Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd Pénz, vállalkozás, piac 9 AZ ÉLELMISZEREK MÉG ELADHATÓK Ami nem kell a világpiacon • Az élelmiszerek még eladhatók külföldön - a kecskeméti konzervgyár termékei is. Sokat hallunk az ország fize­tési egyensúlyának romlásáról, amit a kivitel vészes zsugoro­dása és a behozatal mennyisé­gének emelkedése okoz. Vi­szont sokkal ritkábban fogal­mazzák meg tételesen: milyen termékek exportja esett vissza? Nos, a legfontosabbak a követ­kezők: műszerek, gépek, beren­dezések - mert ezek magasabb feldolgozottsági fokot igényel­nek a külpiacokon -, valamint az egy-két éve még sikerága­zatnak számító bérmunka, a- mely főleg a ruhagyártásban, valamint a bőr- és cipőiparban hódított. A megnövekedett bér­költségek - az Európában pél­dátlanul magas adó- és járulék­terhek - miatt a külföldieknek már nem éri meg nálunk dol­goztatni. Ugyanakkor a legtöbbet még mindig élelmiszerekből, vegy­ipari termékekből és - bár­mennyire is hihetetlenül hang­zik! - kohászati árukból tudunk eladni a külföldi piacokon. Ez utóbbiakkal folytatott kereske­dés szinte túl jól sikerült, ugyanis az Európai Unió jelen­leg azzal vádolja hazánkat és Csehországot, hogy a világpiaci árnál olcsóbban kínáljuk acél­ipari termékeinket és rontjuk ezzel a nyugati országok eladási lehetőségeit. Az utóbbi hónapokban ör­vendetesen nőtt a járművek, a híradástechnikai, valamint a vil­lamosipari gépek, a papír- és az építőipari termékek kivitele. Az említett ágazatoknak közös jel­lemzője, hogy jelentős külföldi tőkét sikerült bevonniuk a pri­vatizáció folytán. így ma már nem lehet eldönteni, hogy a kül­földi tulajdonosok segítették-e ki a külpiacokra a magyar ter­mékeket, vagy már eredetileg is versenyképes vállalatokat vásá­roltak fel? Ferenczy Europress KÍNÁLATI POZÍCIÓ A PIACON Javult a bútorminőség? Az importliberalizáció és a vállalkozások „szabadsága” a bútorkereskedelemben is javí­totta az ellátást, bővítette a vá­lasztékot, ám sok képesítéssel, gyakorlattal nem rendelkező ke­reskedő is tevékenykedik ma már a szakmában. Ez elsősor­ban a minőségvédelem és a fo­gyasztói érdekvédelem szem­pontjából hátrányos. Mindezt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelő­ség ellenőrei állapították meg a közelmúltban. A vizsgálat ta­pasztalatainak értékeléséből ki­tűnik, hogy a bútorkereskedést összességében a kínálati pozíció jellemzi, éppen ezért nagy je­lentősége van az értékesítést ösztönző szolgáltatásoknak, például a különböző engedmé­nyes akcióknak, a házhoz szállí­tásnak és a részletkedvezmé­nyeknek. Az ellenőrzés rámutatott: a piaci konkurenciának is kö­szönhetően általánosságban ja­vult a bútorok minősége, s a ke­reskedők a gyártóktól a koráb­biaktól eltérően nem veszik át a sérült bútort. Egyes cégek vi­szont használtként forgalmaz­nak sérült bútorokat, s így pró­bálnak mentesülni a forgalom- bahozatal előtti kötelező minő­ségvizsgálat és a jótállási köte­lezettség alól. A főfelügyelőség információi szerint évente kö­rülbelül 200 millió forint értékű bútort értékesítenek a kereske­dők garanciális kötelezettség nélkül. A jótállást szabályozó rendelet a javítás időtartamát 15 napban határozza meg, ezt a bú­toripar nem tartja be. Világhírű szakács Budapesten A biotermesztés lehetőségei térségünkben Magyar gasztronómiai napot tartanak 1995 februárjában a vi­lág egyik legrangosabb szállo­dájában, a Bangkok Orientalban - határozta el a szálloda olasz származású főszakácsa, Norbert Kostner, aki a napokban ha­zánkban tanulmányozta a ma­gyar élelmiszerek minőségét és a magyar konyhatechnikát. A világ legjobb szakácsának te­kintett Kostner páratlan ízűnek tartotta a magyar paradicsomot, paprikát, őszibarackot és kiváló zamatúnak a zöldségeket. A Kerekegyházán elindított környezetvédelmi program ke­retében a biotermesztés lehető­ségeinek felmérésére, elindítá­sának megkönnyítésére érkezett térségünkbe egy kanadai ta­nácsadó a CEGO nevű cégen keresztül. Neve Larry P. Len- hardt, egy agráregyetemen tanít Kanadában. Lenhardt profesz- szor több biotermesztési tanács­adó cégnek is tagja, napi kap­csolata van a kanadai termelők­kel. Egy hónapos itt-tartózko- dása végeztével jelentést készít, melyben nagyon fontos szerepet kap a biotermékek ellenőrzött- sége és az értékesítési rendszer kialakítása. A tanácsadó 1994. augusztus 24-én, 18 órakor „Alternatív le­hetőségek a mezőgazdaságban és bepillantás Kanada mező- gazdaságába” címmel tart elő­adást a kerekegyházi Katona József Művelődési Otthonban. TANÁCSOK KEZDŐ KIÁLLÍTÓKNAK A kapcsolatot ápolni kell • Ma már számos nemzetközi kiállítást rendeznek itthon is. Az üzletembereknek, keres­kedőknek gyakori gondjuk, hogy nem tudják megismertetni magukat a közönséggel, a po­tenciális vásárlókkal. Az üzleti siker egyik rendkívül fontos fel­tétele ugyanis az ismertség. Enélkül eladni aligha lehet, leg­alábbis gazdaságos mennyiség­ben. Ennek a problémának az egyik legjobb megoldása a vá­sárokon, kiállításokon történő bemutatkozás, részvétel. Sokakat talán elriaszt a ma­napság igen drága helybérleti díj, pedig a ráfordításoknál jó­val több nyerhető a megfelelő szakkiállításokon való jelenlét­tel. A szakemberek szerint ugyanis egyedülálló informáci­óforrás egy-egy vásár. A keres­kedők néhány nap leforgása alatt egy helyisen „ülve” sokkal több érdeklődővel találkoznak, mint az év többi részében, fá­rasztó utazásaik során. A vásá­rokon kötött üzletek száma a többszöröse a hagyományos módon létrejött szerződések­nek. Ezenkívül azonos helyre koncentráltan jelen van számos versenytárs, ellenfél is, akikkel így különösebb utánjárás nélkül meg lehet „ismerkedni”... Tehát az értékesítésen kívül rendkívül jó lehetőséget kínál arra, hogy a kereskedők felmérjék termé­keik versenyképességét, a be­vezetés esélyeit, s hogy tájéko­zódjanak az újdonságokról. Mielőtt azonban eldöntik, hogy részt vesznek-e egy vásá­ron, vagy sem, érdemes előta­nulmányokat végezni. A jelen­lét ugyanis csak akkor hoz eredményt, ha előre felmérik, van-e kereslet az adott piacon a termékeik iránt. Csak ott érde­mes kiállítani, ahol eladni is szeretnének. A számos vásár közül a legmegfelelőbb kivá­lasztásához azt is meg kell tudni, várhatóan hány szakmai látogató keresi fel, mert kézzel­fogható üzleti ajánlatok csak tő­lük származhatnak. Fontos megtudni, hogy a konkurencia jelen lesz-e? Ha nem, az azt jelzi, hogy nem olyan jelentős az a bizonyos kiállítás, vagyis nem fontos ott lenni. A sikeres részvételhez hozzá­tartozik a stand megtervezése, kivitelezése, a színvonalas tájé­koztató anyagok elkészítése, esetleges fordítása az adott or­szág nyelvére, vagy valamelyik világnyelvre. De nem elhanya­golható teendő a stand őrzésé­nek megszervezése, illetve a vámügyintézés sem. A munka azonban nem ér vé­get a vásár befejezésével. Ah­hoz, hogy a kereskedők learat­hassák a jól megérdemelt „ba­bérokat”, folyamatosan ébren kell tartani a termékeik iránti érdeklődést. így például az újonnan szer­zett partnereknek vagy a lehet­séges üzletfeleknek érdemes emlékeztető levelet küldeni, esetleg személyes találkozóra hívni őket. FEB A NÉMETEK SE MINDENT PRIVATIZÁLNAK A meisseni gyár nem eladó Hajnali macskaeledel Sose felejtem el. A hetvenes években láttam a moziban egy amerikai krimit, egy Raymond Chandler-könyvből készült, Marlowe magánnyomozó egyik viszontagságos esetéről szólt. Nagyon jó és izgalmas volt, de, hogy emlékeimben ma is őrzöm egy jelenetét, annak ehhez semmi köze. A film egyik képsorában Marlowe nyomozó alszik a la­kásában, de a macskája föléb­reszti, úgy, hogy fölugrik a szekrényre, majd onnan gazdája hasára. És mit csinál erre a nyomozó? Nem akartam akko­riban hinni a szememnek. Föl- tápászkodott, ránézett az órájára - hajnali fél három -, aztán vette a kabátját és lement a sarki drugstore-ba macskaeledelt venni. Hajnali fél háromkor! (Bár az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy kisebb vitája támadt az eladóval, mikor az ötvenféle macskaeledel között éppen azt nem találta, amit az ő kandúrja preferál.) Én nem tudom, hogy önök mennyire emlékeznek a hetve­nes évekbeli Magyarországra, de én igen élesen. Fölvázolnám, hogy miért lepődtem meg e képsoron az idő tájt, olyannyira. Ekkor divatozott például az a szokás, persze központi utasí­tásra, hogy reggel kilenc óra előtt alkoholtartalmú italt nem lehetett vásárolni. (Talán a Di­ana sósborszesz kivételével, de. aki azt itta, annak már akármi megjelenhetett a Magyar Köz­lönyben). Erre mondta akkor Hofi, hogy jó ez a rendelet, mert akinek nincs annyi esze, hogy előző este vegyen két deci cse­resznyét, az száradjon ki. Továbbá akkoriban délután ötkor bezártak az élelmiszerbol­tok, ami nyilván arra volt jó, hogy csökkentette az üzemen belüli munkanélküliséget. Mi­vel a háziasszonyok a munkaidő lejártával már nem tudtak bevá­sárolni, kénytelenek voltak napközben elszökni, hogy le­gyen mit enni este otthon a csa­ládnak. Ennek következtében a munkaidejük jelentős részét hasznosan töltötték ki, nem kel­lett bent erőlködni, hogy úgy csináljanak, mintha dolgozná­nak, pszichikailag is oly meg­terhelő volt a Füles keresztrejt­vényét azonnal betolni a fiókba, ha belépett a főnök. Az esti szórakozóhelyek nyitva tartásáról pedig jobb nem is beszélni. Aki este tíz után megkívánt egy kólát, annak há­rom nappal előtte be kellett je­lentkeznie a zenés, táncos - este tíz után egyedül nyitva tartó - szórakozóhelyen, hogy meg fog szomjazni. Továbbá semmi sem akkor nyitott ki, amikor kellett, vi­szont akkor zárt be, amikor az üzletvezetőnek kedve szottyant elővenni a lakatot. Nehéz, vérzivataros idők vol­tak ezek, embert próbáló kor­szak, melynek tanúi még ma is élnek. Bezzeg ma! Én nem azért mondom, nem tartom magam különösen háklis embernek, de ha ma hajnali fél háromkor nem kapnám meg a hozzám legközelebb eső éj­jel-nappal, nonstop nyitva tartó élelmiszer-áruházban a macs­kám kedvenc macskaeledelét, azért akkor már én se tudnám türtőztetni magam: — Na, ide se jövök többet! - mondanám. Persze miután a fenti eset csak képzelgés és abszolút fik­ció, csupán szárnyaló fantáziám szüleménye, szóba se jöhet, hogy ez előfordul. Már csak azért sem, mert öt­száz méteres körön belül három nonstop üzlet kínálja termékeit, s az öldöklő konkurenciaharc jótékony hatással van azokra, akiknek például megrögzött szokásuk, hogy éjjel kettőkor vásárolnak szemeteslapátot, patkányirtót, vagy kávédarálót. Merthogy ezeket is kapni. Ez most jó nekünk? - vetődik fel a magyar emberben az obii­gát kérdés. Alighanem jó, nekem például mindenképpen, mert munkabe­osztásom jóvoltából este fél tíz előtt nemigen jutok haza, vi­szont ehhez képest olyan fe­ledékeny vagyok, hogy ciga­rettát, miegymást kizárólag ilyenkor tudok vásárolni. És tu­dok. Jó-e ez a kereskedelemnek? Tudvalevő, hogy Nyugaton oly szigorúan szabályozzák a nyit­vatartási időket, olyan büntetés­sel sújtják azt, aki mondjuk va­sárnap kinyit, hogy az akár be is csukhat. Valószínűleg azért, mert ott van szakszervezet, bár azt mondják, hogy itthon is van, de ez csak némi eufemisztikus engedménnyel jelenthető ki egyértelműen. De a szakszervezeti tag, ha mondjuk történetesen eladó egy boltban, az sose kíván meg semmit éjszaka? Vagy a macs­kája? Ellentmondó érdekek rej­tőznek egy emberen belül is, hát még egy országnak népében. A kereskedelmi liberalizmus hívei - szerényen magamat is ide so­rolom - azon a ma tulajdonkép­pen érvényben lévő állásponton vannak, hogy minden üzlet úgy tartson nyitva, ahogy a tulajdo­nosa jónak látja. Azazhogy ami­ként neki megéri. Az alkalma­zottak meg döntsék el, hogy vál­lalják-e az éjszakázást, vagy el­mennek perecet árulni a mati­néra, merthogy akkor a délután is szabad. Én most már csak azt nem ér­tem, hogy a híresen erős ameri­kai szakszervezeti mozgalom dacára hogyan kaphatott hajnali fél háromkor Philip Marlowe macskaeledelt. Hámori Zoltán Eldőlt: a meisseni gyár nem eladó. A németországi Meissenben ringott az európai porcelángyár­tás bölcsője. Itt sikerült Johann Böttgennek, Erős Ágost szász választófejedelem alkimistájá­nak arany helyett elsőként előál­lítani a fehér aranyat, a porce­lánt. A fejedelem ennek örö­mére 1710-ben megalapította a meisseni üzemet, amelynek Böttger lett az első igazgatója. Azóta világmárka a híres meis­seni porcelán, a védjeggyel, a keresztbe fektetett kardokkal. Nagy ajánlat Japánból Németország újraegyesítése után úgy tűnt, hogy a meisseni gyár idegen kézre kerül: a híres japán Mitsubishi konszern je­lentős összeget kínált fel érte. A meisseniek nagy örömére azon­ban hosszú vita után most más döntés született. A legendás üzem továbbra is állami kézben marad, sőt egyáltalán nem pri­vatizálják, s a felügyelőbizott­ság mindenkori vezetője a jö­vőben a szász tartományi kor­mány miniszterelnöke lesz... Sokkal csökkent a létszám A jövő a meisseni porcelán számára tehát biztosítottnak lát­szik. A jelen kevésbé, mivel az egykori NDK területén tapasz­talható gazdasági visszaesés Meissenben is érezteti a hatását: korábban 1700 munkás dolgo­zott itt, most viszont már csak 1200-an vannak. Sőt lábra kap­tak olyan híresztelések, hogy a létszám akár 800-ra is csökken­het, bár a gyár vezetői szerint 1100 volna a reális. Főként a porcelánfestők és szobrászok aggódnak, akik az alkalmazot­tak felét képviselik - mert a szász államnak nincs pénze. Az viszont csak a távlatokra vonatkozik, hogy a gyár veze­tése most végre azt is elhatá­rozta, nem áldozza fel a hagyo­mányos meisseni minőséget a vélt pillanatnyi haszon oltárán. A porcelánfestők régi drezdai metszetek nyomán továbbra is leheletfinom tájképeket feste­nek majd tojáshéj vékonyságú porcelánra. S továbbra is fel­vesznek tehetséges fiatalokat a 225 éve működő gyári iskolába. Nem adják föl a hagyományt Igaz, a korábbi években 60 fiatal kezdte meg minden év őszén a tanulmányait, míg most csak 16. De reménykednek, hogy néhány év múlva ismét a hagyományos módon lesz ke­lendő a hagyományos meisseni fehér arany szerte a világon. Éppen az egyik legfőbb ver­senytárs, a herendi porcelán konkurenseként... M. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents