Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11., hétfő Megyei körkép 5 A létéért küzd a természetvédelem NEMZETKÖZI FOCIGÁLA KORONDON Félegyházi küldöttség indul Erdélybe • A korondiak, a fazekasság mellett, a kosárfonás mesterei is. Balassagyarmaton tartja 47. vándorgyűlését és 118. közgyű­lését a Magyar Földrajzi Társa­ság. A szombaton kezdődött há­romnapos összejövetel nyitó előadásában Tardy János helyet­tes államtitkár, a Természetvé­delmi Hivatal elnöke kijelen­tette: a magyar természetvéde­lem olyan helyzetbejutott, amire a világban sincs példa. Ahelyett, hogy a kormány, illetve a parla­ment döntéseit hajthatná végre, előbb a saját létéért kell megküz­denie, megteremtve működési feltételeit. Minden gond ellenére sem tel­tek sikertelenül az elmúlt évek. Mint Tardy János elmondta, az utóbbi három esztendőben 6,7 százalékról 7,6 százalékra nőtt a védett területek aránya, 76 ezer hektárt nyilvánítottak újonnan védetté. Létrehoztak, illetve bő­vítettek 45 tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet. Saj­nos nem tartozik még ezek közé az éppen Balassagyarmaton kezdeményezett Duna-Ipoly nemzeti park, mely az északi ha­tár mindkét oldalára kiterjedne. A szlovák féllel ez ügyben foly­tatott tárgyalások ugyanis még nem jártak sikerrel. Elkészült a természetvédelmi törvény terve­zete, mely a XX. század végének megfelelő színvonalon szabá­lyozza a természetvédelmet. Új elemei közt említésre érdemes, hogy minden külön eljárás nél­küli védelemben óhajtja részesí­teni a legfontosabb élőhelyek közé tartozó forrásokat, lápokat, mocsarakat. Ilyen kiváltság ná­lunk eddig csak a barlangokat il­lette meg. Törvényre emeli a ja­vaslat a környezetileg érzékeny rendszerek nemzetközileg e- gyébként szabályozott kialakí­tását, és biztosítja a kártalanítási kompenzációs alapot is. Tardy János szólt arról is, hogy befejeződött az ország ter­mészeti állapotának komplex felmérése. Ennek alapján a Fertő-Hanságra, a Szigetközre, a Dráva-Duna, a Balaton-felvi- dék és a Duna-Ipoly leendő nemzeti parkra, valamint a Bükki, Aggteleki, a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Parkra kijelölték a tabunak számító magterületeket, a köréjük von­ható kezelt területet, majd az ezeket határoló kiszolgáló öve­zetet. E felmérés is mutatja egyébként, hogy nem igaz a ter­mészeti környezet általános rom­lása: a Hortobágy csodálatos madárvilága például éppen az utóbbi években alakult ki. A ha­zai természetvédelem nemzet­közi elismertségének jeleként az Európai Unió országai által a hollandiai Tilburgban létreho­zott Európai Természetvédelmi Központban a magyar Termé­szetvédelmi Hivatal kapta a kö- zép-kelet-európai igazgatósá­got. A tisztesség mellé feladat is jár: ki kell alakítani a régió öko­lógiai hálózatát, valamint Spa­nyolországgal és Hollandiával közösen az agrárgazdálkodást és a természetvédelem európai ösz- szehangolását. Fontos projektet telepített Magyarországra a világ termé­szetvédelmi uniója (IUCN). A magyar természetvédők készítik el például a nemzeti természet- védelmi tervet, és kidolgozták a folyóvölgyhálózat védelmének azt a stratégiai tervét, mely az eu­rópai ökológiai hálózat egyik alapját képezi. Kiskunfélegyháza külföldi kapcsolatai a rendszerváltás óta óriásit fejlődtek. Az elmúlt év augusztusában az erdélyi Ko- rond község is a partnertelepü­lések sorába lépett. Az idén nyáron, az árcsói vásár időpont­jában újabb jelentős állomásá­hoz érkezik ez az együttműkö­dés. Augusztusban köröndi rész­ről is aláírják a hivatalos okmá­nyokat, s a ceremóniát nemzet­közi focigála teszi még emléke­zetesebbé. Ez utóbbin Félegy­háza partnertelepüléseinek csa­patai vesznek részt. A külföldi kapcsolatokat koordináló bi­zottság hosszas előkészületek és alapos mérlegelés után leg­utóbbi ülésén döntött a százfős hivatalos delegáció összetételé­ről is. A város minden intézmé­nye képviselteti magát két-két fővel. Ott lesznek a képvi­selő-testület és a szakbizottsá­gok tagjai, valamint a helyi sajtó munkatársai. A program színesítésében szerepet vállalt a híres ifjúsági fúvószenekar, és a Némedi László vezette citerazenekar. Az egyház képviselői ökumeni­kus istentiszteletet tartanak majd. A Móra Ferenc Közmű­velődési Egyesület jóvoltából kiutazhatnak azok a családok is, akik eadig több esetben segítet­tek elszállásolni a köröndi ven­dégeket. Az önkormányzat a hivatalos delegáció tagjainak útiköltségét megtéríti. Kiskun­félegyháza egyébként sok segít­séget nyújt a korondiaknak a szervezésben is, hiszen az erdé­lyi magyarság helyzete össze­hasonlíthatatlanul nehezebb még mindig a mienknél. G. O. Üresen, kitakarítva állnak a gabonasilók Üresen, kitakarítva, készen állnak az új termés fogadására a kalocsai gabonasilók, amelyek a volt gabonaforgalmi vállalat, átalakulás után a Viktória Első Gabona Rt. tulajdonában van­nak. Mint megtudtuk, nemegy­szer előfordul, hogy ráígérnek a már betakarított, vagy még lá­bon álló gabona felvásárlási árára. Jelentős konkurenciát je­lentenek az idén fokozottabban megjelenő külkereskedelmi cé­gek. Talán ennek köszönhető, hogy a közepes minőségű étke­zési búza tonnánkénti árát 8600-ról 9000 forintra emelték. A szakemberek szerint idén jó évet zárhatnak, mert országosan mintegy egymillió tonna több­A pilóták ínyesmestere • Úgy tűnik, hogy jó szakácsot kaptak a pilóták. A csapatokhoz évente 2-4 al­kalommal vonulnak be újoncok, akik között szakács képzettsé­gűek is megtalálhatók. A Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezredhez februárban vo­nult be a Lajosmizse melletti Tanyacsárdából Szikora Attila. A sorkatona idejét töltő fiatal szakács jelenleg a kecskeméti repülőezred hajózó étkezdéjé­ben dolgozik, a pilóták étkezte­tésében vesz részt.- Édesanyám javaslatára vá­lasztottam ezt a szakmát - mondja Attila -, 1989-ben let­tem tanuló a Széchenyi István Vendéglátó Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. A Ta­nyacsárdában sajátítottam el a szakma fortélyait, mesterfogá­sait.- Milyen érzés egyébként a vadászpilóták pilóták részére főzni?- Nagy figyelmet követel az ételkészítés. Tudom, hogy az ál­talam elkészített menük hatással lehetnek, s vannak is a repülő­gépvezetők hangulatára, közér­zetére és egészségi állapotára.-Véleménye szerint a piló­ták étkeztetési színvonala el­éri-e a Tanyacsárda ételeinek minőségét, mennyiségét?-Az étkezdevezető normák alapján szerkeszti az étlapot, vá­lasztékosságra törekedve. A ha- józóknak igen széleskörű vá­laszték áll rendelkezésére, hi­szen naponta háromféle menü­ből választhatnak a tisztek. Az adagok is bőségesek. A szolgál­tatás színvonala megfelel egy I. vagy II. osztályú étterem szín­vonalának.-Mondjon el egy menüsort, melyet a repülés ideje alatt el­készít a hajózóbüfében.-A menüben gyakran elő­fordul tatár bélszín, szoktunk készíteni különféle hideg salá­tákat. Adunk még különböző hidegkonyhai készítményeket. Desszert, gyümölcs, üdítő, kávé zárja a sort. Nyári időszakban gyakran előfordul a fagylalt is. Kenyeres Dénes A DÉLHÍR Rt. Bács-Kiskun Megyei Üzeme (6000 Kecskemét. Kuruc krt. 8.; tel.: 76/320-048, 321-802, 322-819) napi 4 órás időtartamra, a kiskőrösi hírlapkiosztójába, lehetőleg érettségizett munkatársat keres. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni a fenti címen, ill. telefonszámon, Rádiné Kis Gizella üzemvezetőnél lehet. (19499) Bajai autóspiac vásárlók nélkül lettennésre számítanak. Kalo­csán csupán negyven vagonnyi az átmenő készlet. Azoktól is átveszik a búzát, akik magán- termelőként szerződést nem kö­töttek. Az ár alapja a minőség, az eddigi tapasztalatok szerint nem kell szárítani a termést, el­képzelhető, hogy idén kenyér- gabonából még exportra is jut. Eszperantó fesztivál Az eszperantó nyelv művelői vasárnaptól egy héten át Száz­halombattán tanácskoznak az európai eszperantó fesztivál ke­retében. A 25 országból össze- sereglett 300 résztvevő elsősor­ban a kisebbségek és a nyelv kérdéseit vitatja meg.- Van képük 300 forintot el­kérni a semmiért, meg a porért, amit reggel óta nyelek - fakadt ki egy Mélykút melletti tanyáról jött ember, aki igazán jó álla­potban levő, 6 és fél éves Ladá­ját árulta 74 ezer kilométerrel, sok extrával 220 ezer forintért. Ami a dühös kifakadást illeti, csak tartalmában idéztem a hal­lottakat, hogy elbírja a nyomda- festék. Egyet azért elárulhatok: az illető a „van képük” helyett a „van pofájuk” kifejezést hasz­nálta. Ami a helypénz szemér­metlen voltát illeti, valóban jo­gos a felháborodás. A pécsi vá­sárban, ahol legalább tízszeres a felhozatal, és százszoros a re­mény, hogy az eladó meg is tud válni járművétől, fele ennyi a tarifa, a szegedi vásárban a harmada. Pedig ott nyújtanak is valamit a belépőért. Például a jegyhez jár egy kis nyomtat­vány, melyen feltüntethetjük az eladásra kínált jármű legfonto­sabb adatait: gyártási év, mű­szaki vizsga és a zöld kártya ér­vényessége, stb. Akinek az előbbiek ellenére mégis kedve támad a kocsiját Baján árulni, hadd mondjam el, mint helyis­merettel bíró helybéli, lakos, hogy a zöldségpiacnál itt is van WC, mindössze 5 percre, van a főtéren, 10 perc, és van az autó­busz-, illetve a vasútállomáson is, 15, illetve 20 perc az autópi­actól. A 300 forintos belépőt tegnap is sokan megtakarítot­ták, akik nem voltak hajlandók a semmiért ilyen szép summát fizetni. Egyszerűen csak meg­álltak a piac előtt, az úttest és a járda közötti részen. Körülbelül ugyanannyian voltak, mint akik fizettek, tehát úgy huszonheten. Érdeklődő hiányában itt ugyan­úgy nem adták el az autót, mint bent - a bajaiaknak inkább egészségügyi sétára, meg egy kis beszélgetésre jelent alkalmat a járműpiac, mint vásárlásra -, és kívül megvolt az az előny, hogy a fel-fel támadó szellő nem hordta tele az ember sze­mét-száját porral, mint bent a hivatalos eladótérben. Gyuricza Zsolt BESZÉLGETÉS EGY KÁRTYA VETŐNŐVEL A múltról, jelenről és jövőről: csak az igazságot! Egyáltalán van-e olyan ember, akinek legalább egyszer ne for­dult volna meg a fejében: de jó lenne tudni, mit hoz a jövő? Jó, vagy rossz, siker, netán kudarc, betegség, vagy épp szerencse az, ami a közelebbi vagy távolabbi jövőben vár ránk? De vajon van-e valaki, aki, ha nem is teljes, de legalább hozzávetőleges pontossággal meg tudja válaszolni ezeket a kérdéseket? Aki meglátja azt, amit az egyszerű halandó nem lát. Meghallja, amit legtöbbünk nem hall. Aki ismeri a múltat és a jövendőt. Képesség ez, vagy gyakorlat útján szerzett tudás? Vagy egyszerre mindkettő?... Ezekre a kérdésekre próbáltam magyarázatot találni, amikor felkerestem otthonában az egyik félegyházi jósnőt. Seprő az ajtó mellett Amikor a függőfolyosó vé­gében megláttam az ajtó mellé támasztott seprűt, már tudtam, nemhiába jöttem. Magas, erős csontozató asszony nyitott ajtót. Arcáról, termetéről szinte lehe­tetlen vplt megállapítani valódi korát. Éppúgy lehetett ötven, mint akár hatvanöt éves is. Nem szólt, csak némán intett: kerül­jek beljebb. Egyszerű, de tiszta szobába vezetett, amelynek dohányzó- asztala fölött feszület függött. Misztikumnak, titokzatosság­nak nyoma sem volt.- Már vártam magára 1 mondta, miután hellyel kínált. - Éreztem, hogy jönni fog, csak abban nem voltam egészen biz­tos, mire kíváncsi. Hogy mikor kezdődött és hogyan? Közvet­lenül a háború után..., úgy ti­zenegy éves voltam, amikor egy éjjel arra ébredtem, hogy Imre bácsi, a szomszédunk - akiről mindenki úgy tudta a fa­luban, hogy orosz hadifogság­ban van -, épp az ablakunk előtt megyen hazafelé. Kint is, bent is sötét volt. Ráadásul ablaka­ink sötét papírral voltak lera­gasztva, én mégis világosan lát­tam, ahogyan az öreg elballa­gott a házunk előtt. Azonnal szóltam apámnak:- Édesapám, hazajött Imre bácsi!- Eredj mán - mondta mér­gesen apám. - Már hogy jött volna haza, amikor orosz hadi­fogságban van. De én addig-addig erősköd- tem, míg végül is felkelt, felöl­töztünk és átmentünk a szom­szédba. Úgy volt, ahogy mond­tam: ott ült Imre bácsi a kony­hában, az asztalnál, még a ka­bátját sem vetette le. Persze a dolognak híre ment a faluban és hamarosan tódulni kezdtek hozzánk az emberek. Főleg asszonyok jöttek. Mind­egyik tudni akarta, mi lett a fér­jével, fiával: él-e még, netán meghalt, fogságban van-e, s ha igen, mikor szabadul? Alig győztem válaszolni a kérdé­sekre. Egycsapásra híres lettem. Az ufók mentik meg a világot Mindettől függetlenül elvé­geztem az iskolákat, s közben nagyon sokat olvastam^ Szinte faltam a könyveket. Érdekelt mindaz, ami a földi és a túlvi- lági élettel kapcsolatos. Sokáig nem hittem az ufók­ban, mígnem egy alkalommal magam is megláttam őket. Nem szívesen beszélek erről, de any- nyit elmondhatok: ők lesznek azok, akik megmentik a világot. Mert ez a világ nagy bajban van. Sokan tudják is ezt, csak nem akarják rémiszteni az em­bereket. Pedig még nem lenne késő cselekedni... Nem dicsekvésképp mondom, de azt is tudom, hol van az évek­kel ezelőtt eltűnt Farkas Helga. Többször telefonáltam a szülei­nek, hogy elmondjam, hol talál­hatják meg a lányukat, de mind­annyiszor szó nélkül lecsapták a telefont. Talán szélhámosnak hittek, de az is lehet, ők maguk is tudják, hogy lányuk kint él a ba­rátjával Németországban. Mind­ezt ingyen mondtam volna el ne­kik, a jóslást ugyanis nem a pénz miatt csinálom, hanem mert segí­teni akarok az embereken. Sok diák is jár hozzám Most, az érettségi vizsgák idő­szakában nagyon sok diáklány jön hozzám. Mind azt akarja tudni, vajon sikerül-e az érettsé­gije, felvételije? De úgy higgye el, egy fillért nem kértem egyik­től sem. Mondtam is nekik: hagy­játok, lányok, majd elintézzük egyszer, ha pénzetek lesz. Úgy vagyok vele, ha meghozzák, jó, ha nem, úgy is... Sajnos nagyon rosszul sikerült a második házasságom. Mert tudja, magamnak sohasem jósol­tam. Nem volt szabad, hát nem is tettem. Lényeg az, hogy nagyon el voltam keseredve, amikor egy szomszédasszonyom elvitt egy oláh cigányasszonyhoz. Ez az asszony nagyon gazdag volt, ugyanis rontani is tudott. Mint mondtam hát, elmentünk hozzá. Csak rámnézett és már mondta is: Szegény gyermekem, de sok szomorúságban volt mostanában részed. És nézett tovább a szeme­imbe, közben mindent elmon­dott rólam, anélkül, hogy akár egyszer is tévedett volna. Nagyon megirigyeltem a tu­dását, ezért később visszamen­tem hozzá - immár egyedül -, és megkértem, tanítson meg engem is néhány dologra. Egy hétig jár­tam hozzá, ezalatt nagyon sokat tanultam. Rontással nem foglalkozom Bár sok mindent tudok, leg­többször ma is csak kártyából jó­solok. Rontással meg egyébbel nem foglalkozom. Vannak visz- szatérő „ügyfeleim”, s van, aki csak egyszer jön el. Azért gyakran gondolok arra: bárcsak többet tudhatnék. Hogy elég legyen ránéznem valakire és mindent tudjak róla. Lássam mindazt, amit tett, vagy tenni fog. Belássak egészen oda, ahol a szemek mögött, gondolatai, vá­gyai. örömei, bánatai között maga az ember lapul. Jó lenne látni azt is, ahogyan a szerencse vagy a balszerencse elindul va­laki felé. Állítólag van, aki meg­látja mindkettőt: a jót és a rosszat is, ahogyan régebben, vagy csak a közelmúltban elindultak, s jön­nek kitartóan, feltartóztathatat­lanul. Nincs menekvés előlük: a jó és a rossz utoléri azt, akinek szánva van. Mert ez a törvény. Ugyanezt - ha nem is ilyen pontosan - mutatják meg a kár­tyák is. És nekem nem szabad hazudnom. Egyformán meg kell mondjam a jót is, a rosszat is. Erre tanított a cigányasszony, és ez a legfőbb törvény: az igaz­mondás törvénye. Ez pedig min­denkire egyformán érvényes: szegényre, gazdagra, betegre, egészségesre, nőre, férfira, öregre, fiatalra. Kivétel nélkül... Szász András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents