Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-29 / 177. szám
6 1994. július 29., péntek Hit és Élet Családok konferenciája • Családkórus énekel. Jövőbe látások vagy jóslások Biztosan több olvasó emlékszik még: az elmúlt évben tudósítást közöltünk a Fokolare lelkiség Rómában megrendezett, világméretű családkonferenciájáról, amelyen II. János Pál pápa bejelentette, hogy csatlakozik a katolikus egyház az ENSZ felhívásához; az 1994. évet az egyház is a családok évének szenteli. A rendezvényt akkor a világ hét helyszínéről, egyenes adásban közvetítette műhold segítségével a televízió, így minden országban, ahol a technika lehetővé tette, nézni lehetett. Az esemény nagy visszhangja arra serkentette a szervezőket: adjanak helyet annak a kérésnek, hogy ebben az évben az egyes országokban kü- lön-külön is rendezzék meg a családok konferenciáját. Magyarországon - múlt hónapban - a helyszín Gödöllő volt. A bemutatkozásnál 2350 ember üdvözölte egymást az ország 70 településéről, de érkeztek vendégek a környező országokból is: Szlovákiából, Ukrajnából, Oroszországból, Romániából, a volt Jugoszlávia területéről és Ausztriából. Rajtuk kívül voltak még Palesztinából, Írországból és Kínából is. „Ember, ember mellett”, a legkülönbözőbb korúak, képzettségűek, mentalitásúak vagy nemzetiségűek, akik itt mind' egy családhoz tartoztak. A reflektorok fényén is átsütött az emberi tekintetek melegsége, várakozása. Itt-ott tisztességben megőszült fejeket lehetett látni, vagy fiatal párok ültek kézen fogva. Az embernek az volt a benyomása, hogy kicsiben jelen volt az egész társadalom. Aki a lélekbe lát, csak az tudja igazán, mennyi örömmel, fájdalommal, reménnyel vagy csalódással, hány próbatétel után, a megélt szeretet hétköznapi csodáinak mekkora útra- valójával érkezett ide minden egyes ember. A rendezvény programja az Evangéliumra épített élet mai tapasztalataira épült. Ezeket hallva mindenkiben megerősödött az a tény, hogy az emberek közötti egység nem utópia, a család az első iskola, ahol megtanulhatjuk és gyakorolhatjuk a szerete- tet. Chiara Lubuch - a mozgalom alapítója - a nap vezérfonalául szolgáló, a ’93-as római Familyfesthez intézett beszédében most is mintegy személyesen szólított meg minden- Menjünk ki a kertbe, ott kellemesebb lesz beszélgetni ebben a szörnyű kánikulában - invitál szíves szóval Hegedűs Gyula bajaszentvárosi plébános, akit Czirfusz utcai otthonában kerestem fel. Ott azután szívesen mesélek, mert ami igaz, az igaz: az életem nem a megszokott rend szerint alakult. Már az sem, hogy nekem - hiába vagyok 78 esztendős - még csak tizenkilencedik születésnapomat ültem meg ez ideig. Ugyanis 1916. február 29-én, szökőnapon születtem, így a jókívánságokra az én esetemben csak négyévenként kerülhet sor.- Hogyan kezdődött tehát a pályája?- Rövidre fogva: mélykúti vagyok, a gimnáziumot Kalocsán, a jezsuitáknál végeztem, pontosan tudom: 1935. június 15-én érettségiztem, mégpedig kitűnő eredménnyel. Akkor úgy mondták, az első tanuló voltam. Kiküldtek volna Rómába, de édesapám nem volt túlzottan vallásos, így Kalocsán végeztem el a teológiát. A pappá szentelés előtt egy órával azonban visszaléptem. Nem éreztem magamat eléggé biztosnak a hivatástudat terén. Ezután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem következett, itt lettem jogi doktor.- Ezután a politika következett? résztvevőt. Többek között ezt mondta: „a harmadik évezred küszöbéhez érkeztünk. Minden egyes család főszereplőjévé válhat ennek a kornak. A család, mely Isten alkotása, a szeretet remekműve, útmutatást adhat arra vonatkozóan, hogy hogyan vállalhatunk részt a holnap világának átalakításában. A család alapja a szeretet; olyan kapcsolat, melynek sokféle arca van. Például a házastársak közötti szeretet, a szülők és gyermekek, a nagyszülők és unokák, a testvérek közötti szeretet olyan, mely állandóan növekszik, és túlmutat önmagán.” A színpadon megszólaló családok erről a sokarcú szere- tetről tettek tanúságot. Betekintést engedtek életüknek nemcsak napfényes, de árnyékos pillanataiba is, olyan próbatételekbe, melyekből az Istenben gyökerező szeretet által megújulva „új családként” kerültek ki. Az élet buktatóit, a különböző betegségeket, a- Inkább úgy mondhatnám: a szociálpolitika. Meredeken ívelt felfelé a pályám, Kállay Miklós miniszterelnöknek jó barátja voltam. Amikor Budapestnek nem volt téli tüzelője, felajánlottam, hogy megoldom a dolgot. így is történt: Kárpátalján nem volt ennivaló, hát gyorsan létrejött az ungvári polgármesterrel az egyezség. Egy szerelvény fa Budapestnek, egy szerelvény élelem Ungvár- nak. Ezért kaptam, 26 éves voltam csak, a tanácsosi címet. És egy gyönyörű feleséget. Apósom, dr. Kerekes Károly később Kolozsvár polgármestere lett. Tisztelték és szerették, ma is szépen gondozzák a sírját. A háború alatt a fronton megsebesültem. Amikor hazatértem, figyelmeztettek, hogy tűnjek el, ha nem akarok az Andrássy út 60.-ban kikötni. Hazjöttem Mélykútra, és rövidesen én lettem a megye és Baja város - akkor még Baja megyeszékhely volt - szociális felügyelője. Boldog házasságomból egy fiú- és egy leánygyermek született. Fiam számítógépes szakember, a Belügyminisztériumban dolgozik alezredesi rangban. Lányom pedig a bajai SZTK-ban főelőadó.- Hogyan tért vissza plébános úr a papi hivatáshoz?- Tulajdonképpen feleségem utolsó kívánságát teljesítettem, ami egybecsengett az én óhagyermeknevelés gondjait, a krönyező világ csábításait senki sem kerülheti el. Mindezek ellenére az Evangéliumra építve mégis növekedhet, fejlődhet, megújulhat köztünk a szeretet. De ez nem az, és nem olyan, mint amit a televízióban látunk. A szép arcok, kis csókok és reklám: hamis, habos szívek otthona; mese habbal. Ez a szeretet áldozatot vállal; ad, és nem kér; megérti és elfogadja a másikat. Ez az a természetes szeretet, amelyet átitatott az isteni szeretet. így a család egyre inkább Istené lesz, és Ő így ki tudja bontakoztatni terveit vele kapcsolatban. Azt például, hogy nyíljon ki sok más család felé, hogy együtt alkothassák Isten gyermekeinek nagy családját. A rendezvény 58 perces ösz- szefoglalóját a Duna Tv vasárnap (július 31-én), 13 óra 30 perctől közvetíti, mint ahogy az a műsorban is olvasható.- Ivanics jómmal is. II. János Pál pápa az első esetben adott engedélyt, hogy volt házas embert pappá szenteljenek. Saját kezűleg írta rá az okmányra, hogy Concedo (Hozzájárulok). A bajai belvárosi plébániatemplomban szenteltek pappá, 1980. április 26-án.- Tavaly, emlékszem, nagy izgalom érte. Mi is történt valójában?- Virágvasámapon történt, hogy harangozás közben ledőlt a kis szentjánosi kápolna tornya. Veszélybe került a húsvéti szentmise. De Isten segítségével nagyszombatra, tehát egy hét múlva ismét megszólalt a harang. Mégpedig saját költségünkön: a fiam adott rá 80 ezer, jómagam 100 ezer forintot. Bizony, akkor nagyon rossszule- sett, hogy sehonnan sem kaptam segítséget. Kicsi a mi plébániánk, a gyermekekkel együtt is csak 370 lélek. Most mégis lett irodám is. A telek kétharmadának tulajdonjogáért építettek egy takaros, úgy másfél milliót érő gondnoki házikót, ott van nekem is helyem. Jólesik látnom. hogy egyre többen jönnek az Isten házába: mintha újraéledne ez a régi-régi városrész. Gvuricza Zsolt Az oldalt szerkesztette: Ivanics Zsuzsa Az emberek meg vannak arról győződve, hogy lehetséges látomásokon, kristálygolyókon, kártyavetésen, tenyérjósláson „ouija” deszkákon, meditációkon, drogokon keresztül az ember számára a jövőt előre megmondani. (Az „ouija” deszkán betűk és számok vannak, és azon egy kis szívet mozgatnak.) Az előrelátás gondolata mögött az a meggyőződés áll, hogy az ember a sorsát el nem kerülheti, azon nem lehet változtatni. Ez a gondolat teljesen ellentmond a Bibliának. A kereszt(ty)ény(n)ek nem hisznek a sorsban vagy egy előre meghatározásban, hanem az élő Istenben, akinek minden az akaratával vagy engedélyével történhet. Isten örök, ez azt jelenti, hogy kor nélküli és idő néküli, kívül van az időn. Az időt Ő teremtette. Isten ismeri a jövőt, de nem abban az értelemben, hogy azt előre látja. Ő benne van a jövőben úgy, mint a jelenben és a A Fatimái Szűzanya vándorszobrának Magyarországra érkezéséről szinte minden napilap tudósított. Hogy mi is történt 1917. május 13-án a portugáliai kis pásztorgyermekek között, és ezeket hogyan igazolta a történelem, sokan keresik a katolikus könyvesboltokban kapható kiadványokban. A szobor világ körüli útjáról viszont nem sokat tud a hétköznapi halandó ember. Ezért kerestem meg Balázs Gergely atyát, a Máriás papi mozgalom egyik tagját:- A Szűzanyáról ott, a jelenések színhelyén, ahogy a gyerekek látták és elbeszélték, egy szobor készült a lehető leghitelesebben, hogy megmaradjon az utókor számára Mária testi megjelenésének képe is. Az eredetit Fatimában őrzik, de a másolata országról országra vándorol. Sokan mint kívülállók a maguk na- ivságában valamiféle faragott- kép-imádatot tételeznek fel ebben a katolikus hívőkről, és ezzel ellenérzéseket szítanak környezetükben. Hogy igazából miről is van szó? A szobor mint minden más demonstrációs eszköz jelképezi azt, akiről készítették, és emlékezteti az embert a vele kapcsolatos ismereteire, érzelmeire, élményeire. Gondolatokat ébreszt, emlékeket idéz. Pontosan úgy, mint egy fénykép, vagy a manapság divatos videofelvétel. Ez a szobor Máriára emlékeztet, azokon az eseményeken túl, amelyeket esetleg tanultunk vagy olvastunk róla. Felidézi azt a szeretetet, amelyet tőle kaptunk, amikor áhítatainkban gondoltunk rá. Ez nem imádás, hanem emlékezés. Nekünk, katolikus híveknek különösen fontos. Máriát a Szentíráson keresztül anyának ismertük meg. Isten választotta őt, és ő igent mondott az Atya akaratára. Ez egy fantasztikusan fontos üzenete számunkra az Evangéliumnak. A kereszt alatt Jézus Jánosra bízta anyját, János pedig Máriára: „íme, a te fiad, íme a te anyád”. múltban. Mózesnek így jelentette ki magát: „én vagyok”. A jövő egy szabad lény szabad cselekedetétől van meghatározva, Isten szabad cselekedeteitől. Ha valaki az embernek bebeszéli, hogy ő a jövőt előre láthatja, azzal a gondolattal is becsapja, hogy az, „ami meg van határozva”, be is következik”, és így a hiszékeny ember eljut egy passzív fatalizmushoz. A különös ellentmondás mégis abból áll, hogy az emberek azért szeretnék tudni a jövőt, hogy azt kívánságuk szerint megváltoztathassák. Ha a jövő mozdíthatatlan sors, haszontalan dolog megkísérelni annak megváltoztatását, vagy az előre megállapítottat elkerülni. A jóslást gyakran összetévesztik a bibliai próféciával. Az egyik népszerű jósnőtől, akinek az élete egy bestellerben lett megírva, még vezető emberek is megkérdezték a jövőjüket. Akristálygolyó forgatásában és más varázseszközök Mivel János apostol volt, ebben a szituációban az egész emberiséget képviselte. így lett Mária az emberiség jelképes anyja, a mi anyánk; mi pedig az ő gyermekei. Rajta keresztül válik egy családdá a világ.- Miért pont most hozták Magyarországra a szobrot?- Különösebb magyarázata nincs, de azt tudjuk, hogy az eseményeket Isten irányítja, az ember csak eszköz ebben, akármilyen státusban vagy rangban működik közre. 1988-ban szent István jobbja járt körül az országban. Ünnepségsorozatokon keresztül megmozdult a hívő sereg. Nemcsak mint ereklye és tárgy, hanem az ő szellemisége volt az, amely átjárta a lelkeket, foglalkoztatta az embereket. Mint első államalapító, közelebb került a népéhez, gondolatainkat azonos hullámhosszra terelte. Az ünnepségek légkörében a változások előszelét is érezhettük. A Bazilika előtti zárómisén, használatában megnyilvánuló ügyességet különösen kiemelik e könyvben. A Bibliaajóslást tiltja és elítéli. Erről Mózes ötödik könyvében olvashatunk. A bibliai prófécia viszont így mondja: „beszéltem az Istennel és megparancsolta, hogy ezeket és ezeket elmondja nektek”. Ha a bibliai próféta valamit mond a jövőről, azt azért teszi, mert Isten úgy akarja; valamit közöl abból, amit tenni szándékozik. Ami a legfontosabb: a bibliai prófécia nyitva hagyja a választás lehetőségét az ember számára: ”Ha te nem ezt és ezt fogod tenni, akkor én így és így cselekszem! ” A bibliai prófétának nincs képessége a jóslásra. Ő így szól: „Isten mondta nekem.” Mindez alátámasztható a tudománnyal is. Itt nem gondolok másra, csupán Einstein relativitáselméletére. Isten teremtett világát nem lehet kiszámítani előre. Itt minden relatív. Meggyőződésem szerint: Istennel való kapcsolatainktól függő. mintegy hatalmas ajándékként, hallhattuk hivatalosan először: három év múlva hazánk vendége lesz n. János Pál pápa. Hosszúnak tűnt a várakozás, de eljött az idő, és az ország felkészült a fogadására. Az ő lénye és jelenléte foglalkoztatta az egész lakosá- got, függetlenül a hitbéli és felekezeti hovatartozástól. Ma már utólag elmondhatjuk: pontosan olyan hatást váltott ki, mintha maga Jézus járt volna itt; hisz így is volt, mert jelen időnkben ő Krisztus helytartója. Eltelt megint három év. Most újra egy eseménysor következik. A Fatimái szűz jelképe érkezett hozzánk mint Isten küldötte, hogy összegyűjtse az övéit, hogy imáinkkal, szeretetünkkel közelebb haladjunk az egységhez itt, a Kárpát-medencében és a Földön. Ez is része annak, hogy egyszer beteljesedjen Krisztus végrendelete: „En az szeretném, Atyám, hogy legyenek mindnyájan egy ”. I. Zs. KÖZÉPKORI KÓDEXBŐL Könyörgés Uram, tégy engem a Te békédnek eszközévé (apostolává)! Add, hogy: ahol a gyűlölet tombol, oda én a szeretetet vigyem, ahol a bűn uralkodik, oda én a megbocsátást vigyem, ahol a viszály szertehúz, oda én az egységet vigyem, ahol a hamisság kígyózik, oda én a hitet vigyem, ahol a reménytelenség csiiggészt, oda én a bizalmat vigyem, ahol a szomorúság fojtogat, oda én az örömöt vigyem, ahol a sötétség rémít, oda én a világosságot vigyem. Uram, tégy engem a Te békédnek (apostolává) eszközévé! Úgy legyen! PLÉBÁNOS ÚR, HOGY VANNAK AZ UNOKÁI? Látogatás a bajaszentvárosi lelkipásztornál A FATIMÁI SZŰZANYA SEGÍTSÉGÉVEL Közelebb a szeretethez 9 A kis fatimai pásztorgyerekek közül egy, Jaciuta, aki látta személyesen Jézus anyját, Máriát.
