Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-21 / 170. szám

1994. július 21., csütörtök PETŐFI NÉPE 7 KECSKEMÉTI SZAKEMBEREK A LENGYEL NYITOTT INTÉZETBEN A börtön és a szabad élet mezsgyéjén # Az első pillanatban barátságtalannak tűnik az opolei átmeneti intézet épületegyüttese. # Az opolei előzetes börtön zárkacsarnokának képe szinte meg­egyezik a magyarországi hasonló intézetekével. A svédek a személyi számról Magas betonkerítés, kopár, fehér falak, rácsos ablakok. A zord látványt néhány színpom­pás virágágyás oldja csupán. Az érkező nem is gondolná, hogy nyitott börtönben jár. A külső jelek alapján meglehetősen szi­gorúnak tűnik a lengyelországi ZKP opolei átmeneti intézet. A Petőfi Népe munkatársa a kö­zelmúltban egy tizenhat fős kecskeméti börtönszakembe­rekből álló delegáció tájaként járt ebben a nyitott börtönben. A kecskeméti szakemberekkel együtt különös érdeklődéssel hallgatták Edward Beresnie- wicz őrnagy, börtönparancsnok szavait. A felfokozott érdeklő­dés nagyon is érthető, hiszen, mint ahogy arról lapunkban is beszámoltunk, kormánydöntés nyomán az országban elsőként jövőre Kecskeméten is meg­kezdi működését egy hasonló, nyitott börtön. Első pillanatra tehát meglehe­tősen barátságtalannak tűnik az opolei épületegyüttes. De mint • Edward Beresniewicz Beresniewicz őrnagy tájékozta­tójából kiderült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy koráb­ban visszaeső bűnözők börtöne működött ezen helyen. Zárkák helyett szobák Akkoriban nyilván nem vol­tak nyitva a zárkák ajtajai. Most azonban már nem is pontos a zárka megnevezés. Inkább szo­bának nevezném ezeket a helyi­ségeket. Az itt lakók szabadon mozognák a folyosókon. Ösze- jámak, beszélgetnek. Csak an­nak a szobának az ajtaja van zárva, amelyiknek a lakója ép­pen dolgozik. Mert a 80 elítélt közül jelenleg is negyvennek ál­landó munkája van. Többségük kijár a vajdasági székhely ál­lami vállalataihoz, kft-ihez, egyéni vállalkozóihoz dolgozni. A törvény értelmében az in­tézet dolgozó elítéltjeinek leg­kevesebb a lengyel minimál­bért, azaz 2 millió 200 ezer zlo­tyit, vagyis 100 dollárt meg kell kapniuk. Ezután igaz, hogy személyi jövedelemadót kell fi­zetniük, viszont féléves munka- viszony után, ha szabaduláskor nem találnak munkát, munka- nélküli segélyre jogosultak. A börtönben munkával eltöltött idő pedig beszámít a nyugdíjba. (Nem úgy, mint nálunk!) Az átmeneti intézet egyik hi­vatásos munkatársának fel­adata, hogy az ide kerülő elítél­teknek munkát szerezzen. De az elítéltek saját kapcsolataik ré­vén is szerezhetnek maguknak munkát. Ilyenkor behívják pél­dául a börtönbe az illető vállal­kozót, aki megköti az erről szóló szerződést. Adókedvezmény a foglalkoztatóknak De miért éri meg elítéltet fog­lalkoztatni egy lengyel cégnek vagy vállalkozónak? Részint azért, mert itt is találhatnak ki­váló szakembereket, részint pe­dig azért, mert ha elítéltet fog­lalkoztatnak, adókedvezmény­ben részesülnek. S ha már a munkánál tartunk, elmondjuk: a ZKP dolgozó elítéltjei naponta, őrizet nélkül, többnyire a helyi busz járataival indulnak opolei munkahelyeikre. A műszak le­telte után egy órával kell jelent­kezniük ismét a börtönben. Abba az intézetbe, ahol kevés az őr, s ők sem hordanak fegy­vert, ahol még az udvaron sem lehet őrkutyát látni. Körültekintő kiválasztás Fontos kérdés: kik és milyen kiválasztás alapján kerülhetnek ebbe a börtönbe? A parancsnok elmondta, hogy az ide kerülők ítéletideje 1 hónaptól 25 évig terjedhet. Va­gyis ilyenfajta megkötés nincs. (A kecskeméti nyitott intézet­nek a tervek szerint csak első bűntényesek és fiatalkorúak le­hetnek lakói. Olyanok, akik nem erőszakos bűncselekmény miatt kerültek rács mögé.) De térjünk vissza a működő lengyel példához! Az opolei nyitott házba előzetes intéze­tekből és más, szigorúbb letöltő házakból kerülhetnek elítéltek. Hogy pontosan kik, azt végül az illető parancsnokok javaslata alapján egy nevelési bizottság dönti el. Edward Beresniewicz szerint eddigi döntéseik megalapozot­tak voltak, mert az intézet öté­ves fennállása óta nem volt egyik elítélttel sem komoly problémájuk. Szökési kísérlet­ről sem tudott beszámolni. Persze bolond is lenne az, aki kereket akarna oldani ilyen kedvező körülmények közül. Túl messzire úgysem juthatna. És utána jönne a büntetés: a fi­zetés 25 százalékának megvo­nása, vagy súlyosabb esetben valamely szigorúbb börtönbe való áthelyezés. Itt pedig kijárhatnak a vá­rosba, sűrűbben kapnak eltávo­zást, a beszélők számát sem kor­látozzák, dolgozhatnak, tanul­hatnak, külön kávézójuk, társal­gójuk van biliárdasztallal. Van büfé, ahol sört is vehetnek, igaz, csak alkoholmenteset. Olyan bv-intézet ez, ahová nem könnyű bejutni, s ha már benn van valaki, illik megbecsülnie magát. Eredményes kísérlet A differenciált büntetésvég­rehajtás jegyében világszerte jónéhány országban működnek hasonló börtönök. A tapasztala­tok az esetek döntő többségé­ben nagyon kedvezőek. Az opolei átmeneti intézet öt esz­tendővel ezelőtt kezdte meg te­vékenységét. Andrzej Skorupka őrnagynak, az opolei területi igazgatóság parancsnokhelyet­tesének értékelése szerint ez idő alatt ez a börtön a lengyel büntetésvégrehajtás érdekes és eredményes területévé vált. A ZKP-ből szabaduló rabok ugyanis könnyen be tudnak il­leszkedni a kerítésen kívüli vi­lágba. Nem veszítik el munka­helyüket, a hosszú különélés miatt nem romlanak meg csa­ládi kapcsolataik sem. Gaál Béla Május elején a svéd Központi Statisztikai Iroda 1198 személy bevonásával felmérést készített arról, hogy a lakosság hogyan vélekedik a személyi szám használatáról. A svédek nagy része szerint a személyi szám használata fontos, és nem aggó­dik amiatt, hogy felhasználásuk esetén visszaéléseket követnek el. Lényeges azonban, hogy a személyi számokat a hatóságok vehessék igénybe nyilvántartá­saiknál. A megkérdezettek egyben ar­ról is nyilatkoztak, hogy milyen ismereteik vannak a számítógé­pek különféle felhasználási le­hetőségeiről. Azok közül, akik a számítógépekről szélesebb is­meretekkel rendelkeztek, 46 százalék nem tartotta kellemet­lennek a személyi számok kia­dását, míg 41 százalék szerint elképzelhetők kényelmetlen helyzetek. Azon személyek kö­zül, akik nem sokat tudnak a számítógépekről, 54 százalékot nem érintett kényelmetlenül a személyi számok kiszolgálta­tása, míg csupán 17 százalék vélte az ellenkezőjét. A közvélemény-kutatásban részt vevők 86 százaléka szerint egyáltalán nem jelent semmit, ha a személyi számok az élet­Kalocsa Születtek (július 4. és 18. kö­zött): Szarvas Szabolcs (Ge­rendái Angéla), Komáromi Ni­kolett (Veszelovszlo Ildikó), Herczeg Mária (Csesznók Má­ria), Szakái Dániel (Labádi Il­dikó), Bemert Réka (Kákonyi Andrea (Tóth Alexandra (Csóti Mónika), Romsics Erzsébet (Héjjas Anikó Mária), Fáki Re­náta (Lehotai Ibolya), Szilágyi Evelin (Nagy Ágnes), Vörös Renátó (Muhi Zsuzsanna), Smarda Dávid Anthony (De- csák Henriette Márta). Házasságot kötöttek: Va- rajti József és Kraviánszky Sára Anna, Rózsavölgyi István és Hastenteufel Éva Mária. Meghaltak (július 4. és 18. között): Vatai Béláné Beke Te­rézia (Kalocsa), Lakatos Sán- domé Vargacz Irén (Kalocsa), Varga Gábor (Dunapataj), Fenyvesi Györgyné Orcsik Juli­anna (Kecel), Balog László (Csikéria), Dengi Dánielné Sánta Erzsébet (Kalocsa), Sár­közi Nándomé Lakatos Jolán (Kalocsa), Borbély Károly (Ka­locsa), Horák Imre (Akasztó), Rigó Sándor (Homokmégy), Marcsetkó Jánosné Jámbor Ag­nes (Dusnok), Laták Edéné Berta Ilona (Kalocsa), Sánta Já­nos (Solt), Gubacsi Mihály (Kiskőrös), Szaday Jenőné Kö­nig Mária (Kalocsa), Gál Mi­hály Lajos (Kalocsa), Berzsenyi Sándor (Soltvadkert), Hodován József (Miske), Szűcs János (Géderlak), Spák Sándomé Or­bán Julianna (Solt), Kis-Vén Ferenc (Öregcsertő), Balaton Ferencné Vörös Mária (Kalo­csa), Papdi Sándomé Havasi Ilona (Budapest). Kecskemét Születtek (1994.július 13.-ig): Fehér István (Macska Ilona), Tóth Fanni (Szabó Adél), Laka­tos Renáta (Kasza Ibolya), Széli Brigitta (Biró Zsuzsanna), Spi- gut Zoltán (Selmeci Ágnes), Bogdán János (Mócza Erika), Bogdán Erika (Mócza Erika), Agárdi Sándor (Tenyér Kata­lin), Kiss Diána (Tóth Klára), Vincze Zoltán Krisztián (Szalai Ilona), Vértesi-Nagy Zoltán (Jakovics Krisztina), Zajacz Anikó (Dora Éva), Tóth Kinga (Kirschner Julianna), Ölvödi Vivien (Sipos Irén), Radics Anna (Gondi Anna), Nagy Sán­dor (Bajnok Erzsébet), Ország Kitti (Kalmár Katalin), Tőzsér Csaba (Ribly Katalin), Horváth Richárd (Pólyák Érzsébet), Stefkovics Gergő (Köllő Mó­nika), Reibl Szabolcs (Csúcs Il­dikó), Kucsera Nóra (Sinka Anna), Utasi Nikolett (Rózsa Katalin), Baranyi Zoltán Nán­dor (Oláh Katalin), Tapasztó Gábor Zsolt (Demeter Orsolya), Galgóczi Gábor Tibor (Csorba Gyöngyvér), Német Krisztofer (Kocsis Andrea), Tápai Gergő korra adatokat szolgáltatnak. Nagy többségük úgy nyilatko­zott, hogy semmilyen okot nem látnak annak veszélyére, hogy a személyi számokat más nyil­vántartásokkal összehangolják. A svédek szerint csupán könyvtárak és csomagküldő vál­lalatok számára kellene megtil­tani a személyi számok haszná­latát, de a rendőrség, a társada­lombiztosítás, a biztosítótársa­ságok, a bankok, az adóhivatal és az állami végrehajtó hivatal továbbra is a jelenlegi gyakor­latnak megfelelően kell, hogy használja azokat. Svédországban az állami né­pességnyilvántartás megújítá­sával egyidejűleg 1946-ban ve­zették be a személyi számok használatát. Ez kezdetben egy kilenc jegyű szám volt, amely­ből az első hat a születési évet, hónapot és napot jelzi, a követ­kező három szám pedig egy kód, amely mutatja, hogy az il­lető melyik megyében, melyik településen született, valamint jelzi a szám tulajdonosának nemét. A páratlan számok a fi­úkat, a párosok a lányokat azo­nosítják. 1968-ban bevezettek egy tizedik számjegyet is, amely az egész személyi szám valódiságát igazolja. (Molnár Erika), Dékány Zsolt Tamás (Kiss Julianna), Csorba Julianna (Csorba Edit), Baranyi Viktor (Lakatos Ilona), Huszár Alex Roland (Kopa Beatrix), Lehoczki Krisztina (Fazekas Krisztina), Patai Dóra (Kovács Szilvia), Godina Csaba (Ga­lambos Katalin), Bonus Norbert Dániel (Tóth Éva), Szabó László Bálint (Szűcs Sára), Pető Krisztina (Mladoniczki Zsu­zsanna), Kiss Olivér Richárd (Barna Andrea), Tormási Nán­dor (Kun Ágnes), Ilonka Ferenc Richárd (Lázs Edit), Husek Nóra (Czibik Andrea), Tamás- kovics Dániel Attila (Szilvási Erika (Urbán Erika), Kovács Eszter (Kovács Veronika). Házasságot kötöttek (július 16.-án): Dr.Varga Tamás és Rákos Edit, Kovács József és Molnár Anna, Tóth Attila és Szabó Zsuzsanna, Kenyeres At­tila és Hajnal Eszter, Bende Pál és Bacsa Katalin, Kaldenekker Zoltán és Bacsa Ildikó, Dr.Pály Péter és Dr.Csendes Judit, Cseri Imre és Szabó Judit, Tapodi Zsolt és Bujdosó Henriett, Vida Mihály és Klement Erika, Kecskés Ferenc és Szalontai Emese, Varga Richárd és Varga Mónika, Ferenc Péter és Csertő Ágnes, Kiss Zoltán és Gyurko- vics Zsuzsanna. Meghaltak: Tasi Péter (Kis­kunfélegyháza), Kis György (Izsák), Kalóz Gábor (Kecske­mét), Miklovics Józsefné Nagy Margit (Kecskemét), Ve- szelszki István (Kecskemét), Farkas Kálmán (Kecskemét), Kiss István (Kecskemét), Brú- ger József (Kecskemét), Kere­kes Józsefné Góg Mária (Kecs­kemét), Kalocsai Károlyné Tóth Mária (Kiskunmajsa), Briski János (Kecskemét), Kerekes Eszter (Kecskemét), Bende Lászlóné Kovács Julianna (Kecskemét), Rédeczi Ferencné Buzsik Margit (Kecskemét), Varga Erzsébet (Kecskemét), Pethő Józsefné Aranyi Mária (Kecskemét), Patkós Mihályné Bodor Aranka (Kecskemét), Hajnal László (Kecskemét), Szalai Ferenc (Izsák), Vas Bor­bála (Kunszentmiklós), Gyön­gyösi István (Kunszentmiklós), Müller Györgyné Major Erzsé­bet (Szabadszállás), Tóth Lász­lóné Halcsik Rozália (Kun­szentmiklós), Beke Gábomé Krisztián Julianna (Kecskemét), Pesti Istvánné Vass Mária (La- dánybene), Szabó Imréné Laka­tos Terézia (Felsőlajos), Kri- póczki Julianna (Kecskemét), Gyarmati Mihály (Kecskemét), Golovics Erzsébet (Kecske­mét), Kara Sándor (Szentki­rály), Varga Györgyné Yarga Erzsébet (Tiszakécske), Kiss Elekné Sóti Julianna (Tisza­kécske), Nép László (Kecske­mét), Szűcs László (Kecske­mét). • A nyitott börtön otthonos zárkái feledtetik az épület komorságát. ANYAKÖNYVI HÍREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents