Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
20 éves a i Zománcművészeti Alkotóműhely OTTHONT NYÚJTANI MINDEN, TŰZBEN FOGANT TÖREKVÉSNEK Kortárs gyűjtemény - magas hőfokon A ma már nemzetközi hírű kecskeméti alkotóműhelyek közül a zománcművészeti a hetvenes évek közepén a legelsők között látott hozzá az alapok lerakásához, a közösségteremtés munkálataihoz. A Magyarországon ebben a műfajban máig egyedülállónak számító alkotó- műhely az első pillanattól arról volt nevezetes, hogy helyet adott minden, „tűzben fogant”, a műfaj specialitásait valamiként felhasználó törekvésnek. Az elmúlt húsz esztendő alatt többféle formában kaptak lehetőséget az egyéni kísérletezésre, a tapasztalatcsere lehetőségét nyújtó közös munkára és az elméleti továbbképzésekre a különböző felkészültségű hazai és külföldi alkotók, érdeklődő pedagógusok és fiatalok. A Bács-Kiskun Megyei Ön- kormányzat Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyét kiemelkedő tevékenységéért az alapítás huszadik évfordulóján, a közelmúltbana Művelődési és Közoktatási Minisztérium „A Magyar Művészetért" díjjal is kitüntette. Túri Endre festőművésztől, a művészeti műhely vezetőjétől e nevezetes alkalomból kértünk interjút.- Az indulás éveit a korszak jellegzetes művészeti mozgalmai, az alkotótelepek szervezésének láza is befolyásolták. - mondja Túri Endre. Egyfajta közös célt jelentett mindannyiunk számára a szellemi nyitás és a közvetlen munkakapcsolat igénye. A zománc műfajában is létrehoztuk azt a fórumot, műhelyt, amelyben átmeneti vagy állandó otthonra találtak az amatőr és hivatásos, a legeltérőbb szemléletű és felkészültségű, nem ritkán más műfajok szakterületeiről érkező kísérletezők, alkotók. A műhely, melynek alapítója, fenntartója Bács-Kiskun önkormányzata, időszakos művésztelep• Túri Endre ként kezdte meg életét, ebből a formából alakult ki aztán a máig érvényes, az alkotókat egész évben fogadó műhely. Havonta három-négy ösztöndíjas művész dolgozik itt, akik alkotásaik legjobbjaival gyarapítják közgyűjteményünket. Mára Közép-Eu- rópa talán legjelentősebb zománcművészeti gyűjteményével rendelkezünk. Kortás múzeumunkban nemzetközi hírű művészek igen értékes alkotásai is jelen vannak.- Hol tekinthetik meg az érdeklődők ezt az anyagot?- Válogatásként a műhely emeleti galériájában, és igen gyakran rendezünk időszaki kiállításokat. A közelmúltban, Siófokon, az Ezüstpart Szállóban nyílt meg a zománcművészetről reprezentatív keresztmetszetet adó válogatásunk. A teljes anyag legjava lecserélve, megforgatva, így mégiscsak közönség elé kerül. A gyűjtemény értéke természetesen az idővel arányosan növekszik. A műhely alkotó légköre, a gyűjtemény inspiráló szellemi hatása közvetve, közvetlenül az itt készült munkákban is testet ölt.- Milyen körből fogadják ösztöndíjasaikat?- Az idei szimpózium az első, amelyen az Egyesült Államokból fogadhattunk egy neves művészt: előadáson adott ízelítőt a kortárs amerikai zománcművészetből. Bár Nyugat-Eu- rópa országaiból rendszeresen fogadtunk alkotókat, ez mindenképpen nyitás. Kitűnő kapcsolatokat tartottunk fenn a kezdetek óta a többi között a volt Szovjetunió országainak alkotóival, akik körünkben, részben inspirációnkra, „fedezték fel” saját tradicionális nemzeti értékeiket, kulturális hagyományaikat. Lettország, Grúzia, Litvánia alkotói műhelyünkben számos értékes, népművészetük inspirálta munkát készítettek. Elmondhatjuk, hogy a kecskeméti műhely sok újdonságot indított el, lehetőséget bontakoztatott ki a határainkon túli alkotók számára is. A stúdió a kulturális hatások számára olyan bázis, mint a kereskedelem számára volt az egykori, földrészeket összekötő út.- Személyes munkája, tervei?- A szimpózium zavartalan működését, az ösztöndíjasok munkáinak biztosítását tekintem jelenlegi legfontosabb feladatomnak. Terveim között egy nagyszabásúra is készülök: egy kápolnabelső kialakítására kaptam megbízást.- A Magyar Művészetért díj plakettjéről csak kevesek tudták, hogy saját munkájaként vehette át.- Valóban meglepődtem, amikor a munkát, amit saját magam terveztem, most így, a műhely tevékenységének elismeréseként kaptam vissza. - k Művészettörténeti előadások A zománcművészek idei alkotótelepén a kísérletezés mellett szakmai előadás-sorozatra is várják az érdeklődőket, amelyet az ünnepélyes siófoki megnyitó alkalmával az Egyesült Államokból érkezett művész, Kay Whitcomb indított. A kecskeméti műhelyben legközelebb július 13-án, este nyolc órára várják a vendégeket. A bölcsesség házat épít magának (Fényjáték egy középkori templomban) címmel Pap Gábor művészettörténész tart előadást. Világ-virágok kapukon, házhomlokzatokon címmel július 18-án lesz újabb előadás, majd A természetes társadalom hétköznapi és ünnepi arca címmel július 20-án várják az érdeklődőket. Az előadások helyszíne az alkotó- műhely galériája (a Bethlen körút 16. szám alatt). A mecenatúra új formákban él tovább Kecskemét a művészeti műhelyek városa: a képző-, az ipar-, a zene- vagy az animációs- film-művészet terén kifejtett tevékenységük elismert határainkon innen s túl. Mindössze egy-két évnyi eltéréssel születtek, s valamennyi létrehozásában, fenntartásában jelentős szerepet vállalt Bács-Kiskun megye tanácsa, illetve önkormányzata. Kőtörő Miklóst, a megyei közgyűlés elnökét a többi között arról kérdeztük: a megváltozott körülmények között tradíció maradhat-e Bács-Kiskunban a művészetmecenatúra?- A megyei önkormányzat ma és reményeim szerint mindörökre büszkén vállalja ezt az örökséget. Ma már a kortárs művészettörténet része is a hetvenes évek eleje, közepe, amikor a kulturális élet legkülönfélébb szakterületein komoly hiányát érezték az emberek a közösségi fórumoknak, műhelymunkának. Ettől a korszaktól szűkebb régiónkban elválaszthatatlan dr. Gajdócsi István egykori tanácselnök személyisége, aki nemcsak érzékeny volt, hanem válaszolni is akart ezekre a kihívásokra. Egy korszak szellemisége, egy személyiség s egy szervezet támogatása nélkül nem születhetettek volna meg ezek a ma is jól működő megyei intézmények. Ebben a körben tarthatjuk számon a zománcművészeti, a nemzetközi kerámiaműhelyt, a Forrást, a Szórakaté- nusz Játékmúzeumot vagy a Kecskeméti Képtárt. A sikeresen rajtolt műhelyek életében a nyolcvanas évek második fele új fordulatot hozott: a műhelyek egyre inkább rákényszerültek, hogy részben saját lábra is álljanak, vezetőiknek egyre jobban meg kellett küzdeniük a fönnmaradás feltételeiért. A rendszer- váltást követően sem vált problémamentessé helyzetünk: az alakuló testület számára nagy kérdést jelentett, hogy a tö- mérde.k önként vállalt feladat mellett a műhelyek támogatan- dóak, fenntartandóak legyenek vagy ne. Nemcsak a megye, hanem kortárs nemzeti kultúránk, mindannyiunk szerencséjére a közgyűlés végül is úgy döntött, hogy ezeket az öntevékenyen alakult műhelyeket fenntartja, támogatja, sőt, ha szükségesnek látja, a fejlesztésükre is áldoz. Mindennek jegyében például az anyagilag nagy gondokkal küszködő Forrást önálló, biztos háttérrel ellátott intézménnyé szervezte.- Hasonlóképpen nagy döntés volt a zománcművészeti műhely fejlesztésének támogatása. Köztudomású volt, hogy nehéz körülmények között dolgoznak. A közgyűlés elfogadott egy számukra kidolgozott fejlesztési programot, amelynek ugyan még a legelején tartunk. Bízom abban, hogy amikorra a következő években a harmincmillió forintos költségvetéssel tervezett program megvalósul, nemcsak az alkotások, hanem a munka feltételei is minőségiek lesznek.- A műhelyek, múzeumok fenntartásán túl a megyei ön- kormányzat a közelmúltban más, az országban példátlanul nagyszabású kulturális beruházásokat is útjukra indított.- A gyakorlat azt mutatja: rendhagyó gondolkodásra vall, ha manapság valaki levéltárat vagy például egy megyei könyvtárat épít. Az emberek többsége minden korban úgy teszi fel a kérdést: miért éppen most kell ezeket megépíteni, amikor más feladatokra, ügyekre ennyire nincsen pénz? A vezetői felelősséghez tartozik, hogy ne csupán a pillanat aktuális kérdéseire próbáljuk megtalálni a helyes válaszokat. A művészettámogatás 60-as, 70-es években elindult folyamata új formákban él tovább, sőt, egyre több település vállalkozik hasonló feladatokra. Szerkesztette: Károlyi Júlia Szeretni, csodálni és megbecsülni • Túri Endre: Szarvas-torzó. 1992 óta a világ zománcozással foglalkozó művészei és műkedvelői Kecskemétre zarándokolnak, ha e műfaj legjobb, XX. századi kezdeményezéseit, illetve eredményeit együtt akarják tanulmányozni. Mi a titka ennek az elementáris vonzásnak? Két tényező: a teljességre való törekvés, valamint az igen magas szakmai színvonal. Teljesnek többféle értelemben is nevezhető az alkotóműhely állandó kiállítása. A külföldről érkező szakembert nyilván az nyűgözi le elsősorban, hogy itt együtt láthatja Keletet és Nyugatot, Északot és Délt - legalábbis eurázsiai vonatkozásban. Nyikoláj Vdovkin Ir- kutszkból érkezett hozzánk, Maureen Carswell Walesből, Sdriano Boccaletti Itáliát, Inge- borg Nilsson Svédországot képviseli a gyűjteményben. De jelen van itt Kína, Japán, Grúzia, Örményország, Izrael, Ukrajna, Lettország, Litvánia, Észtország, Dánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Németország, Svájc, Spanyol- ország, Románia, Jugoszlávia - szóval csaknem az egész európai kontinens -, mégpedig „nem középiskolás fokon”. A teljesség azonban az alkalmazott műfogások változatosságára is érthető. Ritkán, sőt bízvást elmondhatjuk: ma sehol másutt a világon nem látni e- gyütt ennyiféle technikai megoldás ilyen magas szintű megjelenését a XX. századi zománcművészet keretében, mint ezen a kiállításon. Az alkotóműhely gondozásában - ami azt jelenti, hogy a megyei önkormányzat birtokában - ma már olyan mennyiségű és minőségű anyag található, hogy belőle egyszerre lehetett Siófokon, az Ezüstpart Szálló nagy előadótermében, a 20. alkotótelep megnyitása alkalmából reprezentatív kiállítást rendezni (augusztus 7-éig tekinthető meg), és ugyanakkor Kecskeméten, a régi keretek között, az alkotó- műhely épületének emeletén, teljes terjedelmében felújítani az állandó kiállítást a raktári készletből. Ha most a legrangosabb alkotásokat kellene számba vennünk, s hozzá az adott, meglehetősen szűkös terjedelmi keretek között, bizony zavarba jönnénk. Pedig 20 év anyagából- ennyit fog össze az állandó kiállítás - már eléggé szembetűnően magaslanak ki az igazi csúcsok. Kerek évfordulón illik az alapító mesterrel kezdeni a felsorolást. Kátal Mihálytól az 1981-es Alföldi látogatások sorozat egyik-másik darabja tűnik különösen időtállónak. Az úttörő generációból Lilian Linnaks (Észtország) zárkózik fel hozzá, de ugyanebbe a vonulatba sorol be Morelli Edit és Stefániay Edit is, mindkettő a maga véglegessé érett képi mondandójával. A derékhadból Nyikoláj Vdovkin emelkedik ki, a sámánizmus világképét idéző kompozícióval, azután az orosz Alexej Talascsuk, az ukrán Alexander Borodáj és a népművészet ősi-új nyelvét beszélő csu• Kátai Mihály: Alföldi látomások II. vas Praszki Vitti. ... és a sort nem lehet befejezni. A külföldi „nagyok” mögött azonban semmiben sem maradnak el a hazaiak. Akármilyen szűkre szabott is a keretünk, feltétlenül meg kell emlékeznünk az időközben elhunyt Ravasz Erzsébetről, a Prágából érkezett Blanka Nepasickáról, az évről évre gazdagodó Mayer Bertáról, Kalmárné Horóczi Margitról, Hertay Máriáról, Elekes Gyuláról, a virtuóz megoldásokat kedvelő Ötvös-Nagy Ferencről és H. Barakonyi Kláráról, a látomásokkal elbűvölő Tóbiás Kláráról... és - utoljára, de nem utolsósorban - az alkotóműhely igazgatójáról, Túri Endréről. Amit a zománcból mint az egyetemes képző- és iparművészet egyik anyagából egyáltalán ki lehet hozni - a rekesz-, a sodrony-, a plique á jour zománc mellett a ronde bőssé, azaz a domborított rézlemez teljes felületén végigfuttatott zománc is megjelenik munkái között, továbbá ez utóbinak a rekeszzománccal való kombinálása, de az anamofózissal is kísérletezett -, azt ő mind megkísérelte ötvözni művészetében. Ezt a gyűjtményt nem lehet nem szeretni. Csodálni? Ezt egyelőre inkább a külföldi látogatók gyakorolják. Megbecsülni?... Erről majd talán később, a maga idején. Pap Gábor Zománcosok nagy, nemzetközi családja A nyári műhelymunka tematikus programja a pusztuló természet, a Föld megmentése. Már látogatásunk idején, a legelső napokban látható eredménnyel kezdték meg a téma feldolgozását a vendég- művészek. A Németországból érkezett Theresia Fischer kérdésünkre elmondta, a kecskeméti műhelyben olyan technikákkal - például az ékszerzománcozás lehetőségeivel - ismerkedik, amelyekre otthon nincs lehetősége. Elmondta még, hogy Németországban nincs hasonló műhely, ahol egymás tapasztalatait felhasználva dolgozhatnának a művészek. A berlini Wera Ostwald egyebek között úgy nyilatkozott, Mexikótól Moszkváig a világ számos országában zománcozott már, de a kecskemétiekhez hasonlóan jó munkafeltételek, intézménymodell számára ismeretlennek számítanak. A magyarul meglepően jól beszélő, húsz esztendeje hivatásos művészként tevékenykedő Ági Vardi Izraelből érkezett. Elmondta, meghívása különleges öröm számára, hisz gyermekkorát Magyarországon töltötte. Ami a munka feltételeit illeti, otthon saját műtermében dolgozik, és hazája tizenöt zománcművészéhez hasonlóan nem számíthat semmilyen támogatásra. Morelli Edit a műhely megalakulása óta rendszeresen dolgozik itt.- Húsz évvel ezelőtt, a rohanás, a lakótelepek világában az organikus művészet hozta össze ezt a szellemi közösséget - mondja.- Itt, a műhelyben minden feltétel adott az alkotáshoz: a gyár megszűnése után kikísérletezett és megismert színvonalas művészzománcok, remek műhelyfeltételek, a korszerű technika segítsége, nagyszerű alkotóközösség, előadások, vitalehetőségek.- Hertay Mária grafikus tizenkét éve zománcozik, és azóta minden évben dolgozik itt másfél hónapot.- Nagyon szeretem a szakmámat, különösen a rézkarcot, és örülük, hogy - mintegy „késői gyerekként” - a zománcozással is megismerkedhettem. Úgy érzem, második kifejezési nyelvemmé fejlődött az évek során. Nagyon szeretek itt lenni, csodálatos, hogy fenntartják ezt a helyet. Kapunk anyagot, teljes ellátást, szóval mindenünk megvan itt. Talán egész Európában nincs több ilyen hely. Én például csak a kész művet szeretem megmutatni, és ezt itt mindenki tiszteletben is tartja, nem zavarnak alkotás közben. Eddig két kiállításon - Budapesten és Esztergomban - szerepeltek a zománcképeim is, amelyek szinte kivétel nélkül itt készültek. Ennek a helynek, közösségnek köszönhetem, hogy megismerkedtem ezzel a művészeti ággal, és odáig is eljutottam, hogy ezeket a munkáimat is kiállítsam.” Szűcs András
