Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
1994. július 6., szerda Megyei körkép 5 A BÚVÁRKLUB ÜGYVEZETŐJE AZ ÖNKÉNTES MENTÉSRŐL Hol voltak a bajai búvárok? • A bajai honvédség búvárjai a kérdéses időpontban Bajától távol kiképzésen vettek részt. A Baja város természeti képéhez olyannyira hozzá tartozó vizek minden évben megkövetelik a maguk áldozatait. A végzetes kimenetelű vízi balesetek után nem egyszer jut a búvároknak az a szomorú feladat, hogy az áldozatot megkeressék és kiemeljék. Szinte már tipikusnak mondható az olyan baleset is, amikor gépkocsi gurul a vízbe. A legutóbbi ilyen tragikus balesetről adott hírt a Petfői Népe június 30-ai száma. A cikk sokatmondónak szánt alcíme ez volt: „Búvárt sehol sem találtak!” Azaz (idézet a cikkből): „hiába érkeztek a helyszínre a mentők és a rendőrök, ők sem tudtak mit csinálni, mert az egész városban nem találtak egyetlen bevethető búvárt sem... Végül hajnalban sikerült a hatóságoknak egy amatőr búvárt találni, aki hajlandó volt részt venni a mentésben.” Keresés lázas igyekezettel Valóban, a vízi balesetek bejelentését általában az követi, hogy a rendőrség lázas igyekezettel keres egy olyan embert, aki alkalmas arra, hogy elvégezze ezt a munkát, amely sokszor a gyakorlott búvárt is próbára teszi. Megjegyzendő: egy ember nem is elegendő, mert a merülő búvár felszíni biztosítását is gyakorlott társainak kell végezniük. De lássuk, ilyen esetben milyen lehetőségei vannak a hatóságnak. Amint arról a Petőfi Népe július 2-ai számában is olvashattuk: a honvédség bajai műszaki ezrede képez ugyan búvárokat speciális feladatokra, ők azonban csak életmentés céljából vethetők be különleges, minisztériumi engedély nélkül. Emiatt ügyeleti szolgálatot sem kell tartaniuk, egyébként pedig a kérdéses időpontban az egész állomány kiképzésen vett részt Bajától távol. Sok olcsó búvárfelszerelés Másodikként a Calypso búvárklubot említhetem. A klubot olyan lelkes amatőrök hozták létre huszonöt éve (akkor még MHSZ-VÍZÜGY keretek között), akiket a tengeri merülések lehetősége vonzott ehhez a sporthoz. Adriai túráik költségeit itthoni búvármunkákkal fedezték. Az MHSZ felbomlását követően az összeszokott baráti társaság társadalmi szervezetként alakított új klubot, amit jelenleg gyakorlatilag a saját zsebükből tartanak fenn. Az említett két szervezeten kívül nem tudok a városban olyan búvárról, aki a víz alatti kutatási feladatokhoz megfelelő gyakorlattal és eszközökkel rendelkezne. Sokan vásároltak csábítóan olcsó búvárkészüléket orosz, ukrán piaci árusoktól. Egy ilyen készülék birtoklása azonban még senkit nem tesz búvárrá. A megfelelő ismeretekkel és gyakorlattal nem rendelkező „kocabúvár” kritikus körülmények között könnyen válhat maga is áldozattá. Ami a Calypso sportbúvárait illeti, azt hiszem nyilvánvaló, hogy semmi olyanra nem köte- lezhetőek, amit önmaguktól ne vállalnának el. A vízi balesetek áldozatainak megkereséséhez több is kell, mint felszerelés és némi gyakorlat: az igen rossz látási viszonyok miatt a kutató búvárnak a kezével kell végigtapogatnia a mederfeneket. A Dunán a lebegtetett hordalék miatt 5-6 m vízmélység alatt tökéletes sötétség honol. Itt a keresést és a tájékozódást az erős sodrás is nehezíti. A Sugovicán és más állóvizű ágakban a fény valamivel jobban átjárja a vizet, de a magas lebegőanyag-tartalom miatt ugyancsak nagyon rossz az átlátszóság, és ezen lámpával sem lehet segíteni. A fentiek miatt mindenki maga döntheti el, hogy mit vállal és milyen feltétellel. Egyébként ami az elmúlt negyedszázadot illeti, nem hiszem, hogy szégyenkezésre lenne okunk. A város vizet járó emberei jól ismernek, és szükség esetén mindig el is érnek bennünket. Ők igazolhatják, hogy reális kéréseket soha el nem utasítunk. Télen nagyobb az esély? A másik ember életének megmentése természetesen mindenkinek erkölcsi kötelessége, aki az ahhoz szükséges eszközökkel és képességgel rendelkezik. Sajnos, a búvár feladata általában már nem az életmentés. Az elmerült fuldoklónak ugyanis csak akkor van esélye az életben maradásra, ha 5-6 percen belül ismét a felszínre kerül. Legfeljebb ennyi időre elegendőek ugyanis a szervezet oxigéntartalékai. A víz alá került autóból még lehet esély a menekülésre, de ehhez gyors helyzetfelismerés és józan ítélőképesség szükséges. Ellenkező esetben a zárt gépkocsi csak néhány perccel hosszabbítja meg az említett időtartamot. Mintegy három éve történt, hogy sporttársunk, Pallós Barna a Sugovica-parton összeverődött emberektől megtudta, hogy valaki elmerült. Felszerelés nélkül, szabadtüdős merüléssel próbálkozott a mentéssel. Körülbelül az elmerülést követő nyolcadik percben sikerült megtalálnia és felszínre hoznia a 18 éves romániai fiatalembert, akin azonban az újraélesztési kísérletek már nem jártak eredménnyel. (Téli balesetekkel kapcsolatosan olvashattunk olyan esetekről, amikor az elmerülés után 20-25 perc múlva kiemelt áldozatnál sikeres volt az újraélesztés. Ennek az a magyarázata, hogy az igen hideg víz olyan fiziológiai változást okozhat a szervezetben, aminek következtében erősen lecsökken annak oxigénfogyasztása.) Megválaszolatlan kérdés Végül néhány konkrétum a Petőfi Népe említett cikkében leírt június 29-ei eset mentési körülményeivel kapcsolatosan: az éjféltájban történt balesetet követően, személyes ismeretség alapján, éjjel fél három körül kereste meg a rendőrség Kovács Gábort, a honvédség éppen leszerelt búvárát. Ő vállalkozott a mentésre, de saját felszerelés nem lévén, a rendőrökkel együtt e sorok íróját kereste fel. Természetesen velük tartottam, így a felszerelés felvétele és a helyszínre érkezés után, fél négy körül tudtuk a kutatást elkezdeni. A víz alatti munkát az igen erős sodrásban Kovács Gábor végezte. Ennek eredményeképpen sikerült a gépkocsit megtalálni, arra köteleket rögzíteni, majd a partra vontatni. A „ki legyen a búvár?” kérdés egyébként nem új keletű, szinte minden évben felmerül, általában a vízi baleseteket követően. A mi véleményünk az, hogy városi szinten kell a problémát megoldani, ajánlom tehát a kérdést Baja város képviselő-testületének figyelmébe. Ennek során egyebek mellett a következő kérdéseket kellene megválaszolni:- ki legyen a balesetekkel kapcsolatos búvárfeladatok felelős végrehajtója (rendőrség, víz irendőrség, honvédség, tűzoltóság stb.)?- mi a reálisan vállalható készenléti, ügyeleti állapot?- mi az a minimális létszám, amellyel a feladat megoldható?-mi a minimálisan szükséges felszerelés, hogyan oldható meg annak karbantartása, üzemeltetése? A kérdések megválaszolásához ezúton ajánlom fel a Calypso búvárainak szakmai segítségét, klubunk elnökének, Kabdebó Péternek a nevében is. Goda László ügyvezető, Calypso Búvár Klub Erdélyi fafaragók készítik a játszóteret A lakótelepek gyermekintézményeinek szabad tereit legtöbb esetben egyszerűen lebetonozták. Az ember birtokba vette a természetet, miközben gyermekei napról napra szimplábban viszonyultak környezetükhöz. Örömmel számolhatok be arról, hogy Baján, az Újvárosi Általános Művelődési Központ óvodája szakított ezzel a kényszerű helyzettel. A már második éve folyó udvari átalakítás most végéhez közeledik. Gycrgyó környéki fafaragó mesterséget kitanult fiatalemberek készítenek, illetve már tavaly ittjártukkor készítettek nem mindennapos udvari játékokat az óvodásoknak. A választékban szerepel ökörfejes libikóka, árbocos hajó, lovas hintó. Az erdélyi • Mesés állatfigurák formálódnak a Gyergyó környéki fiatalemberek keze alatt. fiúk és vezetőjük a nagy meleg ellenére kitartóan vésnek, faragnak és fűrészelnek egész áldott nap. Idejük nagy részét tehát kemény munkával töltik, de akad azért lehetőség a kikapcsolódásra is. A napokban a kecskeméti Katona József Színház vendégjátékát tekintették meg, továbbá hajókiránduláson vettek részt. Állandó lehetőségként pedig ott a strand számukra. Az udvaron, amely tavaly még teljesen élettelen volt, most nemcsak elviselhető, hanem a nagy melegben is kellemes az ott-tartózkodás. Az ilyen környezetben valóban az ember lesz a legfontosabb. A kis nebulók hamarosan birtokba vehetik újjászületett udvarukat. Szippantós számítások Kiskunhalason Mindössze 30 köbméternyi szennyvizet termelt ebben az évben Halas. Legalábbis ennyit szállítottak a Félegyházi úton lévő egyetlen hivatalos szennyvíztisztító telepre. Az adat alighanem - minden képtelensége ellenére - valós, hiszen a városházi értesítőben közli a lakossággal a közterület-felügyelet vezetője. Közli még, hogy az ürítés kivétel nélkül tiltott, illetve engedély nélküli helyeken, a természetes környezetet károsítva történik. Maga is gyanakszik tehát. Mint az elemzésből kiderül: az ilyen tevékenységre hivatalos igazolással, engedéllyel rendelkező öt vállalkozónál jóval többen űzik ezt a jövedelmező iparágat. Nem tudni tehát, hogy kik szennyezik a természetes vizeket, hiszen ki tudná a sok illegális, sötétben bujkáló, adócsaló, kontár szippantóst rajtakapni. Távol álljon tőlem, hogy a szippantósokat magamra haragítsam, sőt. Ezúton szeretném felhívni a szociális osztály figyelmét a bizonyára a létminimum alatt tengődő szerencsétlen vállalkozók megsegélyezésére. Ezeknek a szegény ártatlan szippantómestereknek alighanem még a napi betevőre sem telik! Minden hozzá nem értésem ellenére ugyanis, pusztán a közölt adatok alapján le kellett vonnom néhány következtetést,. Nálamnál autentikusabbnak mondható munkatársaim szerint egy tartályba átlagosan öt köbméternyi "anyag" fér. A város termését ötfelé osztva azonnal kiderítettem, hogy ebből nem lehet megélni! Még annak sem, akinek kéttar- tálynyi jutott. Mielőtt azonban gyűjtést indítottam az öt vállalkozó megsegítésére, belezavarodtam a számolásba. A kollégáim, a nénikém, annak a szomszédja, meg a szomszéd sógora pontos házi kimutatásaik alapján máris többet termeltek, mint ez a vacak harminc köbméter. El is szállíttatták rendre, s mivel nem szeretik a kontármunkát, közismert szakembereket kértek fel a munkára. Igaz, napokat kellett várniuk, mire sorra kerültek. Hohó, álljunk csak meg! Hiszen akkor mégis van munkájuk, de vajon mit kezdenek a kitermelt anyaggal? Tessék mondani, hová lett a nénikém kéttartálynyi szennyvize? Elgondolni nem tudom. Ugye, az semmiképp nem lehet, hogy a hivatalos, papírral rendelkező szippantós ne a szennyvíztelepre ürítene, hiszen őket lehetne a legkönnyebben rajtakapnia a közterület-felügyeletnek, sőt hogy tovább ne gondoljam, az adóhatóságnak, hiszen a vállalkozóknak számlát is kell adniuk! De hát akkor... — h — BEMUTATJUK A MEGYE KÓRHÁZAIT Halasi Semmelweis Kórház 3. A kis beteggel együtt lehet a mamája 9 Ha az anyuka kéri, akkor kisgyermekével együtt ő is be- fekhet a kórházba. Új osztályvezető főorvos kezdte meg munkáját tavaly tavasszal a kiskunhalasi Semmelweis Kórház csecsemő- és gyermekosztályán. A nyugdíjba vonuló dr. Fáy Piroska helyére - pályázat útján - a szegedi dr. Bodrogi Tibor került. Vele beszélgettünk az azóta eltelt időszakról s annak eredményeiről.-Tavaly április óta vezetem a csecsemő- és gyermek- osztályt, s néhány hét után úgy éreztem, egy-két változtatást feltétlenül végre kell hajtanunk - mondja dr. Bodrogi Tibor. A működési szabályzaton belül sor került a látogatási rend módosítására. Korábban a családtagok szerdán, szombaton és vasárnap mindössze öt percig láthatták az itt lévő gyerekeket, s még csak nem is közvetlenül, hanem egy üvegfalon keresztül beszélgethettek velük. A kórházvezetés támogatásával úgy alakítottuk ki a látogatási rendet, hogy a betegek naponta 12-től 18 óráig a kórteremben legyenek látogathatóak. Egy beteg két látogatót fogadhat. Bizonyos aggályok azért voltak ezzel kapcsolatban. Például, hogy a látogatók betegségeket, fertőzést hozhatnak be a kórterembe. Szerencsére ezek a félelmek nem teljesültek. Egy másik változtatásunk az volt, hogy ha a szülő igényli, akkor a gyermekével együtt vesszük fel. Erre azért van szükség, mert a kisgyerek a kórházban idegen helyre, idegen emberek közé kerül, s ha csak napokra is, de kiszakítják a családból. Tudni kell, hogy a kisgyermek a stresszhelyzeteknek sokkal inkább ki van téve, s ha kórházba kerül, azt lelkileg nehezen dolgozza fel, s gyengül az immunstátusa is. Az anyukáknak, ha nem szoptatósak, fizetniük kell azért, hogy itt, a csecsemő- és gyermekosztályon együtt lehessenek a gyermekükkel, de ez a térítés a tényleges költségeknek csupán a töredéke. A kisgyerek az édesanyjával így a nap 24 órájában együtt van, s az anya a gyógykezelés, az ellátás minden mozzanatát figyelemmel követheti.-Milyen az osztály kihasználtsága?- A korábbiakhoz képest javult; a 113 ágy kihasználtsága nyolcvanszázalékos. A csecsemő- és gyermekosztályon 50 ágy van, az újszülöttosztályon 30, a koraszülöttosztályon pedig 12. A megyében egyedül itt van gyermek-fertőzőosztály, 20 ággyal. Beszélgetésünk során a főorvos úr végigkalauzol az egyes osztályokon, s míg teremről teremre haladunk, mindenkihez van egy-két kedves szava.- Felújítás folyik? - kérdezem a folyosón lévő festékes dobozok, leszerelt mosdókagylók, falhoz támasztott ajtók láttán.- Igen, a traumatológiai osztály fejlesztésre szorul, s ennek a területi bővítésnek a mi osztályunk szorított helyet. A nálunk zajló átépítés során melegburkolattal látják el a padlózatot, kicserélik a nyílászárókat, továbbá festés- re-mázolásra is sor kerül. A munkálatok januárban kezdődtek, és várhatóan augusztusban fejeződnek be. Ádám Miklós (Folytatjuk)
