogni. Ha valaki meg akar ismerni bennünket, arra van elég lehetőség anélkül, hogy az országra még nagyobb terhet rakjanak. Legyen az a pénz inkább a mi zsebünkben, minthogy bizonytalan bevételekre számítsunk. Bízzuk ezt a gazdasági szakemberekre. Tisztelettel: A kormánnyal egyetértő sorstársa Több sorstársam megbízásából írok Önöknek. Nagyon szeretnénk, ha megjelentetnék az újságban az alábbiakat, hátha így választ kapunk a polgármesteri hivatal illetékeseitől. Mint ismeretes, a Kormány nagy döntései közé tartozik, hogy a három vagy több gyermeket nevelő anyák otthon neveljék hivatásos anyaként gyermekeiket, vagyis gyermek- nevelési támogatásban részesüljenek. Akik minden előírt feltételnek megfelelnek, azok a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát kapják (jelenleg 7 480 forintot), amiből - mivel ez a törvény értelmében munkaviszonynak számít — levonják a nyugdíjjárulék összegét. Egyikünk sem jókedvében választotta ezt a megoldást és azt is mindenki tudja, hogy nem mi, nagycsaládosok vagyunk a munkáltatók álma. Mi már túl vagyunk a hivatás vagy család Mille-cipő Háromgyermekes családanya vagyok. Sok mindent megértem, de úgy még nem jártam, mint a közelmúltban. Tizenhat éves lányom, a kecskeméti Mille Bt. Attuelle divatüzletben vásárolt égy cipőt 4 180 forintért. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy jól választott. Csakhogy hamarosan azt tapasztaltuk: a talpa kettétört, az oldala leválófélben van. Visz- szavittük. A fogadtatás nem olyan volt, mint vásárláskor. Azért mégis átvették, kaptunk egy papírt és szemrehányást: A cipőt több mint két hónapig használták, miért nem rögtön, vagy két-három hét múlva reklamáltunk? Két hónap, amig a KERMI megvizsgálja, jogos-e a reklamáció, addig se cipő, se pénz. Ennek ez az útja - mondja a hölgy végig sem hallgatva kérdéseimet. Azóta is töprengek: ha ez a cipő beszélni tudna, megsúgta volna, hogy ne vegyük meg. A cipő azonban hallgat. Kocsis Tiborné, Lajosmizse Dózsa György u. 24. Kék Madár Szeretném Önöknek megköszönni a kalocsai Kék Madár Fesztiválról közölt, képekkel illusztrált, minden részletet bemutató riportjukat. Magas színvonalú, művészi rendezvényünk népszerűsítése és ismertetése namcsak a nemes célú alapítványt erősíti, hanem kellőképpen felhívja a figyelmet a nemzetközileg is jelentős művészeti értéket képviselő, megyénkben egyedülálló, minden évben megrendezésre kerülő fesztiválra. Külön köszönete- met fejezem ki a riportot készítő újságírónak és fotósnak. Dr. Réfy Miklós a Kék Madár Alapítvány kuratóriumának elnöke közötti választáson. Csak a so- pánkodás marad, hogy rohamosan fogy a magyar, fogy az ország lakossága. Ugyanakkor úgy kezelnek bennünket, mintha különleges állatfaj volnánk. Sokat lehetne erről beszélni, de nem emiatt ragadtam tollat társaim nevében is. Tudomásunkra jutott, hogy a polgármesteri hivatal a GYÉT-ben részesülőktől (a hivatásos anyáktól) meg akarja vonni a rendszeres nevelési segély folyósítását azon a címen, hogy kétféle segélyezés egyszerre nem folyósítható. Teljesen egyetértek azzal, hogy aki rendszeres nevelési segélyt kap, az ne kaphasson mondjuk étkezési hozzájárulást. De ezzel az intézkedéssel nem érthetünk egyet, mert mint már említettem, a törvény szerint a GYET munkaviszonynak számít. Ebből nyugdíjjárulékot vonnak. Ez a jelenlegi törvények szerint Márciusban balesetem történt egyéves Nissan Primera márkájú autómmal. Megérkezett a rendőrség is és az ügyeletes intézkedő igazoló lapot adott ki arról, hogy én nem vagyok vétkes. Ugyanakkor a károkozó külön nyilatkozatban ismerte el, hogy a felelősség őt terheli, mert ő volt a baleset okozója. Ezután jelentkeztem az Állami Biztosítónál Kecskeméten, mivel a károkozó ott kötötte meg a kötelező biztosítást. Hamarosan ki is jött a kárszakértő a lakásomra, hogy megállapítsa, milyen összegű kár keletkezett a 2 millió 400 ezer forint értékű gépkocsiban. A szakértő azonban rövid idő után kijelentette, hogy nem tud dönteni. Kénytelen voltam újabb szakértőket keresni és kérni, akik szintén az Állami Biztosító kárszakértői voltak, a Önhibámon kívül már két alkalommal megtörtént, hogy az OTP felbontotta a betétszámla-szerződésemet. Az első esetben hosszú levelezés és magyarázkodás után újra rászedtek, hogy mégis kössek szerződést a „legnagyobb bankkal”, mármint az OTP-vel. Sajnos, pár hét múlva úgy hozta a sors, hogy munkanélkülivé váltam, s csak minden hónap 27-e után tudtam befizetni a részleteimet. Ebből adódóan hátralékba kerültem, amit minden elszámolás alkalmával közöltek velem. Csakhogy az elmúlt hónapban sorban jöttek a kézbesítők, hogy fizessem a számláimat, még azokat is, amelyekről az OTP már értesített, hogy rendezte. Álltam tanácstalanul, mondván, hogy én már befizettem az ösz- szeget (ami igaz is). A minap - miután még ma nem könyöradomány. Igen sokan egyedül nevelik gyermekeiket, a GYET a családi pótlékkal együtt is kevesebb mint 20 ezer forintot tesz ki. És most meg akarják tőlünk vonni a rendszeres nevelési segélyt, ami az utalványokkal együtt sokunk mentőöve volt. Mi nem vagyunk gazdagok, csak nagyon elkeseredett anyák. Ha a polgármesteri hivatalnak anyagi gondjai vannak, azt miért éppen a mi kárunkra akarja megoldani? Nagyon kérem Önöket, hogy levelünket szíveskedjenek minél előbb megjelentetni. Nevünket nem merjük leírni, félve a nagyhatalmúak esetleges retorziójától. A polgármesteri hivatal ezen döntése ugyanis szerintünk törvényellenes, ezért kérjük a sajtó segítségét. K. T.-né, K. K.-né. V. I.-né, Sz. J.-né kecskeméti hivatásos anyák biztosítóhoz, s ott közölték velem, hogy a javítási költségnek csak a 30 százalékát fizetik ki. mert ők 70 százalékban engem tartanak felelősnek a baleset bekövetkezéséért. Úgy értékelték, hogy a gépkocsi értékcsökkenése 30 ezer forint és ennek a harminc százalékát, vagyis a kilencezer forintot fizetik ki. Ez az összeg nem reális, hiszen majdnem 2,5 milliós autóról van szó. Ekkor kerestem fel a biztosító jogászát, magyarázatot kértem tőle a 30-70 százalékos kármegosztásra, de nem tudott magyarázatot adni, így nem találtam más kiutat, mint bírósághoz fordulni. Úgy érzem, a helyszínen jelen volt rendőrséget két hét után az íróasztal mellől felülbírálni nem lehet. Nagyné Mák Gyöngyi (rendszám: DDG-821) sem jött meg a júniusi elszámolásom és semmi az OTP részéről - bementem az illetékes emberhez tanácsot kérni, hogy mit tegyek. Én a részükre fizettem, ők pedig küldik a végrehajtókat. Előadtam aggodalmam és kértem, mondja meg, hogy a következőkben mit tegyek? Problémáim meghallgatása után a szolgálatban lévő fiatalember közölte velem:-Többet ide ne jöjjön! Majd 3-4 hét múlva visszakapja a bent lévő körülbelül 4 ezer forintját és az értesítést. Megdöbbentem ezen a mondaton és a hangsúlyon. Ezek után továbbra is itt állok tanácstalanul és megalázottan. Éppen ezért most a nyilvánosság előtt szeretném kérdezni: huszonhét évi OTP-tagság után hová menjek a számláimmal? Ribányi Pálné Baja, Árpád utca 1. II. 204. Hűtőgép Úgy látszik, nagyon eleven témát érintett az az idős asz- szony, aki a közelmúltban elsőként adta közre kérését: hűtőszekrényre lenne szüksége. Azóta az ő gondja megoldódott. Viszont kötelességünknek tartjuk, hogy a további kéréseket is közzétegyük: Az lenne a kérésem, hogy ha lehetne, adnának nekünk is egy hűtőszekrényt. A miénk elromlott, nem lehet megjavítani, de venni sem tudunk. Édesapám egyedül nevel bennünket, de ő is munkanélküli, segélyt sem kap. Családi pótlékból élünk, amiből még a lakás költségeit sem tudjuk kifizetni. Ha az apu főz és marad másnapra, megromlik. Ezért nagyon megköszönnénk, ha valaki tudna adni egy hűtőt. Három kisgyerek (Név és cím a szerk.-ben) NAPJAINK HUMORÁBÓL A kordé ne előzze a szamarat Építsenek saját zsebre Nagyon szeretünk villogni A szakértő nem tud dönteni Többet ide ne jöjjön!
