Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
10 Nők világa. 1994. június 30., csütörtök FELESÉGEK VÁLASZOLNAK Hogy viselkedik a férj veszekedéskor? # Pallón táncol, aki vitázik. De a kibékülés édes. Egy-egy kiadós családi veszekedés megviseli mindkét felet, s ha túl súlyos sértéseket vágnak egymás fejéhez, bizony előfordulhat, hogy elmarad a kibékülés. Feleségeket kérdeztünk meg arról, hogyan viselkedik életük párja e kiélezett helyzetekben. Könnyen megbocsát és túllép a vitán, vagy tartja a haragot és sokáig duzzog? íme, néhány válasz. Márta, 30 éves bolti eladó: A férjem szinte soha nem veszekszik velem, igaz, én se szeretek vitatkozni. Ha mégis összekapunk valamin, az a kettőnk családja. Kik segítettek többet rajtunk, aztán azon is vitatkoztunk már, hogy elmenjünk-e az anyósomékkal együtt valahova. Szóval nálunk ez a legnagyobb, de mégis ritka vitatéma. Kati, 38 éves titkárnő: Az én férjem soha nem dühös és nem durva velem szemben. Persze ki szokott jönni a sodrából, de nem miattam. A házasságunk alatt egyszer veszekedtünk úgy istenigazából: én nem akartam megvenni egy hűtőt, mert sok volt a hitelhez a kamat, ő meg ordított velem, hogy akkor is vegyük meg. Szilvia, 28 éves vállalkozó: Állandóan veszekszünk, még társaságban is, de soha nem megy vérre a vita, s mivel mások szerint mindketten jó humorú emberek vagyunk, el is szórakoztatjuk a társaságunkat. Egyszer azért komoly volt a vita köztünk: a férjem beleugrott egy rosszul előkészített vállalkozásba, s akaratom ellenére benne is akart maradni. Aztán belátta, hogy ráfizet, s kilépett belőle. Marika, 48 éves háztartásbeli: Az én férjem nagytermészetű ember. Ha dühös, ordít, káromkodik és csapkod. Meg is ütött már. Igyekszem kitérni az útjából, keresem a kedvét, de ha van benne már egy kis „töltés”, akkor hiába a szép szó. Mit tudjak csinálni! Á. E. A KICSI KÖNYÖRÖG, A MAMA HAJTHATATLAN Kutyák, macskák, madarak és a gyerek • Szép, szép a macskatartás, de azért a cumisüveg, meg a cicák ne kerüljenek össze! Hány és hány gyerek könyörög a szüleinek, hogy engedjék meg neki, hadd legyen kiskutyája, kismacskája. A szülők azonban gyakran azért nem engednek a kérésnek, mert attól félnek, hogy a lakásba beengedett állat fertőzést terjeszt, s beteggé teszi a gyereket. Pedig a kutya, a macska, a madár nem fertőz, ha helyesen tartják, ha a négylábúakat rendben beoltat- ják, gondozzák. A kétségtelenül kényelmetlenséggel és teherrel járó állattartás haszna pedig nem kétséges: a kedves négylábúak, madarak közelségében élő gyermek minden látott és olvasott „tudománynál” jobban tudja majd: milyenek az állatok, s hogyan kell gondozni őket. Tizenéves lányok már anyaszerepben Az Egyesült Államokban a tizenévesek terhességének a megelőzése elsőrendű feladat, de mivel az amerikai gyermekek és felnőttek összes problémái - köztük a szegénység és az erőszak - kölcsönhatással vannak egymásra, csak az átfogó megoldás lehet eredményes, állapították meg az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia közelmúltban megtartott éves tanácskozásán. A központi probléma talán mégis a tizenévesek terhessége, mert ebből fakad sok más. A szegénység oka nyolcvan százalékban a nem kívánt terhesség; a bebörtönzött fiatalok kilencven százaléka tizenéves anyától született, s a kábítószer- és alkolholfo- gyasztás nagy arányú a gyermekektől született gyermekek körében. Az egyik felszólaló ezzel a hasonlattal hívta fel a figyelmet erre a súlyos gondra: az amerikai gyermekek olyan óceánban élnek, ahol a kábítószerek, az alkohol, az emberölés, az ön- gyilkosság és a tizenéves terhesség cápái leselkednek rájuk, közben a felnőttek a parton tétlen szemlélőkként hajtogatják, hogy „meg kell menteni gyermekeinket”. A tanácskozáson sürgették az átfogó egészség- ügyi oktatás bevezetését az iskolákban, sőt már a nagycsoportos óvodások számára is. Sok iskola vezetői arra hivatkozva térnek ki ez elől, hogy nincs rá idő, mert írni, olvasni és számolni kell megtanítani a gyerekeket. Pedig az nagyon nehéznek bizonyul, ha testileg, lelkileg és érzelmileg nem egészségesek a gyerekek. Egy amerikai lap beszámolt arról, hogy az Egyesült Államokban 1988-ban az újszülöttek 13 százalékát 20 éven aluli anyák hozták világra. A városokban már magasabb volt ez az arány: New Heavenben (Connecticut) például 18 százalék, a színes bőrű 20 éven aluliak esetében pedig 24 százalék. Nagy gondot okoz, hogy az ilyen fiatal kismamák nem tudnak kellőképp gondoskodni gyermekükről. Összehasonlító orvosi felmérést végeztek 219 olyan kisgyermek körében, akiket 19 éves vagy ennél idősebb nők szültek. A gyermekek ötéves koráig feljegyzett adatokat feldolgozó szakértők megállapították: a rossz bánásmód és az elégtelen növekedés gyakoribb a tizenéves anyák gyermekei között, mint a másik csoportban. A doktornő szeret gépből ugrani A katonai hivatás sokak szerint nem kimondottan női pálya. Mondják, az ejtőernyős ugrásokat sem a bájosabb nemnek találták ki, nem is beszélve a börtönpszichológia nyomasztó világáról. Van, aki ezekre az állításokra alaposan rácáfol, hiszen dr. Pigniczki Zsuzsa belekóstolt mindezekbe a férfinépségnek szánt hóbortokba. A kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet pszichológiáján dolgozó őrnagynőtől mindezek ellenére senki sem mondaná meg ismeretlenül, hogy jártas a felsorolt tevékenységekben: sokkal inkább emlékeztet törékeny orvosnőre, mint ejtőernyősre, katonára.- Katonacsaládban nőttem fel, édesapám a sármelléki repülőtéren szolgált: így számomra megszokott volt a környezet, s a repülés - emlékezik vissza pályaválasztásának kezdetére. — Először a gimnáziumban éreztem meg, hogy sokan lekicsinylőén tekintenek erre a hivatásra, sokáig szinte szégyelltem, hogy én is katonacsaládból származom. Az orvosi egyetemre honvédségi ösztöndíjjal kerültem be, de egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy magam is ezt a hivatást választom. Úgy érzem, mégsem döntöttem rosz- szul, s nemcsak a kezdeti előnyökre gondolok: az igazi boldogságot az okozta, hogy repülőalakulathoz kerültem orvosként. Ha nem nőnek szülétek, akkor valószínűleg pilóta lettem volna. Igaz, Szentkirályszabadján „csak” helikopterek voltak, ami először nem tetszett, de lassan ezeket is megszerettem. Ottani munkám során tapasztaltam, hogy a kötelező ejtőernyőzésre készülő pilóták mennyire tartanak időnként az ugrástól. Kíváncsi lettem, mi lehet olyan félelmetes ebben, hát felvetettem az ott edző válogatott tagjainak, hogy mi lenne, ha én is ugranék egyet. Nem volt könnyű elintézni, de végül teljesült az álmom. Igaz, amikor először megláttam a tátongó mélységet a gép gyomrából, elbizonytalanodtam, de arra gondoltam, ha már ilyen nehéz volt kiharcolni az engedélyeket, akkor ugra- nom kell! Zuhanás közben a végtelen kék ég, és a csönd viszont csodálatos volt. így szerettem bele az ejtőernyőzésbe: igaz, hosszú ideig szüneteltetni kellett egy lábtörés miatt.- Munkája a pszichológiához kötődik: pilótákkal és sorkatonákkal is foglalkozik.- Sőt, a börtönben az elítéltek számára „fogadóórákat” tartok, ami megint egészen más élmény; talán valamivel kevesebb sikerélményt nyújt, és néha talán veszélyesebb is, mint a pilóták lelki világa. De én mindenesetre szívesen csinálom.- Családja hogyan viszonyul az ilyesfajta, veszélyes tevékenységekhez?- Férjem szintén orvos, pszichiáter, 9 éves kislányom, Nóra pedig már most is élénken érdeklődik az ejtőernyőzés iránt. Azt hiszem, ha majd ő is ugrani szeretne, bármennyire is féltem, nem tudom megtiltani neki. Bán János # Dr. Pigniczki Zsuzsa egy sikeres ugrás után. Leomlanak a falak férfi és nő között Ha az ember nem megrögzött remete vagy született életművész, nap mint nap főhet a feje amiatt, hogyan hozhatna össze egy randevút, hogyan tudná választottját meghódítani, megkapni és megtartani. Ki ne érezne válaszfalat maga és partnere között? Mit nem adnánk érte, ha tudhatnánk, mit gondol ő az első találkozás vagy az első szeretkezés után? David Cohen könyve bizonyítja, az örök titkok nem megfejthetetlenek. Bárki kibetűzheti a másik fél jelzéseit: az arcizmok és szemrebbenések, az ujjak és a térdek hang nélkül is beszélnek, árulkodnak, fecsegnek! A Szexbeszéd, a Park Kiadó Hétköznapi pszichológia sorozatának új kötete, rendhagyó nyelvkönyv a párkapcsolat, a szerelem és a szexualitás testbeszédének elsajátításához; olyan nyelvet ismertet, melyben egy kicsit mind analfabéták vagyunk. JÓ TANÁCSOK EGYEDÜLÁLLÓ HÖLGYEKNEK Hogyan fogjanak nős férfit maguknak? • Ki tudja, most ki kit fogott meg? Mit tegyünk, ha - legalábbis papíron - másé az, aki nekünk tetszik? Erre a kérdésre válaszol a Voici párizsi folyóirat. Minden nő megérzi, melyik férfi nem boldog otthon: az, aki szinte sohasem viszi el munkahelyi baráti összejövetelekre a hitvesét; általában csak a gyerekekről beszél, a feleségét viszont nem említi; sohasem hoz magával tízórait, pedig haspók és mindig tudna nassolni; mindig ráér és valóban sokat túlórázik; magányosnak, szomorúnak tűnik, pedig szakmailag remek teljesítményeket mutat fel. Mit tehet az, akinek pontosan ilyen, ám fájdalom, nős férfi tetszik? Ha a hölgy szeretné, hogy a férfi felfigyeljen rá, s viszonozza vonzalmát, igyekezzék a kedvére lenni! Legyen felszabadult, vidám, jegyezzen meg olyan apróságokat, amiket ő (valószínűleg) elfelejt. Érdeklődjék a munkája iránt! Legyen önzetlen segítőtársa! Ha a nő úgy érzi, hogy a férfi még bizonytalan, tegye féltékennyé. Elég egy-egy elejtett megjegyzés baráti estékről vagy kellemes találkozókról. Ha az illető tényleg vonzódik hozzá, élénk figyelemmel fogja kísérni az ilyen megállapításokat. A nyilvánosság előtt legyen tartózkodó! Ne sejtse más a kialakuló kapcsolatot. Ha közvetlen kollégáról van szó, a hölgy kicsit rejtélyes is lehet. Hadd vélje a kiszemelt áldozat: valami titok lengi körül a (leendő) barátnőt. Ha véletlenül összefut az új barátnő a papíron még feleségként szereplő nővel, legyen vele udvarias! Egyúttal füleljen: hátha megtud valamit az úr gyengéiről! Az ágy csak akkor jöjjön, ha a nő biztos benne, hogy komolyabb, nem pillanatnyi érzelmekről van szó! Az első együtt töltött éjszaka nagyon fontos: az új barátnőnek szexuálisan is helyt kell állnia, nem csak kedvességével és figyelmességgel! Nem szabad a férfitól már a legelején elvárni, hogy megígérje: elválik. Örülni kell a pásztoróráknak és a közös, lopott boldogságnak. A párizsi folyóirat több hírességet is megszólaltatott, aki nős férfibe szeretett bele, majd hosszabb-rövidebb idő múltán a felesége lett. Ezek közé tartozik például Bridget Fonda, aki egyik barátnőjének a barátját „horgászta” el, azelőtt viszont nagynénje, Jane Fonda lovagját hódította el. Maria Maples három évig várt Donald Trumpra, az ismert milliomosra, aki végül is elvált, s őt választotta. Sophia Loren 15 évig volt türelemmel: Carlo Pontival 1966 óta élnek együtt. Robin Williams első felesége, Valérie Velardi még ma is dühbe gurul, amikor arra gondol, mitől ment szét első házassága? Férje barátnőjét odavette pesztonkának saját csemetéi mellé... Az oldalt szerkeszti; Ábrahám Eszter
