Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-07 / 158. szám
1994. július 7., csütörtök Rejtélyek és kérdések 7 Rejtélyek és kérdések Állítólag az amerikai a- tombomba atyjai adták ki az oroszoknak az atombomba titkát. Vajon miért cselekedtek így? Talán a kommunistákkal szimpatizáltak? Vagy talán csak arra gondoltak, hogy Hirosima után csak úgy lehet elkerülni egy katasztrófát, ha a két szuperhatalom az USA és a Szovjetunió rendelkezve az A bombával, egymást sakkban tartja. Még nem ismerjük teljesen a politikai hátteret, azonban néhány részletre már fény derült. Erről szól egyik cikkünk. Enteilet még írunk az amerikai szuperfegyverről, a Lopakodóról is. Barta Zsolt A SZOVJET TITKOSSZOLGALAT KEZE LOS ALAMOSIG IS ÉLÉRT Ki adta ki az oroszoknak az atomtitkot? HARCKEPTELENNE TESZ, DE NEM ÖL MEG Szuperfegyver Amerikában Az új fegyver hangtalan, és lövedéke maga a fény. Ha eltalálja az ellenség arcát, az egy felvillanást lát, aztán soha többé semmit, mert egész életére megvakul. Ez a félelmetes fegyver nem öl, és az okozott sérülések is alig láthatók. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága attól fél, hogy a lézerpuskát pár éven belül rendszeresítik a nyugati hadseregekben, ezért március elején követelték a betiltását. A Genfi Konvenció - mondta Louise Doswald-Beck szóvivő - elrendeli, hogy a fegyverek sem fölösleges fájdalmat, Sem fölösleges sérüléseket nem okozhatnak. Ezért tiltották be világszerte a vegyi harcanyagokat, és ezért kell betiltani az áldozatukat megvakító fegyvereket is. Az USA-ban a nyolcvanas évek közepe óta dolgoznak a vakítófegyvereken - állapítja meg az Amerikai Tudósok Szövetsége. Az amerikai hadsereg ma már rendelkezik ezeknek a fegyvereknek a prototípusaival. A fegyver elsődleges célpontja a páncélosok, harci helikopterek és repülőgépek optikai célzóberendezése. A lézersugarakkal meg lehet vakítani ezeknek a fegyvereknek az optoelektro- nikus célzóberendezését. Persze ami a célzóberendezést meg tudja vakítani, az az emberrel is megteszi ugyanezt. Az amerikai hadsereg már ki is próbálta az új lézerfegyvert, ami a lövész hátizsákjában hordozott nagy akkumulátortól nyeri energiáját, és erősen fókuszált, nagy energiájú lézersugarat bocsát ki. A lövész célzótávcsövével néhány száz métertől kilométeres távolságig minden célt el tud találni. Az időjárási körülmények alig befolyásolják a fegyver hatékonyságát. Mivel a lézersugár tűvékonyságú sugara kilométernyi távolságra már méteresnél nagyobb átmérőjű kúppá szélesedik, o- lyan kicsi célt is el lehet találni vele, mint az ember szeme. A szemhéj nem képes reagálni az igen gyors fényimpulzusokra, a szemlencse pedig lupéhoz hasonlóan fókuszálja a sugarat, tovább fokozva ezzel ártalmas hatását. Az USA szemészeti szaklapja, az American Journal of Ophthalmology szerint a szembe hatoló lézersugár retinasérüléseket és szubretinás vérzéseket okoz, valamint vérzéseket a szem belsejében. Ezek a sérülések azonnali vaksághoz vezetnek. Ha a sugár behatol a szemgolyóba, mikrorobbanáso- kat idéz elő, mert a lézerimpulzusok következtében a szemfolyadék kis mennyiségei robbanásszerűen gőzzé válnak, és lökéshullámokat váltanak ki a szem belsejében. A szemészeti szaklap szerint az olyan fegyver, amely közvetlenül és azonnal megvakít, embertelen, és éppen olyan alattomos, mint a dumdum golyó és a mérges gázok. A Vöröskereszt arra is figyelmezteti a katonai és rendőri szakértőket, hogy bevezetése után a fegyver egykettőre elnyomó rendszerek, terroristák és bűnözők kezébe kerülhet. Ebben az esetben kilométernyi távolságból végrehajtott, kivédhetetlen merényletekre kell számítani. Aki pedig a tettes után veti magát, az a szeme világának elvesztését kockáztatja. G. A. 1945. augusztus 6-ának hajnalán az amerikaiak felrobbantották Hiroshima felett az első atombombát, amely másodpercek alatt százezer embert égetett hamuvá. A távoli Amerikában egy szikár tudóst ez mélységesen megrendített: „Mi, fizikusok megismertük a bűnt” - mondta Robert Oppenheimer. Ez az akvamarinkék szemű, újságok helyett inkább óindiai verseket olvasó fizikus volt a vezetője annak a tudóscsoportnak, amelyik a Los Alamos-i sivatagban kifejlesztette az első atombombát. Bukása akkor kezdődött, amikor vonakodott részt venni a hidrogénbomba készítésében. 1954-ben, az amerikai kommunistaellenes hisztéria idején felmentik minden kormányzati megbízásából, mert az atomenergia-bizottság megítélése szerint a megengedhetőnél nagyobb mértékben tart barátságot kommunistákkal, és ezért biztonsági kockázatot jelent az USA számára. Kétségtelen, hogy Oppenheimer a spanyol polgárháború idején jelentős öszegekkel támogatta a köztársasági kormányzatot, korábbi szerelme pedig éppen úgy tagja volt az USA kommunista pártjának, mint Frank nevű testvére, és. feleségének első férje. Ennek ellenére őt nevezték ki a Man- hattan-program vezetőjének, mert a program katonai parancsnoka, Leslie Groves mérnök tábornok szerint ő volt a legalkalmasabb arra, hogy a „beszámíthatatlan bolondok falkáját” (Groves szavai) közös munkára összefogja. Mindezek ellenére az Op- penheimert felmentő bizottság • Vajon mi történt volna, ha Moszkva nem jut a titokhoz? számára is világos volt, hogy a tudós soha nem mutatta az illo- jalitás jeleit, és nem volt orosz kém. Most viszont éppen ezt állítja ifíla Angliában megjelent emlékirataiban a 87 éves Pavel Szudoplatov, aki Sztálin idején a szovjet titkosszolgálat egyik vezető tábornoka volt. Ő irányította a KGB-nek azt a részlegét, amelyik a külföldi szabotázsakciókat, merényleteket és emberrablásokat szervezte, valamint működtette az USA-ban kiépített ügynökhálózatot. Szudoplatov szerint Oppenheimer úgy tette hozzáférhetővé számukra az atombomba készítésére vonatkozó legfontosabb információkat, hogy sikerült neki ügynököket asszisztensként alkalmazni Los Alamosban, és elérte, hogy ezek a „vakondok” bizalmas iratokba is betekinthessenek. 1943 júliusáig 286 kémjelentés érkezett Los Alamosból Moszkvába. A legfontosabbat 1945 szeptemberében kapták. A 33 oldalas dokumentum a Na- gaszaki felett felrobbantott atombomba szerkesztési terveit tartalmazta. A következő négy évre ez lett a szovjet atomprogram alapja. A jelentést az 1950-ben Angliában letartóztatott csúcsatom- kém, a német Klaus Fuchs küldte. Szudoplatov szerint a kommunista Fuchsot Oppenheimer juttatta be az Angliából küldött tudóscsoportba, és ő teremtette meg számára a titkos dokumentumokhoz való hozzájutás lehetőségét. Bár Szudoplatov állításai nem tekinthetők egyértelmű bizonyítéknak, Oppenheimer e- setleges árulásának lehetséges motívumát a fizikus jellemében és világszemléletében találjuk. A világ legszörnyűbb fegyverének kifejlesztésében egyedül az hajtotta, hogy megelőzzék a nácikat. Oppenheimer még a hidegháború idején is szilárdan hitt az USA és a SZU fegyverbarátságában. „Ha Amerika és a Szovjetunió összefog az atomfegyver ellenőrzésében - fantáziái 1945 novemberében , akkor megoldandó a világkormány kérdése.” G. A. Az élet jele a kozmoszban Első ízben találtak aminosa- vat a galaktikus felhőkben, ami azt bizonyítja, hogy az élet keletkezése szempontjából oly fontos molekulák a világűr „mély” rétegeiben is létezhetnek. A szenzációs felfedezésről az AP hírügynökség számolt be. ASZTRONAUTÁBÓL FEGYVERGYÁRTÓ A titkok üzemében készült a Lopakodó Thomas Stafford neve megint előkerült. Akkor ismerkedett meg vele a világ, amikor 1965-ben először járt a Kozmoszban a Gemini-6 űrhajó kabinjában, egy esztendővel később megismételte ezt a kirándulást, a Gemini-9 személyzetével. Ezután következett a legnagyobb kaland, a Hold-utazás, 1969-ben az Apolló 10-el, s ha nem is ő, hanem Armstrong tette meg azt a kis lépést, amely nagy ugrás lett az emberiség történetében, tagja lehetett az első expedíciónak, amely elvitte a földiek névjegyét egy másik égitestre. Végül pedig 1975-ben az akkori közös amerikai-szovjet űrvállalkozásban, a Szojuz- Apolló programban az Egyesült Államok asztronautáinak parancsnokaként működött közre. A négy űrutazás után - immár vezérőrnagyi rangban - a híres kaliforniai Edwards légibázison teljesített szolgálatot, majd ottani parancsnoki megbízatását feladva, kikerült a nyilvánosság reflektorfényéből. Ha a következő években „lyuk” keletkezett a tábornok életrajzán, nem beszéltek róla, s nem beszéltetett magáról, nem a véletlennek tudható be. Egy német újságíró most megjelent könyve lebbenti fel a titok fátylát és „számol” el Stafford éveivel. Adalbert B. Wolf „A titkok üzeme - Amerika győzelme a technológiai háborúban” című, most megjelent könyvében elmondja: a tábornok a Lockheed konszern Burbankben található szupertitkos gyárában irányította azt a tervező, kutató és fejlesztő munkát, amelynek eredményeképpen megszületett a Stealth, vagyis a Lopakodó gépek új családja. Olyan harci repülőgépek álltak csatasorba, amelyeket különleges bevonattal láttak el, s ezáltal „láthatatlanok” lettek a radaremyők számára, s a hagyományos légvédelmi rendszerek nem tudták érzékelni és célba venni őket. Az űrhajózásban és repülőgép-technológiában járatosnak számító szerző azt is leírja, hogy a volt űrhajós tevékenységét a gyakorlat próbája is igazolhatta. Az F-117 A típusú bombázógépek az Öböl-háborúban ezerkétszáz éjszakai bevetést hajtottak végre, s veszteség, ha úgy tetszik, egyetlen horzsolás nélkül úszták meg a háborút. Az álcázott repülőgépek után, a hírek szerint, előrehaladott kísérletek folynak a tengeri lopakodókkal, vagyis a radaremyők elől rejtve maradó gyorsnaszádokkal is. Hogy ezt a programot ki irányítja, arról valószínűleg majd egy következő könyvből fogunk értesülni, hónapok vagy talán évek múlva... 1 Az USA milliárdokat költött arra, hogy kifejlessze a radarernyők számára láthatatlan szuperrepülőt, melyet csak Lopakodónak neveznek. KOMOLYAN KELL-E VENNI A HOROSZKÓPOKAT? Az asztrológia megrövidítheti az életet Akik hisznek az asztrológiában, rövidebb ideig élnek, mint az ennek kevésbé hitelt adó embertársaik - legalábbis erre a következtetésre jutottak a kaliforniai egyetem munkatársai, miután kiértékelték felmérésüket a horoszkópoknak az emberi életre gyakorolt hatásáról. A szakértők _ vizsgálataikat az Egyesült Államokban élő kínai származásúak körében végezték el. Azért esett választásuk erre a sajátos csoportra, mivel a kínai származásúak - még a művelt, korszerű gondolkodásúak is - ragaszkodnak a hagyományos nemzeti asztrológiához. A csillagjóslás kínai tudománya azt tanítja, hogy minden ember sorsára hat születési éve. Minden év kapcsolatos a kínai mitológia öt alapelemének egyikével: tűzzel, földdel, fémmel, vízzel vagy fával. Ezek mindegyike egy meghatározott emberi szervvel, illetve betegségcsoporttal függ össze. Például a tűz a szívvel áll kapcsolatban, ezért úgy hiszik, hogy a tűz évében született ember a legvalószínűbb módon szívbaj vagy keringési betegség miatt hal meg - írja a tanulmányt ismertető „Science et vie” című francia magazin. A kaliforniai kutatók összesen 28 ezer kínai származású amerikai esetét vizsgálták meg. A végeredmény mintha a kínai csillagjóslást igazolná: az asztrális hagyományokhoz kötődő emberek tényleg akkor haltak meg leggyakrabban, amikor ez a horoszkópjuk szerint be kellett hogy következzen. A szakértők azonban megvizsgálták egy másik, 28 ezer fős, nem ázsiai származású amerikaiakból álló csoport tagjainak halálára vonatkozó adatokat is. Ezek az emberek nem ismerték a kínai csillagjóslást. Az ő esetükben nem volt semmiféle ösz- szefüggés sem kimutatható az asztrális jelek, mitikus szimbólumok, horoszkópok és haláluk bekövetkeztének oka, illetve ideje között. Az összehasonlításból tehát az következik, hogy a kínai származásúak hite a horoszkópjukban gyakran megrövidíti életüket. Ami az asztrológia havi ritmust követő változatát illeti, ettől még hányán vezetik merészebben kocsijukat, miután egy sarlatán korán reggel szerencsés napot ígért nekik. S vajon hányán vannak azok, akik egész nap annyira idegesek, hogy még a vasalót is alig tudják használni, miután napi horoszkópjuk az elektromos áram használatától óvta őket. Rugókra épített labirintus Norvégiában A NATO kivonul egyik legtitkosabb norvégiai bunkeréből. Az Oslo melletti Kolsaas-hegy csúcsa alatt 175 méter mélyen elhelyezkedő, mind nukleáris, mind vegyi vagy biológiai támadás ellen is védett „háborús főhadiszállást” több vastag acélajtó védte egy esetleges szovjet atomtámadás ellen, amely szerencsére sohasem következett be. A bunkert egy 300 méter hosszú vízszintes folyosón végighaladva lehet megközelíteni. A folyosót olyan bevágásokkal alakították ki a sziklában, hogy az atomrobbanáskor keletkező tűzgolyó lassabban gördüljön végig a falon, mintha az sík felületű lenne. Nem valószínű, hogy előttünk valaha is járt itt újságíró - jegyezte meg a Reuter hírügynökség tudósítója. Jellemző a különlegesen nagyfokú biztonságra, hogy a vezérlőszobában a parancsnokot golyóálló üveg választja el a személyzettől. A falu méretű bunkert Norvégia a hidegháború legzordabb időszakában, az ötvenes években építette. A hatvanas években kibővítették, majd a nyolcvanas évek elején felújították. A labirintus 1 méter hosszú, hatalmas rúgókra épült. Ezek csillapítják a rázkódást külső robbanások esetén. Egy NATO-szóvivőtől kapott információ szerint átszervezik a létesítményt, és 1994. július 1-jén átadják a norvég fegyveres erőknek. A NATO átalakítása keretében Norvégia ekkor kerül egy új, Nagy-Britannia központú, északnyugati parancsnokság fennhatósága alá. A norvég illetékesek saját bevallásuk szerint még nem döntötték el, miként hasznosítsák a bunkert, ahol 400 ember egy hétig tudna élni teljesen elzárva a külvilágtól. Nukleáris háború esetén elegendő mennyiségű élelmiszert, vizet, és az áramfejlesztőkhöz szükséges dízelolajat lehet felhalmozni. Az egyedüli gond az elegendő friss levegő biztosítása volna. A norvég fegyveres erőknek több atombiztos bunker is van a birtokában. A Szovjetunió felbomlása és a kelet-nyugati nukleáris szembenállás gyakorlati megszűnte után a NATO a katonai támaszponton még a jövő évig készültséget tart fenn. A 30 méter hosszú vezérlőszobában egy hatalmas számítógép-vezérlésű térképen a NATO Oroszországgal határos, északi szárnya látható. A hadgyakorlat modelljén az ellenség hajói, tengeralattjárói és repülőgépei narancsszínűek, a szövetségeseké kék. A személyzetből sokan feleslegessé váltak, illetve két vagy több ember munkáját végzik - mondja Flemming Emtsen őrnagy, műveletirányító parancsnok. - Jelenleg mintegy ötszázan dolgozunk itt, a kolsaasi NATO-támaszpon- ton, legtöbbünk szerencsére a felszínen. Úgy élünk itt, mint a vakondok. Igyekszünk minél többet a szabadban lenni. Falra festett tájképekkel próbálunk emberibb környezetet teremteni magunknak - mondotta az őrnagy.
