Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-17 / 193. szám

10 1994. augusztus 17., szerda Tisztelt Szerkesztőség! Újabb levelek az expóról Legyen vagy ne legyen expo? Ez itt - azaz, az alábbiakban - a kérdés. Itt közöljük, harmadik alkalommal azoknak az újabb leve­leknek egy részét, melyekben az expó leállításával kapcsolatos vé­leményüket fejtik ki olvasóink. A vélemények megoszlanak: van­nak, akik mellette, s vannak, aki ellene érvelnek. Kérjük, írjanak to­vábbra is az ezzel kapcsolatos kormánydöntésről, jövő szerdai lap­számunkba. A szerk. Szíven ütött a nyilatkozat SZERINTÜK TÖRVÉNYTELEN A DÖNTÉS Kecskeméti hivatásos anyák panasza OLVASÓSZOLGÁLAT Jégkrémevők figyelmébe! Tegnap Kiskunfélegyházán is örömmel tapasztaltuk, milyen sok gyermek értesült az újság­ból a jégkrémes akciónkról. Jó volt látni a kezükben tartott Pe­tőfi Népét és a csillogó szeme­ket, amikor átvették az Eskimo jégkrémét. Ma délelőtt Kalocsán és Kis­kunhalason keressük a jégkré­met szerető kis olvasóinkat. Az ismertetőjel ismét egy Petőfi Népe a kézben. (Csütörtöki helyszínünk: Kecskemét.) Bugáéról kedves-évődő hangú levél érkezett: „Úgy lá­tom, Önök megnyerték a ver­senyt, szombaton hajnali ne­gyed háromkor érkezett a Petőfi Népe.” Ez nem verseny, csupán igyekszünk teljesíteni a vállalá­sunkat. A rendkívül korai idő­pont a kézbesítő elfoglaltsága miatt alakult így. Reggel eluta­zott és előtte természetesen ki­vitte az újságot a körzetébe tar­tozó előfizetőknek. Nagykőrösön is megnyitot­tuk olvasószolgálati irodánkat (Kecskeméti u. 5., Telefon: 351-801). Készséggel fogadjuk a kérdéseket, észrevételeket, felvesszük az előfizetési díjat, s a hirdetéseket is. Az említett cím a rendőrséggel szemben ta­lálható. Kunszentmiklósról és Sza­badszállásról az előfizetés határidejét kérdezték. Mivel a számítógépes feldolgozás is időt vesz igénybe és előfizető­ink folyamatosan szeretnének hozzájutni az újsághoz, legjobb, ha 20-a körül megtörténik a be­fizetés. Egyben felhívjuk az iskolák figyelmét, hogy a szeptemberi előfizetési díjak most válnak esedékessé. Kérjük, keressék meg területi ügynökségeinket, vagy a kiadót (Kecskemét, Sza­badság tér 1/A. Telefon: 76/481-391). Kutyás tábor Az utóbbi időben az ország különböző pontjain megszapo­rodtak a kutyás táborok, eléggé borsos áron, különböző végzett­ségeket ígérve. A dunavecsei tábor (augusztus 1-től 7-ig.) egyszerűen csak jó táborhelyet, szép sportpályát, megfelelő nyomterületet és „jóízű” e- gyütt-kutyázást ígért. Külön­böző szintű kutyákkal verseny- körülményeket teremtve gyako­roltunk, egymást segítve bírál­tuk munkánkat. Meghívott ven­dégként Molnár Zsolt két napot töltött velünk, megnéztük, hogy ő hogyan gyakorol és segédként is bemutatta a tudnivalókat. Bár a kutyás tábor nem min­dennapos egy község életében, mégis önzetlen segítséget kap­tam a polgármesteri hivataltól, a költségvetési üzemtől, a sport­csarnok vezetőjétől, a Sarki csárda vezetőjétől és személy­zetétől, valamint számos ma­gánszemélytől. Köszönöm se­gítségüket. Dr. Léba Éva Dunaújváros Kutyaképző isk. vez. Nagyon szíven ütött a kor­mány nyilatkozata, hogy nem támogatja az expó megrendezé­sét, pedig hazánkban a világki­állítás olyan rendkívüli nagy­ságú és szép feladatot jelent­hetne, amelynek megoldásán szerte az országban már eddig is rengetegen dolgoztak, s annak sikere évtizedeken át gyümöl­csözhetne az ország javára. Mi, idős emberek, akik 1945 után sokkal mélyebb kátyúból húztuk ki hazánk szekerét, fog­junk össze unokáink szebb jö­vője érdekében és próbáljunk valamit tenni a világkiállítás megmentése érdekében! Én három gyereket neveltem fel, hat felnőtt unokám van, már nem kell segítenem őket és még én sem szorulok rájuk. Ezért szívesen részt vennék az EXPO AZ UNOKÁINKÉRT társulás­ban. Ennek első részvényese is lennék 15 500 forinttal, ami egyhavi nyugdíjam. Mint lapjuk rendszeres olva­sója, én is szeretném az expóval kapcsolatos véleményemet ki­fejteni. Állapítsa meg már akárki is, amikor az expó 60-70 százalé­kig készen áll, mikor nagyobb a veszteség: ha most megszünte­tik, vagy végigcsinálják és ak­kor legalább hoz is valamit a konyhára? Azért arra ügyelni kellett volna már az előző kormány­nak, hogy a kordé ne hagyja el a szamarat. Ha nem volt meg rá a A Petőfi Népe július 29-ei számában megjelent A kormány szerint nincs szükség expóra című cikkre szeretnék reagálni. Először is örülök, hogy van, aki ezzel kapcsolatban véle­ményt kér az állampolgároktól. Ugyanis amikor az előző kor­mány eldöntötte az expó meg­rendezését, ezt elmulasztotta megtenni. Talán azért, mert kis hazánkban még nem vált „nyu­gati modellé” az ország népé­nek pénztárcáját érintő kérdé­sekben megkérdezni az „isten­adta népet”. A volt kormánynak tudnia kellett, hogy az expó megren­dezése súlyos milliárdokat emészt fel. Áz általuk oly sok­szor kádári örökségként emle­getett pénztelenség - úgy lát­szik - erre már nem volt érvé­nyes. Elfelejtették az ősi köz­mondást, miszerint addig nyúj­tózkodj, ameddig a takaród ér. Pedig ebből a takaróból már ak­kor is alaposan kilógott nem­csak a lábunk, hanem az üres zsebünk is. Lehet, hogy az üres zseb megtöltésének reményében szü­Nem szeretek levelezni, de Z. J. tiszakécskei olvasó levele nem hagy nyugodni. Azzal kez­dem én is, amivel ő: Megdöb­benéssel olvastam - mármint az ő írását. Először mintha sirán­kozna, hogy 37 évi munkavi­szony után 8 012 forint a nyug­díja, de ebből mégis felajánl az expóra havonta ezer forintot. Uram, Ön egy pályatévesz­tett ember, akinek a helye a pénzügyminiszteri bársony­székben lenne. Akkor bizo­nyára nem köszködne ilyen anyagi gondokkal az ország. Azt üzenem, ha már ilyen jól be tudja osztani a nyugdíját, Eddigi életünk során számta­lanszor arra hivatkoztak orszá­gunk vezetői, hogy sajnos, a mi nemzedékünknek kell megfi­zetni a majdani szebb jövőt. És mi fizettünk, bár beleszólásunk nem volt semmibe. Azt mon­dom, egye fene, fizessünk még egyszer, de úgy, hogy magunk dönthessünk róla. Csatlakozásra szólítom fel a nyugdíjasokat, dolgozó gyer­mekeiket és unokáikat, a vállal­kozókat és mindenkit, aki ennek megvalósításával egyetért és abban részt kíván venni. Bíz­zunk abban, hogy nemcsak pél­dát mutatunk optimizmusunk­kal, de az expó után annak hasznából kamatostól vissza fogjuk kapni a pénzünket. Ákik helyeslik a leírtakat és csatlakozni akarnak, jelentkez­zenek a következő címen: Szöllősi Ferenc, Budapest Pacsirtamező u. 63. IV.e. 1036 fedezet, s erre még csak kilátás sem volt, nagy könnyelműség volt belevágni. Az én véleményem az, hogy ha az előző kormány marad a helyén, akkor az expó bárho­gyan is, de megvalósul. Java­solnám, ha sehogyan sem jönne össze a hiányzó pénz, számol­tassák el az 1990 előtti kor­mányt és a Boross-kormány mohikánjait, s akkor meglátják, lesz pénz. Zsámboki András, Kecskemét Klauzál tér 4.1.2. letett meg az expó gondolata. Nem mindegy azonban, hogy az ehhez szükséges pénzt teletö­mött bugyellárisból veszik ki erőlködés nélkül, vagy pedig üres zsebből kínlódással, izza- dással. Az ellenzéki pártok vélemé­nyét hallgatva felmerül bennem a kérdés: ők nem látják, vagy merő politikai szembenállás miatt nem akarják ezt látni? Mert ha az utóbbiról van szó, ajánlom: a saját zsebükre épít­kezzenek. Nekem erről egy régi vicc jut eszembe: Rákosi beszédet mond a tömeg előtt: — Győzni fo­gunk. Mert ehhez egyik ke­zemben a hatalom, a másikban a hadsereg, hátam mögött a nép! Egy parasztbácsi megszó­lal a tömegből: — Nem úgy van az, Rákosi elvtárs! Mert csak egy példát mondok. Egyik kezemben volt a budi kulcsa, a másikban a papír, há­tam mögött a budi, mégis be­csináltam. Hát ennyit az expóról. Nagy Imréné, Lendér Júlia Kmajsa, Madách u. 16. inkább a beteg gyerekek kül­földi kezelésére, gyógyítására fordítsa felesleges pénzét. Igaz, az nem olyan látványos, mint az expó támogatása, de hát mi, magyarok, nagyon szeretünk villogni. Ha valaki meg akar ismerni bennünket, arra van elég lehetőség anélkül, hogy az országra még nagyobb terhet rakjanak. Legyen az a pénz in­kább a mi zsebünkben, mint­hogy bizonytalan bevételekre számítsunk. Bízzuk ezt a gaz­dasági szakemberekre. Tiszte­lettel: A kormánnyal egyetértő sorstársa Több sorstársam megbízásá­ból írok Önöknek. Nagyon sze­retnénk, ha megjelentetnék az újságban az alábbiakat, hátha így választ kapunk a polgármes­teri hivatal illetékeseitől. Mint ismeretes, a Kormány nagy döntései közé tartozik, hogy a három vagy több gyer­meket nevelő anyák otthon ne­veljék hivatásos anyaként gyermekeiket, vagyis gyermek- nevelési támogatásban részesül­jenek. Akik minden előírt felté­telnek megfelelnek, azok a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát kapják (jelenleg 7 480 forintot), amiből - mivel ez a törvény értelmében mun­kaviszonynak számít — levon­ják a nyugdíjjárulék összegét. Egyikünk sem jókedvében választotta ezt a megoldást és azt is mindenki tudja, hogy nem mi, nagycsaládosok vagyunk a munkáltatók álma. Mi már túl vagyunk a hivatás vagy család Mille-cipő Háromgyermekes családanya vagyok. Sok mindent megér­tem, de úgy még nem jártam, mint a közelmúltban. Tizenhat éves lányom, a kecskeméti Mille Bt. Attuelle divatüzletben vásárolt égy cipőt 4 180 forintért. Megelégedés­sel nyugtáztuk, hogy jól válasz­tott. Csakhogy hamarosan azt tapasztaltuk: a talpa kettétört, az oldala leválófélben van. Visz- szavittük. A fogadtatás nem olyan volt, mint vásárláskor. Azért mégis átvették, kap­tunk egy papírt és szemrehá­nyást: A cipőt több mint két hó­napig használták, miért nem rögtön, vagy két-három hét múlva reklamáltunk? Két hó­nap, amig a KERMI megvizs­gálja, jogos-e a reklamáció, ad­dig se cipő, se pénz. Ennek ez az útja - mondja a hölgy végig sem hallgatva kérdéseimet. Azóta is töprengek: ha ez a cipő beszélni tudna, megsúgta volna, hogy ne vegyük meg. A cipő azonban hallgat. Kocsis Tiborné, Lajosmizse Dózsa György u. 24. Kék Madár Szeretném Önöknek megkö­szönni a kalocsai Kék Madár Fesztiválról közölt, képekkel il­lusztrált, minden részletet be­mutató riportjukat. Magas szín­vonalú, művészi rendezvé­nyünk népszerűsítése és ismer­tetése namcsak a nemes célú alapítványt erősíti, hanem kel­lőképpen felhívja a figyelmet a nemzetközileg is jelentős mű­vészeti értéket képviselő, me­gyénkben egyedülálló, minden évben megrendezésre kerülő fesztiválra. Külön köszönete- met fejezem ki a riportot készítő újságírónak és fotósnak. Dr. Réfy Miklós a Kék Madár Alapítvány kuratóriumának elnöke közötti választáson. Csak a so- pánkodás marad, hogy rohamo­san fogy a magyar, fogy az or­szág lakossága. Ugyanakkor úgy kezelnek bennünket, mintha különleges állatfaj vol­nánk. Sokat lehetne erről be­szélni, de nem emiatt ragadtam tollat társaim nevében is. Tudomásunkra jutott, hogy a polgármesteri hivatal a GYÉT-ben részesülőktől (a hi­vatásos anyáktól) meg akarja vonni a rendszeres nevelési se­gély folyósítását azon a címen, hogy kétféle segélyezés egy­szerre nem folyósítható. Telje­sen egyetértek azzal, hogy aki rendszeres nevelési segélyt kap, az ne kaphasson mondjuk étke­zési hozzájárulást. De ezzel az intézkedéssel nem érthetünk egyet, mert mint már említet­tem, a törvény szerint a GYET munkaviszonynak számít. Eb­ből nyugdíjjárulékot vonnak. Ez a jelenlegi törvények szerint Márciusban balesetem történt egyéves Nissan Primera már­kájú autómmal. Megérkezett a rendőrség is és az ügyeletes in­tézkedő igazoló lapot adott ki arról, hogy én nem vagyok vét­kes. Ugyanakkor a károkozó külön nyilatkozatban ismerte el, hogy a felelősség őt terheli, mert ő volt a baleset okozója. Ezután jelentkeztem az Ál­lami Biztosítónál Kecskeméten, mivel a károkozó ott kötötte meg a kötelező biztosítást. Ha­marosan ki is jött a kárszakértő a lakásomra, hogy megállapítsa, milyen összegű kár keletkezett a 2 millió 400 ezer forint értékű gépkocsiban. A szakértő azonban rövid idő után kijelentette, hogy nem tud dönteni. Kénytelen voltam újabb szakértőket keresni és kérni, akik szintén az Állami Biztosító kárszakértői voltak, a Önhibámon kívül már két al­kalommal megtörtént, hogy az OTP felbontotta a betét­számla-szerződésemet. Az első esetben hosszú leve­lezés és magyarázkodás után újra rászedtek, hogy mégis kös­sek szerződést a „legnagyobb bankkal”, mármint az OTP-vel. Sajnos, pár hét múlva úgy hozta a sors, hogy munkanélkülivé váltam, s csak minden hónap 27-e után tudtam befizetni a részleteimet. Ebből adódóan hátralékba kerültem, amit minden elszámo­lás alkalmával közöltek velem. Csakhogy az elmúlt hónapban sorban jöttek a kézbesítők, hogy fizessem a számláimat, még azokat is, amelyekről az OTP már értesített, hogy rendezte. Álltam tanácstalanul, mondván, hogy én már befizettem az ösz- szeget (ami igaz is). A minap - miután még ma nem könyöradomány. Igen so­kan egyedül nevelik gyermeke­iket, a GYET a családi pótlék­kal együtt is kevesebb mint 20 ezer forintot tesz ki. És most meg akarják tőlünk vonni a rendszeres nevelési segélyt, ami az utalványokkal együtt sokunk mentőöve volt. Mi nem va­gyunk gazdagok, csak nagyon elkeseredett anyák. Ha a pol­gármesteri hivatalnak anyagi gondjai vannak, azt miért éppen a mi kárunkra akarja megol­dani? Nagyon kérem Önöket, hogy levelünket szíveskedjenek mi­nél előbb megjelentetni. Ne­vünket nem merjük leírni, félve a nagyhatalmúak esetleges re­torziójától. A polgármesteri hi­vatal ezen döntése ugyanis sze­rintünk törvényellenes, ezért kérjük a sajtó segítségét. K. T.-né, K. K.-né. V. I.-né, Sz. J.-né kecskeméti hivatásos anyák biztosítóhoz, s ott közölték ve­lem, hogy a javítási költségnek csak a 30 százalékát fizetik ki. mert ők 70 százalékban engem tartanak felelősnek a baleset bekövetkezéséért. Úgy értékelték, hogy a gép­kocsi értékcsökkenése 30 ezer forint és ennek a harminc száza­lékát, vagyis a kilencezer forin­tot fizetik ki. Ez az összeg nem reális, hiszen majdnem 2,5 mil­liós autóról van szó. Ekkor kerestem fel a bizto­sító jogászát, magyarázatot kér­tem tőle a 30-70 százalékos kármegosztásra, de nem tudott magyarázatot adni, így nem ta­láltam más kiutat, mint bíróság­hoz fordulni. Úgy érzem, a helyszínen jelen volt rendőrsé­get két hét után az íróasztal mel­lől felülbírálni nem lehet. Nagyné Mák Gyöngyi (rendszám: DDG-821) sem jött meg a júniusi elszámo­lásom és semmi az OTP részé­ről - bementem az illetékes em­berhez tanácsot kérni, hogy mit tegyek. Én a részükre fizettem, ők pedig küldik a végrehajtókat. Előadtam aggodalmam és kér­tem, mondja meg, hogy a kö­vetkezőkben mit tegyek? Prob­lémáim meghallgatása után a szolgálatban lévő fiatalember közölte velem:-Többet ide ne jöjjön! Majd 3-4 hét múlva visszakapja a bent lévő körülbelül 4 ezer fo­rintját és az értesítést. Megdöbbentem ezen a mon­daton és a hangsúlyon. Ezek után továbbra is itt állok tanács­talanul és megalázottan. Éppen ezért most a nyilvánosság előtt szeretném kérdezni: huszonhét évi OTP-tagság után hová men­jek a számláimmal? Ribányi Pálné Baja, Árpád utca 1. II. 204. Hűtőgép Úgy látszik, nagyon eleven témát érintett az az idős asz- szony, aki a közelmúltban első­ként adta közre kérését: hűtő­szekrényre lenne szüksége. Az­óta az ő gondja megoldódott. Viszont kötelességünknek tart­juk, hogy a további kéréseket is közzétegyük: Az lenne a kérésem, hogy ha lehetne, adnának nekünk is egy hűtőszekrényt. A miénk elrom­lott, nem lehet megjavítani, de venni sem tudunk. Édesapám egyedül nevel bennünket, de ő is munkanélküli, segélyt sem kap. Családi pótlékból élünk, amiből még a lakás költségeit sem tudjuk kifizetni. Ha az apu főz és marad másnapra, meg­romlik. Ezért nagyon megkö­szönnénk, ha valaki tudna adni egy hűtőt. Három kisgyerek (Név és cím a szerk.-ben) NAPJAINK HUMORÁBÓL A kordé ne előzze a szamarat Építsenek saját zsebre Nagyon szeretünk villogni A szakértő nem tud dönteni Többet ide ne jöjjön!

Next

/
Thumbnails
Contents