Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
1994. július 20., szerda Negyedszázada történt 7 „E néhány kis lépés óriási lépésnek bizonyul majd az emberiség történetében.” - mondotta Neil Armstrong, miután kilépett a Holdra 1969 július 21-én az Apolló-11 űrhajóból. Majd 1972 decemberében utoljára landoltak az amerikaiak a Holdon, s azóta látogató - legalább is földi ember - nem is járt a bolygón. Miért repült, és mikor repül újra ember a Holdra? Nem tudni. Ugyanúgy nem, mint ahogy az sem világos teljesen, hogy a kezdeti sikerek után, miért is maradtak abba a repülések? E kérdésekről szól összeállításunk. Barta Zsolt Hogyan alakult a Holdon járók sorsa? Neil Armstrong nagy ugrása óta huszonöt év telt el. Ez idő alatt rajta kívül még tizenegy űrhajós tett sétát a Holdon. Közülök még ma is sokan az űrkutatás területén dolgoznak, néhá- nyan írói vénáról tettek tanúbizonyságot, egyikükből pedig színész lett. Neil Armstrong jelenleg az ohiói Wapakonetában él. Titkosította a telefonszámát, és kerüli a 25 évvel ezelőtti esemény miatti dicsőítését. Edwin Aldrin (Neil Armstrong útitársa az Apolló-11 űrhajón) a kaliforniai Lagúnában lakik. Az űrkutatások lelkes támogatója, tanácsadó és író. A nagy hírnév kivívása után depresszióba esett és az alkohol rabjává vált. Pete Conrad (Apolló—12) a McDonnell Douglas cégnél dolgozik a kaliforniai Hunting- ton Beachben. Alan Bean (Apolló—12) az Amerikai Űrkutatási Hivataltól (NASA) ment nyugdíjba. Jelenleg fest, már több kiállítást is rendezett. Houston mellett lakik. Alan Shepard (Apolló-14) filmszínészként eljátszotta a világ leggazdagabb asztronautáját. Több houstoni építkezési és egy sörforgahyazá. &fig£l .(v eze - tett. Később könyvet írt arról, hogy milyen is űrhajósnak lenni. Edgar Mitchell (Apolló-14) azt állítja, hogy a holdséta megváltoztatta az életről kialakult véleményét. Jelenleg előadásokat tart arról, hogy a vallást és a tudományt ötvözni kell a környezet megóvása érdekében. Kaliforniában és Floridában él. David Scott (Apolló-15) a NASA repüléskutatási intézeteiének a vezetője volt, majd saját űrrepülési tanácsadó céget alapított Los Angelesben. James Irwin (Apolló-15) annak szentelte az életét, hogy felkutassa Noé bárkáját. 1991- ben halt meg. John Young (Apolló-16) a NASA-nál dolgozott magas rangú beosztásban. A Challenger űrrepülőgép tragédiája után sok támadás érte őt. Jelenleg a NASA houstoni központjában dolgozik. Charles Duke (Apolló-16) egy texasi befektetőcég tulajdonosa és egy New Braunfels-i művészeti alkotásokat forgalmazó cég elnöke. Eugene Cérnán (Apolló-17) egy texasi űrrepülési tanácsadó cég elnöke, , illetve a Young Űrhajózási Tanács alkalmazottja. Harrison Smith (Apolló-17) „az jíjmexikói Albuquerque-ben dolgozik tanácsadóként. AMERIKA UTÁN EURÓPA KÖVETKEZIK Kozmikus bázis a szomszédban? Beatenberg svájci üdülőhelyen négy napon át üléseztek az ESA, az európai űrkutatási szervezet szakértői, együtt a meghívott orosz, amerikai és japán vendégekkel. A tanácskozás témája olyan program kidolgozása volt, amelynek alapján 2020-ig állandó, emberek által lakott állomás létesülne Cyrano de Bergerac álmainak égitestjén, a Holdon. Ott, ahol 25 éve szenzáció született. Utoljára 1972 decemberében lépett a Hold felszínére az Eugene Cernan-Harrison Schmitt asztronautakettős. Azóta csend honol a Holdon illetve a Hold körül. Vajon miért? A terv szerint Európa három szakaszban hódítaná meg a Holdat. Az elsőben Hold körüli szputnyikokat és távirányított kutatójárműveket telepítenének, a másodikban már bonyolultabb robotokat: ezek segítenének megoldani a legfőbb gondot, oxigént szabadítanának fel a holdkőzetből. Ha ez megvan, jöhet a harmadik szakasz, az állandó, lakott Hold-bázis felépítése. Az embernek Karinthy híres távirata jut eszébe: „Angliát elfoglaltuk, stop. Mit kezdjünk vele, stop.” # Aldrin leereszkedik a Holdkomp létráján. LANDOLÁS KOZMIKUS FELÜGYELET MELLETT A holdraszállás rejtélyei • Az Apollo-11 legénysége: N. Armstrong, M. Collins, E. Aldrin. Pontosan 25 évvel ezelőtt került sor azon történelmi pillanatra. amelyről az ember már a régmúlt idők óta álmodott: elutazni valamelyik. Földünk közelében lévő, az ember által elérhető, planétánkat állandó társként kísérő égitestre. Nos, a vágyálom beteljesült, amely mögött óriási munka, az ember hatalmas tudásának a gyakorlatra történő átváltása búvik meg. De azért megbúvik még egyéb, számunkra igen izgalmas-és ahiva- talos politikai hatalom által igen erősen elhallgatott - esemény is. Azt hiszem, hogy azok előtt, akik egy kicsit is foglalkoztak az eseményekkel, illetve azóta is érdeklődnek a Holdon történtek iránt, nem újdonság azon szóbeszédek, félhivatalos és nem hivatalos bejelentések és beszámolók, hogy ott „fent” bizony történt valami, amit mind a mai napig homály fed. Repülés kozmikus kísérettel Az események a következőképpen indultak: 1969. július 19-én, tehát egy nappal a történelmi Holdra szállás előtt Edwin Aldrin az Apollo-11-ből kettő darab, nem azonosítható repülő tárgyat filmezett le az űrhajójuktól. Dr. Maurice Chatelain, a NASA „Communications and Data Processyng System” osztályának vezetője az űrhajósok által készített felvételek értékelése után a következőket mondta: „...a szemben lévő kráter felett megjelenő kettő darab kozmikus űrhajó valószínűleg ugyanaz a két űrhajó, amelyek már az indulásoktól kezdve kísérték Armst- rongékat...” A két űrhajót, miután Armst- rongék az indulásukat követően rövid idő múlva észlelték, a Sa- turnus V. hordozórakétájuk darabjainak vélték. Csak akkor ké- pedtek el, amikor ezek megelőzvén őket, előrerepültek... Ezen felvételeket a Modern People magazin 1975 januárjában közzé is tette. A felvételek - a magazin állítása szerint - a NASA egyes vezető személyeitől származnak. Ugyanakkor sok milliárd ember füle hallatára zajlottak a beszélgetések - hiszen a Holdra szállást a televízióadók egyenes adásban közvetítették, amelyek során Armstrong először is különös kráterekről beszélt. Ugyanakkor szólt különleges nyomokról is, amelyek szavai szerint olyanok, mintha tankok hernyótalpai hagyták volna. Ezután Armstrong átváltott rejtelmesebb szövegre. Még mindig nyílt adásban, abszolút oda nem illő módon bizonyos színekről beszélt, majd a következőt közölte: „bizonyos kőtömbök takarják őket”! Majd meglehetős erős zavar keletkezett a rádiókapcsolatban - erős sípoló, fűrészgép hangjához hasonló hangok hallatszottak-a földi irányítás meglehetősen izgatott hangon megkérdezte Armstrongot: „Biztos, hogy nem léptetek velük érintkezésbe?” Egyes szakértők szerint a zaj az űrhajón kívülről érkezett, hiszen a robajra válaszképpen az Apollo-11 közölte a központtal, hogy az ő rádióik rendben vannak. Majd ezután ismét egy meglepő mondat: „Mindenesetre a, kozmikus bázis legyen készen”. Az Apollo (az az űrhajó, amely Collinsszal a fedélzetén a hold körül keringett) tehát már akkor készenlétben kellett, hogy álljon, amikor a Hold effektiv kutatása még el sem kezdődött. Va- jon miért? A mikulások figyelték a földieket Amikor Armstrong és Aldrin landoltak a Holdon. Armstrong eléggé izgatott hangon belekiabált mikrofonjába: „...a mindenségit, már itt is vannak...,,! Ugyanis amikor leszálltak, a kráter másik oldalán tárcsaalakú járműveket vettek észre, amint a kráter felett lebegtek. A földi irányítóközpont utasítására (Houston), abban az esetben, ha ufókkal találkoznának, a „Mikulás” (Santa Claus) fedőnevet kell hogy alkalmazzák. Azonban Armstrongot oly módon sokkolta a látvány, hogy ezen utasításról megfeledkezett. így tehát, kissé lehiggadva, a következőket jelentette: „...előttünk, a kráter másik oldalán, kozmikus eredetű űrhajók lebegnek és figyelnek bennünket".„(Idézeteink az ICUFON 1990. évi kiadásának fordítása). Megtiltották a kiszállást Természetesen a történettel kapcsolatban igen sok kérdés és kétség felmerült, felmerül. A/onban azpn rádióamatőrök, akik a Föld és az Apollo között, a nem a nyilvánosságnak szánt adásokat is fogni tudták, már igen sok nyitott kérdést megválaszoltak. Ugyanis az egyenes adás több esetben megszakadt, így többek között azt is igen sokan hallották, hogy Armstrong kerek-perec megtagadta a kiszállást megtiltó parancsot és hosszas huzavona után. a tervezett kiszállási időt követően csak öt óra elteltével lépett ki a Hold felszínére. „Itt állnak velünk szemben, és csak figyelnek bennünket - érvelt Armstrong, majd úgy határozott, hogy kiszáll, viszont, a központ szigorú parancsba adta, hogy azonnal térjenek vissza, ha a nyilvános adásban a „színnek” nevezett tárgyak bárminemű mozgásba lendülnének! Az űrhajósok mai napig sem voltak hajlandóak hivatalosan nyilatkozni. De azért visszatérésük után is felmerült az érdeklődőben néhány kérdés. Vajon Edwin Aldrin miért lett alkoholista, aki a világtól teljesen elzárkózva, hónapokon - éveken - keresztül a Holdat bámulva, magányosan halt meg? Armstrongot miért bocsátották el, majd igen gyorsan miért vették vissza a NASA kötelékeibe? Miért jelentette ki dr. M. Rebensburg, aki a NASA munkatársa volt, szó szerint a következőket: ...„igen sok űrhajós elmondta, hogy kétségbevonha- tatlanul ufókat figyeltek meg repülésük közben... Miért van az, hogy az emberiség egyik legnagyobb tettéről szinte nem beszél a tudományos világ, nem kerülnek az évfordulók a megfelelő nyilvánosság elé, miért nem láthatják a Hold-sétát azon fiatalok, akik akkor még vagy nem éltek, vagy igen fiatalok voltak...? Á kérdéseket ki-ki meggyőződése szerint megválaszolhatja. Viszont van itt még olyan kérdés is, ami igazán központi kérdésként kezelhető: miért lett a Hold-program villámgyorsan leállítva? Miért fordult el az ember más bolygók kutatásától? (A Mars-program is állandó halogatásra kerül). Természetesen, a hivatalos válaszok csípőből érkeznek: pénzhiány, megszűnt a potenciális versenytárs, gazdasági válság stb... Sióvölgyi László Versenyfutás a nagyhatalmak között John. F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1961-ben, nem sokkal Gagarin történelmi űrutazása után kijelentette, hogy még az évtized vége előtt az ember a Holdra teszi a lábát. Mindez nem jóslat volt; kvázi parancs. Amerika szemmel láthatóan rosszul tűrte, hogy a szovjetek az űrkutatás terén megelőzte, s Kennedy - csakúgy, mint az amerikaiak - természetesnek vette, hogy azt a bizonyos első lépést egy honfitársuk fogja megtenni. A szovjetek, bár mindvégig tagadták, gőzerővel készültek arra, hogy az első embert ők juttassák el égi kísérőnk felszínére. Az Apolló-1 felrobbant A versenyfutás jó ideig egyenlő erők küzdelmét mutatta. Az amerikaiak az igen sikeres Mercury és Gemini-űrhajók után határozott lépéselőnyben voltak, de nem sokáig. Az utólag Apolló-1-re keresztelt űrhajó egy próbastart során a kilövőállásban felrobbant, és három utasa életét vesztette. Mindez 1967 januárjában történt. Két hónap múlva Johnson elnök előtt volt a CIA jelentése, miszerint a szovjetek készen állnak arra, hogy Hold körüli pályára juttassanak egy űrhajót, személyzettel! Fej-fej mellett Ez 7KL-1 néven el is indult, de szerencsére legénység nélkül, mert az indító egység meghibásodása miatt a fellövés után nem sokkal visszazuhant a Földre. Eközben az amerikaiak 1967 novemberében, illetve 1968januárjában sikeresen próbálták ki Föld körüli pályán az Apolló-4 és 5 jelű űrhajót. (Kettes és hármas számú Apollót egyáltalán nem bocsátottak fel. A számozás azért "ugrott", mert az Apolló-4-et már az újabb típusú, Satum-V hordozórakétával lőtték fel.) A szovjetek 1968 folyamán még három, személyzet nélküli kísérletet hajtottak végre, mindegyik kudarccal zárult. Még ugyanebben az évben az amerikaiak fellőtték az Apolló-6-ot, a most másodszor kipróbált Saturn-V rakéta azonban csődöt mondott. Az októberben - Satum-1 rakétával- személyzettel Föld körüli pályára küldött Apolló-7 repülése viszont teljes sikert hozott. Okkal feltételezték, hogy a szovjetek képesek Hold körüli pályára küldeni személyzettel egy űrhajót, azt azonban tudták, hogy leszállítani és visszahozni nem tudnak egy ilyen űreszközt, mert még nem voltak olyan űrbéli dokkolási tapasztalataik, amilyeneket az amerikaiak szereztek a Gemini-program során. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy a szovjetek elvben bármilyen kockázatot vállalnának az elsőségért. Megtépázott orosz presztízs 1968 szeptemberében egy legénység nélküli, Zond-5 nevű űrhajó emelkedett fel Bajkonur- ból, de alig 2000 km-re a Holdtól műszaki hiba miatt vissza kellett fordítaniuk. Ugyanígy járt két hónappal később a Zond-6, ráadásul az egyik ejtőernyőjének hibája miatt a földbe csapódott. Az Apolló-program vezetője 1968 tavaszán úgy határozott, hogy személyzettel Hold körüli pályára küldik az Apolló-8-at, de a leszálló egység, a holdkomp nélkül. 1968 december elején a szovjetek még tettek egy kétség- beesett kísérletet. Állítólag maguk a kozmonauták szorgalmazták a mielőbbi felbocsátást, ám a legfelsőbb politikai vezetés, felmérve az óriási kockázatot, nem engedélyezte a repülést. December 21-én reggel Borman, Lowell és Anders űrhajósokkal a fedélzetén útnak indult az Apolló-8, s miután kereken 20 órát töltöttek Hold körüli pályán, szerencsésen visszatértek a Földre. A szovjetek ekkor végleg bedobták a törülközőt, és azóta sem próbálkoztak azzal, hoy embert juttassanak a Holdra. Kennedy elnök álma végülisunegvalósult. 1969. július 21-én Neil Armstrong, az Apolló-11 asztronautája megtette az első, történelmi lépést. (Rajta kívül még összesen tizenegy asztronauta lépett a Holdra.) Ennek 25. évfordulójára emlékezik a világ ezekben a napokban. A Holdért való versenyt tehát az amerikaiak nyerték. A tét óriási volt. És a számla is: közel 100 milliárd dollár.
