Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-01 / 153. szám

1994. július 1., péntek Rejtélyek és kérdések 7 Rej'télyek és kérdések Kereken fél évszázadig hallgattak a vasfüggöny keleti oldalán arról, hogy a bolsevik forradalom egyik vezetőjét a szovjet titkosszolgálat hogyan is tette el láb alól. Trockij ne­vét ki sem volt szabad ejteni a Szovjetunióban, csak ügy, mint a nép ellenségéét. Sztá­lin azonban betegesen rette­gett egykori politikai ellenfe­létől, ezért is rendelte el „ki­végzését”. A politikai gyil­kosságról szól egyik cikkünk. Megmérgezték-e Napóleont, avagy természetes halállal halt meg? Erről szól egy má­sik írásunk. Állítólag a vörös diktátort, Sztálint is lehallgat­ták a Kremlben. Hogy kik le­hettek, nem tudni. Barta Zsolt KI MÉRGEZTE MEG NAPÓLEONT? A tökéletes bűntény A CSÁKÁNYOS MERÉNYLŐ A SZOVJETUNIÓ HŐSE LETT Hogyan gyilkoltatták meg Trockijt az elvtársai? • A hírhedt Kreml, ahonnan Sztálin a politikai ellenfelek elpusztítását megparancsolta. Aligha lehet véletlen, hogy miután néhány nappal ezelőtt az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal, az FBI bejelentette: ki­lenc, rendelkezésére bocsátott hajszál segítségével meg akarja állapítani, vajon a Szent Ilona szigetén 1821-ben, 51 éves ko­rában elhunyt Napóleon excsá- szár halálát nem arzénmérgezés okozta-e, a közelmúltban egy dél-franciaországi lap, a Le Midi Libre részletesen ismer­tette René Maury professzor „L’assassin de Napóleon” (Na­póleon gyilkosa) című könyvét, amely határozottan állítja, hogy a császárt megmérgezték és azt „a történelem legtökéletesebb bűntényének” nevezi. A francia professzor szerint Charles de Montholon gróf, aki Szent Ilona szigetén Napóleon háztartását vezette, négy éven keresztül naponta parányi adag arzént ke­Megmagy arázhatatlan... Misztériumok, tér, idő, agyhul­lámok, földön kívüli világok, új horizontok címmel lebilincselő könyvet jelentetett meg az Ak­kord és a Penem Kiadó közösen. Érdekfeszítő olvasmányok, sok tucat fotó kínál nagy kalandozást a fantasztikum világába, a para- jelenségek, a telepátia, a szug- gesztió jóvoltából. Természete­vert a császár borába. Az ar­zénmérgezés minden tünete fel­fedezhető volt Napóleonon: da­gadt lábak, hajhullás és fényér­zékenység - állítja Maury pro­fesszor. Ami pedig az indítékot illeti, abból Montholon gróf legkeve­sebb kettővel rendelkezhetett. Az egyik a nem lebecsülendő összegű örökség, a másik pedig a feleség becsületén ejtett folt megbosszulása lett volna. Köz­tudott ugyanis, hogy Montholon grófné Napóleon szeretője lett Szent Ilonán. Azt ellenben már csak feltéte­lezi Maury professzor, hogy az asszony segített volna férjének a császár lassú megmérgezésé- ben. A „Napóleon gyilkosa” című könyv szerzője most min­denesetre az FBI vizsgálatától várja mérgezéselméletének iga­zolását. sen szóba kerülnek az UFO-k, a gabonakörök, a humanoidok, a reinkarnáció, a gondolatfényké­pezés, a titokzatos hangok, az égi jelek, a különleges sebészeti mű­tétek ..., sok-sok mesébe illő tör­ténet a XX. század emberének nagy talányaiból, a számunkra ma még megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen történésekből, vagy csak vélt eseményekről? „Hogyan gyilkoltattam meg Trockijt?” - ezzel a címmel kö­zölt részleteket a Le Nouvel Observateur című francia heti­lap egyik számában az egykori szovjet állambiztonsági hivatal egyik főnökének, Pavel Anatol- jevics Szudoplatovnak a vissza­emlékezéseiből. Gyilkosságok állami rendelésre A ma 87 éves férfit 1939-ben nevezték ki az NKVD „külön­leges missziók” részlegének ve­zetőjévé, s egészen 1953-ig, Be- rija letartóztatásáig ő irányította a külföldön végrehajtott kényes feladatokat - többek között Sztálin ellenfeleinek meggyil­koltatását. Szudoplatov hosszas hallgatás után vetette papírra emlékeit, melyekben büszkén emlékezik vissza a „kommu­nizmus katonájaként” eltöltött éveire. A Trockijról szóló fejezet szerint az egész ügy Sztálin dolgozószobájában kezdődött, még 1939-ben. Berija, az ál­lambiztonsági szolgálat veze­tője az ügynökbeszervezés ne­hézségeiről panaszkodott főnö­kének (a Szovjetunió ugyanis e téren leginkább a baloldali meggyőződésű emberekre szá­míthatott, Trockij hívei viszont megosztották a baloldali moz­galmakat), mire Sztálin kijelen­tette: - Trockij személyén kívül ennek a mozgalomnak nincs egyetlen más nevezetes politi­kai személyisége sem. Ha őt ki­iktatjuk, minden veszély eltűnik majd. A párt soha nem felejti el Indoklásul hozzátette: - Még ebben az évben, az elkerülhetet­len háború előtt végeznünk kell vele. Ha nem ezt tesszük, ami­kor az imperialisták megtámad­ják majd a Szovjetuniót, nem számíthatunk majd szövetsé­gesként a nemzetközi kommu­nista mozgalomra. Végül meg­ígérte: - Ha az akció sikerül, a párt soha nem felejti majd el azokat, akik abban szerepet ját­szottak... A szavakat azonnal követték a tettek. Sztálin paran­csot adott Szudoplatovnak a végrehajtásra, ő pedig az NKVD spanyolországi terror­akcióinak vezetőjét bízta meg a szervezéssel. Két hálózatot hoztak létre: az egyiket egy me­xikói festő (az ottani kommu­nista párt egyik szervezője) ve­zette, akit Sztálin személyesen is ismert, a másikat pedig egy spanyol arisztokrata nő, Cari- dad Mercader, aki férjét el­hagyva a harmincas években az anarchisták közé állt. Caridad fia, Ramon Merca­der ismeretlen volt a trockisták előtt, így a fiatal férfi tökéletes végrehajtónak tűnt. Szovjet se­gítséggel sikerült megismernie Sylvia Ageloffot, Trockij tit­kárnőjét, s volt gondja rá, hogy a nő belé is szeressen. Mivel pedig üzletembernek adta ki magát, aki egyáltalán nem ér­deklődik a politikai eszmék iránt (s mindössze átmeneti sze­szélyből támogatja most éppen a trockistákat), azok nem is gyanították benne Sztálin ügy­nökét. A merénylők pancserek voltak Közben a másik hálózat, a festő emberei megtámadták Trockij villáját, de csak a zárt ajtón keresztül lőtték szét a szo­bát, s „elfelejtettek” meggyő­ződni róla, hogy célpontjuk va­lóban életét vesztette-e. (- Hi­ába, ezek parasztok meg bányá­szok voltak, nem igazi gerillák - írja sajnálkozva Szudoplatov.) Ezek után a feladat végleg Mer- caderre maradt, aki ráadásul a spanyol polgárháborúban hoz­zászokott a gyilkoláshoz. Per­sze kidolgoztak egy fedőtörté­netet is, hogy ha a férfit elfog­ják, nehogy a szovjet szervek­hez vezessenek a szálak: eszerint Mercader azért tá­madt Trockijra jégcsákánnyal, mert az meg akarta akadályozni házasságát Sylviával. Végül erre szükség is lett, mert Troc- kijnak - aki ismerte későbbi gyilkosát, s így nem gyanako­dott - még halála előtt sikerült fellármáznia testőreit, akik el­fogták a szinte megbénult, semmi ellenállást nem tanúsító Mercadert. A gyilkos Castro tanácsadója lett A történet vége már közis­mert: a férfi húsz évet töltött börtönben Mexikóban, majd szabadulása, 1960 után Moszk­vába költözött. Tizenöt évvel később a Szov­jetuniót is elhagyta, Kubába ment, ahol Fidel Castro egyik tanácsadója lett. 1978-ban halt meg, holttestét visszaszállítot­ták Moszkvába, s a kuncevói temetőben temették el. Sírem­lékén ott áll a „Szovjetunió hőse” felirat - ez is jelzi, hogy Sztálin betartotta ígéretét... KÖNYVESPOLC Megmagyarázhatatlan JAPÁN DOKUMENTUM A JENKI FLOTTA GYÁSZNAPJÁRÓL Dollárszázezrek Pearl Harbor térképéért A vörös diktátort is lehallgatták? • Sztálin hatalma során milliókat végeztetett ki, záratott tábo­rokba. Szinte lehetetlen, hogy lehallgatták volna. Meglepő dolgokra derült fény a moszkvai Kreml központi épü­letének felújításakor: Sztálin egykori dolgozószobája és a volt SZKP Politkai Bizottságának ü- lésterme alatt titkos alagút hú­zódott. A rejtekhely felépítése és elhelyezkedése alapján pedig a volt KGB munkatársai nem ke­vesebbet állítanak, mint hogy Jo- szif Visszarionovics Sztálint, a rettegett diktátort lehallgatták. A hónapokkal ezelőtt kezdett felújítási munkák során a kőmű­vesek szinte lecsupaszították az egykoron szigorúan őrzött má­sodik emeleti dolgozószobát: le­tépték a tapétát, leszedték a lam­bériát, felszedték a padlót. Egy- szercsak nem akartak hinni a szemüknek: az egyik sarokban ugyanis a padló alatt két fémfe­delet találtak. Felfeszítették, s ekkor érte őket az újabb megle­petés: a fémlemezek két titkos alagutat takartak. Az egyik, egy szellőzőcsator­nának álcázott akna, az első eme­let és az alagsor megkerülésével egyenesen a pincébe vezetett, majd egy ötvenméteres beton- alagútban folytatódott, amelyből az elnöki szárny technikai helyi­ségeibe lehetett kijutni. Ennél is nagyobb meglepetést okozott azonban, amikor a másik aknát kutatták fel. Kiderült ugyanis, hogy az Sztálin dolgo­zószobájától más helyiségekhez is vezetett: a hálószobához, a fo­gadószobájához és a titkárságá­hoz. Mi több, az egykori SZKP Politikai Bizottságának ülés­terme alatt is volt egy alagút, amelyen keresztül szinte napja­inkig bárki, aki akárcsak véletle­nül is megtudta a titkot, észrevét­lenül a hatalmasságok közvetlen közelébe férkőzhetett. Az alag­utakon kívül más dologra is fény derült. A falakon elhelyezett szellőzőnyílások fele ugyanis összeköttetésben állt az aknák­kal, s hiányzott belőlük a ventilá­tor. A szakemberek kizártnak tart­ják, hogy az alagút másik végé­ből, azaz a szomszédos szárny­ból fújták volna a friss levegőt Sztálin dolgozószobájába. Fel­merült az is, hogy a titkos alagút egyfajta vészkijáratként szolgált az élete utolsó éveiben üldözési mániában szenvedő Sztálin szá­mára. Mivel azonban az akna be­járatát takaró fémlemezeket alul­ról rögzítették és feszítővas nél­kül nem lehetett (volna) kinyitni, ezt a lehetőséget is kizárták. A legvalószínűbb magyará­zatnak az tűnik, hogy az alagutat lehallgatás céljából építették ki a KGB elődjének, az NKVD-nek az emberei. A parketta és a fém­lemez ugyanis egyáltalán nem zavarja a lehallgatást, sőt, a par­ketta kiválóan vezeti a hangot. Ráadásul az álszellőzőbe min­den különösebb nehézség nélkül telepíthették a lehallgatóberen­dezést. Hogy pontosan ki és mikor építette az alagútrendszert, egye­lőre rejtély. Eddig nem találtak semmiféle, az építésre vonat­kozó írást, s valószínű, hogy nem is létezik ilyen dokumentum. A leszedett lambéria hátoldalára ragasztva 1933-ból származó napilapokat találtak, köztük egy grúz nyelvűt is. Az alagút egyik járatának falára valaki az 1954-es dátumot írta fel, más, emberi tevékenységre utaló jelet azonban nem találtak. A kikiáltási ár kétszereséért, 321 500 dollárért kelt el a Sot­heby’s New York-i árverésén egy színes térkép, amely a Pearl Harbor ellen 1941. december 7-én intézett japán légitámadás okozta pusztításokat tünteti fel. A térképet a támadást vezető japán pilóta készítette és három héttel később, december 27-én személyesen adta át Tokióban Hirohito császárnak. Az árveré­sen a Forbes Incorporated vette meg a közelmúltban előkerült térképet és azt az általa fenntar­tott New York City Múzeum­ban állítja ki. Fucsida, a térkép készítője, a japán haditengeré­szetnek az a pilótája volt, aki rádión leadta a híres-hírhedt „Tora, tora, tora” üzenetet, je­A nehézsúlyú Tejút Amerikai tudósoknak sike­rült közvetett módszerrel meg­állapítani Tejutunk tömegét. El­sősorban azt határozták meg, hogy milyen gyorsan kering kö­rülötte a Nagy Magellán-felhő. Ez nem egyszerű feladat, mert Tejutunknak ez a kísérője Ame­rika felfedezése óta mindössze egyetlen ívmásodperccel moz­dult el. A nagy távolság miatt azonban ez a kicsi optikai el­mozdulás 855 ezer km/óra se­bességet jelent Tejutunk közép­pontjához képest. Ebből viszont ki lehetett számítani galaxisunk tömegét, ami 600-800 milliárd naptömegnyinek bizonyult. Ez 6-8-szorosa a csillagok alakjá­ban megfigyelt tömegnek. A tömeg többi része talán abban a hatalmas, de számunkra látha­tatlan gömbhéjat képező anyag­ban rejtőzik, amely a galaxi­sunkat körülveszi. lezve, hogy a japán bombázók­nak sikerült meglepniük az amerikai flottát a Hawaii-szige­teken. A vízfestékkel és tintával rajzolt térkép 47 éven át Gordon W. Prange archívumában he­vert, aki akkor tett rá szert, ami­kor a Japánt megszálló ameri­kai haderők főparancsnokának, MacArthur tábornoknak törté­neti kérdésekkel foglalkozó be­osztottja volt. Fucsida néhány nappal a Pearl Harbor ellen in­tézett pusztító légitámadás után kezdte el rajzolni a térképet az Akagi repülőgép-hordozón, és az anyahajó hazaérkezése után fejezte be azt. A 89X58 centi­méter nagyságú térképet ugyan helyenként megviselte az idő vasfoga, de azért jól kivehetők A British Library (Nagy-Bri- tannia nemzeti könyvtára) egy­millió fontot (1,5 millió dollárt) fizetett egy 16. században ké­szült bibliáért, amely az egyet­len épen maradt példány az első angol nyelvű bibliák között. A William Tyndale fordította Új­szövetségnek két példánya léte­zik, de a könyvtár által megvá­sárolt az egyetlen, amely teljes. A másikból, amelyet a Szent Pál katedrálisban őriznek, 71 oldal hiányzik. A biblia eredeti­leg háromezer példányban je­lent meg, 1526-ban nyomtatták Németországban. A londoni püspök parancsára azonban elé­gették az összes fellelhető pél­dányt, csupán kettőt sikerült ti­tokban megőrizni. - Ez a biblia nemcsak a kereszténység szem­pontjából jelentős, hanem az angol nyelv fejlődése szempon­rajta a világoszöld, kék és sárga színekkel jelölt hadihajók, a na­rancssárgával feltüntetett rob­banások az ÜSS Arizonán, és a vörös színű japán torpedók tu­catjai. A számos ütközetet átélt Fu­csida egy nappal azelőtt hagyta el Hirosimát, hogy az amerika­iak ledobták volna az első atombombát Japánra. A háború után keresztény hitre tért és lel­készként hunyt el néhány évvel ezelőtt. A történész Prange a háború után a Marylandi Egye­temen tanított és ő írta Pearl Harborról a bestsellerré lett „Hajnalban aludtunk” (At dawn we slept) című könyvet. Rövid­del a könyv megjelenése előtt, 1980-ban halt meg. jából is - mondta az angol nem­zeti könyvtár vezetője, dr. Brian Lang a UPI amerikai hírügy­nökség munkatársának. A könyvtár 200 ezer font (300 ezer dollár) előleget fizetett a Biblia korábbi őrzőjének, a bris­toli baptista egyetemnek. Az Anglia dél-nyugati részében lévő egyetem 1784-ben tett szert az értékes könyvre. Wil­liam Tyndale, aki 500 évvel ez­előtt született, görög nyelvből fordította az Újszövetséget, ab­ban a korszakban, amikor csak papok és tudósok tudták a Bib­liát olvasni. Tyndale szövege olyan, később híressé vált mon­datokat tartalmaz, mint „áldot­tak legyenek a békére törek­vők”, egyházi kortársai azonban munkáját eretnekségnek bélye­gezték és 1536-ban Tyndale máglyán fejezte be életét. Egymillió font egy bibliáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents